Az nem spicliskedés, ha valaki a társadalom javát szolgálva, jóhiszeműen hoz nyilvánosságra törvénybe ütköző vagy etikátlan ügyeket. Az ilyen típusú bejelentések külföldön régóta törvényi védelmet élveznek (a közelmúltban Románia a régióban elsőként alkotott erről jogszabályt, és hozott létre erre külön intézményt), de Magyarországon egyelőre nem túl népszerű az ötlet. Például tavaly nyáron, amikor az APEH a beérkezett közérdekű bejelentések számának növekedéséről adott ki közleményt, több lap "besúgóvonalnak" meg "spiclivonalnak" nevezte a szervezetnél erre a célra szolgáló telefonszámot.
Nem fel, hanem be
A bejelentői rendszert szabályozandó törvény koncepcióját a Transparency International (TI) Magyarország az igazságügyi tárca kérésére már elkészítette; az anyagról most egyeztetnek a civilekkel. (A Transparency weboldalán közzétett javaslatok közül - sasszem, besúgó, vészharangkongató - alighanem a tárgyszerű "közérdekű bejelentő" lesz a majdani jogszabályban használatos kifejezés.)
A közérdekű bejelentők számos országban jutalmat is kaphatnak; például az Egyesült Államokban az okozott kár háromszorosát szabhatják ki büntetésként a vétkes szervezetre, és ennek akár 15-30 százalékát kaphatja meg az ügy feltárója. A bejelentő elvégre állását, karrierjét kockáztatja, s vállalja az esetleges médiajelenléttel, pereskedéssel járó meghurcolást. Mindehhez persze hiteles és átlátható rendszerre, szabályozásra van szükség, és nagy társadalmi támogatottságra - állítják az itthon ezen dolgozó szakemberek, köztük Alexa Noémi, a Transparency International Magyarország elnöke. "A Time magazin 'Az év embere' díját az elmúlt években többször is whistleblowerek kapták - ott valami átalakult a társadalom fejében, megértették, hogy ezek az emberek azért vitték a bőrüket a vásárra, mert úgy érezték, az általuk tapasztalt visszásság sérti a közérdeket." Azért azt elismerte: "Ha valakiről egyszer kiderül, hogy súgott, akkor - még ha meg is tudja tartani az állását - a stigma rajtamarad. De az, hogy ugyanúgy vezető pozícióban maradnak az eredeti cégüknél, fontos garancia."
A közérdekű bejelentéssel Magyarországon nemcsak az a probléma, hogy hiányos és nem átlátható a törvényi szabályozása, hanem az is, hogy toleráljuk a korrupciót - állítja Alexa Noémi. "Az egésznek a kultúrája nem létezik. Kevesen fogják föl, hogy a közérdekű bejelentői rendszer nem arra való, hogy a másikat bemocskoljuk, hanem az össztársadalmi érdek a lényeg. Előfordul, hogy egy önkormányzati tisztviselő például azt tapasztalja, egy ügyfél csak akkor kap engedélyt a házára, ha kenőpénzt fizet. Ilyenkor mit tesz az ezt észlelő hivatalnok Magyarországon? Azt mondja, hogy ilyen a világ, nagyon sajnálom, nekem fontos az állásom, nem fogok ellene tenni; esetleg még részesedem is a kenőpénzből, és akkor még jobb. Elmehet a rendőrségre, amiben viszont nem bízik a magyar állampolgár" - indokolta a független, hiteles bejelentői szervezet szükségességét a TI vezetője.
A bejelentésekkel és a bejelentők védelmével a tervek szerint egy erre kijelölt állami intézményen belül működő szervezet foglalkozik majd, még az is lehet, hogy a korrupciós ügyeket feltárók, más országokban bevett módon, tettükért jutalmat is kapnak - erősítette meg Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter. "Valamilyen formában az amerikaihoz hasonló rendszert szeretnénk bevezetni Magyarországon is, lehetőleg még ebben a kormányzati ciklusban. Fontos, hogy a visszaélések kizárhatók legyenek, és a bejelentő szükség esetén akár fizikai védelmet is kaphasson, hiszen nagy összegekről is szó lehet. Ugyancsak fontos, hogy valamilyen formában motiválni lehessen a bejelentéseket, bár az európai kultúrától ez a fajta jutalmazás távol áll" - nyilatkozta a tárcavezető a Narancsnak.
Mondd el, mi fáj
Molnár Péter szólásszabadság-jogász, a CEU Médiakutató Központjának munkatársa viszont úgy véli, a "közérdekű bejelentés" kifejezés nem megfelelő, mert pont a legnehezebb eseteket nem fedné le, amikor a visszásságok feltárójának nem marad más választása, mint a sajtónak átadni a vonatkozó információkat. Molnár a "közérdekű nyilvánosságra hozatal" fogalmát javasolja. Ma egy közhivatalnok akkor is büntethető, ha közérdekből hoz nyilvánosságra titkosított információt. "Ráadásul ilyen esetben nemcsak a minősített adatot kiszivárogtató titokgazda, hanem az információt - akár csak gondatlanságból - nyilvánosságra hozó újságírók és más civilek is büntetendők." A közérdekű nyilvánosságra hozók védelmének szabályozása szorosan kapcsolódik a hosszú ideje vitatott, új titoktörvény megalkotásához, és a Btk. ezzel összefüggő módosításához. Ha a titkossághoz nem fűződik erősebb közérdek, mint a nyilvánossághoz, annak a büntethetőséget kizáró oknak kell lennie, még a titokgazda hivatalnok esetében is - véli Molnár.
A növekvő honi korrupciót a külföldi befektetők is érzékelik; részben ez motiválta az amerikai nagykövetséget, amikor a közérdekű bejelentések védelmének segítésével foglalkozó szervezet (National Whistleblower Centre) vezetőjét néhány hete Magyarországra hívta, hogy a közszféra, a tudomány, a civil világ és médiaszakértők képviselői előtt ismertesse az igen jól működő ottani rendszert. Persze önmagában ez sem elég, csak egyike a lehetséges megoldásoknak a korrupció csökkentésére - véli Léderer Sándor, a K-Monitor Független Korrupciófigyelő Iroda egyik alapítója; a közhasznú szervezet a korrupció elleni küzdelmet adatbázissal, elsősorban témánként lekereshető cikkgyűjteménnyel segíti.
Szabályok dzsungelében
Bár a hatályos magyar jogszabályok több lehetőséget is biztosítanak a bejelentésekre (ezek fogadása a rendőrség feladata; az elmúlt években ilyen jellegű megkeresés nem volt), a bejelentők védelme nem garantált, a bejelentési mechanizmusok nem átláthatók és nem közismertek, ráadásul különböző törvényekben elszórtan találhatók meg. Pedig a társadalom igényli a tisztább közéletet: a TI az általa készített koncepcióban hivatkozik a Gallup Intézet 2007-es felmérésére, miszerint a megkérdezettek 30 százaléka tenne bejelentést korrupciós ügyekről akár nevének megadásával is, 27 százaléka pedig anonim módon. A megkérdezettek 94 százaléka ugyanakkor azért nem tett bejelentést eddig, mert "nem volt értelme", vagy mert félt a különböző szervektől, hivataloktól. Az előterjesztők ezzel is példálózva érvelnek a világos törvényi szabályozás és egy erre szakosodott külön hivatal léte mellett.
