Interjú

„Soha senkit nem enged el”

Szabó Andrea választásszociológus a Fidesz és a Tisza 2026-os esélyeiről

Belpol

A Pride páratlan sikere nem feltétlenül konvertálható szavazatokra, akár erősítheti is a Fidesz-tábor kohézióját. Nagy kérdés, sikerül-e az ellenzék vezető erejének becsatornáznia a fiatal szavazók elégedetlenségét, sőt Fidesz-ellenességét, és folytatódik-e a vidéki középosztály lázadása.

Magyar Narancs: A tömegdemonstrációvá alakult budapesti Pride-on való részvételt ön legkevesebb negyedmilliósra becsülte.

Szabó Andrea: A becslésem csupán a konkrét útvonalat veszi figyelembe, valójában közelebb lehettünk a 300 ezerhez, mint a 250-hez, az azóta jött hírek is ezt erősítik. Ez egy mozgó tömeg volt, amelynek a létszámát nehezen lehet megbecsülni – a lényeg, hogy hatalmas demonstráció volt. Ennyi emberre senki nem számított, beleértve a szervezőket. És a rendőrség sem, ettől függetlenül rendkívül szakszerűen és kimagasló hatékonysággal végezték a munkájukat.

MN: Ez az esemény és az utólagos narratívák mennyire befolyásolhatják a kampányt és a választási esélyeket?

SZA: A Pride elsődleges hatása az, hogy ha voltak is olyan gondolatok a hatalom fejében, hogy bármilyen módon megakadályozzák akár nem teljesen legális módszerekkel is a Tisza Párt vagy konkrétan Magyar Péter indulását, úgy a mostani demonstráció, különösen annak mérete okán, minimum elgondolkodtatta őket. Szerintem a demonstrációval ez a forgatókönyv lekerülhet a napirendről, mert azt mutatta, hogy a magyar társadalom képes megmozdulni, ha úgy érzi, hogy ennek van érdemi jelentősége. Az sem volt benne a levegőben, hogy éppen egy ilyen liberális ügy, a Pride lesz az, amelyik ennyi embert visz az utcára.

Van azonban egy közvetett hatás, amiről keveset beszélünk: nem vagyok száz százalékig biztos abban, hogy a Fidesz-szavazókat nem éppen ez erősítette meg abban, hogy Orbán Viktorra van szükség, aki képes egyben tartani a saját táborát. Vagyis ez inkább erősítheti a Fidesz-szavazók kohézióját. Mindenki arról beszélt, hogy a Fidesz forgatókönyve összeomlott, de azért látni kell azt is, hogy rögtön a Pride másnapján megpróbálták átkeretezni az eseményt, és ezt a maguk módján, a saját oldalukon hatékonyan csinálták. Nem volt olyan ellenzéki ellennarratíva, amely ezt az átkeretezési folyamatot meg tudta volna akadályozni a Fidesz oldalán.

MN: Úgy tűnt, hogy ezeket az inkább suta magyarázkodásnak ható kijelentéseket – a Pride megtartása valójában Orbán Viktor mesterterve volt azért, hogy az ellenzéket összemossa a melegek ügyével – inkább kinevették. Igaz, éppen azok gúnyolódtak, akik az ilyen átkeretezéseket eleve nem hajlamosak bevenni.

SZA: Vagy esetleg ott voltak a demonstráción is. Nem láttuk még azokat a közvélemény-kutatási eredményeket, hogy a betiltott, majd mégis megrendezett Pride-nak milyen hatásai vannak. Kíváncsi vagyok, hogy a magyar társadalom és azon belül is az úgynevezett ismeretlen preferenciájúak ezt hogyan értékelték. Nem vagyok biztos abban, hogy 15 év ilyesféle hatalomgyakorlás után azonnal felülkerekedik az a vélekedés, amelyik szerint a Fidesz itt most nevetségessé vált.

MN: A közvélemény-kutatások adatai nagyon durván eltérnek egymástól annak függvényében, hogy valamelyik, a NER-től viszonylag független szolgáltató, vagy a kormányhoz, a Fideszhez köthető intézet adatairól van-e szó.

SZA: A közvélemény-kutatások alapvetően becslések. Ezek az adatok a valószínűségszámításhoz kötődő módszertan nyomán születnek, és a becsléseknek vannak úgynevezett hibahatárai. Erről biztos mindenki hallott már, esetleg látta a közvélemény-kutatásoknak a végén a módszertani fejezetben azt a plusz-mínusz 3,2 százalékot. Igen ám, de ez a plusz-mínusz 3,2 egy véletlen mintavételi eljárásra, azon belül is elsősorban a régi, személyes megkérdezésre vonatkozott, hiszen erre találták ki. Most is vita zajlik a szakmában, hogy a régi hibahatárok érvényesek-e a mostani időszakra is, amikor nagyon nehéz véletlen mintát készíteni – ugyanis nagyon nagy a visszautasítás mértéke. Megvédeném a közvélemény-kutató cégeket, elvégre látszólag nagy különbségek fordulhatnak elő – de amelyek mégsem olyan nagyok, ha rájuk vetítjük a hibahatárokat. Ráadásul itt a biztos szavazó, pártot választók esetében már két változóról van szó, vagyis extrém magas hibahatárok is kijöhetnek.

 
Fotó: Sióréti Gábor 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Múzeum Hatvanpusztán

Egy-két ezer ember tüntetett Hatvanpusztán szombat délután. A rendszert biztosan nem döntik meg ezzel, de legalább szívtak egy kis friss levegőt. De mennyi legyen a belépő a jövőre megnyitó Korrupció Múzeumba?

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak.