Senkit nem zavar, sőt fel sem tűnik, hogy alkotmányellenesen működik a magyar közigazgatás jelentős szelete: az eredeti alkotmányossági elvek értelmében ugyanis országgyűlési képviselők nem vállalhatnának közigazgatási megbízatást. A közigazgatás és a törvényhozás különválasztása ugyanis feltétele a klasszikus alkotmányos demokráciának, Magyarországon azonban törvényhozó parlamenti képviselőket simán kineveznek különféle közigazgatási feladatot végző biztosoknak és megbízottaknak. Az pedig, hogy kit és milyen feladatra, milyen díjazással és mennyi időre, Orbán Viktor kormányfőtől, illetve a hozzá hű miniszterektől függ. Az egyetlen korlátot Orbán Viktor jelenti – mondja Lövétei István alkotmányjogász.
A biztosi és megbízotti intézménynek eredetileg persze van indokoltsága. Különféle – kormány-, miniszterelnöki, illetve miniszteri – biztosokat és megbízottakat általában akkor nevez ki a miniszterelnök, illetve kormányának valamely tagja, ha a közigazgatás általános feladatrendszerétől eltérő, annak hierarchiarendszerébe be nem illeszthető speciális ügyet kell megoldani. Például ha több ágazatban is gyorsan, hatékonyan kell intézkedni, és a közigazgatás a szokásos általános egyeztetési rendben nem tudja megoldani a feladatot – mint, mondjuk, az árvízi védekezésért felelős miniszteri biztos, akinek több állami szektort és önkormányzatot kell összefognia. A másik esetben olyan feladatról van szó, amely meghaladja a közigazgatás adott szintjének vagy rendjének a feladatait; nem illeszthető egy közigazgatási szervezet többé-kevésbé rutinszerű eljárásaiba – mint például a paksi atomerőmű bővítése). Indokolhatja ilyen biztos kinevezését az is, ha úgy gondolja a kormányfő vagy a miniszter, hogy személyesen neki beszámoló felelős emberrel hatékonyabban oldható meg egy helyzet, mint a szokásos hivatali rendszerrel. A kormánybiztosok elméletileg kormányokon átívelő tevékenységet folytatnak, így kurzusváltás esetén sem kellene távozniuk.
Magyar változat
A biztos kinevezésével a miniszterelnök, illetve a tárcavezető a számára fontos ügyeket saját közvetlen irányítása, ellenőrzése vagy fennhatósága alá vonja. Lövétei szerint a deklarált cél többnyire az, hogy javítsák a hatékonyságot, hiszen a biztosnak nem kell betartania a szokásos hivatali utakat, közvetlenül Orbán Viktornak, illetve miniszterének tartozik beszámolni. Csakhogy ez egyúttal azt is jelenti, hogy az adott ügy kikerül a nyilvánosság, sőt a közigazgatási ellenőrzés köréből is. A biztosok többnyire saját titkársággal és külön felhatalmazással rendelkező különítményként működnek a rendszer mellett.
Ma már a miniszterelnöki megbízottak fő feladata alig titkoltan az, hogy Orbán Viktort segítsék saját stratégiájának végrehajtásában az adott igazgatás, minisztérium, szervezeti rész megkerülésével.
A biztosi rendszer a rendszerváltás előtt is létezett, de nem volt különösebb jelentősége, a biztosokat szigorú rend szerint, kötött mandátummal, meghatározott feladatra és időre nevezték ki. A lazulást az első MSZP–SZDSZ-kormány hozta el 1994-ben. A kinevezések száma megugrott, a biztosokat már nem csupán szakmai kiválóságuk alapján, hanem bizalmi szempontok szerint választották ki. Az elvégzendő feladatok között pedig egyre több olyan akadt, amelyeket tulajdonképpen a közigazgatási apparátus is meg tudott volna oldani. Sok konfliktus is származott ebből annak idején, hiszen nem voltak részei a közigazgatási rendszernek, miközben bizonyos hatalommal bírtak felette. A növekedés a következő években is folytatódott, de az igazi gátszakadást a második Orbán-kormány színrelépése indította el 2010-ben.
Az Antall-, illetve a Horn-kormány munkáját még 7-7 kormánybiztos segítette. Az első Orbán-kormány idején 9, míg Gyurcsány kormányaiban 10 kormánybiztos dolgozott. Bajnai Gordon kabinetjében mindössze 4 ilyen poszt létezett. A harmadik Orbán-kormány idejére a kormánybiztosok száma 12-re emelkedett, de hasonló mértékben szaporodtak a korábban szinte nem is létező miniszterelnöki biztosok és megbízottak. Előbbiből 5, utóbbiból 18 volt az előző ciklusban. A miniszteri biztosok száma pedig több tucatra emelkedett. Az előző kormány munkáját összesen 91 biztos segítette. Az idei választások nyomán felállt új kabinet még nem végzett a toborzással, de már így is kineveztek 5 miniszterelnöki biztost, 12 miniszterelnöki megbízottat és 10 kormánybiztost. A hivatalosan kihirdetett miniszteri biztosok száma egyelőre 29, de több tárca, köztük az előző ciklusban 17 biztost foglalkoztató Emberi Erőforrások Minisztériuma még egyetlen kinevezést sem jelentett be.
Az alkotmányossági korlátokat ugyan 1990-től áthágták a kabinetek, de a Fidesz kétharmados győzelme e gyakorlatot üzemszerűvé tette. A biztosi megbízatásokkal szép kis mellékkeresethez jutnak az országgyűlési képviselők anélkül, hogy be kellene őket illeszteni a közigazgatás fizetési és karrierrendszerébe. A kabinet egyre látványosabban rúgta fel az alkotmányossági elveket mindenféle következmények nélkül. A gyorsuló ütemben osztott pozíciók többségét olyan feladatokra teremtették, amelyek a közigazgatás rendszerén belül is megoldhatóak lettek volna. Elvégre minek kell külön biztost állítani egy uszodaberuházás élére, még akkor is, ha az egy világversenyre készül? – teszi fel a kérdést az alkotmányjogász.
A biztosi rendszer kiterjesztése mára hatalomgyakorlási technikává alakult. Úgy tűnik, Orbán Viktor senkiben, a saját minisztereiben sem bízik meg teljesen. Jó példa erre Juhász Edit kinevezése, akit az állami vagyon feletti tulajdonosi joggyakorlás biztosítására rendeltek ki néhány napja. Az újdonsült kormánybiztos egyúttal a nemzeti vagyon kezeléséért felelős Bártfai-Mager Andrea tárca nélküli minisztert is szemmel tarthatja – elvégre egyetlen kézben sem sűrűsödhet Orbán által veszélyesnek tartott mértékű hatalom. (Ha valaki mégis a fejére nőne, az elnyeri méltó büntetését, lásd Lázár János esetét.)
Szemmel tartani
A feladatokat és a hozzájuk rendelt forrásokat Orbán inkább szétteríti. Ebben játszanak egyre nagyobb szerepet a kormány- és miniszterelnöki biztosok, illetve megbízottak. Sőt, a miniszteri biztosok is az ő kezére dolgoznak, hiszen aligha hiheti bárki is, hogy a tárcavezetők Orbán jóváhagyása nélkül választanák ki és bíznák meg őket. Amíg ezt a tempót Orbán bírja, addig nincs határa a hatalom koncentrálásának. A helyzet csak akkor változhat, ha a rendszer túl bonyolulttá, átláthatatlanná és ezzel kezelhetetlenné válik – de ennek egyelőre nincs jele.
A biztosok nagyszámú kinevezésével a miniszterelnök a közigazgatást is szétszedi, meglazítja a szorosnak tartott eresztékeket. A törvényi nehezékkel dolgozó bürokrácia így nem akadályozhatja céljai elérését, továbbá a saját bizalmi embereinek kinevezésével a szétaprózódó közigazgatási rendszer minden elemére rálátása van, ami erős függésbe szorítja a közalkalmazottakat.
Mindeközben a nyilvánosság egyre kevesebb ügyre lát rá – például milyen állami tevékenységnek van ma publikus felügyelete? –, cserében viszont a legkevésbé sem vált hatékonyabbá vagy olcsóbbá a rendszer. Gondoljunk csak a vizes vébé megrendezésére, a Puskás Stadionra, a különféle állami beruházásokra és a programokra. Bár minderről ma már legfeljebb sejtéseink lehetnek, hiszen pontos adatokat legfeljebb bírói döntésre adnak ki, és akkor sem lehetünk biztosak abban, hogy valóban az összes információt megkaptuk. A magyar közigazgatási rendszer a fénykorában sem volt annyira átlátható, mint, mondjuk, a svéd, ahol bármely állampolgár bármely hivatal bármely ügyéről részletes felvilágosítást kérhet, és különösebb huzavona nélkül meg is kapja azt. Az adatok visszatartása régi magyar szokás, de a titkolózás soha nem öltött még ennyire szélsőséges formát. S még korántsem vagyunk a végén: jól jelzik ezt az új kormány első intézkedései, köztük az elsősorban a politikusok magánéletének védelmét szolgáló jogszabály, amellyel szinte érinthetetlenné tették a közszereplőket.
A biztosok különösen nagy szerepet kapnak az állami kifizetőhelyek működtetésében. Az állami vagyon felügyeletét ellátó apparátus – NAV, Állami Számvevőszék – elvben valamennyi állami tulajdonú gazdasági társaság működését ellenőrzi. Csakhogy az Orbán-kormány az uniós forrásból, illetve állami támogatásból megvalósuló programok és beruházások egyre nagyobb részét szervezi ki különféle biztosok alá. A legszembetűnőbb talán a kiemelt beruházások elvonása a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól. A fővárosban megvalósuló projektek összértéke, különösen a „nemzetközi érdeklődésre is számot tartó sporteseményekkel” megspékelve, több százmilliárd forintos tétel. Fürjes Balázs kormánybiztosként elvben Gulyás Gergelynek, a kormányfőhöz végletekig lojális kancelláriaminiszternek tartozik elszámolással (ahogy a tárca Budapest fejlesztéséért felelős államtitkáraként is), ám aligha csak neki. De Fürjesnek legalább van szakmai múltja, a Fideszen belül és időnként a párton kívül is elismerik menedzseri képességeit. Mindez aligha mondható el a Csorna képviselőjeként az Országgyűlésbe jutott Gyopáros Alpár Ádámról. A történelemtanári végzettségű egykori gyógypedagógiai, illetve hulladékgazdálkodási projektmenedzsert néhány hete tették meg a 250 projektet számláló, 3500 milliárd forint értékű Modern Városok Program kormánybiztosává. Ezt korábban a hasonlóan felkészült Kósa Lajos felügyelte tárca nélküli miniszterként. Gyopárosnak viszont be kell érnie az államtitkári ranggal megegyező juttatásokkal, miközben pluszfeladatként a nyakába kapta a frissiben meghirdetett népességmegtartó célú Modern Falvak Programot is. Jóval kisebb falat a két éve indított, 5 milliárd forintos Árpád-ház program, de legalább sokáig tart. A látogatóközponttal, a kiállítással és a kulturális emlékkörúttal 2038-ra kell elkészülnie Vargha Tamásnak. (A kinevezés a többi biztoshoz hasonlatosan egyelőre csak két évre szól.) Az angol szakos tanárnak egyébként ez a kormánybiztosság jelentheti a kisebb kihívást, hiszen Szijjártó Péter külügyminiszter (aki az előző ciklusban három kormánybiztosi pozíciót is begyűjtött) felkérte a polgári hírszerzésért felelős államtitkárság vezetésére is. Ezzel két államtitkári fizetést vehet fel havonta, ami az egyéb juttatások nélkül is csaknem bruttó 2 millió forint.
A pozícióhalmozás már az előző ciklusban is rendszeres volt. Homolya Róbert a harmadik Orbán-kormány alatt a fejlesztési tárca közlekedéspolitikai államtitkára és közlekedési infrastrukturális fejlesztésekért felelős kormánybiztosa volt. Ezekért kétszer járt neki a 997 ezer forintos államtitkári fizetés – igaz, az M4 projekt lezárásáért felelős miniszterelnöki biztosi munkáért már nem vett fel pénzt. Egyelőre egyetlen biztosi poszt sem jutott neki, viszont megkapta a MÁV vezérigazgatói székét, ami elég jó kárpótlásnak tűnik. Valamicskét megőrizhetett a régi koncból Héjj Dávid, aki az előző ciklushoz hasonlatosan miniszterelnöki biztosként felel a társadalmi és kormányzati egyeztetésekért. A japánul is beszélő, szociológus végzettségű egykori Századvég-elemző azon kevesek közé tartozik, aki túlélte főnöke, Lázár János bukását – míg például Csepreghy Nándor nem volt ilyen szerencsés –, bár az előző ciklusban birtokolt 500 milliárdos EU-s közigazgatási pénzkeret elköltését koordináló kormánybiztosságát egyelőre nem újították meg. Nem úgy, mint Tessely Zoltánét, aki lassan kiérdemli az örökös felcsúti, akarom mondani Etyek, valamint a Szent László- és váli-völgyi területfejlesztési biztosi címet. Kormánybiztos maradt Schmidt Mária is, csak most nem az 56-os megemlékezéseket szervezi, hanem az I. világháborús emlékprogramokat. Bedros J. Róbert miniszterelnöki megbízotti kinevezése viszont leginkább a függő helyzetre jó példa. Az új dél-budai szuperkórház építésének levezénylését a Szent Imre Kórházat vezető Bedrosra bízta Orbán, miközben a centrum kialakítását is tartalmazó Egészséges Budapestért Program koncepcióját kidolgozó Cserháti Péter miniszteri biztosi kinevezését egyelőre nem újította meg az Emmi.
Politikai elfekvő
A biztosi posztok néha csupán pihenőpadként szolgálnak az időlegesen (vagy végleg) félreállítottaknak. A legnagyobbat talán Balog Zoltán zuhant az Emmi miniszteri székéből, nem érdemtelenül. A Polgári Magyarországért Alapítvány vezetése mellett megkapta a roma felzárkóztatást is miniszterelnöki biztosként. Megjegyzendő, az unió éppen az ő miniszteri regnálása idején indított kötelezettségszegési eljárást a roma gyerekek iskolai szegregációja miatt. (A szükségtelen kettőzésre ez is jó példa, hiszen a roma integráció az Emmi feladatkörébe is beletartozik.) Szintén minisztérium éléről bukott le a biztosságig Simicskó István, de így legalább továbbra is ügyködhet a hazafias nevelésért. Fónagy János viszont volt már szinte minden: miniszter, államtitkár három helyen is, kormánybiztos. Most miniszterelnöki biztosként dolgozik a helyközi közösségi közlekedés hatékonyabbá tételéért. Máskor épp ellenkezőleg, inkább ugródeszkaként szolgál a biztosi pozíció, kiváló példa erre Palkovics László jelenlegi innovációs miniszter, aki ezt megelőzően államtitkár és kormánybiztos is volt.
De akadnak olyanok is, akiket egyszerűen nem akarnak az út szélén hagyni, lásd Budai Gyula korábbi elszámoltatási, ma orosz embargóügyi biztost, vagy Révész Máriuszt, akire leginkább a 2006-ban elszenvedett rendőri verés miatt emlékezhetünk. Révész ebben a ciklusban is folytathatja kerékpár, kisvasút, vitorlás és szabadtéri játszóparkügyi kormánybiztosi munkáját. A Gazdasági Versenyhivatal által kartellirányítással meggyanúsított, korábban Orbán személyes tanácsadójaként és a Népegészségügyi Programiroda vezetőjeként is feltűnt Maróth Gáspár immáron nemzeti védelmi kérdésekben ad tanácsokat.
Mindez persze nem kevés pénzbe kerül. A Miniszterelnökségtől kapott lista alapján a Zoom.hu tavaly kiszámolta, hogy csupán a kormánybiztosok összesen évi 105 millió forintba kerültek az adófizetőknek, és ők csupán a hatodát tették ki a biztosi létszámnak. A teljes számla ennek a többszöröse. Főként, ha azt is belevesszük, hogy a miniszterelnöki biztosok és a megbízottak, valamint a kormánybiztosok az államtitkári fizetéssel – jelenleg 997 200 forinttal – megegyező juttatásban részesülnek, míg a miniszteri biztosok a helyettes államtitkárok pénzét – havi bruttó 748 ezer – kapják. Egyéni differenciálás lehetséges, esetenként a feladatot díjazás nélkül látják el az érintettek. (Például Andy Vajna, Fürjes Balázs.) A fizetés felett bizonyos esetekben jár a szolgálati gépkocsi sofőrrel, extra egészségügyi ellátás, VIP-váró a repülőtéren, napidíj külföldi utakra, reprezentációs költség. Erről leginkább Hegedűs Zsuzsa mesélhetne, aki egyetlen év alatt másfél milliós éttermi számlát hozott össze. A biztosok többségének munkáját külön titkárságok segítik, amelyek munkatársait bizonyára szintén rendesen megfizetik.
| Külföldi gyakorlat A biztosi rendszer valamilyen formában egész Európában létezik. Németországban és a német közigazgatási gyakorlatot szinte egy az egyben átvevő Ausztriában meglehetősen kevés biztost neveznek ki. Inkább új hivatalt hoznak létre az új feladatra, amelyet azután beillesztenek a hierarchiába és természetesen a beszámoltatási, ellenőrzési rendbe is. Franciaországra kevéssé jellemző a biztosok bevonása. Ha mégis megteszik, akkor az legtöbbször katonai célú, vagy egykori gyarmatok ügyeinek rendezését célozza a külügyminisztérium irányítása alatt. Nagy-Britanniában viszonylag gyakori ez a pozíció, de ott többnyire valamilyen általános, közigazgatási részterületeken átívelő hiba, hiányosság okainak feltárása, a hierarchia önsúlyától megszabadított megoldáskeresés a cél a szervezeten kívüli biztos kinevezésével, akit általában az adott terület szaktekintélyei közül választanak ki. De Nagy-Britanniában már arra is a parlamenttől kérnek felhatalmazást, hogy egy feladatra biztos segítségét kérjék. Kinevezéséhez és feladatkörének meghatározásához szintén törvényhozói áldás szükségeltetik – hívja fel a figyelmet a hazai gyakorlattól eltérő különbségre Lövétei István. Az Európai Parlamentben szintén bevált gyakorlat egy parlamenti képviselő biztosi kinevezése, akit általában egy bizonyos jelenség kivizsgálására kérnek fel. A biztos az eredményekről jelentést készít, ami azután a nevéhez kapcsolódva válik ismertté, mint például a magyar jogállamiságról szóló, sokat emlegetett Sargentini-jelentés. A szomszédos Csehországban és Szlovákiában a fentieknél lazább a kinevezési gyakorlat, de annyira sehol sem szálltak el, mint Magyarországon. |
| Kormánybiztosok
Fürjes Balázs: Budapest és az agglomeráció fejlesztése Gyopáros Alpár: a Modern Városok és Modern Falvak programok koordinációja Juhász Edit: az állami vagyon feletti tulajdonos joggyakorlással kapcsolatos kormányzati feladatok Maróth Gáspár: nemzetvédelmi, ipari és védelmi célú fejlesztések, valamint haderő-modernizáció koordinálása Révész Máriusz: az aktív Magyarországért program felelőse Schmidt Mária: az első világháborús megemlékezések koordinálása Seszták Miklós: egyes Kárpát-medencei gazdaságélénkítő programok és összehangolt fejlesztési feladatok, turisztikai fejlesztések koordinációja Simicskó István: hazafias és honvédelmi nevelés, ezzel összefüggő beruházások Andy Vajna: filmügyek Vargha Tamás: Árpád-ház program |
| Miniszterelnöki biztosok Balog Zoltán: roma felzárkóztatás és integráció Fónagy János: kötött- és nem kötöttpályás helyközi közösségi közlekedés menetrendi szintű összehangolása Galambos Dénes: Dunaújváros és térsége ipar- és területfejlesztése Héjj Dávid: társadalmi és kormányzati egyeztetések koordinációja Tessely Zoltán: Etyek, valamint a Szent László- és Váli-völgy területfejlesztése |
| Miniszterelnöki megbízottak
Bakondi György: belbiztonsági kérdésekben történő személyes szaktanácsadás Bedros J. Róbert: a dél-budai centrumkórház építésének irányítása és koordinálása Félegyházy-Megyesy Jenő József: a nyugati magyarság, NGO/jótékonysági szervezetek nemzetközi kapcsolatai, észak-amerikai kapcsolatok és az ezekre vonatkozó média/PR kérdések körében szaktanácsadás Hegedűs Zsuzsanna Gabriella: a társadalmi felzárkóztatást, a társadalmi konfliktusok kezelését és megoldását szolgáló stratégiák kidolgozásához szaktanácsadás Kerényi Imre: a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozása, a magyar kulturális értékek megőrzésével összefüggő feladatok Klinghammer István: a Magyar Corvin-lánc Iroda vezetése Kovács Miklós: az ukrán helyzettel összefüggő személyes tanácsadás Nagy István: a hazai gazdaság mozgásterének bővítése és versenyképességének erősítése témakörben szaktanácsadás Nyitrai Zsolt: stratégiai társadalmi kapcsolatok összehangolásához szaktanácsadás Szili Katalin: személyes közreműködés a határon túli autonómiaügyek egyeztetési eljárásaiban Szőcs Géza: személyes szaktanácsadás kulturális kérdésekben Tellér Gyula: szaktanácsadás a kormánypolitika társadalomelméleti hátterével, valamint a hazai és nemzetközi politikai folyamatok történeti és aktuálpolitikai vetületével kapcsolatos kérdéskörökben |
| Miniszteri biztosok
Belügyminisztérium Horváth András: „olajos” ügyekkel összefüggő bűncselekmények hatékony felderítésének és nyomozásának irányítása
Honvédelmi Minisztérium Holló József: az I. világháborúban elesett katonák sírjainak gondozásával kapcsolatos feladatok
Igazságügyi Minisztérium Hajas Barnabás: a közigazgatási bíráskodás fejlesztésével kapcsolatos feladatok koordinálása, a kapcsolódó jogszabályok előkészítésének irányítása Kecsmár Krisztián: az Egységes Szabadalmi Bíróság létrehozásával összefüggő feladatok irányítása Molnár Zoltán: bírósági végrehajtással kapcsolatos minisztériumi feladatok Szabó Imre: az Igazságügyi Szolgálatok Jogakadémiája irányítása Wopera Zsuzsanna: az új eljárási kódexek hatályosulásának nyomon követése
Külgazdasági és Külügyminisztérium Budai Gyula: az Oroszország által elrendelt embargóból fakadó külgazdasági intézkedések Kalmár Ferenc: Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztése Kohut Balázs: az egyes Karib-térségbeli kiemelt külgazdasági intézkedések összehangolása és a magyarországi tudástranszfer elősegítése Magyar Levente: a Frankofónia Nemzetközi Szervezetével történő kapcsolattartás Suha György: a tiszteletbeli konzuli tisztviselőkkel való kapcsolattartás Varju Krisztina Dóra: a V4 elnökségének lebonyolítása Guller Zoltán: a turisztikai térségek fejlesztésével kapcsolatos állami feladatok koordinációja Molnár Balázs: a Nemzeti Konzultációs Központ feladatainak megszervezése
Miniszterelnökség Biczi Orsolya: a kö̈zigazgatá́s szakmai utá́npó́tlását cé́lzó ösztöndíjprogramok irányítása Bóna Zoltán: a Pest megyei, az agglomeráción kívüli területek fejlesztése Fodor Gergely: a budai Várnegyed területén megvalósuló kormányzati beruházások koordinálása Földváry Gábor István: örökségvédelemmel kapcsolatos feladatok Károlyi József: a 2021. é́vi Egy a természettel világkiá́llítás megtervezé́se és megvalósítása Lovászy László Gábor: straté́giai dö̈ntések előkészítése Perényi Zsigmond: az egyes állami tá́mogatá́sú́ kü̈lföldi ösztöndíjprogramok é́s csereprogramok kidolgozása és felügyelete Szatmáry Kristóf: a Budapesti Ú́tépítési Program koordiná́lása Virág Zsolt: a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Vá́rprogram vé́grehajtása Wetzel Tamás: a honosítási és visszahonosítási eljárásokkal kapcsolatos kormányzati koordináció
Pénzügyminisztérium Borbély Pál: a minisztérium Várba költözésével kapcsolatos feladatok koordinációja
Semjén Zsolt tárca nélküli miniszter Grezsa István: Kárpátalja fejlesztése és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program Németh Emma: a kormányzati szervek és az egyhá́zak közö̈tti kapcsolatok koordiná́ciója Szilá́gyi Péter Ferenc: nemzetpolitiká́val kapcsolatos feladatok vé́grehajtása |
