„Nincs az a pénz” – A népszerű irodalomtankönyvek szerzője nem engedi, hogy az állam dolgozza át a könyveit

Belpol

Így fokozatosan lekerülnek a tankönyvjegyzékről. Pethőné Nagy Csilla azt mondja, nélküle írhatták volna át a könyveket, ráadásul a szakmailag vállalhatatlan NAT alapján.

A kormány szeptembertől felmenő rendszerben bevezeti a sokat kritizált új Nemzeti Alaptantervet (NAT), arról azonban egyelőre keveset lehet tudni, kik és milyen eljárásban készítik a megváltozott tantervhez igazodó tankönyveket.

A Narancs.hu információ szerint a tankönyvfejlesztésért felelős Oktatási Hivatal (OH) nem a nulláról kezd neki a feladatnak, felhasználnak régi, jól bevált tankönyveket is. Erre utal, hogy januárban megkeresték Pethőné Nagy Csillát, az egyik népszerű középiskolai irodalomtankönyv-család szerzőjét, aki azonban nem adta el szerzői jogait az államnak. (Pethőné Nagy Csilla néhány nappal ezelőtt azzal került be a hírekbe, hogy Facebook-oldalán „az irodalomtanítás Mohácsának” nevezte az új NAT-ot.)

Az OH 2019. december 1-től vette át az állami tankönyvkiadással és -fejlesztéssel kapcsolatos feladatokat az Eszterházy Károly Egyetemtől, a pár évvel korábban megszüntetett Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet jogutódjától. Pethőné Nagy Csillát január 2-án keresték meg azzal, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően nem jogdíjat fizetnének az eladott példányok után, hanem a szerzői jogokat szeretnék megvenni a tankönyvek digitalizálására és átdolgozására is kiterjedően.

false

„Azt nem ajánlották fel, hogy én dolgozhatom át a könyveket. A válaszon nem volt mit gondolkodni. Ez a tankönyvsorozat pedagógiai, tantárgypedagógiai, módszertani és irodalomelméleti szempontból is tudományos paradigmákhoz pozicionálja magát, minden szempontból nagyon tudatosan építkezik. Ilyen tankönyv megírására elég kevesen készültek fel, nem garantálható a minőség megmaradása az átdolgozásoknál, és ezt semmiképp nem akartam kockáztatni” – írta Pethőné a Narancs.hu megkeresésére.

Dilettáns új NAT

Mivel a tankönyvpiac 2014-es államosítása óta új tankönyvet főszabály szerint csak az állam tud engedélyeztetni, Pethőné döntése azt jelenti, hogy könyvei az új NAT bevezetésével párhuzamosan lekerülnek a tankönyvjegyzékről, a 9.-es könyveket már idén tavasszal sem lehet majd megrendelni. A szerző azt mondja, ha tehetné, beszkennelve, digitálisan és ingyen elérhetővé tenné könyveit a pedagógusok számára, de a benne szereplő képek, irodalmi szövegek többsége jogdíjköteles, felhasználásukat tanárként, magánemberként nem tudná finanszírozni.

Amikor januárban Pethőné nemet mondott az OH-nak, még nem ismerhette az új NAT-ot. Most azt is megkérdeztük tőle, ha lehetőséget kapna rá, vállalná-e, hogy egy ilyen tantervhez dolgozza át tankönyveit. „Mai tudásom alapján semmiképp. Ez a NAT szakmailag vállalhatatlan, elavult, szerzőelvű, az irodalmat szemelvénynek, szemléltetésnek tekinti, a kronológiát teszi kizárólagos szervezőelvvé, mennyiségi szemléletű, kizárja a kortárs irodalmat. Pedagógiai-módszertani dilettantizmusa, előíró, utasító jellege is szembeötlő.”

false

Pethőné Nagy Csillától azt is megtudtuk, hogy az OH nem tett konkrét ajánlatot a szerzői jogok megvételére, tőle kérték, hogy írja meg, mit tartana méltányos összegnek. „Mivel én szakmai indoklással nemet mondtam, nem tettem ajánlatot sem. Mondhatnám, nincs az a pénz….”

A gimnáziumi magyartanárként is dolgozó szerző nem bánja, hogy az új NAT által definiált oktatási rendszerben már nem az ő könyveiből tanulnak majd a diákok.  „Az én irodalomkönyveim elmentek addig, ameddig egy a teljességelv illúzióját keltő, de széleskörű választási lehetőséget biztosító irodalomkönyv elmehetett. Egy korszerű, 21. századi alaptanterv valóban új taneszközöket kívánna. De ezek nem ebben a rendszerben fognak megszületni” – írta Pethőné.

Szűkülő kínálat

Pethőné Nagy Csilla sorozatának első, 12.-eseknek íródott darabjai 2001-ben jelentek meg a piacon, akkor még a Korona Kiadó gondozásában. 2008-ban a kiadási jogokat megvette a Nemzeti Tankönyvkiadó, akkor Pethőné visszaemlékezése szerint komoly fejlesztések indultak. „Méhes Edit szerkesztővel alakult ki a tankönyv mai formájának és tartalmának alapja. A felhasználó diákok színes, az irodalmat sok oldalról közelítő, a társművészeteket, a kortárs irodalmat és a populáris kultúrát is bevonó taneszközt kaptak az átdolgozás eredményeként.”

Bár pontos adatok az utóbbi évekből nem állnak rendelkezésre, Pethőné úgy tippeli, évfolyamonként körülbelül 20 ezer diák használja a taneszközeit. „Privát információim alapján mondom, hogy a felhasználók közt ott van a gyakorló gimnáziumok nagy része, felekezetre való tekintet nélkül több rangos egyházi iskola, továbbá olyan innovatív oktatási intézmények, amelyek elhivatottak a modern, korszerű, tanulói tevékenységekre és produktumokra épülő módszertan, az egyéni és kooperatív munkaformákat alkalmazó fejlesztő pedagógia és a befogadót, az olvasót középpontba állító irodalomtanulás-irodalomtanítás mellett. Kaptam már elismerő visszajelzést olyan magyartanároktól is, akik tanulási nehézségekkel küzdő, alig-alig motivált fiatalokkal dolgoznak.”

Miután a Nemzeti Tankönyvkiadó jogutódját 2014-ben felvásárolta az állam, Pethőné Nagy Csilla könyvei is kivételezett helyzetbe kerültek, a piacot korlátozó jogszabályok miatt sorra koptak ki mellőle a versenytársak. Ezzel a szerző nem értett egyet. „Az egyike voltam azoknak, akik szót emeltek a tankönyvkínálat sokfélesége, sokszínűsége mellett. Azt gondolom, a pedagógusok különböző intézményekben, különböző családi háttérből jövő, különböző érdeklődésű és motiváltságú gyerekekkel, osztályokkal dolgoznak. Rossz, hibás felfogás az, hogy akkor teszünk eleget a tanuláshoz való egyelő hozzáférés elvének, ha mindenki ugyanazt kapja” – írta a Narancs.hu-nak Pethőné.

Elavult szemlélet

A választási szabadság mára annyira lecsökkent, hogy a középiskolai irodalomoktatásban a Pethőné-féle tankönyvcsalád mellett csak Mohácsy Károly Színes irodalom sorozatát találjuk a tankönyvjegyzéken, illetve 9. osztályban rendelkezésre áll egy állami fejlesztésű, újgenerációsnak nevezett tankönyv is.

A Mohácsy-sorozatot korábban egy magánkiadó, a Krónika Nova adta ki, így a 2014-es államosítás után e könyvek forgalmazása is veszélybe került. Tavaly azonban az állam megvette a felhasználási jogokat, most pedig a 2008-ban elhunyt Mohácsy jogörököseitől úgy értesültünk, hogy a 9.-es tankönyv szerzői jogait is eladták az Oktatási Hivatalnak. Ez alapján valószínűsíthető, hogy az OH a Mohácsy-könyvek és az állami fejlesztés valamilyen vegyítésével kívánja lefedni az új NAT-ot követő irodalomtankönyv-kínálatot.

false

Pethőné Nagy Csilla szerint az eredetileg az 1978-as tantervhez íródott Mohácsy-sorozat már akkor elavult szemléletet tükrözött. „Vagyis a Mohácsy-könyvekhez való visszatérés teljesen kompatibilis a Takaró Mihály által átdolgozott, kronológia és szerzőelvű irodalomtantervvel. A 19. század végi, 20. század eleji irodalomolvasási paradigmához tér vissza mindkettő. A tanár (vagy a tankönyv) elmondja, mit kell tudni a szerzőről, a szövegről, a műről, az irodalomolvasást memoriterekben és szemelvényekben kimerülő szemléltetésnek tekinti.”

A tankönyvszerző szerint ebben a helyzetben az elhivatott magyartanárokban bízhatunk. „Az 1970-es évek elején jártam gimnáziumba. Irodalomkönyvet évente egyszer láttam, amikor hazavittem szeptemberben. De magyartanárom – Szende Béláné (Ibi néni) – a kezünkbe adta Pilinszkyt, Nemes Nagy Ágnest, Eliotot, Stoppardot, sőt Jarry Übü királyát is. Jártunk író-olvasó találkozókra, olvastuk az ÉS-t meg a Jelenkort. Így kell ezt az Übük világában. A taneszköz segíthet vagy árthat, de a kulcs a pedagógus: minél több, a szakmai autonómiáját és felelősségét vállaló pedagógusra, magyartanárra volna szüksége az országnak.”

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.