„Nem térek vissza” – Mégsem lesz műsora Friderikusznak a Tv2-n

  • - ngm -
  • 2016. március 23.

Belpol

Friderikusz a Naplóban se fog dolgozni, de az Összezárva… sem megy tovább. A Tv2-nél olyan helyzet állt elő, ami vállalhatatlan számára.

Friderikusz Sándor az elmúlt napok történései után nyilatkozatot juttatott el a Narancshoz, amelyet mi teljes terjedelemben közlünk.

„Ezen a héten kedden a Blikk című lap valótlan állításokat tartalmazó cikke nyomán szinte valamennyi hírportál arról tudósította a közvéleményt, hogy miközben a TV2 számos egykori és jelenlegi munkatársa nem hajlandó a nevét adni a csatorna új, propagandisztikus célokat szolgáló »hírműsoraihoz«, én, a Pulitzer-emlékdíjas, Prima Primissima díjas újságíró, bezzeg visszatérek, méghozzá »a Napló riportereként«.

Nos, nem térek vissza a Napló riportereként!

Az viszont tény, hogy az Összezárva Friderikusszal című műsor áprilisi folytatásához már minden előkészület megtörtént, és bár a következő kilenc adásra szóló szerződést még nem írtam alá, az első felvételt most hétvégére terveztük.

Tény az is, hogy az elmúlt napokban, amikor visszanéztem a TV2 »új« híradóit, a Tények adásait, különös tekintettel arra a botrányra, amely előbb a pedagógussztrájk vezérszónoka, Pukli István, napokkal később az Együtt alelnöke, Juhász Péter üldözését és lejáratását szolgálta, erőteljesen érlelődött bennem az elhatározás, hogy nem folytatom az Összezárva Friderikusszal című műsort sem. És nemcsak bennem érlelődött ez: a hét elején az Összezárva gegcsapatának számomra legfontosabb tagja arról értesített, hogy a továbbiakban nem vállalja a munkát a TV2-nél tapasztalt anomáliák miatt.

Érlelődött tehát az elhatározásom, noha szerettem és szívesen csináltam ezt a műsort  – még akkor is, ha nem minden korábbi vendég volt kedvemre való –, ugyanakkor meggyőződésem, hogy egy televíziós műsorkészítő, ha integer személyiség, nem tekinthet el attól a közegtől, amelyben a produktuma helyet kap, nem legitimálhat a jelenlétével olyan törekvéseket és magatartásokat, amelyeket mélységesen megvet és elítél.

Mindezeken tehát már napok óta gondolkodtam, amikor jött kedden a fals Blikk-»híradás« (»Friderikusz a Napló riportereként tér vissza«), amely azon nyomban megoldotta a dilemmámat. Köszönet érte a névtelen hírforrásnak, mert pár napon belül újra bebizonyította, hogy az elemi szakmai és erkölcsi szabályokra ily’ mértékig fittyet hányó közegben nem szabad dolgozni, azaz minden érintkezési felületet is meg kell szüntetnem azzal a tévécsatornával, amely tudtomon és akaratomon kívül rossz híremet kelti, kikezdi a szakmai és emberi hitelességemet.

Nem leszek tehát a TV2 új Napló-jának riportere, sőt, legnagyobb sajnálatomra arról is lemondok, hogy folytassam az Összezárva Friderikusszal-t.

A nézőktől pedig, akik szerették ezt a műsort, elnézést kérek, azok nevében is – mert ők úgysem fogják megtenni –, akik ismét, nem először, olyan helyzetet idéztek elő (a TV2-nél), amelyet tisztességes és professzionális műsorkészítő már nem vállalhat. Friderikusz Sándor.”

Friderikusz Sándorral készült karácsonyi interjúnkat itt olvashatja.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.