Magyar Narancs: Jó volt-e arra ez a mostani válság, hogy a magyar kisbefektetők megtanulták: veszteni is lehet a tőzsdén?
Járai Zsigmond: Nem bánom, hogy estek az árak. Magasan voltak. Ez kisbefektetőkre volt leginkább veszélyes, mert sokszor nem tudják reálisan felmérni, hogy mi mennyit ér. Nincs információjuk, nem ismerik a piacot, csak azt látják, hogy állandóan mennek felfelé az árak. Nyáron sokan eladták a házukat, vagy hitelt vettek fel - esetleg jelzálogra -, de nem tudták, milyen üzletekbe kezdenek. Ez pedig nagyon veszélyes. A jelenlegi helyzet is rizikós: a múlt hét keddi áresés után rögtön felmentek az árfolyamok, így a piac túlfűtött maradt, és ugyanúgy csábít túlzott befektetésre, mint korábban. Azt szeretném, ha még egy pár hónapot stabilan maradna a részvénypiac, és lassan kialakulna a reális árfolyam, ami némi áresést is jelenthet. Nem szeretném, ha nagyot esne a börze, de azt se, hogy ugyanilyen nagy vásárlási láz törjön ki. Sajnos a nyugalomhoz kell egy kis kiábrándulás.
MN: Voltak olyan kisbefektetők, akik azt mondták: legyen elszigetelt a magyar pénzpiac, hogy így védjék a magyar értékpapírok árát.
JZS: A piac nem csak a befektetőké. Filozófiai kérdés, hogy kinek az érdekében működik a börze. Szerintem nemcsak a befektetők érdekében, hanem a kibocsátókéban is. Az a funkciója, hogy a tőkeigényeket, és a tőkére váró megtakarítást összehozza. Ehhez kibocsátók is kellenek. A kibocsátóknak egyértelműen az az érdekük, hogy minél nyitottabb legyen a piac. Ha azt mondanánk, hogy a tőzsdén csak magyar kisbefektetők vehetnek részt, alig lenne Magyarországon szabad tőke. A gazdaságnak az az érdeke, hogy minél több tőkét mozgósítson. Nagyobb összegeket pedig külföldről lehet bevonni a magyar gazdaság fejlesztésébe. Most például nagyobbat estek volna az árak, ha nagy multik nem kezdték volna fölvásárolni a magyar részvényeket. Egyértelműen látszik, hogy kedden a kisbefektetők adtak el, és szerdán, amikor már emelkedtek az árak, a nagyok vásároltak.
MN: Korábban azt a véleményét hangoztatta, hogy a tőzsdén az nyer, aki a "nehéz pillanatokban" is nyugodt tud maradni. Ezt ma is tartja?
JZS: A tőzsdei befektetés hosszú távra szól, nem egyik napról a másikra. Az ember olyan vállalat részvényét veszi meg, amelyről úgy gondolja, hogy jók a növekedési esélyei. A tőzsde igazából erre való. Itthon már hozzászokott mindenki, hogy rögtön kibocsátás után fölmennek az árak. Ezért mindenki vesz kibocsátáskor - ezért vannak ezek az őrült sorok -, majd egy-két héttel utána megfelelő nyereséggel el lehet adni a papírt. Ez is egy jó játék. Nem mondom, hogy ezt nem kell csinálni, de hát nem ez a lényege a tőzsdének, hanem hogy hosszú távú tőkét biztosítson a vállalatok fejlődéséhez.
MN: A tankönyvek szerint a tőzsde a gazdaság mutatója. A válság azonban ezt a tézist némileg cáfolta, hiszen ha az árfolyamesések tovább tartottak volna, még az egyébként jónak minősített gazdaságok is veszélybe kerülhettek volna. Akkor most a farok csóválta a kutyát?
JZS: Ez így van, és ezért veszélyes ez az egész világot átfogó kereskedési rendszer. A válság pszichológiai reakció volt. Annak is pszichológiai oka volt, hogy ilyen gyorsan visszaálltak az árak. Két év alatt dollárban számolva is 300 százalékot nőttek az árak a Budapesti Értéktőzsdén, nyilvánvaló, hogy ennyit azért nem nőtt a vállalatok értéke. Igaz, hogy alul volt értékelve a magyar piac 1994/95-ben, vagyis a cégek valósnak becsült értékénél alacsonyabbak voltak az árak. Most meg túl lett értékelve ´97 végére. Most valahogy helyrerendeződött a dolog, de nem jó, hogy a nemzetközi tőkeáramlás ekkora hullámzásokat tud okozni Magyarországon. Ez ellen védekezünk mindenféle mechanizmusokkal, amelyek a pánik elkerülésére vannak beépítve. Ha például 20 százalékot emelkedik vagy süllyed egy részvény ára egy nap, akkor leállítjuk a kereskedést: ez arra alkalmas, hogy a brókerek elgondolkodjanak rajta, van-e értelme ennyivel alacsonyabb áron is eladni. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez a módszer nagyon bevált. Ha múlt kedden nem állítjuk le a kereskedést, akkor valószínű, hogy még többet esett volna az index. Pedig ugyanazon papírok árfolyamai estek, amelyeket szerdán újra elkezdtek vásárolni. Amerikában 1987-ben, a fekete hétfő után vezették be ezeket a korlátozásokat, mert ha egyszer elkezdődik egy pánik, akkor az önmagát erősíti. Akkor tiltották be a komputeres tranzakciókat is, hiszen már nem is a brókerek, hanem a számítógépek kezdtek el eladni, és másodpercenként ezernyi üzletet csináltak. A brókerek alig tudták kihúzni a gépeket a konnektorból.
MN: A múlt héten borzalmas nagy volt az áringadozás: kedden 16 százalékos zuhanás, szerdán 12 százalékos emelkedés.
JZS: Tényleg félelmetes liftezés volt, nem tudom, ezután hogy lesz. Nyilvánvalóan elszakadt az árak mozgása a gazdasági háttértől. Ilyenkor mindenki csupán egy hétre előre spekulál, és a szerint dönt egyébként hosszú távú befektetésekről, hogy mi történik egy adott óra alatt. Ezek általában rövid távú várakozások.
MN: Azt mondták, hogy Magyarország azért tudta a többi kelet-európai országnál jobban átvészelni a válságot, mert gazdasága eléggé stabil.
JZS: Én is úgy gondolom, hogy a bankrendszerünk szabályozottabb, és erősebb a tőzsde. A pénz stabil, ez az elsődleges kérdés, főleg most, hogy Csehországban a koronával ilyen sok probléma van. Nem tudom azt sem, mi lesz a zlotyval. Remélem, semmi, mert Amerikában nem is látszik, hogy a térségben ezek különböző országok. Ha egyes kelet-európai valuták gyengék, akkor tényleg azt mondhatják, hogy gond van a térségben. De nálunk a pénzügyi rendszer sokkal szabályozottabb, erősebb a gazdaságban betöltött szerepe, mint más kelet-európai országban. Ezért kellene meggyőzni a külföldi befektetőket arról, hogy ne vegyenek minket egy kalap alá más kelet-európai országokkal.
MN: Hogyan járul hozzá a pénzügyi stabilitáshoz az, hogy külföldi kézben vannak a magyar bankok?
JZS: Teljes mértékben. Ha nem lennének privatizálva a bankok, és nem lennének külföldiek tulajdonában, ugyanolyan gyenge lenne a bankrendszer, mint más kelet-európai országokban. Egy állami tulajdonban lévő bank nem működik jól Kelet-Európában. Az állam a saját érdekeit érvényesíti a bankban, ráadásul a pénzintézeti szféra ebben a régióban túlpolitizált. A politika pedig nagyon gyorsan ingadozik, ehhez nem tud egy bank igazodni.
MN: A szakértők szerint a magyar tőzsde akkor működhetne igazán jól, ha még több vállalat részvénye forogna a parketten. Azonban éppen az ön bankja volt az, amely rendkívül gyorsan megszabadult a tőzsdére kényszerítő kisrészvényesektől.
JZS: Nem tudom, hogy az ABN- Amro privatizáció utáni részvényvásárlási akciója nélkül vonatkozna-e a bankra az értékpapírtörvényben előírt tőzsdekényszer. Az azonban biztos, hogy egyetlen multinacionális vállalat sem szereti, ha egy kisebb leánycégében más is tulajdonos.
MN: Nincs sok olyan vállalat Magyarországon, amelynek nincs a tőzsdét elkerülni akaró, többségben lévő külföldi tulajdonosa, de amely vonzó lehetőséget jelentene a hazai kisbefektetőknek is.
JZS: A magyar kormány a privatizáció során túlzottan is a nagy cégeknek adta el a vállalatokat. Meg lehetett volna vizsgálni a tőzsdeprivatizáció lehetőségét is: legalább meg kellett volna nézni azt, hogy egyáltalán bevezethető-e a börzére az adott vállalat részvénye. Elismerem, ahol fejleszteni, beruházni kell, ott nem jó megoldás a tőzsde. Ahol azonban nincs ilyen azonnali tőkeigény, és a menedzsment irányította arculatváltással piacorientálttá lehet tenni a vállalatot, ott működik.
MN: A távközlés tipikusan nagy beruházásokat igénylő terület. Mégis az elmúlt hónapok legnagyobb tőzsdei slágere a Matáv-kibocsátás.
JZS: A Matáv már kialakult, jól működő cégstruktúrával és egy - a privatizáció első körében jelentős részesedést szerzett - szakmai befektetővel kezdett a kibocsátásba. Ha még két évig jól fognak menni a részvények, akkor a távközlési társaság tőkét tud emelni, vagyis a beruházásaihoz szükséges pénzt könnyedén elő tudja teremteni.
MN: Melyik az a jelentősebb nagyvállalat, amely mostanában a tőzsdére érett lehet?
JZS: Az év második felében sok vállalat kerül be a tőzsdére...
MN: ...a tőzsdekényszer miatt...
JZS: Nem hiszem, hogy a törvény előírásai ilyen fontosak lennének. Ha egy cég nem akar a tőzsdére menni, akkor hiába kényszerítjük be: papírjai csak ettől nem fognak forogni, a társaság nem fog nyilvános részvénykibocsátással tőkét emelni. A tőzsdekényszer ezekben az esetekben annyit jelenthet, hogy a sok kistulajdonossal rendelkező cégnek legalább átláthatóbb lesz a gazdálkodása. Tényleges tőzsdére vitelnek azt tekintem, ha egy cég fejlesztési tervének megvalósításához szerez a börzén tőkét. A tőzsde legfontosabb funkciója nem is a tulajdonosváltás, a privatizáció elősegítése, hanem az, hogy amikor tőkét akar emelni, akkor tudjon. Tipikus példa erre a Pick, amely tőzsdei bevezetése után két évvel tőkét emelt, hogy megvegye a Herzet. Most, két év elteltével ismét felvásárlásra készül, és tőkét emel. A tőzsde normális működésének azt tartanám, ha egy vállalat a terjeszkedéséhez, növekedéséhez szerezne rajta keresztül tőkét. Olyan nagyvállalat azonban, amely az ehhez szükséges követelményeknek megfelelne, már nem sok van Magyarországon. Azt hiszem, tömegével jönnek majd a kisebb és közepes, 100 milliós alaptőkéjű magánvállalatok. Előbb-utóbb meg fogják érteni a jelenlegi magántulajdonosok, hogy ha komolyan tőkét akarnak emelni, és komolyan terjeszkedni akarnak, ahhoz tőzsdére kell vinniük a vállalatukat.
MN: Ha a magyar vállalatok tőzsdére áramlására nem lehet számítani, remélhetjük-e azt, hogy a külföldi cégek növelik a börzén szereplő társaságok számát?
JZS: Túl sok külföldi nem fog Magyarországra jönni. A magyar piac kicsiny, egy nemzetközi óriás nem igazán tud az itteni forrásokból jelentősen tőkét emelni. Néhányan biztosan megjelennek a magyar piacon, így jelzik majd elkötelezettségüket azok, akik Magyarországon tevékenykednek, vagy itteni vállalatban van nagyobb részesedésük. Ráadásul a tőzsdék globalizációja, a tőkemozgások liberalizációja miatt nem sok értelme van annak, hogy öt-tíz börzére vezessenek be egy vállalatot. Jövőre akármelyik budapesti brókernél nemzetközi nagyvállalatok részvényeit is meg lehet vásárolni. Akkor is tudnak magyar befektetők IBM-részvényeket venni, ha a számítógépes világóriás papírjait csak New Yorkban jegyzik.
MN: Ha egy magyar befektető IBM-részvényt is vásárolhat, biztos, hogy Zalakerámiát fog venni?
JZS: Nem gondolom, hogy olyan nagy mértékben külföldre vándorol a magyar tőke, ha módja lesz a multik részvényeit megvásárolni. Az emberek jobban ismerik saját országuk vállalatait, és szívesebben fektetik ebbe a pénzüket: inkább bíznak a helyi cégekben. Mindenkit arra biztatok, hogy vegyen más ország vállalatainak részvényeiből is. De a nagyon biztonságos papíron nem lehet nyerni. Nagyot szakítani akkor lehet, ha az ember egy induló vállalkozásba fekteti a pénzét, amelynek azután gyorsan nő az értéke. Ilyen volt a Microsoft a hetvenes évek végén. Azt azonban nehéz eldönteni, hogy melyik kezdő külföldi vállalatból lesz tíz év alatt multinacionális nemzetközi cég. Egyébként nem jellemző egyik országban sem, hogy a lakosai más tőzsdékre járnának.
MN: A magyar tőzsde tehát a hazai vállalatok piaca lesz. Tudnak-e azonban a hazai tőkén kívül még több külföldit vonzani?
JZS: Azt hiszem, hogy a magyar tőzsde eléggé nemzetközi: a forgalom jelentős részét a külföldi befektetők tranzakciói adják. A magyar piacra érdemes is bejönni.
MN: Akkor azonban a magyar piac nem lesz védett a nemzetközi válságok ellen.
JZS: Nem gondolom, hogy el lehetne zárkózni a világ elől.
Várkonyi Iván
