Igaz, hogy a Fülöp-szigetek nagyszámú államfőjelöltjei között olyan is volt, aki csökönyösen állította, hogy egyenesen a mennyekből érkezett, direkt azért, hogy magára vállalja e nehéz és oly hálátlan feladatot.
Velünk a német nyelvterület napisajtója foglalkozott a legrészletesebben, bár a lapok többnyire megelégedtek egy kampányzáró pénteki összefoglalóval. A fotóanyag szűkössége okozhatta, hogy választásokra készülő hazánk hangulatát több lapban is ugyanaz az Egerben rögzített plakátegyveleg jelenítette meg, középpontjában egy ifjú magyar választópolgár tarkójával és a választási stratégiája sarokpontjául ivóvíz-gazdálkodási megfontolásokat választó Thürmer Gyulával. Egyedül a minden iránt érdeklődő, a világhelyzetet általában úgy nyolc újságoldalon ismertető svájci Neue Zürcher Zeitung viselt el két hosszú kampányriportot is Magyarországról. Az egyikben Horn Gyula látogat a Józsefvárosba, hogy védelmébe vegye az időseket, a kisnyugdíjasokat. A másikban Orbán Viktor veszi be Esztergomot, a kereszténydemokrácia egykori bástyáját a Lengyelországból külön erre az alkalomra kikölcsönzött Lech Walesa támogatásával, majd Szent-Iványi frakcióvezető látogat az elmaradott keleti országrészbe.
De akár a Wall Street Journal európai kiadásának, akár a párizsi Le Monde-nak, akár az osztrák Die Pressének az olvasóit vesszük, az üzenet mindenki számára ugyanaz: a kampány visszafogott, szinte láthatatlan, a küzdelem kétesélyes, a szürke hátteret csak hangeffektusok élénkítik. Bombák, ropogó fegyverek, egzotikus maffiózók összezörrenés közben, elsurranó sorozatgyilkosok. Érdekes módon az eddigi kormányzat gazdasági eredményeit a baloldali rokonszenvekkel semmiképpen sem vádolható Frankfurter Allgemeine Zeitung dicséri a legtöbb lelkesedéssel. Bár a Wall Street Journal is megjegyzi tőzsdei elemzőkre hivatkozva, hogy a piac valószínűleg aggodalmaskodva reagálna, ha a szocialisták kizuhannának a hatalomból. A német gazdasági napilap, a Handelsblatt a többséghez csatlakozva a gazdasági sikereket helyezi az előtérbe, és olyan - kormány-közeli - elemzőket idéz, akik szerint nem feltétlenül volna most jó Magyarországnak a gazdasági kísérletezgetés.
A bécsi Die Presse sok kis cikkecskéből kirakott választási előzetese tudni vélte, hogy a szabad demokraták energikusan léptek volna fel a roma és a külföldi bűnözőkkel szemben, ami némileg hozzájárult volna a párt melletti érzelmek lohadásához. A Le Monde különtudósítója az IBM, a Sony és más nagy cégek budapesti reklámtábláira mutatva az elmúlt évek gazdasági sikereire utalt, miután előzőleg Évát idézte, a fiatal banki alkalmazottat, aki nem látja a különbséget a pártprogramok között, viszont lényegesnek tartja, hogy hazája bekapcsolódik - amint fogalmaz - az euro-atlanti struktúrákba. Amúgy pedig ismertették a lapok a magyar közvélemény-kutatási adatokat, és nem mentek bele annak a taglalásába, hogy melyik lehetséges kimenetel milyen következményekkel járna. Furcsa volt, hogy egyetlen lelkes megjegyzést sem írtak le a kormányválság lehetőségével kapcsolatban. Nyugat-Európából nézve éppen elég jónak látszunk így, ahogy vagyunk.
Európa második legjobb hetilapja, a brit The Economist földrészünk szélsőjobbos parlamenti pártjairól közöl egy áttekintést, de nem utal kicsiny hazánkra, a MIÉP parlamentbe kerülésének lehetőségére, amellyel tizedikként csatlakozunk azoknak az országoknak a klubjához (Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország), amelyek szélsőjobbos képviseletet tudnak felmutatni törvényhozásukban. Mindazonáltal egyik vezércikkében megjegyzi, hogy a töredezett demokrácia is jobb, mint a semmilyen demokrácia - bár még ez a megjegyzés sem ránk, hanem a Fülöp-szigetekre vonatkozik.
- kyt -
