A mobiltelefonra, diktafonra ráteszik a kezüket a kapusok, cigaretta maradhat (hátha jól jön). Kisebb és nagyobb parancsnokok kerülnek elő, mindenkinek tudnia kell a soron kívüli látogatókról. Az irodarészleg és az iskolai dühöngőre hasonlító levegőztető után a folyosók szűkülnek, a fények tompulnak, szűnik az alapzaj. Ha a rácsok nem sokasodnának, akkor is ordítana: elhagytuk a civil zónát, a zárkakörletbe értünk.
Egyenként rendelik interjúra a kiválasztott mintarabokat ("ötöt hozzatokÉ az értelmesebbjéből"). - No, üljön le, Budai (Gyebnár, LakatosÉ)! - utasítják a Vasarely-mintás szürkéskék formaruhákat. Az elítéltek nyolcvan százaléka cigány, az "értelmesebbje" nyolcvan százalékban nem cigány (ahogy itt mondják: fehér).
Hallgatók kihallgatáson
Lajos szeptember óta tanul szociális munkásnak, de jóval régebben készül rá.
- Tavaly hallottam róla, hogy itt lehet, ezért kértem át magam a másik börtönből. A bévé jóvoltából most be leszek iskolázva - pillant a tisztre. - Öt éve kezdtem olvasni a Bibliát, amikor az Üdvhadseregtől bejártak hozzám a gyűjtőbe, a Venyigébe. Ígéretet tettek, hogy várnak, ha szabadulok. Ott szeretnék dolgozni, segíteni az embereken. A gyógyszergyárba úgysem mehetnék vissza, mindenhol megkérik az erkölcsit. Elvágják a lehetőséget azok előtt, akik pedig már letöltötték a büntetésüket.
- Ha lekötik az embert, gyorsabban telik az idő - magyarázza a számítástechnika-óráról kikért Gyula. - Tetszenek ezek a dolgok, csak nekem kicsit gyors az elmélet. Bitek meg byte-ok... nehéz. A tanár az rendes, de a vizsgáktól félek. Amúgy én házfelújítással szeretnék foglalkozni."
Károly sem akar rendszergazda lenni valami multicégnél. "Remélem, valamelyik barátom alkalmaz majd autószerelőként. Folytatnám az autókereskedést, de nem lehetek vállalkozó erkölcsi nélkül."
Az őszülő halántékú, vastag szemüveg mögül pislogó József viszont nagyon tudatos. Komolyan veszi a tanulást, ő a legszorgalmasabb a szociálismunkás-tanfolyamon. "Az önkormányzatnál van a lányom, azt üzenték, szeretettel várnak, ha sikerül megszereznem a képesítést. Akkor segíthetek azokon, akik éntőlem is szegényebbek. Megyen a tanulás, de majd a vizsgán derül ki. Vannak benne idegen szavak, például ez a >>devilencia<<, az ember nehezen tudja kifejezni. Sokat tanulok, munka után már nyitom is ki a füzetet. Először átolvasom az órai anyagot. Aláhúzom a lényeget, amit a tanár úr elmondott, és hangosan felmondom magamnak. Aztán nézem a számozott kérdéseketÉ"
Otthagyva a nevelői szobát benézünk az órákra. A kis szobába bezsúfolva úgy tíz-tizenkét pécé zümmög. "A bolt, ahol minden kapható" - vibrál a felirat a legközelebbi monitoron: reklámplakátot szerkesztenek.
- Sok iskola megirigyelhetné a kabinetünket - büszkélkedik kísérőm, a fogvatartott-ügyek osztályvezetője. "Te, játszik, nem? - vonja félre az oktatót, és bök az egyik diák felé. Játszani, internetezni tilos. - Persze, jó is lenne - mulatnak a tisztek a gondolaton. - Van itt épp elég szórakozás. Behozhatnak tévét, van rejtvényfejtő bajnokság meg intézményközi fekvenyomó-verseny. Aztán próbálunk hívni ismert személyiségeket. A múltkor is itt volt a Dömsödi Gábor. Tavaly meg a Való Világ nyertese, a Laci volt a Mikulás.
Rablóból pandúr
Benyitunk a szomszéd tanterembe: osztálykép ezerkilencszáznyolcvanötből. Magyarország hegy- ésvízrajza, Afrika-térkép, középen címer. "Bűnözés - crimen. Öngyilkosság - suicidum" - áll a táblán. A szociálismunkás-tanoncok a deviancia ötféle formáját tanulják. Láthatóan kedvükre van az ismerős téma. Fészkelődnek, bemondanak egy-egy poént, sugdosnak a padtárssal. Viszontlátjuk Józsefet, fel sem néz a jegyzeteiből, odaadón körmöl minden szót, ha lemarad, nagyobb sebességre kapcsol.
- Mennyi számít normális napi fogyasztásnak sörből?
Sorra érkeznek a tippek.
- NemÉ, nemÉ, egy liter.
A hallgatóság morajlik, keveslik. A tanár elsüt egy anekdotát az ácsról, aki leszédült a tetőről, mert napi negyven litert ivott.
- Szép gyerek volt! - jegyzi meg valaki.
- Hogyan gyógyítható a függőség?
- Azt mondják, aki alkoholista, az egész életében az marad - vágják a témát a második padból.
- Így van, aki egyszer belekerül, az keveset nem tud inni, csak sokat. Ha az első poharat elfogadja - veszi vissza a szót a tanár. Többen sokat tudón bólogatnak. Új témára térünk át, a jókedv fokozódik.
- A Dél-Amerikában őshonos kokacserje bódító hatását már az indiánok is felfedeztékÉ préselt változatát úgy hívjákÉ - Kapacitáló szünet, a tanár kérdőn néz.
- Crack - jön kórusban a helyes válasz.
- Ki az, aki már fogyasztott ilyet?
Nagy a csönd.
- Láttunk már - somolyog egy nehézfiú.
A gyakorlatias oktatói szemlélet érvényesül a bűnözés témakörénél is.
- Lopás, rablásÉ itt, a határ közelében sok az embercsempészet. Van itt valaki, aki ezért van elítélve?
Statisztikai adatok következnek.
- Tavaly mintegy negyvenezer ismertté vált bűncselekmény történtÉ
- És én még nem is voltam kinn! - köpi be öblös hangon Auer az utolsó padból. Felszabadult röhögés.
Az első szociálismunkás-osztályt három éve indították Balassagyarmaton. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium adta rá a pénzt, a nevelőtisztekből alakult egyesület megpályázta. Eddig két osztály, harminc ember végzett, kettőjükről tudható, hogy a pályán - kisebbségi önkormányzatnál, hajléktalanszállón - helyezkedtek el. "De ha nem kapnak is munkát, csomó egészségnevelést és hasonlókat tanulnak, amit majd terjesztenek otthon - magyarázza dr. Budai István parancsnokhelyettes. - Ha egyik cigány mondja a másiknak, azt jobban elfogadják."
Az életnek tanulunk
Vállalkozói ismereteket, cipőgyártást, szobafestést, szelektív hulladékgyűjtést lehet itt tanulni. Csupa olyasmit, amire a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ szerint nagy a kereslet. Mindezt ingyen, a tanszert az intézet adja, sőt a diákok néhány ezer forintos ösztöndíjat is kapnak. Ám az oktatási lehetőségek nem a szakképzésnél kezdődnek. 1993-ig kötelező volt beiskolázni a nyolc osztállyal nem bíró negyven évnél fiatalabbakat. Azóta - mint a civil életben - nem muszáj tanulni.
Balassagyarmaton 1959 óta oktatnak a helyi általános iskolák tanárai; évente körülbelül harmincöt diák végzi el a felső tagozatot. "Ugyanazt a bizonyítványt kapják, mint a kintiek, tilos megkülönböztetni - mondja Novák Zoltán, az országos parancsnokság foglalkoztatási osztályának munkatársa. Egyszer azért dobtak vissza egy garnitúrát a minisztériumból, mert feltüntették benne: Márianosztra."
- Szabó-varró, mezőgazdasági gépszerelő, virágkötő, karosszérialakatos, talpmasszőrÉ - sorolja Novák Zoltán, hogy országos szinten milyen képesítéseket lehetett szerezni az elmúlt években. Időnként speciális fejlesztést is tartanak. Ilyen volt tavaly a munkaerőpiacra felkészítő, az agressziókezelő vagy az önismereti tanfolyam. "Jók ezek, mert csak hasznosabban telik nekik az idő. Szeretik is, mert aki jól tanul, azt megbecsüljük. Adunk neki ösztöndíjat, és kaphat jutalmakat."
Egyre nehezebb megteremteni a forrásokat a fogva tartottak munkaerő-piaci képzésére, a kormányzat idén kevesebb pénzt szán e célra, mint 2003-ban. Az országos parancsnokság éves keretéből (tavaly 70 millió forint) és az egyes börtönök saját költségvetési tételeiből (tavaly 50 millió forint) összeálló büdzsét a Munkaerő-piaciAlap és a különféle pályáztatók támogatásai egészítik ki. Utóbbiakból hoztak létre egy újszerű programot Szirmabesenyőn, ahol fiatalkorúak digitális távoktatásban végzik a középiskolát. Novák Zoltán állítja, hogy a megszorítások miatt egyetlen tervezett képzési forma sem marad el. "Tudjuk tartani a tavalyi szintet. Inkább szabadidős programokból lesz kevesebb. Vagy nem szakmát adó, hanem ismeretterjesztő foglalkozásokat indítunk, ha másra nincs lehetőség."
Az oktatás gyakorlati értéke azonban nagy eséllyel amortizálódik a szabadulás után. A priusz keményen stigmatizál; egyre több munkaadó kér erkölcsi bizonyítványt. E nélkül lehetetlen bejutni egyen-ruhás állományba, költségvetési intézménybe, nemzetközi céghez, de egyre több kisvállalkozó is kéri.
Dolgozni csak pontosan, szépen
A büntetésüket éppen töltők kevesebb akadályba ütköznek. Előfordul, hogy független vállalkozó is foglalkoztat rabokat, de a Döcher-ügy után leginkább a közmunka maradt; ároktisztítás, szemétszedés, temető-karbantartás. Fogház- vagy börtönfokozatú fogva tartott állhat így munkába - bizottsági kiválasztás után. Az engedély megadásánál figyelembe veszik az elkövetett bűncselekményt, a szabadságvesztés időtartamát, az illető személyiségét, fizikai állapotát és azt, hogy veszélyes-e, kell-e tartani a szökésétől. A külső cég ilyenkor a bv-vel szerződik, és piaci munkadíjat fizet az intézetnek. Vagyis nem kapja olcsóbban a munkaerőt, mégis megér börtönlakót alkalmazni, mivel nem kell fizetni a bér utáni járulékos költségeket.
Az általános gyakorlat az, hogy a megrendelő a bv-intézetek mellett működő tizenkét gazdasági társaságtól "kölcsönöz munkaerőt". Ilyenkor a munkaadó maga a lakhely; egész gyáregységek termelnek a falak között. Varrnak, fémet políroznak, nyomdai termékeket, vécépapírt készítenek. Vannak mezőgazdasági profilú börtönök, ott az enyhébb bűncselekményesek művelik a szántóföldet.
Az így szerzett profit (2003-ban valamivel több mint 109 milliós nyereség) behoz valamit a rabtartás költségeiből. Külső és belső konstrukcióban egyaránt jó üzlet tehát bebörtönzötteket alkalmazni, és - mint halljuk - praktikus is. "Ezek az emberek nem mennek el, mindennap be tudnak jönni dolgozni, tehát elég kevés gond van velük."
Annak ellenére, hogy a rabok napi nyolc órában, több műszakban dolgoznak, foglalkoztatásuk nem számít munkaviszonynak, ami rengeteg hátrány forrása. Öt, tíz, tizenöt évek esnek ki a nyugdíjalapokból, és szabaduláskor csak az számíthat munkanélküli- segélyre, aki bekerülése előtt bejelentve dolgozott. "Mindenkinek kötelessége dolgozni, és sokan várják is, hogy beállhassanak. Csak nem mindenkinek tudunk munkát adni" - mondja Novák. A termelőmunkákon túl a rabok "maguknak építik a gyárat", vagyis a legkézenfekvőbb módon kamatoztatják azt, amihez legjobban értenek. A zárkákat az festi, aki a szabad életben lakásfelújítással foglalkozott. A konyhában a szakácsok főznek, az asztalos, a fodrász, a könyvtáros szintén elítélt. "Ha csöpög a radiátor, nem fogunk senkit kihívni, mert nekünk is van legalább három fűtésszerelőnk, bármelyik megcsinálja." Az elítéltek nem munkabért, hanem járulékmentes díjat, a minimálbér harmadát (17 600 Ft) kapják, amiből még vonnak az ellátásukra (maga a büntetés-végrehajtás is indítványozta már az arány módosítását). "Az is előfordult, hogy valaki tizenötezer forintot keresett, na, ez nagyon jónak számít - emlékszik Novák Zoltán. - A legügyesebb szakmunkás volt az illető, brigádvezető. De a munkások legtöbbje betanított, így havonta három-négyezernél többet nem tud összeszedni. Azért a lényegre, cigarettára, kávéra elég."
H
Tizenegy rácsozott vasajtó. Enynyin megyünk át, amíg eljutunk a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet börtönvarrodájának minden egyes zugába.
Kulccsal nyitják-zárják minden áthaladásnál. Zsiliprendszer működik, hogy a civilek ne keveredjenek az előzetesben tartottakkal. Ha egy-egy rendetlenkedő egyenruhás csoport feltűnik a fordulóban, vezetőnk, Kása Mihály alezredes, a fogvatartási ügyekosztályvezetője hátraarcot vezényel nekünk, és átmenetileg beterel egy útba eső ajtó mögé. Telefonjainktól ismét megfosztottak, de ezúttal aláírtuk azt is, hogy nem hozunk be létrát, kábelt, vésőt, hidegvágót, ecetet, sót és erős paprikát.
A környezet lehangoló, egyetlen vizuális inger a vitrin a zöld csempesor előtt, benne az Ipoly Cipőgyár - bv-intézetekre szakosodott vállalatcsoport - csúcstermékei: bakancsok a hetvenes évek csehszlovák divatja szerint, lakkmodellek fél párban, orrukra állítva.
Szünetben érkezünk a cipőfelsőrész-készítők üzemébe. Egyik sarokban a bordó, másikban a kék köpenyesek cigarettáznak.
- Á, nincs elkülönítés - mondja Rózsika, aki huszonegy éve művezető itt. - 'k maguk tartják a három lépés távolságot. (Az elítéltek együtt dolgoznak azokkal a "civilekkel", akik otthonukból járnak be.) Ha azt kérdik, hol dolgozik, ennyit mond: "Cipőgyárban. Egy kisvállalatnál." - Eleinte mindennap úgy jöttem be, hogy holnap nem jövök. Ma már ugyanolyan nekem, mint egy kinti helyen, bár innen nem lehet elküldeni senkit." Ferenc, a fiatal műszerész azért jött ide, mert más lehetőség nem akadt a környéken. "A könnyűipar haldoklik. A cipőipar meg pláne, ez az egy komoly cég maradt. Az olcsó kínai mindent eláraszt. A bezártságot a legnehezebb elviselni, hogy mindenhol ajtók vannak meg rácsok. Ennél rosszabb munkahely kevés van, de ha kimegyek, elfelejtem. Alig valakinek mondom el, hol dolgozom. Inkább csak annyit: egy cipőgyárban."
Tisztaszoba
A tárlatvezetés a zárkák megtekintésével folytatódik (napközben nyitva vannak). 180 elítélt jut 126 férőhelyre. Egészen szellősen vannak ahhoz képest, hogy tavaly még kétszázötvenen osztoztak ugyanennyi négyzetméteren.
Az alezredest telefonhoz hívják, egyedül lépünk egy tízágyas, szobányi helyiségbe. Lassan bontakozik ki a párából tíz, egymást érő emeletes vaságy, egy sor kopottas fémszekrény és a középen felállított ruhaszárító. A lakók éppen befejezték a mosást, az ágyrácsokon lepedők, törülközők lógnak. Itt is, ott is nők fekszenek, ülnek, szöszmötölnek. Érkezésünkre felugranak, ledobják magukról a takarót, leereszkednek a felső ágyakról. Még tiltakozni sincs időnk, mire vigyázzállásban sorakoznak a szabadon maradó szűk helyen, s a tempónak némileg ellentmondó egykedvűséggel néznek...
- Ne tisztelegjenek itt, nem az ötvenes években vagyunk - dugja be a fejét az ajtórésen Kása alezredes. A szoba fénypontja a televízió, most is megy.
- Nahát, tévéjük is van? - csúszik ki a kérdés.
- Van, olyan ez, mint egy szálloda - mosolyog valaki félszegen.
- Azért egy felújítás ráférne - bökünk a hepehupás, fekete aljzatbetonra.
- Á, jó ez, nekem legalábbis megfelel. Kalocsa sokkal rosszabb - bizonygatja egy megviselt arcú, festett hajú lány. Az alezredes úgy szemlélődik, mintha először járna itt. "Meg lehet csinálni egész otthonosra - tűnődik, aztán a tekintete megakad a sarokba telepített vécén. Nyolcvanötben kerítettük elÉ hát, így se túl higiénikus." Tákolt paraván fogja körbe a csészét fejmagasságig, de ez már istenes, azelőtt szabadon állt, hogy az elítélt egy pillanatra se maradhasson egyedül. Az átalakítás csak félmegoldás, hiszen ebédlő nincs, az étkezés és az ürítés egy légtérben zajlik.
- Ha mindenhol betartanánk a szabályokat, bezárhatnák az intézetet - tárja szét karját az elöljáró. Mintha csak szavait igazolná, az ebéd érkezik gyanús külsejű műanyag ládákban. "A belsejében krómozott tartályok vannak - próbál szépíteni a helyzeten kísérőnk. Azért mi is fejlődünk. Van egy holland testvérbörtönünk, az ottaniak próbálnak segíteni, hogy a női lélekhez finomíthassuk a körülményeket."
Ebéd után a női lélek jobban megnyílik, néhányan elmesélik, honnan jönnek, hová tervezik a jövőt. Zsuzsa nem először ül, így volt már alkalma kipróbálni, hogyan boldogul a priuszos. "Itt benn megtanultam szabni-varrni. Bármikor össze tudok állítani egy cipőfelsőrészt. Elmentem a munkaügyi központba Pesten, de nem kellettem sehol, pedig nem egri pecsét volt a papíromon. Igaz, hogy a személyimbenott volt, hogy "pártfogás alatt áll". Ez nagyon elnyomja az embert, mert ha kérdezik, meg kell mondani, hogy miért. Úgyhogy csak feketén tudtam dolgozni üveggyárban, tévégyárban meg hentesüzletben. Mindenhol szerettek. Itt is nagyon jó dolgozó vagyok, jó a kézügyességem. És én sem tudok senkire egy rossz szót mondani. Normálisak ezek a civilek is, az az igazság. Ha kikerülök, hazamegyek a kis családomhoz, leszek megint takarítónő. Nekem mindegy, milyen munka." Judit komolyabb egzisztenciát hagyott hátra, éjszakai bárt vezetett. "Oda nincs visszaút, felszámolták. Nem is nyitnék másikat, mert az részben illegális, belecsúszik az ember mindenbe, akár akarja, akár nem. Nem ér annyit nekem, hogy a fiamat még egyszer elszakítsák tőlem. Gondolom, másnak fogok dolgozni, lehet, hogy külföldön. Vállalkozó már úgysem lehetek: meg leszek bélyegezve."
Szabadon jó
A neheze a szabadsággal együtt kezdődik. Tavaly óta önálló egység, az Igazságügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálat Országos Hivatala végez egyfajta felkészítő, utánkövető munkát, amit a szerepkeveredés nem könnyít meg; a szolgálat tradicionális és mai napig elsődleges feladata az ügyészség elrendelte kontroll gyakorlása, a feltételesen szabaduló (tavaly felügyelettel 208 fő) ellenőrzése. Mindenkit érintő, személyes felkészítés a szabad életre tehát nincsen, de a lehetőség elvileg fennáll, hogy az intézménylakók felkeressék a szolgálatok bejáró munkatársait a hetente-kéthetente tartott fogadóórán, és távozás után is tartsák velük a kapcsolatot. A szándékok szerint azok is kaphatnának segítséget lakásproblémák, családi gondok megoldásában, munkakeresésben, akiknek nem rendeltek ki pártfogót, de az ilyen kapcsolatok száma elenyésző, ami persze nem jelenti azt, hogy ne volna rá nagyobb szükség. A mutatkozó résbe a civil szféra igyekszik belépni, képviselőik - konkrét válsághelyzetek kezelése mellett - az önállóság, tudatosság, érdekérvényesítő képesség és általában a személyiség megerősítésére koncentrálnak, illetve munkaadókat, állásközvetítőket, hajléktalanellátókat és családtagokat próbálnak meggyőzni arról, hogy adjanak esélyt a börtönviselteknek.
Kempf Zita
Tanulni, tanulni, tanulni
A 2002-2003-as tanévben az alacsonyabb költségű, betanított jellegű képzések áfamentessége megszűnt, ezért inkább drágább tanfolyamokból indult kevesebb. 2653 fő részesült oktatásban, szakképzésben, vett részt tréning jellegű foglalkozáson. Közülük 889-en szereztek szakmát, és csaknem ugyanennyien növelték befejezett osztályaik számát. A 824 itteni általános iskolásból 185-en a büntetés-végrehajtási (bv) intézetekben fejezték be a nyolcadikat, szeptemberben pedig majdnem ezren kezdték el az általános iskolát.
Eredmények és ábrándok
Sem a piaci tendenciák, sem a közbeszerzési törvény nem könnyítette meg a büntetés-végrehajtás területén alakított gazdasági társaságok helyzetét. Csökken a nyereség, egyre kevesebben vannak azok, akiknek az intézeteken belül munkát tudnak adni (a társaságoknál ez tavaly 4858 fő volt). A rendszer büszkeségei a Duna Papír, a sátoraljaújhelyi Ábránd Ágynemű és a pálhalmai Agrospeciál Kft. A tavalyi év vesztese a budapesti Kozma utcai egység bútorgyártó vállalata, a Bufa, ahol 38 százalékkal csökkent a foglalkoztatás az IBM-üzlet elvesztése miatt. A büntetés-végrehajtási gazdasági társaságok tavalyi mérlege a beszámolók szerint a fentiek ellenére pozitív, de ez kevésbé örömteli annak fényében, hogy a visszaesés 40 százalékos a megelőző azonos időszakhoz képest.
