Ők is szeretnek focizni – Az építőipar a Közgép-korszak után

  • narancs.hu
  • 2015. szeptember 30.

Belpol

A legnagyobb vállalkozásoknak semmiképpen nem árt, ha futballszeretetüket HUF-ban is kifejezik. Ízelítő a holnapi Magyar Narancsból.

Simicska Lajos Közgépének egyelőre ideiglenes kiválása után továbbra is nagy a helyezkedés az építőiparban. Piaci forrásaink szerint az átállás nem lesz egyszerű, hiszen a Közgép korábbi kivételezett helyzetét okkal lehetett kritizálni, de az általuk elvégzett munka többnyire jó minőségű volt. „Azt mindannyian látjuk, hogy a kormányzati szándék szerint a Közgép helyét részben a Duna Aszfalt és a Mészáros és Mészáros Kft. veszi át. De igazából az utóbbi vállalkozás még közel sem rendelkezik azzal a szakértelemmel, amellyel gond nélkül tudná vinni a legnagyobb állami megbízásokat a mély- és útépítő piacon, miközben még a Duna Aszfaltnak is lenne miben fejlődnie” – hangsúlyozta a legnagyobb építőipari cégek ügyeire rálátó forrásunk, akinek ennek ellenére sincs kétsége afelől, hogy azt a beruházást, amit Mészáros Lőrinc és Szíj László, a Duna Aszfalt vezére nagyon szeretne magának, a legtöbbször meg is kapják majd.

Bár Szíj Lászlóék sorra vásárolják fel azokat a döntően korábban jól menő építőipari vállalkozásokat, amelyek révén referenciákhoz is jutnak, számos nagy projekt elvégzése így sem lesz lehetséges a közvetlen vetélytársak, így a francia hátterű Colas, az osztrák Strabag és a Swietelsky szakértelme nélkül. Úgy tudjuk, Mészáros és Szíj a közelmúltban többször egyeztetett néhány külföldi hátterű céggel arról, hogy milyen formában képzelik el az együttműködést.

„Ezeket a beszélgetéseket nem úgy kell elképzelni, hogy közösen kijelöljük azokat az irányokat, amelyeket fontosnak tartunk, miközben megbeszéljük, ki miben erős, és ezt hogyan lehet majd később együtt a jogszabályi keretek között kamatoztatni. Itt nincs sok együtt eldöntendő kérdés, hanem egy új szituáció felvázolása történik, miközben leszögezik, hogy akkor lesz szerepünk, ha megfelelő módon együttműködünk” – mondta lapunknak az egyik nagyvállalat képviselője, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy Orbán és Simicska szakítása óta egyelőre megszűnt az a bejáratott mechanizmus is, amelyen keresztül a nagy építőipari beruházások kivitelezői részben meg tudták „hálálni” a sikeres közbeszerzéseket.

Arról, hogy ez miben is állt, továbbá arról, hogy az utóbbi időszakban hogyan nyúlt bele a kormány több nagy építőipari beruházásba, és miért is támogatják a legnagyobb cégek Orbán kedvenc focicsapatait, a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő lapszámában olvashatnak részletesen.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.