A pályázat sikerét a helyi értelmiség körében folytatott széles körű párbeszéd alapozta meg. Tartalmas, a városlakók valódi igényeit figyelembe vevő, megvalósítható és megvalósításra méltó koncepció született - ellentétben a szűk kör által "összedobott", polgárpukkasztó gesztusokkal telirakott, méregdrága budapestivel. A szakmai egyeztetést maga a pályázati kiírás is előírta: minden városnak el kellett (volna) végeznie egy tíz nagyobb szakterületet (turisztikai ipar, műemlékvédelem stb.) érintő átvilágítást, s ennek fényében megfogalmaznia a céljait. Hogy Budapesten mennyire vették komolyan ezt a munkát, az abból is látszik, hogy a bírálóbizottság a fővárosi pályázatot "örökségvédelmi szempontból kivitelezhetetlennek" nevezte.
Think tank
A nyertes pályázat szerzőinek több mint fele és a pályázati kabinet vezetője a Pécsi Egyetem oktatója, vagyis a város kihasználta a felsőoktatási intézmény által kínált koncentrált szellemi kapacitásokat. Az egyetem manapság divatos kifejezéssel "think tankként" szállította a győzelemhez szük-séges tudást, gondolatokat és ötleteket. Ugyanezt természetesen a fővárosban is megtehették volna, de a városvezetés és az általa megbízott csapat nem kívánt élni az ELTE, a CEU és a Corvinus Egyetem jelenlétéből adódó lehetőségekkel. A bírálóbizottság szavaival élve "a pályázatból teljességgel hiányzik a tudásintézmények (egyetemek, Magyar Tudományos Akadémia, kutatóközpontok) bevonásának igénye" - hogy több szót Budapestre ezután ne is vesztegessünk. (További információk: Le, dél felé, Magyar Narancs, 2005. október 27.)
Egy vidéki egyetemen - az intézmény emberi léptékéből adódóan - könnyebb az együttműködést megvalósítani: az oktatók ismerik egymást, az órák után a Paulusban kávéznak, ugyanabban a focicsapatban játszanak. A városvezetéssel viszont kezdetben nem volt jó a viszony. Az egyetemen egy lelkes társaság Takáts József, a pályázati kabinet későbbi vezetője irányításával már jóval a kiírás előtt elkezdett szervezkedni. "Két évvel ezelőtt egy informális találkozón felajánlottuk a segítségünket a város vezetőinek - meséli. - A politikusok egyáltalán nem voltak oda az ötlettől, érezhető volt a bizalmatlanságuk. Talán attól tartottak, hogy pénzt kérünk, mindenesetre diplomatikusan elutasították az ajánlatot. Utána sokáig nem történt semmi, így amikor tavaly októberben megjelent a pályázati kiírás, semmilyen anyagunk nem volt. Szerencsére más városok sem álltak jobban."
Nyáron Takáts szervezett egy konferenciát, ahova minden szakterületről meghívta az általa legjobbnak tartott kutatókat. Miután a városvezetés felkérte a pályázat megírására, már egy kialakult csapatot hozott magával. "Jórészt informális csatornákon tájékozódtam - azt azért tudja az ember, ki a legjobb művészettörténész Pécsett... Persze a városmarketing vagy a gazdasági külkapcsolatok tekintetében kevésbé támaszkodhattam a saját baráti körömre. A háttéranyagok elkészítése jórészt az MTA pécsi Regionális Kutatások Központjában történt: az ottani szakemberek is szinte mind tanítanak az egyetemen. A pályázati anyag igazi kollektív szellemi termék, szinte minden mondatról meg lehet mondani, pontosan kitől származik. Tudományos konferenciák összefoglalóinak elkészítésekor már korábban is alkalmaztam ezt a szerkesztési módszert" - mondja az irodalomtörténész kabinetvezető. Takáts egyébként a tanítás mellett régóta foglalkozik kulturális menedzsmenttel, részt vett lapok és egyesületek alapításában. "A 19. századi nemzetállami gondolat és a centralizáció az egyik fő kutatási területem; hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ez a pályázat igazából erről szól" - árul el egy személyes momentumot.
A belváros keleti irányú bővítése, mely az egész urbanisztikai koncepció vezérmotívuma, már az érvényes városfejlesztési tervekben is szerepelt, de a városháza számára készült háttéranyagok korábban nem kaptak nyilvánosságot. Pécs egyike annak az öt nagyvárosnak, melyet ún. versenyképességi pólusnak neveztek ki. Az ezzel kapcsolatos stratégiát az egyetem közgazdasági karán dolgozták ki, három fő irányvonalat megjelölve (környezetvédelem, egészségturizmus, kultúra) - volt tehát honnan meríteni a város jövőképének tervezésekor.
Pirogránit a palettán
A kulturális fővárosi projektben kiemelt szerepet játszik az egyetem művészeti kara, főként a pályázat elkészítésében három-négy tanára révén is részt vevő Vizuális Művészeti Intézet. Pécs híres képzőművészeti hagyományairól, és a kortárs művészeti ágak közül is a képzőművészet a legerősebb. A tíz évvel ezelőtt létrehozott művészeti kar a budapesti Képzőművészeti Egyetem mellett az egyetlen akkreditált művészeti felsőoktatási intézmény az országban. "A város képzőművészeti élete mind az oktatókon, mind a hallgatókon keresztül szorosan összefügg a karral. A saját magunk által szervezett kiállítások és előadások mellett informális módon a legtöbb képzőművészeti jellegű rendezvény résztvevői a kar és a hozzá tartozó holdudvar tagjai" - mondja Somody Péter, a Vizuális Művészeti Intézet megbízott igazgatója. "A kulturális fővárosi év eseményein szeretnénk bemutatni Pécs és a régió mai művészetét - sok nemzetközi tapasztalattal bíró művész dolgozik a városban, csak példaként említeném Keserü Ilona, Bencsik István, Tolvaj Ernő vagy Pinczehelyi Sándor nevét, de a fiataljaink közül is sokan bemutatkoztak már külföldön. A kortárs európai termés felvonultatásával világossá válhatnak a párhuzamok a pécsi és a nemzetközi művészeti irányzatok között, és az is kiderülhet, mitől sajátosan pécsi, egyedi, különleges a város művészete."
A kulturális fővárosi pályázat kulcsprojektje a műemléki védettségű Zsolnay-gyár revitalizációja. Az üzem sorsa rendkívül bizonytalan: a tulajdonos ÁPV Rt. több sikertelen privatizációs kísérlet során próbált már megszabadulni a súlyosan veszteséges gyártól. A közelmúltban Toller László pécsi polgármester bejelentette, hogy a város átvenné és tovább működtetné a gyár egyes részeit, a terület többi része pedig kulturális funkciókat kapna. A rendkívül értékes ingatlanegyüttes így megúszhatja a rablóprivatizációt, és a város identitásához szorosan hozzátartozó Zsolnay-kerámia sem tűnik el teljesen. A kulturális fővárosi pályázat sikere után joggal lehet remélni, hogy az ÁPV Rt. sem kísérletezik tovább a nyereségorientált magánosítással, ezzel ugyanis megvalósíthatatlanná válik a nyertes pályázat központi eleme.
A gyártelepen a tervek szerint kortárs művészeti múzeum és intézet jön létre. A mintát nyilvánvalóan a grazi kulturális fővárosi évre épült, világhírű kortárs művészeti intézet jelenti, ugyanakkor éppen a grazi tapasztalatok mutatják, hogy a rendezvények lezárulta után nehéz értelmes funkciót találni a nagy költséggel felépített központoknak. Az intézet ideális esetben a helyi művészeti élet fóruma lehet, amit előadások, konferenciák, vetítések töltenek meg - kérdés, mennyire lesz működőképes mindez a 2010 utáni hétköznapokban.
A művészeti kar újonnan indítandó keramikus szakja szintén a Zsolnay-gyártelepen kapna helyet, a pályázat szerint szoros szimbiózisban élve a megmaradó kerámiagyártással. Somody Péter viszont azt hangsúlyozza, hogy az új szak nem kifejezetten a manufaktúra számára dolgozna, hanem klasszikus kerámiaművészeti képzést biztosítana: "Egy új egyetemi szak indításához személyi és technikai feltételek sorának kell teljesülnie. Bizonyos dolgok már a rendelkezésünkre állnak, mások még nem, de erről egyelőre nem szeretnék többet mondani - jelenleg a tervezési fázisban vagyunk. Biztosra vehető viszont, hogy a kar a közeljövőben kibővül egy Mediális Művészeti Intézettel, lefedve a művészeti ágak teljes spektrumát. A mediális művészet népszerű, divatos, modern irányzat - akár ez az intézet is kerülhet a Zsolnay-telepre, bár a pályázatban még nem szerepelt ez az elképzelés."
A pályázati anyaghoz képest a megvalósult program- és fejlesztéssorozat bizonyára jelentős eltéréseket mutat majd. A beadott tervek például egyáltalán nem tartalmazzák a művészeti kar saját campusán létrehozandó jelentős beruházásokat, melyek a Regionális Fejlesztési Ügynökség PEAII programjának keretében valósulnának meg. A Pelényi Margit által tervezett nagyszabású, modern épületegyüttes a város új művészeti központja lehet; félő viszont, hogy ezzel elvonja az energiákat a Zsolnay-teleptől. A 48-as térre tervezett Regionális Könyvtár Takáts József szerint legfeljebb ötszázalékos eséllyel valósul meg a pályázati anyagban megjelölt helyen, a telek kis mérete miatt - a környéken azóta két másik helyszín is szóba jött. Mivel a kulturális fővárosi pályázathoz a minisztérium nem rendelt konkrét anyagi eszközöket, sőt a készülő második Nemzeti Fejlesztési Tervben sem biztos, hogy szerepelni fog a pécsi program, a megnyert pályázat nem köti szorosan sem a várost, sem a minisztériumot. Még az is elképzelhető, hogy a finanszírozás bizonytalanságai miatt minden projektet egyenként kell újragondolni és újrapályáztatni.
