Õrző-védők, magánnyomozók: Licenc

szerző
- tódor -
publikálva
1997/51. (12. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól és ezek szakmai kamarájáról szóló törvényjavaslat alapvető célja az, hogy az e tevékenységet folytató vállalkozásokban ne érvényesülhessenek a bűnözői érdekek, illetve a jogi feltételeknek megfelelő "magánrendőri" vállalkozások ne elégíthessenek ki bűnözői törekvéseket (e megfogalmazással a jogalkotó az illegális pénzbehajtásra és a védelmi zsarolásra gondolt). A javaslat szerint ezeket a tevékenységeket továbbra is a rendőrség engedélyezné, illetve ellenőrizné.

A vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól és ezek szakmai kamarájáról szóló törvényjavaslat alapvető célja az, hogy az e tevékenységet folytató vállalkozásokban ne érvényesülhessenek a bűnözői érdekek, illetve a jogi feltételeknek megfelelő "magánrendőri" vállalkozások ne elégíthessenek ki bűnözői törekvéseket (e megfogalmazással a jogalkotó az illegális pénzbehajtásra és a védelmi zsarolásra gondolt). A javaslat szerint ezeket a tevékenységeket továbbra is a rendőrség engedélyezné, illetve ellenőrizné.

Láposi Lőrinc exrendőrtábornok cége, a

Mesterdetektív Kft.

az elsők között jelent meg a magyar piacon. Láposi szerint nálunk az első őrző-védő vállalkozásokat csaknem kivétel nélkül leszerelt vagy nyugdíjas rendőrök alapították, de akadt köztük például tűzoltó is. Magyarországon jelen pillanatban 8681 rendőrhatósági engedély van a vállalkozók birtokában. A társaságok túlnyomó része vegyes profilú, vagyis vagyonvédelmi, rendezvénybiztosító tevékenység mellett vállal személyvédelmi és magánnyomozói megbízásokat, törvényes adósságbehajtásokat is. (Ez utóbbi témával foglalkozik riportunk a 22-23. oldalon - a szerk.)

A mostani törvényjavaslat kidolgozásakor nem lehetett kikerülni a szakmát: a legjelentősebb irodákat tömörítő Magyar Detektív Szövetség, amelynek elnöke szintén Láposi Lőrinc, többször is az Alkotmánybírósághoz fordult, amikor a szövegben alkotmánysértő passzusokat észleltek. "Ilyen volt egyebek mellett az, hogy profilkényszerre igyekeztek bennünket szorítani: meg akarták tiltani, hogy egy cég egyszerre végezzen személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységet. Pedig manapság magából a magánnyomozásból megélni nem lehet. A magándetektívek a világon mindenhol egyik napról a másikra élnek, vagy van munkájuk, vagy nincs. Azt is képtelenségnek tartom, hogy a nyomozati hatáskörrel rendelkező szervektől, így a rendőrségtől leszerelőket kétéves moratórium sújtja, vagyis csak ennek letelte után kaphatnak magánnyomozói igazolványt." (A leszerelőket persze nem kell félteni, hiszen a moratórium két éve alatt, vagyis licenc nélkül is találnak számukra elfoglaltságot a kollégák által vezetett irodák. Olyan cégről is tudunk, ahol a vezetőnek, aki pár hónapja szerelt le a Nemzetbiztonsági Hivatalból, szintén nincs licence.) "Mi más ez, mint hátrányos megkülönböztetés", mondja Láposi, "hiszen a jogi szakvizsgával rendelkező exrendőr ügyvédnek például azonnal elmehet".

Azt sem érti az extábornok, hogy miért nem fogadják el a Rendőrtiszti Akadémiát ugyanolyan felsőfokú rendőrképzőnek, mint amilyen a BM Főiskola. (A jogi egyetemi, BM-főiskolai, valamint a katonai főiskolai diploma automatikusan jogosít a magánnyomozói licencre.) A kétéves moratórium oka: a rendőrség szeretné megállítani az elvándorlást a függetlenebb s az eddigi fizetés többszörösével kecsegtető magánnyomozói pályára. "A rendőrök kissé idegenkednek tőlünk",így a Mesterdetektív Kft. ügyvezetője. Azt már mi tesszük hozzá, hogy a "rendőri idegenkedés" oka alighanem a tulajdonostárs sógor, Tasnádi Péter személyében keresendő. Láposi és Tasnádi közös irodát visz, a nyugdíjas főrendőr érdekelt sógora Comel-Trade személy- és vagyonvédelmi vállalkozásában, és viszont. (Tasnádi profi bokszolókból, kick és thai bokszerekből, valamint utcai harcosokból álló csapata a kilencvenes évek elején több alkalommal is eredményesen helyezett vissza birtokukba kiebrudalt tulajdonosokat, foglalt el "törvényes megbízás alapján" ingatlanokat.)

A tövényjavaslat korlátozná, hogy a magánnyomozást folytatók korábbi hivatali kapcsolataikat használhassák fel a megbízások teljesítése érdekében. Nem valószínű, hogy ez sikerrel jár majd egy olyan országban, ahol ötvenezer forintért adják el az alvilágnak rendőrségi akciók terveit, ahol úgy bánnak a titkos információkkal, ahogyan azt például a "Nyírfa-ügy" kapcsán tették. Ráadásul a frissen alakult biztonsági és magánnyomozó cégek munkatársaik zömét kvalifikált (vagyis az egykori III/III-as ügyosztályon rutint szerzett, ám a rendszerváltáskor persona non gratává vált) rendőrök, titkosszolgálati tisztek közül válogatják.

Az 1995. szeptember 1-je óta a hazai piacon jelen lévő

Presidente Kft.

(azon ritka cégek egyike, amelyik kimondottan csak magánnyomozást végez) ügyvezető igazgatója, Veres József korábban a Nemzetbiztonsági Hivatalnál dolgozott. "Irodánk nyolc-tíz főállású magánnyomozót foglalkoztat, szükség esetén külső szakértőket alkalmazunk. Munkatársaink kivétel nélkül leszerelt rendőrök, titkosszolgálati emberek, de nem ám a nyugdíjas korosztályból. Személyes ismeretség alapján válogatjuk őket, nem az utcáról veszünk föl." Arra a kérdésre, hogy mennyire tudják munkájuk során kamatoztatni a régi kapcsolatokat, így válaszol: "A Cégtől jöttünk, de a régi kapcsolatok nem számítanak, nem vehetők igénybe. A hivatalos adatbázishoz nem férhetünk hozzá. Néha pedig jó lenne, ha benne lennénk a rendszerben, mert nem emésztene föl nagy energiát és sok időt az anyaggyűjtés. Ügyeinkről nyilvántartást kell vezetni, amit negyedévenként ellenőriz a rendőrség."

A Presidente jogszerű adósságkezeléssel (és nem behajtással) is foglalkozik: "Szó sincs ilyenkor fenyegetésről. Sokszor több hónapig folyik az egyeztetés egy-egy ügyben. Ha a másik fél nem hajlandó együttműködni, akkor lehetőség van arra, hogy a hitelező az irodára hagyja az adósságát, magyarul megvesszük tőle, s onnantól kénytelen szóba állni velünk az adós. A jelenlegi hazai üzleti morál katasztrofális. Ha valakinek két üzlet összejön, a harmadiknál biztos "le akarják húzni". Legtöbbször Magyarországon befektetni szándékozó külföldi cégek keresnek meg bennünket, hogy térképezzük föl számukra a leendő partnereket, de olyasmi is előfordul, hogy egymással bizalmatlan üzlettársak nyomoztatnak egymás után." A magánnyomozó nem folytathat politikai jellegű tevékenységet, ami persze nem jelenti azt, hogy ne teljesíthessen ilyen rendezvényen megbízást. "A szakvizsgán buktatónak szánt kérdés: videózhat-e pártrendezvényen a magánnyomozó úgy, hogy a felvételen beazonosíthatók legyenek a látható személyek? Elvállalhat-e egyáltalában ilyen munkát? A helyes válasz: igen, és ilyenkor a kazettát is átadhatja megbízójának. Az már a megbízó felelőssége, hogy mire használja fel az információt, jelen esetben a felvételt. Nekem mint magánnyomozónak viszont az a kötelességem, hogy figyelmeztessem erre."

A Nemzetközi Testőr Biztonságszolgálati Kft.-nél

csak Kelemen István ügyvezető igazgató írásos engedélyével lehet személyvédelmet, vagyis testőrködést vállalni. "A szakmában uralkodó kusza viszonyok miatt döntöttem úgy, hogy az utcáról nem veszünk föl megrendelést. Sem hatalmam, sem apparátusom nincs arra, hogy megvizsgáljam a kliens élethelyzetét, hogy voltaképpen ki is az illető." A célszemélyek általában a showbizniszből kerülnek ki: a Testőr bodyguardjai vigyázták többek között Claudia Cardinale, Alain Delon, Banderas budapesti lépéseit. És a legnagyobb kihívás: "Mi őriztük Magyarországon a Porsche és Piech családot, övék a VW-birodalom, a család feje a német gyáriparosok szövetségének elnöke. Talán nem szükséges magyaráznom, hogy Hans Martin Schleier (őt a hetvenes évek végén gyilkolta meg a Vörös Hadsereg Frakció - a szerk.) óta ez életveszélyes. Amúgy nálunk, ahogy más nagy cégeknél sem, nincsenek csak testőrök. A testőr, amikor nincs kiemelt megbízás, objektumot őriz, rendezvényt biztosít, tehát biztonsági őrként dolgozik. A testőri munka kitüntetésnek számít." Kelemen szerint a bodyguard-piacon nagy a tolongás, "az árbevételt tekintve ez egy sokmilliárdos piac". A Testőr Kft. végzi évek óta az SZDSZ, az MSZP, a Köztársaság Párt rendezvényeinek a biztosítását, de Kelemen, saját bevallása szerint, távol tartja magát a politikától.

"Nekem még sohasem volt arra szükségem, hogy erőszakos módon szerezzek meg munkahelyet, hogy aztán utóbb mi biztosítsuk a védelmét. Ez a módszer sajnos előfordul a szakmában. Cégem referenciáját azok a hat-hét éves, folyamatos szerződések jelentik, amit például a japán nagykövetség vagy az orosházi amerikai üveggyár kötött velünk." A Testőr Kft. benne van a magyarországi első hétben, vagyis a Biztonságszolgálati Nagyvállalatok Szövetségében, olyan cégek társaságában, mint a Securitas, a Securicor, a Kötter, a Securintell, a Banksecurity és a Bross. Ezek az úgynevezett piacvezető cégek lefedik a hazai piac kétharmadát. A három éve alakult szövetség a felvételiző elé elég szigorú követelményrendszert állít: egy vétó esetén már nem kerülhet be a pályázó. Kelemen szerint a megrendelői igénytelenség és zsugoriság is oka lehet annak, hogy az ember egyre-másra rémtörténeteket hall biztonsági őrként tevékenykedő szadista állatokról: "Ezeket én úgy hívom, hogy kétszáz forintos emberek. Tőlük nem lehet fegyelmet és tisztességet követelni. Az a felelős, aki alkalmazza őket. Én ki nem állhatom ezeket a csak falkában erős terminátorokat."

Kelemen szerint agyrém potenciális magánhadsereget látni az őrző-védő cégekben. "Az én ezerkétszáz emberem zöme nem is ismeri egymást, az ország különböző részein, más és más időben teljesítenek szolgálatot. Mint ötödik danos ju-jitsu mester tudom, hogy a hetvenes években a küzdősportok képviselőit kiáltották ki az ország első számú közellenségének, most egy ideje a biztonsági őrökön a sor, pedig állítom, hogy döntő többségük becsületes ember."

Ma Magyarországon 150-200 ezer ember él ebből a munkából, ami nem elhanyagolható bevételi forrást jelent az államnak. "Egy működési engedély, licenc megszerzése cirka 150 ezer forintjában van a biztonsági őrnek, ebben benne van a tanfolyam, a vizsga költsége. A határozatért még külön 20 ezret kell fizetnie." Kelemen biztos benne, hogy a törvénnyel csak tovább nőnek az anyagi terhek, s "fokozódik a rendőri ellenőrzés a szakma fölött". Jelen pillanatban nemcsak a székhelyükön, de a működési helyükön is rendőri kontroll alatt állnak a biztonságszolgálati cégek. "Nyolcnaponként állománylistát kell benyújtanunk a foglalkoztatottakról, nálunk például mostanában szinte mindennaposak a fegyvertartással kapcsolatos rendőrségi ellenőrzések. És akire rászállnak, annál előbb-utóbb hibát is találnak." Ennek ellenére Kelemen István szerint a Testőr Kft.-nek korrekt a kapcsolata a rendőrséggel.

Lasz György, az

In-Kal Security 2000 Kft.

tulajdonos igazgatója cáfolja a Narancs azon értesülését, hogy ők mindenkinek aláígérnek árban, így sikerül mások elől elhappolni a jó megbízásokat. "Az 550-600 Ft-os személyenkénti órabér, amiért objektumőrzést, rendezvénybiztosítást vállalunk, jó közepesnek számít." Az igazgató a konkurenciaharcnak tudja be az ilyesfajta híreszteléseket. "Éppen az őrző-védő tömörülések közötti marakodás miatt nem tagja az In-Kal az öt hazai szövetség egyikének sem. Visszásnak érzem, hogy ha én alkalmatlanság miatt elbocsátok egy embert, azt a riválisom anélkül alkalmazza, hogy engem megkérdezne." Lasz hisz benne, hogy a törvény és a kötelező kamarai tagság kiszűri majd azokat, akik nem tartják be a játékszabályokat, akik szakmailag alkalmatlanok. Jónak tartja, hogy hat hónapig csak ideiglenes engedélyt kaphat a jelentkező, mint ahogy azzal is egyetért, hogy százezertől egy- millió forintig lesz büntethető az a cég, amelyiknek nem megfelelő az adatnyilvántartása. Visszautasítja azokat a vádakat is, hogy az in-kalos biztonsági emberek gyakran kiprovokálják a balhét. "A cég ötéves fennállása alatt összesen három verekedésről tudok, amelyikből eljárás lett." A legutóbbit, a Croatia-MTK-meccsen történt esetet a Narancs Lasz szerint egyoldalúan írta meg (Lásd: Riporter verettetik, 1997. november 30.), anélkül, hogy az újságíró őt megkérdezte volna. (A cikkben Lasz György is megszólal - a szerk.) "A TV 2 riporterét, aki horvát szurkolónak öltözött, az UEFA ellenőre vezettette ki a pálya széléről, s amikor kitépte magát az őt kivezető biztonsági emberek kezéből, akkor esett el a meredek öltözőfolyosón, s ütötte meg az arcát." A Diáksziget kapcsán is mindannyiszor negatív beállításban jelenik meg az In-Kal neve: "Nem akarom magyarázni a bizonyítványt, de ez idáig ottani ténykedésünk miatt egyetlen feljelentés sem érkezett munkatársaim ellen." Az In-Kalnál szigorú a felvételi, minden száz jelentkezőből tízet vesznek föl, mi több: "Biztonsági őreink vállalkozási illemtant és tömegpszichológiát is tanulnak."

- tódor -

Magánerő

Testőr bármelyikünk lehet: jogunk van megvédeni azt, akit támadás ér. Ha valaki gyakran véd meg másokat, akkor ezt már feltehetően anyagi ellenszolgáltatás fejében teszi, tehát adót kell utána fizetnie. Egy testőrnek sincs több joga, mint bármelyikünknek, ő sem igazoltathat például, csak ő egyrészt adót fizet, másrészt szakszerűbben véd. A vagyonvédelemmel ugyanez a helyzet: besurranó tolvajt elfoghat bármelyikünk, csak ezután nem kell adóznunk.

Amíg a magántulajdon megtűrt mostoha volt a nép vagyonának titulált állami tulajdon mellett, addig a rendőrség az állam képviselőjeként őrizte a gazda értékeit. Ahogy fogyott a közvagyon, úgy vált a vagyon- és személyvédelem piaci szolgáltatássá. A tevékenység első, 1987-es szabályozása főleg adóztatási célt szolgált. 1995-ben újabb kormányrendelet következett, immár legalizálva az addig tiltott - ám ennek ellenére viruló - magánnyomozást is, 1998 tavaszára pedig várhatóan törvény regulázza a több ezer őrző-védő-magánnyomozó vállalkozást.

Közismert, hogy a legnagyobb cégek élén exzsaruk állnak, s az is, hogy számtalan drágán kiképzett, aztán alulfizetett rendőr hagyja ott a közszolgálatot a csábító magánszféra miatt. Ezért a - már a módosító indítványok bizottsági tárgyalásánál tartó - törvény egyik célja, hogy korlátozza a kapcsolati tőke hasznosításának lehetőségét ex- és jelenlegi rendőrök esetében; az összeférhetetlenségi szabályok másik hozadéka pedig a tömeges rendőrségi pályaelhagyás megfékezése lehet. Fegyveres szervezet hivatásos állományú tagja szabadidejében továbbra is bedolgozhat magáncégeknek, nem lehet viszont ilyenek tulajdonosa vagy vezető tisztségviselője: így nem fordulhat elő, hogy például a saját cégét kénytelen ellenőrizni.

Hasonlóan az őrző-védőkhöz, a magánnyomozóknak sincs több joguk, mint bármelyik civilnek: kérdezhet, kutakodhat, aztán vagy válaszolnak neki, vagy nem, kép- és hangfelvételt kizárólag a személyiségi jogokat tiszteletben tartva készíthet, titkosszolgálati eszközöket pedig egyáltalán nem alkalmazhat szegény. A magánnyomozó még a gyakran hasonló munkát végző ügyvédnél is sanyarúbb helyzetben van: az ügyvéd hallgathat, a nyomozó viszont köteles vallomást tenni a rendőrségnek az általa kutatott esettel kapcsolatban, ha a helyzet úgy hozza.

Hiába nincsenek pluszjogosítványai egy vagyontestőrnek, lehetőségei mégis nagyobbak az átlagemberénél: sokszor felmerült már a gyanú, hogy őrző-védő cégek saját maguktól védenek meg klienseket, magyarán védelmi pénzeket szednek. Nemrég derült ki az is, hogy a szélsőjobbos Ekrem Kemál több aktivistája egy őrző-védő cég alkalmazottja volt, ahogyan az a betörő is, aki tettenérése során öngyilkos lett. A törvényjavaslat megszigorítaná az őrző-védő szolgáltatásra vállalkozók dolgát: a szakma belső kontrollját ellátó kamara mellett a rendőrség is kiterjedt ellenőrzési jogokat kapna. Õrző-védő persze már a 95-ös kormányrendelet alapján sem lehetett bárki, csak az, aki rendőrség által kiállított jogosítvánnyal, licenccel bírt; az ehhez szükséges előéletnek viszont a törvényjavaslat szerint makulátlanabbnak kell lennie az eddig megköveteltnél. A kamara kizárhatja a szabálysértőket, ami a kamarai kényszertagság miatt egyben az ipar legális űzésétől való megfosztást jelenti.

A szakma belső kontrollja mellett azért a rendőrség marad a fő ellenőr. Egyrészt figyelemmel kíséri az őrző-védő-magánnyomozó cégek szerződéseit (azok tartalmába ugyan nem tekinthet be, de a megbízó nevéről, címéről tudhat), másrészt továbbra is ő adja ki az egyéni engedélyeket, végül új jogosítványt is kap, a százezertől egymillió forintig terjedő, úgynevezett felügyeleti bírságot. Egy 1995-ös, a rendőrség helyzetének javításáról szóló kormányhatározat szerint a betervezett szabálysértési bevétel feletti pénzek fele a rendőrséget illeti: vagyis a cég erősen érdekelt abban, hogy minél nagyobb bevételt produkáljon. Esetünkben ez attól válik még cifrábbá, hogy az őrző-védő piacon maga a rendőrség is szolgáltatóként jelenik meg, például pénzért biztosít rendezvényeket. Magyarán a rendőrség saját konkurenseinek működését nemcsak engedélyezi, ellenőrzi, hanem adott esetben meg is bírságolhatja a renitenseket.

- kerényi-winkler -

Légiósok, bűnözők

A Magda Marinko-per kapcsán figyelt föl először a közvélemény arra, hogy az ügy szereplői közül sokan (tettesi és sértetti oldalon egyaránt) testőrként keresték kenyerüket. Többen, mint Magda Marinko is, a Francia Idegenlégióban szerzett ismereteiket hasznosították, s vállaltak bodyguardi feladatokat egy-egy helyi olajbáró, arannyal-valutával seftelő "vállalkozó" mellett. Az ilyesfajta személyi védelem persze nem éppen életbiztosítás.

Magán és állami

A magánszférában általában ezertől tízezer forintig terjed a testőr óradíja. A Testőr Kft. esetében például a munkatársaknak havi bérük van (30 és 80 ezer Ft között), a személyvédelmet külön premizálják. A jelentősebb magánbiztonsági szolgálatoknál, őrző-védő káeftéknél a bodyguardok öltönyét, cipőjét, nyakkendőjét a cég biztosítja.

A Köztársasági Õrezred személyi biztosítói (testőrei) a minden rendőrt évente megillető 33 ezer forintnyi ruhapénzből öltözködnek. Bármennyire furcsa, az állami szektor testőrei is kikölcsönözhetők, bár egyénileg munkát nem vállalhatnak. Ilyenkor a bevétel is a céget illeti meg. Egy idegen nyelvet beszélő biztonsági tiszt 3000 Ft + áfába kerül óránként. Száz kilométerig egy Mercedes 6000 Ft-ért bérelhető a Köztársasági Õrezredtől. Az "antiterrorista vezetésre" kiképzett sofőr órabére 1800 Ft, nélküle az autót sem adják. A Köztársasági Õrezred legutolsó nagy üzlete a Microsoft-vezér Bill Gates magyarországi védelme volt.

szerző
- tódor -
publikálva
1997/51. (12. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra