Nem ügy a megszállási emlékmű – Közmeghallgatás Rogán módra

Belpol

Politikamentes kabaréra sikerült a tegnapi közmeghallgatás az V. kerületben. A hatalmasra duzzasztott lakógyűlésre emlékeztető eseményen volt minden, csak valódi kérdésekről, érdemi dolgokról nem esett szó. Rogán Antal állta is a sarat rendesen…

Közmeghallgatást tartott tegnap kora este a Belváros-Lipótváros Polgármesteri Hivatal, amelyen Rogán Antal polgármester az előzetesen írásban vagy a helyszínen személyesen feltett közérdekű kérdésekre válaszolt. Rogán az esemény kezdetétől hangsúlyozta, hogy a közmeghallgatás nem „politikai fórum”, hanem a lakosság mindennapjait befolyásoló kérdések megvitatásának nyilvános terepe. Kíváncsiak voltunk, vajon mi foglalkoztatja leginkább a helyi lakosokat, illetve lesz-e lehetőség nemcsak lakcímkártya alapján kérdezni, hisz nemcsak a kerületiek, de a sajtó képviselői – élükön az RTL Klubbal – is szép számmal megjelentek.

false

 

Fotó: Galló Rita

A kerületi díszterem már az ötórai kezdés előtt teljesen megtelt, sőt többen kívül rekedtek. Bár egy a Demokratikus Koalíció aktivistáiból álló szolid csapatnak talán esze ágában sem volt beljebb fáradni, kisméretű tábláikkal fejezték ki nemtetszésüket a megszállási emlékművel, valamint a Fidesz politikájával kapcsolatban. A terembe lépve némi megilletődöttséggel konstatáltuk, hogy mekkora az érdeklődés, majd amikor jobban szemügyre vettük a jelenlévőket, első gondolatunk mégiscsak az volt, hogy még az is lehet, hogy rossz helyen járunk, s egy nyugdíjasklub kihelyezett eseménye ez. Hát, nem az volt.

A terembe lépve Rogán Antal olyan tapsot kapott, hogy onnantól kezdve kevés kétségünk volt az este várható hangulata felől.

false

 

Fotó: Galló Rita

Rogán könnyedén, rutinnal vezette a meghallgatást, nem kívánt sajátos definíciója alapján politizálni, de közben azért mégiscsak nyilvánvalóvá vált a fővárossal kapcsolatos neheztelése, konfrontációi a BKV-val és a BKK-val, de becsúszott egy már-már nosztalgikus demszkyzés is.

Míg a parkolás, a közlekedés, a köztisztaság vagy a nyilvános WC-k helyzetéről esett szó, azokban a kérdésekben, amelyek túlmutatnak a kerület kompetenciáján és a döntés a fővárost terheli, közölte a polgármester, s arra hívta fel a figyelmet, hogy a következő közgyűlésben már a kerületi polgármesterek is jelen lesznek, akik jobban tudják majd érvényesíteni az érdekeiket. Ezzel gyakorlatilag töredelmesen be is vallotta, hogy a frissen megszavaztatott önkormányzati szabályozással egy fontos jogalkotó szerv, mint a Fővárosi Közgyűlés a kerületi polgármesterek lobbieszközévé válik – bár nem vagyunk benne biztosak, hogy az információ két pogácsa között mindenkihez eljutott.

false

 

Fotó: Galló Rita

Az este során szót kapott a jelen lévő kerületi expolgármester, Steiner Pál (MSZP) is, akivel már a kezdés előtt kekeckedett egy sort Rogán, mondván, jól jönne, ha a határozatképességhez mozgósítani tudna még Steiner egy-két ellenzéki politikust. Rogánnak bármennyire is kedve ellen volt, szót kellett adnia Steinernek, aki mint kerületi lakos szerette volna kifejezni nemtetszését a Szabadság téri megszállási emlékművel kapcsolatban. Az MSZP-s politikus azt kérte, hogy Rogán gondolja át a szoborügy problematikáját, és vonja vissza a tulajdonosi hozzájárulást, hogy ezzel megszűnhessen a történelemhamisítás.

Az V. kerület polgármestere egyértelműsítette, hogy miféle nézetkülönbség van közte és Steiner között. Rogán szerint a Szabadság téri szobor az 1944-es német megszállás valamennyi áldozatának emlékműve lesz (ezt állítja majd a rajta lévő szöveg is a polgármester szerint), és csupán azért van ekkora felhajtás körülötte, mert a felállítás kérdése politikai alapra helyeződött. A szóbeli csörte a két politikus között azzal zárult, hogy Rogán közölte, lesz majd egy szavazás, amit önkormányzati választásnak hívnak, amely során majd kiderül, mit válaszolnak a polgárok Steiner négy évére és Rogán nyolc évére.

false

 

Fotó: Galló Rita

Kicsit sem zavarta meg a komoly kérdés formájában megjelenített közjáték az este szabályos menetét. A folytatásban mélygarázsról, művészember produktumának utcai árusításáról, a feketéző és hangoskodó külföldiek couchsurfing formájában történő éjszakázásairól volt szó, de szóba kerültek azok a csúnya mai fiatalok is, akik képzeljék, sokat buliznak, így nagy problémát okoz, hogy „egész Budapest csőcseléke a kerületben majálisozik”, sőt olykor még a Petőfi Irodalmi Múzeum Károlyi kertjében is olyan koncerteket rendeznek, amik hangosabbak, mint a komolyzene. De egy 85 éves néni például őszinte háláját és köszönetét fejezte ki azért, hogy a kerület milyen sokat tesz az idősek megfelelő életkörülményeinek fenntartásáért, milyen dicséretes az egészségügyi ellátás a belvárosban. Míg más a nagy ajnározás közepette csupán halkan azt jegyezte meg, hogy a közétkeztetés nem a legjobb, s ha már mindenben a legjobbat nyújtja a kerület a lakosainak, hagy lehessen már az étel is jó. A lelkiismeretesen a lokális problémákat lajstromozó lakosok után, a szóbeli kérdések idején mégiscsak újra előkerült a megszállási emlékmű. Bár az újságírói kérdéseknek ezen a fórumon nem volt helye, Váradi Zsófia helyettünk is megkérdezte, mégis mikor adják át a Szabadság téri szobrot. Rogán Antal csupán teljes tanácstalanságának adott hangot, elmondása szerint őt ugyanis nem tájékoztatták ezzel kapcsolatban, hiába saját kerületéről van szó. Míg a kérdésfeltevő őszintén kifejezte, miért is lenne fontos tudnia, mikortól áll teljes mivoltában az emlékmű, addig a hallgatóság a már előzetesen Steiner Pál mondandója alatt vagy egy a nyugati normákat emlegető felszólalónál is meglepően hiperaktív viselkedést produkált; nem vagyunk hozzászokva, hogy átlagosan hetvenpluszos, többnyire hölgyekből álló csoport kajakra lehurrogjon bárkit is. Míg a kérdező kifejtette, hogy talán Rogán lenne az egyetlen, aki tehet még valamit a szoborügyben, addig a politikus határozottan állította, hogy azt már megtanulta, hogy „művészeti tartalom alapján” nem bírál, egyébként pedig a Budapest Galéria szakvéleményét készséggel elfogadja, ezért szerinte nincs is miről beszélni.

Úgy tűnik, a tisztes polgári társaság legnagyobb problémáját valóban csak az jelenti, hol és hány parkoló van a kerületben, vagy mekkora a választék a szociális boltban, és az effajta juttatásokat milyen formában kapják a rászorulók. Értjük mi, hogy mindenkinek a saját kérdése a legfontosabb. S a kerület lakóit nem érdekli az alpolgármester, Puskás András menesztése, az általunk igencsak érdekesnek tartott Szerb utcai ingatlan „rejtélye” vagy akár a megszállási emlékmű felállításának kérdése. De ha már a helyi lakosok ingerküszöbét sem érik el ezek a problémák, akkor mégis ki a fenét érdekel itt bármi is?

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.