Orbán-Dunaferr-meccs: Vasműbalhé

szerző
Csák Csongor
publikálva
2000/47. (11. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ahelybéli fideszes képviselők által szocialista erődítménynek nevezett Dunaferr eddig rendre kisiklott a rajta az 1998-as megújulása óta fogást kereső ÁPV markából, bár a fideszes kormány a hatalomra kerülés óta vitatja az ominózus vagyonkezelői szerződést. A megállapodást a 60 százalékban az ÁPV Rt., 24 százalékban pedig a Kincstári Vagyoni Igazgatóság tulajdonában álló, papíron masszívan állami cég menedzsmentjéből összeállt Acél XXI Kft. még 1996 októberében, a feladatra kiírt pályázat elnyerését követően kötötte meg az akkori ÁPV vezetésével. Az öt évre szóló megállapodásban az Acél XXI nyolcmilliárd forintos vagyonnövekedést ígért 12,5 százalékos siker-díjért és a vagyon egy ezrelékének megfelelő fix összegért cserébe.

Úgy tűnik, hiába.Ahelybéli fideszes képviselők által szocialista erődítménynek nevezett Dunaferr eddig rendre kisiklott a rajta az 1998-as megújulása óta fogást kereső ÁPV markából, bár a fideszes kormány a hatalomra kerülés óta vitatja az ominózus vagyonkezelői szerződést. A megállapodást a 60 százalékban az ÁPV Rt., 24 százalékban pedig a Kincstári Vagyoni Igazgatóság tulajdonában álló, papíron masszívan állami cég menedzsmentjéből összeállt Acél XXI Kft. még 1996 októberében, a feladatra kiírt pályázat elnyerését követően kötötte meg az akkori ÁPV vezetésével. Az öt évre szóló megállapodásban az Acél XXI nyolcmilliárd forintos vagyonnövekedést ígért 12,5 százalékos siker-díjért és a vagyon egy ezrelékének megfelelő fix összegért cserébe.

A Dunaferr vezetői

vállalásuk teljesítését nem bízták a véletlenre. A vagyonbővülés vetítési alapjául - az 1996-os mérlegadatok és előzetes vagyonértékelés híján - az egy évvel korábbi, 32 milliárdos saját tőkét jelölték meg. Ily módon a szerződés októberi aláírása után három hónappal az 1996-os számok alapján máris ötmilliárdos bővülésnek örülhettek - és nyújthattak be számlát a sikerdíjról. A rendkívül gyorsan elért eredményt az Állami Számvevőszék később kritizálta is, mondván, hogy a növekmény a megállapodás nyélbe ütése előtti időszak termése. A számvevők kifogásoltak egy másik, hasonló nagyságrendű vagyonnövekedést is, amely egy újonnan alapított leánycég eszközeinek (a számviteli törvény által lehetővé tett) felértékeléséből származott.

Az egymilliárd forint körüli számla kiegyenlítését saját felügyelőbizottsága jelentésére, illetve a számvevőszék 1997-es jelentésére hivatkozva már az akkori ÁPV Rt. is megtagadta, míg a fideszes kormány egyértelműen a szerződés felbontását, de legalábbis módosítását várta el a megújult privatizációs szervezettől. Ennek érdekében előbb a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálta tüzetesen a vagyonkezelői megállapodást, majd az Arthur Andersen könyvvizsgáló társaságot bízta meg hasonló feladattal az ÁPV. A jelek szerint egyikük sem fedezett fel égbekiáltó disznóságot a Dunaferr könyveiben, akkorát semmi esetre, amire hivatkozva az ÁPV a sikerdíj kifizetése nélkül mondhatná fel a szerződést.

A színfalak mögött

zajló tárgyalások sem jártak eredménnyel. A Napi Gazdaság idén tavasszal arról írt, hogy néhány dunaferres vezető távozása esetén az ÁPV belemenne, hogy az Acél XXI maradjon a vasmű vagyonkezelője, az Index pedig titkos tárgyalásokról értesült, amiken az ÁPV állítólag azt ajánlotta a menedzsmentnek: ha lemondanak a sikerdíjról, akkor a Dunaferr privatizációja során helyre kis részvénycsomaghoz juthatnak.

Mindhiába. Az Acél XXI Kft. ragaszkodik az egymilliárd fölötti összeghez, igaz, hajlik bizonyos engedményekre. Megbízható forrásból származó, de hivatalosan meg nem erősített információink szerint a kft. akár abba is belemenne, hogy a sikerdíjból négyszázmillió forint körüli összeg erejéig "politikailag korrekt áldozatot" hozzanak, amit az állami privatizációs szervezet kevesellt.

A Dunaferr egyéb módon is megpróbált bevágódni a kormánynál. Tavaly négyéves, 450 millió forint összértékű beszállítói szerződést kötött Orbán Viktor édesapjának cégével, a Dolomit Kft.-vel, továbbá az Acél XXI felügyelőbizottságában helyet szorítottak O´sváth Györgynek, a miniszterelnök személyes tanácsadójának - írta a HVG. Ez azonban a békéhez nem, csupán röpke fegyverszünethez volt elég, ami egybeesett a Dunaferr tavaly bajnokságot nyert focicsapatának kurtára sikeredett nemzetközi szereplésével. A helyzetet jól ismerő forrásaink az enyhülés jeleként értelmezték, hogy Orbán Viktor személyesen vett részt a Dunaferr-Rosenborg Bajnokok Ligája selejtező mérkőzésen. Igaz, megjegyezték: a miniszterelnök azért szurkolt Demján Sándor társaságában, mert nem akart a Dunaferr vezérigazgatójával tölteni kilencven percet. (A teljességhez azért hozzátartozik: mindez az októberi dunaújvárosi időközi polgármester-választás előtt történt, ahol aztán - a helyi viszonyoknak megfelelően - nem sok babér termett a fideszes jelöltnek.)

Tököliék előbb a Bajnokok Ligájától, majd pedig az UEFA-kupától búcsúztak, a csapat névadó vállalata pedig ismét

kiesett a kormányfő kegyeiből

Orbán legutóbb a "rendszerváltás után jogszerűnek öltöztetett, de valójában mind erkölcsileg, mind gazdaságilag elítélendő akciók közül az egyik legszemetszúróbb" jelzővel illette a vagyonkezelői szerződést a helyi újságnak nyilatkozva, majd egy rövid dunaújvárosi terepszemlét követően már arról beszélt, hogy új lapot kell nyitni a Dunaferr történetében. A kijelentés alighanem vonatkozik az egész, a múltjából adódóan is zömmel baloldali érzelmű "polgároknak" otthont adó "vörös erődre", amelyik köszöni, jól van: a hazai acélipar egykori fellegvárai közül ugyanis "zd és Diósgyőr agonizál. Dunaújváros életében nagy jelentősége van a több éve - saját kimutatásai és külső megfigyelők szerint egyaránt - sikeresen működő Dunaferr csoportnak, amely nemcsak tizenötezer embernek ad munkát és megélhetést, hanem komoly összegeket áldoz a kultúrára és a sportra.

A kormányfői megnyilvánulást követően az ÁPV legott a vállalatcsoport megengedettnél magasabb eladósodottsági mutatójára hivatkozott mint a megállapodás lehetséges felbontásának egyik indokára - ami viszont a Dunaferr vezetői szerint nem elégséges ok a 2001-ben lejáró szerződés felrúgására. A kormány azt is elfogadhatatlannak tartja, hogy a vagyonkezelő cég vezetői köre gyakorlatilag megegyezik a Dunaferr menedzsmentjével, amelynek tagjai olyan vállalkozásokkal kötöttek szerződést, amelyekben ők maguk tulajdonosok - jelentette be a kormányszóvivő, jóllehet az Arthur Andersen állítólag nem talált kivetnivalót ezekben az összefonódásokban. Persze vannak más eszközök is: forrásaink néhány, a Dunaferrel kapcsolatba került cégnél eszközölt APEH-revízióról beszéltek.

Az auditori jelentés eddigi legkézzelfoghatóbb eredménye az, hogy a könyvvizsgáló megállapításait mind a Dunaferr, mind a privatizációs cég saját igazának alátámasztására próbálja felhasználni. Jó néhányan vélik azonban úgy: hiábavaló minden vizsgálat, a sikamlós ügyletek vagy kifogástalanul "le vannak papírozva", vagy egyáltalán nincs nyomuk.

Vannak olyan vélemények, miszerint az Acél XXI móresre tanítása a kormány Újváros-rendezési tervének a része, ami mögött az egyre türelmetlenebb helyi fideszesek állnak, közöttük állítólag egykori dunaferresek, afféle

kémek a vasfészekben

A dunaújvárosi polgári vonal izgatottsága érthető, a vasmű valóban csábos jószág: szeptember végéig mintegy 280 milliárd forintos forgalmat bonyolított, adózatlan eredménye pedig megközelítette a hatmilliárdot. Szakelemek véleménye szerint a vasmű polgáriasítása ugyanakkor a sikerszéria végét is jelenthetné, tekintve az ÁPV által kifogásolt, adminisztratív úton nehezen kezelhető tulajdonosi összefonódásokat. Magyarán: a bonyolult kereszttulajdonlások okán a jelenlegi menedzsment - esetleges eltávolítása után - könnyen megfektethetné a vállalatot. Mi több, a beavatkozás a hosszú ideje halogatott privatizáció kimenetelét is kedvezőtlenül befolyásolhatná, feltéve, hogy ez még szempont a kormány számára. A miniszterelnök ugyanis - vélhetően a postabanki ötlet fogadtatásán felbuzdulva - magánosítás helyett a Dunaferrnek is inkább partnert keresne: alkalmasint olyat, amelyik lábon is elvinné a vasművet.

Csák Csongor

szerző
Csák Csongor
publikálva
2000/47. (11. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra