Nukleáris megállapodást kötött Magyarország Japánnal

  • narancs.hu
  • 2024. május 21.

Belpol

Együtt fogunk működni a kis teljesítményű és helyigényű atomreaktorok technológiai fejlesztésében.

Nukleáris megállapodás jött létre Magyarország és Japán között, a két ország ennek alapján

együtt fog működni egyebek mellett a kis teljesítményű és helyigényű atomreaktorok technológiai fejlesztésében is

– jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kedden Tokióban. Ennek alapja, hogy a felek egyre fokozódó szerepet szánnak az atomenergiának, és bővíteni fogják ezen kapacitásaikat a következő időszakban.

A minisztérium közleménye szerint a tárcavezető a japán gazdasági, infrastrukturális és külügyminiszterrel is tárgyalásokat folytatott.

Szijjártó fontos előre lépésnek minősítette, hogy Magyarország és Japán együtt fog működni a meglévő blokkok élettartamának meghosszabbítása terén is, aminek az előkészítése már zajlik hazánkban a paksi erőmű már működő reaktorai esetében. Leszögezte, hogy mindez elengedhetetlenül szükséges a versenyképesség fenntartása, illetve Magyarország esetén a rezsicsökkentés vívmányának megőrzése szempontjából is.

"Ugyanígy együtt fogunk működni a kis teljesítményű, kis helyigényű nukleáris reaktorok technológiai fejlesztésében. Ez forradalmi változást hozhat a világ energiaiparában" – jelentette ki. És

ha sikerül véglegesíteni azokat a technológiákat, amelyek nyomán kis helyigényű, kis teljesítményű nukleáris reaktorokat lehet építeni és rákapcsolni a hálózatra, akkor Magyarország mindenféleképpen érdekelt lesz ennek a technológiának az alkalmazásában"

- tette hozzá. Szijjártó arra is kitért, hogy kétoldalú vízügyi együttműködési megállapodást írtak alá, amelynek célja, hogy a szektor rendkívül fejlett hazai szereplői meg tudjanak jelenni a japán piacon, továbbá hogy Magyarország is profitálhasson a területen felhalmozott japán tapasztalatokból.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.