Nincs megújult Rajkó Zenekar

  • Becker András
  • 2012. március 2.

Belpol

Egy nem létező zenekarral fog dicsekedni ma délelőtti sajtótájékoztatóján a Design Terminál, az igazságügyi minisztérium háttérintézménye. Jogilag ugyanis – bármilyen gátlástalanul és jogtalanul is igyekeznek – nem lehet a Rajkó Zenekar alól kihúzni a Rajkó Zenekart.

Ma délelőtt sajtótájékoztatót tart Englert Róbert, a Design Terminál Nonprofit Kft. ügyvezetője, aki a Gödör Klub megszüntetése kapcsán vált híressé, hiszen immár ők működtetik a „felszabadult” intézményt is. A meghívó szerint „a megújult Rajkó Zenekar új vezetői mutatják be szakmai terveiket a zenekar jövőjével kapcsolatban” (az eseményre természetesen „szeretettel vár a Design Terminál csapata”). A sajtóesemény érdekességét az adja, hogy a Rajkó Zenekar és a hozzá tartozó művészetoktatási intézményt működtető nonprofit kft. nem tud róla, hogy új vezetői lennének, és hogy megújult volna – bár kétségkívül valakik tartottak valamiféle meghallgatást a zenekar nevében, de ennek nagyjából annyi a relevanciája, mintha a Rolling Stones számára keresett volna új dobost a KIM egyik háttérintézménye. Nincs szó másról, mint névbitorlásról, a névhasználathoz fűződő jog megsértésének klasszikus esetéről, hiszen a Rajkó Zenekar szóösszetétel védjegyoltalom alatt áll, és a jogtulajdonosok nem ruházták át a névhez fűződő jogaikat a sajtótájékoztatót meghirdető szervezetekre, sőt! (A történet egyik érintettje ezen a ponton azt kérdezte kétségbeesetten, hogy kihez lehet fordulni ebben az országban, ha az igazság ügyével megbízott minisztérium képviselői így viszonyulnak a joghoz.)

Két nappal ezelőtt, a KIM közvetítésével ugyan a védjegy tulajdonosai kaptak a Design Termináltól egy visszautasíthatatlannak szánt ajánlatot, melyben szó szerint az szerepelt, hogy e jogaikat „feltétel nélkül, visszavonhatatlanul és ingyenesen” átruházzák a Design Terminál Kft.-re, azonban a KIM nevében az erről folyó tárgyaláson megjelenő Gál András Levente kormánymegbízott, korábbi helyettes államtitkár nem egy tucat megszeppent cigány emberrel, hanem egy ügyvéddel és egy jognyilatkozattal találta szembe magát. Ebben e jog tizenkét tulajdonosa – a névhordozók – közül tizenegy kinyilvánítja azon akaratát, hogy nem mond le a névhez fűződő jogairól.

A 2011-es költségvetésben azzal került át a kulturális tárcától a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz a Rajkó Zenekar támogatására szánt tétel, hogy a kulturális területen sokkal bizonytalanabb a finanszírozás – áprilisig mégsem történt semmi. Akkor a tárca nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára egy sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy hamarosan „kipályáztatják” az együttesnek szánt 40 millió forintot – így is lett. A pályázatot a Rajkó beadta, és augusztusban (!) Latorcai helyettes államtitkár már arról értesítette az együttes vezetőit, hogy a pályázatukat pozitívan bírálták el – de pénz csak nem lett. Valamennyi előleget ugyan tudtak fizetni a koncertek bevételéből, de a zenészek, táncosok és a „staff” így is csak a töredékét kapta meg a járandóságainak. Volt, aki ezért elbukta a hitelét, és elveszítette a lakását, volt, aki ideg-összeroppanást kapott, de a zenekar azért működött: kiváló szolgálatot tett például a kormánynak az uniós elnökség idején. Végül, november 30-án – pénz még mindig nem érkezett – behívták a minisztériumba az együttest, a Rajkó „zeneiskolát” és alapítványt működtető nonprofit kft. vezetőjét, Gerendási Istvánt, az egész Rajkó-sztori alapemberét (ő védette le a Rajkó Zenekar nevet is még vagy tizenöt éve), és közölték vele, hogy nem utalják át az elnyert pénzt, mivel a kft.-nek bizonytalanná vált a pénzügyi helyzete, és „az egyes intézmények gazdálkodása nincs kellőképp elkülönítve”. Hogy jól értsük az érvelés cinizmusát: az együttes – épp a minisztérium miatt – pénz nélkül maradt tagjainak, hogy legyen legalább valami éhbér szintű jövedelme, rendes, formális kölcsönszerződés alapján biztosított a kft. másik két intézménye valami juttatást, amit a beígért és elnyert, de át nem utalt pályázati pénzből terveztek visszafizetni. Az így kialakult helyzetet nevezi annak egyedüli okozója bizonytalannak (az, aki egy mozdulattal tudna biztos pénzügyi helyzetet teremteni, ha saját szavát betartaná), és erre hivatkozva tiltja le a pénzhez való hozzáférést.

A pénz át nem utalásának indokait levélben is megerősítette Latorcai Csaba helyettes államtitkár, egyben kifejezte a művészek sorsa iránt érzett felelősségét. Ennek jegyében ajánlotta fel azt a lehetőséget, hogy a Design Terminál Kft. átveszi a zenekart. Az immár egy éve rendes jövedelem nélkül levő kétségbeesett zenészek és táncosok, szervezők és technikai alkalmazottak belementek volna ebbe is, mindössze néhány feltételük volt. Ragaszkodtak az eddigi vezetőikhez, az eddigi repertoárjukhoz, és a feltételek pontos tisztázásához – a KIM helyettes államtitkára pedig mindent meg is ígért.

December elejére aztán a kivéreztetett együttesben olyan állapotok alakultak ki, hogy már Gerendási maga javasolta a tagoknak, hogy írják alá a szándéknyilatkozatot, miszerint a Design Terminál alkalmazottaiként kívánnak a továbbiakban dolgozni. Megtették. De ez nem volt elég – az új gazda felvételi meghallgatást szervezett az együttes nevében, és ezen a Rajkó mostani tagjainak is részt kellett volna venni. És ha még ezek után valamelyiküknek lettek volna kétségei, hogy mit jelent az, amikor a KIM vagy személyesen a helyettes államtitkár kezd aggódni a cigány zenészek, táncosok sorsa miatt, azt legkésőbb szerdán el kellett oszlassa az aláírásra eléjük tolt nyilatkozat: odaadni mindent (nemcsak a nevet, de az épületet, hangszereket, eszközöket is) „visszavonhatatlanul, feltétel nélkül és ingyenesen”. Legyünk büszkék a Rajkóra: nem írták alá.

Azóta megtartották a sajtótájékoztatót. Írásunkat - és a Roma Sajtóközpont videóját - lásd itt.

Figyelmébe ajánljuk

Bányai Kelemen Barna: Engem a szerelem vezérelt

A színész hat éve tagja a Katona József Színház társulatának, de sokfelé játszik, most épp a Radnótiban volt bemutatója. Az Ördög Tamással folytatott munkáról, a Tarnóczi Jakab-féle Extázisról és a Mohácsi testvérekről is beszéltünk vele, s persze szó esett a filmezésről is.