Magyar Narancs: Miért nevezték "figyelemelterelésnek" a Fidesz-lehallgatási botrányt, hiszen ez nem érinti, illetve nem árnyalja a Simicska-cégügyeket?
Kovács László: A Fidesz és az érintettek a mai napig nem válaszoltak azokra a sajtóhírekre, amelyek az APEH, illetve az ÁPV Rt. élére kinevezett korábbi Fidesz-tisztségviselők egykori cégeire vonatkoztak. A válaszok hiányáról próbálták a közvélemény figyelmét elterelni a miniszterelnök bejelentésével. Árulkodó, hogy a bejelentés után egy héttel sem adták át az állítólagos bizonyítékokat. A miniszterelnök nem ment el a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésére, a képviseletében megjelent titkosszolgálati miniszter pedig egyetlen lényeges kérdésre sem adott választ.
MN: Ha igaz, amit a Fidesz állít - el tudja képzelni, hogy vezető MSZP-s politikusok nem tudtak a megfigyelésekről?
KL: A kiindulópont hibás, ugyanis nem igaz az, amit a Fidesz állít. Sem az előző kormány, sem az MSZP nem adott senkinek megbízást ilyen tevékenységre, és így nem is tudhattunk az állítólagos megfigyelésekről. Mellesleg: a sajtóban megjelent dokumentumrészletekből úgy tűnik, nem titkos megfigyelésről, hanem nyilvános cégadatok összegzéséről van szó, de ilyet sem rendeltünk.
MN: Mit vár leginkább a hétvégi MSZP-kongresszustól? A pártban sokan politikai irányváltást remélnek.
KL: Azt várom, hogy lezárunk egy időszakot, négyéves kormányzásunk időszakát, és megalapozunk egy új korszakot, az erős ellenzéki párt hatékony, az ország érdekét szolgáló tevékenységének időszakát. A személyi változásoknak ehhez kell megteremteniük a feltételeket.
MN: Kik az elnökjelöltek?
KL: Hat-nyolc név merült fel, de komoly támogatása csak Nagy Sándornak és nekem van.
MN: Horn Gyula neve ott van a jelöltek között?
KL: Nem, Horn Gyula neve sehol nem merült fel. A párt tagsága tudomásul vette a visszavonulási szándékát.
MN: Mit gondol Nagy Sándor offenzívájáról, tehát arról, hogy bázist szervez magának a szocialista platform és a Baloldali Tömörülés talaján? A két platform már közös nyilatkozatot is kiadott, amelyben az elnöki és a frakcióvezetői poszt megosztását javasolják.
KL: Természetesen mindkét platformnak joga van megfogalmaznia a véleményét arról, hogy kiket látnának szívesen a párt vezető tisztségein. A platformok elsődleges szerepe, hogy szellemi műhelyként szolgáljanak, nem pedig az, hogy elnökségi listákat állítsanak össze. A két poszt megosztásáról én azt mondtam - és elsőként Nagy Sándornak -, hogy olyasfajta alkut nem tudok elfogadni, hogy mondjak le a frakcióvezetésről, és akkor cserébe megválasztanak pártelnöknek. Engem a frakció választott frakcióvezetőnek, pártelnöknek a kongresszus választhat meg. Ha megválaszt, akkor mérlegelnem kell, hogy el tudom-e látni tisztességesen a két feladatot. Ha úgy érzem, hogy nem, akkor kérni fogom a frakciótól a felmentésemet. De előzetes paktumot én nem kívánok kötni.
MN: A két baloldali platform szerint az MSZP választási vereségének egyik fő oka, hogy az MSZP "az eredeti szocialista-szociáldemokrata értékrenddel ellentétes intézkedéseket is vállalt".
KL: Ebben osztom a véleményüket, de ez a szöveg nem tartalmazza azt, hogy kényszerhelyzetben vállaltuk a stabilizációs intézkedéseket. Kikerülhetetlen helyzet volt.
MN: Krausz Tamás nézetét is osztja, aki a Magyar Hírlapban nemrég azt írta: "A vereség alapvető oka a neoliberális gazdaságpolitika dogmatikus és kritikátlan alkalmazása" volt?
KL: Nem, evvel nem értek egyet. A kormány egyik tagjaként, aki részt vett ezeken a sokszor kemény vitákon, úgy gondolom, nem lehet figyelmen kívül hagyni az adott helyzetet. Amikor kiderült, hogy a gazdaságot nagyon súlyos egyensúlyhiánnyal vettük át, nyilvánvaló volt, hogy mindennél fontosabb szempont a gazdaság életben tartása.
MN: A párton belüli mozgásokat figyelve törvényszerű-e, hogy a szocialista párt balra csússzon a választási vereség után? Pláne egy jobboldali kormány alatt.
KL: Az ellenzéki pozíció mindig nagyobb mozgásteret ad, ami a gondolkodási szabadságot illeti. Több lehetőség van programok megfogalmazására. A nyugati szociáldemokrata pártoknál is megfigyelhető, hogy ellenzékben közelebb állnak a hagyományos baloldali értékekhez, mint kormányon. Kormánypozícióban ugyanis szembesülnek a realitásokkal, a gazdasági feltételrendszerrel.
MN: Persze, de a nyugati szocdem pártok, Blair és Schröder pártjai osztják a liberális minimumról szóló konszenzust, míg az MSZP-ről ezt nem feltétlenül lehet elmondani. Nagy Sándorék egyik elméleti papírját olvastam pár éve, abban volt szociális demagógia bőven.
KL: Tudni kell, hogy az MSZP-ben a platformok csak gazdagítják, de nem határozzák meg a párt politikáját. Tagságuk csak egy töredéke a párt tagságának. A szocialista platform munkájában tudomásom szerint negyven-ötven ember vesz részt, akik persze befolyásos személyiségei a szocialista pártnak, de azért nem ők jelentik a tagságot. A Baloldali Tömörülés tagsága ennél nagyobb, de ők sem képviselik a párton belül a többséget.
MN: Mit gondol Baja Ferenc és a választmány javaslatáról, hogy az MSZP legyen olyan nagy baloldali váltó-, illetve gyűjtőpárt, amely a totalitárius Munkáspárttól a szabadelvű választókig, SZDSZ-szimpatizánsokig mindenkit képes becserkészni?
KL: Szeretném megjegyezni, hogy én a Munkáspártot nem tartom totalitárius pártnak, bár kétségkívül az MSZP-nél jobban magán viseli az egykori állampárt örökségét. Amiről Baja Ferenc beszélt, az a párt szövetségi politikája, azoknak a pártoknak, szervezeteknek a megjelölése, amelyekkel az MSZP adott esetben összefoghat, például a mostani önkormányzati választásokon. Így kerülhet bele a Munkáspárt vagy az SZDSZ, és így kerülhetnek bele a szakszervezetek vagy civil szervezetek. Én úgy gondolom, hogy az MSZP-t az teheti igazán váltópárttá, ha mielőbb modern, európai jellegű, működésű és arculatú szociáldemokrata párttá válik.
MN: Mit ért ezalatt pontosan?
KL: Azt, hogy lényegét, tehát működését, stílusát és arculatát tekintve olyan legyen, mint a német, az osztrák, a finn, a svéd szociáldemokrata párt vagy a brit Munkáspárt.
MN: Nem fogja ezt megfúrni a Nagy Sándor nevével fémjelzett erőcsoport?
KL: Nem hiszem, hogy Nagy Sándor ellenzője lenne a párt ilyen módon való továbbépítésének. Talán azért él egyesekben ilyen kép róla, mert ő kevesebbet beszél erről.
MN: Mi kell ahhoz, hogy hiteles szocdem párttá váljon az MSZP?
KL: Mindenekelőtt egy szociáldemokrata jövőkép. Egy olyan jövőkép, amely a harmadik évezred európai fejlődésének élvonalában képzeli el Magyarországot, stabil, versenyképes gazdasággal...
MN: ...mármint piacgazdasággal.
KL: Természetesen, de szociális piacgazdasággal és olyan társadalommal, amelyben a szociáldemokrata alapértékek, tehát a társadalmi igazságosság, az esélyegyenlőség és a szolidaritás meghatározó szerepet játszanak. Szükség van egy olyan stratégiára is, amely ebbe az irányba visz, és kormánypárti, illetve ellenzéki pozícióban is használható. Ezenkívül erősítenünk kell a párton belüli demokráciát.
MN: Ezt most az elmúlt négy év kritikájaként említi?
KL: Nem, ezt saját programként fogalmazom meg. Ezzel szoros összefüggésben fontosnak tartom a sokszínűség bátorítását a párton belül, a platformok szabad működését. A pártvezetés egyik legfontosabb feladata a sokszínűségben a szintézist megteremteni, a különböző álláspontokban a közös nevezőt megtalálni. Erősíteni kell a párt mozgalmi jellegét, a kötetlen, közösségteremtő szervezeti formákat, és nyitni kell - tagság és választói támogatás szempontjából egyaránt - az ifjúság és az értelmiség, illetve a rendszerváltás, a stabilizáció vesztesei felé.
MN: Sokan beszélnek a párton belüli generációváltás szükségességéről. De ön például nem kap hidegrázást, ha belegondol, hogy kik is jönnének elő ezzel a generációváltással? Néhány ifjútörök párttag nem annyira az ifjúságot, inkább a homályos mozgalmakat és cégügyeket képviseli.
KL: Egy pártvezetőnek nem feladata minősíteni a párt tagságát. Adottnak tekintem a szocialista párt tagságát, velük kell végrehajtani azt az átalakulást, amiről beszéltem. Nagyon sok olyan fiatal lánnyal és fiúval találkoztam az Ifjú Szocialistáknál és a BIT-nél is, akik értelmesek, felkészültek és feddhetetlenek. Miközben a helyi szervezetekben egybehangzóan fogalmazódik meg az az igény, hogy jöjjenek új arcok, és kerüljenek be az elnökségbe is, a jelölési listákon alig vannak ilyen új arcok. Ezért úgy gondolom, hogy a megválasztandó elnöknek és elnökségnek fontos feladata lesz, hogy "megcsináljon" két tucat ilyen alkalmas fiatalt, azaz feladatokat és szereplési lehetőséget kell nekik adni, hogy két év múlva, egy újabb tisztújító kongresszuson már ne legyen ismeretlen a nevük.
MN: Lesznek tehát új, kiemelt emberek. De lesznek-e olyanok a maiak között, akiket szívesen szorítana háttérbe?
KL: A kongresszus feladata eldönteni, hogy kiket szeretne a különböző vezető testületekben látni. Persze nem egyszerű állást foglalni olyan esetekben, amikor egy-egy posztra olyan politikus neve merül fel, akiről különböző sajtóhíresztelések láttak napvilágot, és ily módon kompromittálódott. Ilyenkor mérlegelni kell: vállalhatja-e a párt, hogy valakivel kapcsolatos - igaz vagy alaptalan - mendemondák miatt a párt szavazatokat veszítsen.
MN: Schmuck Andorra gyakorolt a pártvezetés nyomást, hogy vonja vissza újpesti polgármester-jelöltségét?
KL: Nem. Én azt hiszem, a Schmuck-ügy arra példa, hogyan lehet az adott körülmények között a legdemokratikusabban megoldani ezt a dilemmát: kikérni a párttagság véleményét. Ez történt a pártszavazással.
MN: Milyen tanulságokat vontak le a választási vereségből, illetve a négy kormányzati év tapasztalataiból?
KL: A választási kudarcnak voltak rajtunk kívül álló és a mi hibáinkkal összefüggő okai. Rajtunk kívül álló oknak tekintem a magyar társadalom egy részében történelmi okokból fennálló fenntartásokat a baloldallal szemben és azokat a mozgásokat, átalakulásokat, amelyek a jobboldalon történtek. Az MDF és a KDNP szétesése tette lehetővé, hogy a Fidesz a mérsékelt jobboldal gyűjtőpártjává válhasson. Közrejátszott a választási vereségben a gazdaság súlyos egyensúlyhiánya is, ami kikerülhetetlenné tette a lakosság nagy többségét nehéz helyzetbe hozó stabilizációs intézkedéseket.
MN: És mi következett a saját hibájukból?
KL: A Bokros-csomag szükségszerű volt, de nem sikerült tökéletesen. Ha több idő van rá, akkor nem kerülnek bele felesleges vagy később alkotmányellenesnek minősülő elemek, és jobban meg lehet csinálni a Bokros-csomag kommunikációját.
MN: Bár itt valószínűleg maga a csomag volt a lényeg, nem az, hogy hogyan adták el. A magyar társadalom rossz néven vette, hogy pont egy szocialista párt nyúl liberális eszközökkel a gazdasághoz.
KL: Igen, de az is számít, hogy nem tudtuk eléggé közérthetően kommunikálni, hogy ez mennyire életmentő. A rossz kommunikáció egyébként négy éven át végigkísért minket, nemcsak a Bokros-csomagot, általában a kormányzati intézkedéseket nem tudtuk meggyőzően bemutatni. A kampányunk is koncepciótlan és ötlettelen volt. A választási vereséghez hozzájárult a közbiztonság rohamos romlása, a robbantások is és a korrupciógyanús ügyek is vittek el szavazatokat. Lényeges oknak látom a földtörvény módosítását is, ami nagyon későn került elő, még 1994-95-ben meg kellett volna csinálni. Hiba volt a választások előtt a magyar-szlovák szakértői megállapodás is a hágai ítélet végrehajtásáról.
MN: Nem említette az okok között Horn Gyula személyzeti politikáját és stílusát, ami azért erősen rányomta a bélyegét az elmúlt négy évre.
KL: Biztos, hogy nem volt hibátlan a személyzeti politikája, biztosan voltak rossz döntései. De a nyilvánosság előtt most akkor lenne erkölcsi alapom erről szólni, ha akkor miniszterként is a nyilvánosság előtt szólok róla. Az, hogy szűk körben vagy négyszemközt milyen ellenvetéseket fejtettem ki Horn Gyulának, ma már érdektelen.
MN: Duna-ügyben például önt is átverte. Úgy tudni, ön nem is tudott arról, hogy Nemcsók Pozsonyban aláír.
KL: Én úgy gondoltam, kár a választások előtt olyan helyzetet teremteni, amit az ellenzék ennyire ki tud használni, csúsztatásokkal, ferdítésekkel, valótlan állításokkal. Egyébként a péntek délutáni aláírás tényéről én valóban csak péntek este értesültem.
MN: A budapesti főpolgármester-választáson az előrejelzések szerint nincs sok esélye az MSZP jelöltjének, Katona Bélának. Van-e szó a visszaléptetéséről Demszky Gábor javára, ha egyszer a jobboldal is teljesen összefog?
KL: Erről a budapesti pártértekezletnek kell döntenie, amely Katona Bélát jelölte. Ma azonban korai lenne a kérdést napirendre tűzni, hiszen a kampány elején járunk, s még nem tudjuk, hogyan alakulnak Katona Béla esélyei.
MN: Van-e forgatókönyvük arra az esetre, ha megreped a Fidesz vezette koalíció, és esetleg újra helyzetbe kerülnek?
KL: Ha arra készülnénk, hogy a jövő héten megbukik a kormány, akkor valószínűleg jó néhány hetet csalódással zárnánk. Ugyanakkor készen kell állni egy rendkívüli erőpróbára, adott esetben egy előrehozott választásra is. Ezért is tartom sürgetőnek, hogy sikerüljön egy minden tekintetben modern, európai jellegű szociáldemokrata párttá, hiteles váltópárttá alakítani a Magyar Szocialista Pártot. Hosszú távon ugyanis ettől függ a súlya a magyar politikai életben.
Seres László
