Magyar Narancs: A sajtóban megjelent hírek szerint intenzíven tárgyalnak a belga-francia tulajdonú Match és Profi üzletláncok megvásárlásáról. Hogyan állnak az egyeztetések?
Baldauf László: A sajtóban nagyon sok olyasmi is megjelenik, ami nem teljesen fedi a valóságot. Önöknél is például. Az tény, hogy folynak bizonyos tárgyalások egy esetleges akvizícióról. A konkrét ügyletekkel kapcsolatban azonban nagyon szigorú titoktartási megállapodás köt, ezért semmilyen részletet nem közölhetek, még azt sem, hogy mindezt kivel folytatjuk. A CBA fontosnak tartja, hogy ha egy Magyarországon működő külföldi üzletlánc kivonul hazánkból, akkor mi megvizsgáljuk megvásárlásának a lehetőségét.
MN: Szinte minden forrásunk azt állítja, ha ez az üzlet esetleg létrejön, a CBA lesz a legnagyobb hazai üzletlánc. Ez viszont az úgynevezett kormányközeli vagy hazai banki befektetők számára is vonzó üzleti célponttá teheti a céget.
BL: Önök is írtak erről, de ezek igazából pletykák. Én ilyen törekvésekről nem tudok. Ráadásul a CBA esetleges megvásárlása sem lenne igazán egyszerű feladat. A központi kereskedelmi vállalkozásnak 25 olyan tulajdonosa van, akik maguk is üzleteket visznek. Ha valaki valóban be akarna ebbe a rendszerbe szállni, külön-külön kellene megállapodnia e vállalkozásokkal, de azok tulajdonosai mind pontosan tudják, hogy nekünk az egységességünkben, az összetartásunkban van az erőnk. Mi valóban magyar üzletlánc vagyunk, tapasztalt, sokat látott szakemberekkel.
MN: Sokáig vezette a Kádár-kor egyik emblematikus üzletének számító egységet, a Blaha Lujza téri éjjel-nappali közértet.
BL: Így van, 1973-tól 1980-ig. Hogy megértse, mennyire üzleti vagy ha úgy tetszik, kereskedői felfogásban tettem a dolgomat: kilenc nap alatt építettük át, és lett azzá, ami híressé tette. Igaz, támadtak is miatta eleget, de érdemben belém kötni nem tudtak. Más világ volt az. De sokan emlékeznek rá ma is, mit és hogyan tettem. Mostani kollégáim, beosztottaim közül jó néhányan a tanítványaim voltak, mert a szakmát már húszéves koromban hivatalosan is oktattam. Nem egy közülük ma itt dolgozik a cégünknél.
Fotó: CBA
MN: Amikor a CBA-vállalkozásba kezdett, mi volt a cél?
BL: A CBA-t 1992-ben azért hoztuk létre tízen, régi, ügyes szakemberek, hogy a Közért-privatizációban együttes erővel, közösen tudjunk pályázni az üzlethelyiségekre, az akkor már megjelenő multik ellenében valamiféle hazai megoldással próbáljuk meg biztosítani a fennmaradásunkat. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy húsz év múlva egy több mint 3300 boltos, 2010-ben 555 milliárd forint forgalmat lebonyolító rendszer lesz belőle. Számunkra a kérdés az volt, multikatonák leszünk-e a változó világban, vagy valamilyen saját megoldást találunk. Engem is intenzíven keresett az egyik legnagyobb, a hazai piacon is működő nemzetközi vállalat, hogy legyek náluk menedzser. De nekünk az volt a célunk, hogy az akkor folyó privatizációban megszerezhető üzletek révén Budapesten és Pest megyében egy olyan kisebb hálózatot alakítsunk ki, amely a magyar termékekre és beszállítókra koncentrál, és a piacon tartósan működőképes. Láttuk, hogy a változó értékesítési körülmények között csakis az egységes fellépéssel, a beszerzés koncentrációjával lehet eredményt elérni. Ezt rengeteg munkával és szervezéssel összehoztuk, aztán más hazai vállalkozások is érdeklődni kezdtek, van-e esély az együttműködésre. Volt. Sorra léptek be a vidéki kollégák is.
MN: Meddig nőhet a CBA?
BL: Az alapvető cél az, hogy a kereskedelemben a hazai vállalkozások legyenek az élenjárók a forgalom tekintetében is. Éppen úgy, ahogyan ez Németországban vagy Franciaországban is kialakult.
MN: De a cégstratégiában nyilván szerepel valamiféle elképzelés.
BL: Két dolgot azonnal tisztázni kell. Az esetleges piacszerző beruházás sem kizárólag azt a célt szolgálja, hogy az üzleteink száma növekedjen. A másik, hogy mi a hazai fogyasztási szokások bizonyos visszarendeződésével számolunk. Mi azt szeretnénk, ha nemcsak az üzleteink száma, hanem a kínálata, szolgáltatásainak színvonala is növekedne. Ezt azért gondoljuk így, mert a hipermarketek felkeresése a kialakult gazdasági válság miatt számos fogyasztónak egyre nagyobb gondot okoz. Bár minden vállalat igyekszik erről nem beszélni, igenis fogyasztáscsökkenés van. A mi kisebb boltjainkban akár 10-15 százalék is lehet ez. A CBA Príma és Cent boltjainkban forgalmi bővülés van, de a kisebb partnereink közül néhányan többször jelzik a gondokat. Mivel folyamatosan drágul a közlekedés, az áruk terítésének költsége, egyre drágább lesz elutazni a város szélén található hipermarketbe. Ráadásul az úgynevezett impulzív vásárlások is - tehát amikor nemcsak azt vásárolja meg valaki, amiért valójában a boltba megy, hanem azt is, amit a hatalmas kínálat "elad" számára - csökkenni fognak. E folyamatban megerősödhet az úgynevezett kényelmi boltok szerepe, vagyis azon üzleteké, amelyeket gyalog, netán biciklivel pillanatok alatt el lehet érni, de versenyképes áron kapható ott minden, ami a hétköznapi fogyasztásban szükséges. Ezért mi hipermarketek vásárlásában igazából nem gondolkodunk. Abban viszont igen, hogy ez az átalakulás megnöveli a forgalmunkat. És igen, ebben a mi cégünk kiemelten keresi a helybeli beszállítókkal a kapcsolatokat, előnyben részesíti őket.
MN: Mitől viselkedik másként a CBA bármelyik beszállítójával, mint a többi kereskedőcég?
BL: Óriási a különbség. Mi partnereinknek a szigorú közös beszerzési szabályokon belül is meglehetősen nagy szabadságot adunk arra, hogy a helyben termelt, főként bizonyos magasabb értéket is képviselő hazai áruk akár azonnali fizetéssel is a polcokra kerülhessenek. Ezenkívül stratégiai magyar partnereinknek külön kedvezményeket is kínálunk, hogy a hazai üzletlánc fogalma tartalommal teljen meg. Ráadásul nálunk nincs polcpénz meg mindenféle hókuszpókusz: amiben megegyezünk, azt betartjuk.
MN: Önöket pont e beszerzési szabadság miatt sokan vádolják azzal, hogy több boltjuk lényegében "kockás füzetben" vezeti a forgalmát. Konkrét adóhatósági eljárásokról is érkeztek már hírek.
BL: Ha ilyen a tudomásunkra jut, azonnal intézkedünk. 2003-ban rendkívül szigorú franchise-rendszert alakítottunk ki, aki ennek a szabályai ellen vét, szigorú szankciókra számíthat. Ez néha cégen belül is feszültségeket okoz, de én egy rettenetes pacák vagyok, nagyon kemény tudok lenni. Ha az illető vétkessége beigazolódik, kizárjuk a CBA-ból. De ha egy tagtársunk elleni eljárással kapcsolatban kételyeink támadnak, igyekszünk megvédeni őt. Egyik tulajdonosunk ellen például áfaelkerülés gyanúja merült fel a közelmúltban, első intézkedésként kizártuk, de az üzleteket és persze a több mint félezer dolgozót megmentettük. Ráadásul a jelenlegi állapot szerint még az sem biztos, hogy a gyanúsítás megáll majd a bíróságon, az illető már házi őrizetből védekezhet. Ha megnyugtató módon tisztázódik az ügye, semmi akadálya, hogy visszavegyük.
MN: Olyan vádak is elhangzanak, amelyek szerint a CBA a jelenlegi kormányzati hatalomtól kiemelt támogatást kap.
BL: Ez viszont már kifejezetten csúnya rágalom. Semmi olyan közvetlen támogatást nem kapunk, ami az üzleti-kereskedelmi szektor más cégei számára nem hozzáférhető. Személyes erkölcsi felfogásommal sem férne ez össze.
MN: Többször is határozottan állást foglalt a jelenlegi kormányzati politika és személyesen Orbán Viktor mellett.
BL: Mindig egyenesen megmondom a véleményemet. Orbán Viktor pályáját 1989 óta nagy figyelemmel követem, és fenntartom, hogy korunk legnagyobb formátumú magyar politikusa, hazafija. Álláspontom szerint az ő politikája az, ami az országnak erkölcsi tartást adhat, és a gazdasági fejlődést is szolgálhatja. Teljes mértékben egyetértek vele abban, hogy a polgárság megerősödése a szegényebb rétegek felemelkedését is szolgálja, ez lehet alapja a fejlődésünknek.
MN: Önök mindenesetre jelentős kedvezményeket kaptak például az úgynevezett multiadó bevezetésekor. Azt is hallani, hogy rendszeresen beszél telefonon Orbán Viktorral.
BL: A középvállalkozásainknak igenis van fizetési kötelezettségük a különadó miatt, azaz mi is érintettek vagyunk. Egyébként nem ismerem a miniszterelnök úr telefonszámát. Az persze tény, hogy időnként találkozunk, de például a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia decemberi évzáró eseményére nem tudtam elmenni. Támogatjuk azt, ami ott történik, nagyszerű, amit ott csinálnak. Ebből lehet még igazi labdarúgás Magyarországon.
MN: A jelenlegi kormányzat hazai kereskedelmet és élelmiszerpiacot segíteni célzó intézkedései ön szerint mennyire sikeresek? Visszafogta például az élelmiszerimportot a tavalyelőtt bevezetett másodlagosimport-ellenőrzés?
BL: Ezt nehéz egyértelműen eldönteni. Az intézkedés közvetlen hatásai a válság miatt nem mutathatók ki. Amit viszont már látunk, hogy az olcsóbb dömpingáruk beáramlása lelassult. Szándékosan nem használom azt a szót, hogy importszemét, mert amit a megfelelő hatóságok közfogyasztásra alkalmasnak találnak, az nem az. Ugyanakkor az is tény, hogy bennünket a nagy, tőkeerős kereskedelmi bázisok afféle levezető, másodlagos piacnak tekintenek. Ha például Európában bármilyen okból felesleg keletkezik tejből, akkor nem a hazai piacon hoznak forgalomba nagy mennyiséget akciós áron, mert pontosan tudják, hogy ezzel a saját országaik termelőinek árpozícióit gyengítenék. Inkább elöntenek bennünket a dömpingáruval; ha mindez hátrányosan érinti a magyar, lengyel vagy román parasztot, akkor is. Ráadásul egy szlovák, nagy bázisú átfogó elemzés szerint ami a kelet-európai térségbe érkezik, sokszor kifejezetten gyengébb minőségű, mint amit mondjuk Berlinben árulnak. Lehet ez borotva, üdítő, mosópor, bármi. Csak a márka ugyanaz, ami benne van, az már nem az igazi.
MN: Mit kéne tenni ilyenkor, lezárni a határt?
BL: Nyilván nem. De az ilyen feszültségeket pontosan olyan átmeneti piacvédő intézkedésekkel, amelyek Nyugat-Európában természetesek, kezelni lehetne. Olyan közvetett segítséget adni a termelőnek, feldolgozónak, amellyel az árfeszültségeket át tudná hidalni.
MN: Mit lép, ha ilyen dömpingáruval találja szembe magát?
BL: Kénytelen vagyok a kínálat biztosítása miatt vásárolni belőle, mert a kereskedésnek ez a lényege. Ha nem veszem meg, akkor a boltjaimban vásárló fogyasztók elpártolhatnak a konkurenciához. De az ilyen feszültségek levezetése nem a CBA dolga, bár néha, bizonyos esetekben ez ügyben is teszünk kivételt. Ha már a tejről beszéltünk, ilyen akciónk az, hogy sok üzletünkben teljes értékű, friss tejet mérünk automatákból, amely gondosan bevizsgált, kiváló minőségű magyar termék. De említhetném a zöldség- és gyümölcsforgalomban alkalmazott hasonló megoldásainkat is. Az a tapasztalatunk, hogy a vásárlók jelentős része hajlandó megfizetni az árkülönbözetet a jobb minőségért.
MN: Önök külföldön is terjeszkednek. Hat országban már működnek CBA-logóval üzletek, és a hírek szerint még több országban keresnek lehetőségeket.
BL: Ezt mi egyfajta missziónak tekintjük. A magyar árut igenis meg kell ismertetni, és jó áron értékesíteni külföldön.
MN: Ilyenkor nem ütköznek az ottani kereskedelmi protekcionizmus korlátaiba?
BL: Dehogynem. A fejlett európai országokban egészen máshogy állnak a külföldi terjeszkedéshez, mint nálunk. Szeretnénk például Párizsban és még néhány francia városban kifejezetten a legjobb minőségű magyar élelmiszerek forgalmazására kialakított delikátüzleteket nyitni. Tárgyaltam Párizsban a szocialista városvezetés - amely egyébként a gyakorlatban nacionalistább felfogású minden más ottani irányzatnál - alpolgármester asszonyával, hol és hogyan is nyithatnánk meg a boltot. Első kérdése úgy szólt: pontosan hány üzletet akarnak nyitni? Mondtam, Párizsban egyet vagy kettőt, máshol esetleg még kettőt-hármat. De ez ugye nem lesz hálózat? - kérdezte. Nem, válaszoltam. Akkor mehet, mondta. A magyar vidék, az élelmiszer-termelés, gasztronómia egyik legnagyobb gondja az, hogy igazából nem vagyunk jelen külföldön. Dubajban, a nemzetközi idegenforgalom pillanatnyilag talán legfelkapottabb központjában tucatjával működik francia és olasz étterem, magyar egy sincs. Nem titok, ha nem is ott, de Párizson kívül Brüsszelben, Londonban, Berlinben és egy-két kelet-európai, orosz nagyvárosban Hungaricum Delikát üzletek és bennük működő éttermek nyitásában gondolkodunk. Meggyőződésem, hogy a kiváló magyar áruk, ízek, termékek terjesztésében ezek is kulcsszereplők lehetnek. Mellesleg a keleti piacot kilábalásunk kulcstényezőjének tartom. A nem közvetlen protekcionizmusra másik példa lehet, hogy ha Németországban egy multi bejelentkezik, hogy egy adott településen nagyobb üzletet akar nyitni, akkor a polgármester első dolga felkérni a hazai vállalkozásokat, hogy tegyenek versenyajánlatot. Végül szinte biztosan az utóbbiak közül fog valaki nyerni. Nálunk ma ez nem így működik.
MN: Itthon szívesen kapun kívül látná a konkurenciát?
BL: Szó sincs róla. Tételezzük fel, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnnek a versenytársak, és csakis a hazai kereskedők vagy jelesül mi irányítjuk a piacot. Az ilyesmi elkényelmesíti a vállalkozást. Konkurenciára igenis szükség van, de azt a gátlástalan terjeszkedési lehetőséget, melyet a multinacionális cégek Magyarországon kaptak az elmúlt években, azt a balliberális kormányzatok legnagyobb bűnének tartom. Az ország érdekeit igenis védeni kell.
(Korábbi cikkeink a CBA-ról: A magyar lánc szebben csörög, Magyar Narancs, 2011. november 24.; Válaszúton, 2012. január 5.)
