„Úgy érezzük, hogy Magyarország kormánya a családokat cserbenhagyta. Azoknak a családoknak különösen fontos lenne a támogatás, akik súlyosan fogyatékos vagy tartósan beteg hozzátartozójukat ápolják otthon” – mondta Csordás Anett, a Lépjünk, hogy Léphessenek! Közhasznú Egyesület elnöke hétfőn a Kossuth téren.
Hozzátette, levélben fordultak a Rétvári Bence államtitkárhoz és az országgyűlési képviselőkhöz, amelyben arra kérték őket, hogy támogassák az érintett családokat. „Minden ilyen családnak a GYOD (Gyermekek Otthongondozási Díja, ami bruttó 123 910 forintos támogatást jelent, amiből 10 százalék nyugdíjjárulékot vonnak le – a szerk.) összegére emeljék meg az otthonápolási díjat, hiszen ma, amikor emelkednek az árak, különösen fontos, hogy minden családnak az alapvető szükségletekre, élelmiszerekre, gyógyszerekre meglegyen az alapvető támogatása”.
„Akárhány évesek is a mi gyerekeink, megnőttek már ugyan, de egy bizonyos szinten mindig gyerekek maradnak. Nem lehet őket egyedül hagyni, állandó felügyeletre szorulnak, nem tudják magukat ellátni, mindenben a szüleik segítségére támaszkodnak. Állandó ápolásra, gondozásra szorulnak” – mondta a sajtótájékoztatón Joó Istvánné, aki idős hozzátartozóját neveli. Szerinte az évtizedes ápolással az érintett szülők intézeti helyeket váltanak ki, amivel nem kevés pénzt spórolnak meg ezzel az államnak. „Méltánytalannak tartjuk, hogy őket nem segítik és minden támogatásból kihagyják” – mondta.
„Nem volt kérdés, hogy az akkori családi pótlék és gyerektartás mellett nekem vissza kellett menni dolgozni. Nem beszélve arról, hogy egy autót is fent kellett tartanom, mert a gyerek fejlesztése miatt, őt szállítanom kellett. Az én munkám az egészségügyben volt. 40 éves egészségügyi munka után el tudják képzelni, hogy mennyi a nyugdíjam” – mondta Schilling Magdolna, aki halmozottan fogyatékos, már 37 éves gyermekét neveli egyedül. Úgy gondolja, nagy igazságtalanság érte őket, akik megpróbáltak 8 órában dolgozni, teljesíteni, és mellette otthon gondozni, ápolni a gyeremekeiket, mert valamilyen szinten mindig ellátták ezt a feladatukat. „Nagyon szeretném kérni, hogy gondoljanak ránk is, mert ez ugyanolyan munka, mint azoknak a szülőknek a munkája, akik otthon tudnak lenni a gyerekeikkel. Mi ugyanúgy megérdemeljük ezt az összeget” – mondta.
„Az otthonápolás egy háromszor nyolc órás műszak, délelőtt, délután, éjszaka. Ugyanolyan munka, mint a szakápoló a kórházban, csak ez egy 365 napos, 24 órás szolgálat, ünnep- és szabadnap nélkül. Szeretnénk, ha az otthonápolást elismernék munkaként. Addig folytatjuk, amíg ez meg nem történik” – zárta a sajtótájékoztatót Csordás Anett. A teljes sajtótájékoztatót itt tekintheti meg.
A Magyar Narancs részletesen foglalkozott az otthonápolás kérdésével az elmúlt években.
Leárazott életek
Mire elég 52 ezer forint, ha valaki súlyosan fogyatékos gyerekét ápolja otthon napi 24 órában? És mi van akkor, ha valaki sok mindenben önálló, mégis 24 órás felügyeletet igényel? Akkor ez az összeg 29 ezer forint. „Megalázó, hogy azok az emberek, akik beteg hozzátartozóikat ápolják, nyomorogni kénytelenek."
„Ebből csak vegetálni lehet"
Szülők ezrei ápolják otthon fogyatékkal élő gyerekeiket, és sokan közülük emiatt a létminimum alatt tengődnek. Az ápolási díj megemeléséért és munkaviszonyként való elismeréséért küzdenek, egyelőre kevés sikerrel. „Lili halmozottan fogyatékos, mozgássérült és középsúlyos értelmi sérült, pelenkázni kell, cumisüvegből etetem és cipelem mindenhová.
