A rendőrség és a Pride

Nem volt mit tenni

Belpol

A rendőrség profi módon biztosította az idei Pride-ot és nem is bírságolja meg a résztvevőket: vagyis az egyetlen normális lehetőséget választotta, miután a népakarat lenyomta a Fidesz akaratát. Az állománynak nagyon nem tetszik, hogy a politika a saját céljaira akarja felhasználni őket.

„A rendőrök is emberek, ahányan vannak, annyifélék. Különböző családi háttérrel, neveltetéssel, meggyőződésekkel, elvekkel. Azt szokták mondani, ki milyen ember, olyan szakember, így sokan sokféleképpen tekintettek a Pride-ra, a résztvevőkre. A bizonytalanság fennállhatott, és az sosem jó. A törvénykezésről megvan a saját véleményem, ezt megtartanám magamnak. Azt viszont el lehet mondani, hogy a hatalom politikai húzásai végső soron mindig a rendőrségen csattannak, amely szinte sosem jön ki jól belőle” – fogalmaz egy rendőrként dolgozó forrásunk.

Dehumanizálás, fenyegetés

Orbán Viktor februári útmutatója („a Pride szervezői ne bajlódjanak az idei felvonulás szervezésével”) és a gyülekezési jog márciusi korlátozása (a rendezvényeknek tekintettel kell lenni „a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez való jogára”) után éppen a Fidesz politikusai tudtak a legkevésbé mit kezdeni az idei Pride-dal. Hol betiltást emlegettek, hol valami másról hadováltak, hol a rendőrségre mutogattak, majd miután Karácsony Gergely főpolgármester önkormányzati szervezésű szabadságünnepként az esemény megtartása mellé állt, és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is a Pride engedélyezésére hívta fel a magyar hatóságokat, Orbán Viktor mattot kapott. Ez még akkor is így van, ha a harcias kormánypárti kijelentések felerősödtek, a rendőrség bírságolást helyezett kilátásba, sőt nyílt fenyegetőzés is volt – ez szokás szerint nem közvetlenül a Fidesztől, hanem a csatlósaitól hangzott el. Ám a VSquare oknyomozó portál értesülése szerint maga Pintér Sándor belügyminiszter is közölte Orbánnal, hogy a karhatalom nem fogja megakadályozni, pláne nem szétverni a rendezvényt, bár a súlyos pénzbírságok ekkor még a pakliban voltak.

A folyamatos kormánypárti hergelés és félelemkeltés ellenére az idei Pride-ra több százezer fő látogatott ki. A szélsőjobbos ellentüntetőknek mindösszesen annyit sikerült elérniük, hogy az általuk lezárt Szabadság híd helyett az Erzsébeten ment át a békés, ünneplő tömeg, amely a Műegyetem rakparton felállított színpadig menetelt. A rendezvényről készült légi felvételek bejárták a világsajtót, a legmerészebb becslések szerint 400 ezer embernél is többen lehettek a felvonuláson. Bár a hatóság emberei pár nappal korábban térfigyelő kamerákat szereltek fel az útvonalon, s egyéb módokon is kameráztak, s a hírek szerint bevetették a kínai technológiával működő arcfelismerő rendszert is, végül korrektül asszisztálták végig a rendezvényt: atrocitás, igazoltatás nem történt, az ellentüntetők maroknyi csoportját elzárták a tömegtől.

Az esemény után sokan várták, hogy tömeges bírságolás indul, de másfél héttel a Pride után a rendőrség közleményben jelezte, hogy a tüntetőket nem vonja felelősségre – a jelek szerint nem tudták feloldani a kormány és a fővárosi önkormányzat jogi álláspontja között feszülő ellentmondást. Pankotai Lili civil aktivista ellen külön feljelentés született, a rendőrség ezt az eljárást megszüntette. Az már más kérdés, hogy a szervezőket éri-e retorzió, ugyanis ellenük jelenleg nyomozás zajlik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.