Pánikeffektus (Járai Zsigmond, a Tőzsdetanács elnöke)

  • Várkonyi Iván
  • 1997. november 6.

Belpol

Hongkongból indult, mégpedig robbanásszerűen, majd átterjedt New Yorkra; Magyarországra pedig, ahogy régen mondták, szépen begyűrűzött a nemzetközi pénzügyi válság: a fekete hét alatt több mint tíz százalékkal estek a részvényárak a Budapesti Értéktőzsdén. Interjúalanyunktól, aki két éve a magyar Tőzsdetanács elnöke, civilben meg a Magyar Hitelbankból alakult ABN-Amro Bank elnök-vezérigazgatója, leginkább azt próbáltuk megtudni, hogy a sajátos magyar gazdasági és bankhelyzet hogyan viszonyult a tőzsdekrachhoz.
Hongkongból indult, mégpedig robbanásszerűen, majd átterjedt New Yorkra; Magyarországra pedig, ahogy régen mondták, szépen begyűrűzött a nemzetközi pénzügyi válság: a fekete hét alatt több mint tíz százalékkal estek a részvényárak a Budapesti Értéktőzsdén. Interjúalanyunktól, aki két éve a magyar Tőzsdetanács elnöke, civilben meg a Magyar Hitelbankból alakult ABN-Amro Bank elnök-vezérigazgatója, leginkább azt próbáltuk megtudni, hogy a sajátos magyar gazdasági és bankhelyzet hogyan viszonyult a tőzsdekrachhoz.

Magyar Narancs: Jó volt-e arra ez a mostani válság, hogy a magyar kisbefektetők megtanulták: veszteni is lehet a tőzsdén?

Járai Zsigmond: Nem bánom, hogy estek az árak. Magasan voltak. Ez kisbefektetőkre volt leginkább veszélyes, mert sokszor nem tudják reálisan felmérni, hogy mi mennyit ér. Nincs információjuk, nem ismerik a piacot, csak azt látják, hogy állandóan mennek felfelé az árak. Nyáron sokan eladták a házukat, vagy hitelt vettek fel - esetleg jelzálogra -, de nem tudták, milyen üzletekbe kezdenek. Ez pedig nagyon veszélyes. A jelenlegi helyzet is rizikós: a múlt hét keddi áresés után rögtön felmentek az árfolyamok, így a piac túlfűtött maradt, és ugyanúgy csábít túlzott befektetésre, mint korábban. Azt szeretném, ha még egy pár hónapot stabilan maradna a részvénypiac, és lassan kialakulna a reális árfolyam, ami némi áresést is jelenthet. Nem szeretném, ha nagyot esne a börze, de azt se, hogy ugyanilyen nagy vásárlási láz törjön ki. Sajnos a nyugalomhoz kell egy kis kiábrándulás.

MN: Voltak olyan kisbefektetők, akik azt mondták: legyen elszigetelt a magyar pénzpiac, hogy így védjék a magyar értékpapírok árát.

JZS: A piac nem csak a befektetőké. Filozófiai kérdés, hogy kinek az érdekében működik a börze. Szerintem nemcsak a befektetők érdekében, hanem a kibocsátókéban is. Az a funkciója, hogy a tőkeigényeket, és a tőkére váró megtakarítást összehozza. Ehhez kibocsátók is kellenek. A kibocsátóknak egyértelműen az az érdekük, hogy minél nyitottabb legyen a piac. Ha azt mondanánk, hogy a tőzsdén csak magyar kisbefektetők vehetnek részt, alig lenne Magyarországon szabad tőke. A gazdaságnak az az érdeke, hogy minél több tőkét mozgósítson. Nagyobb összegeket pedig külföldről lehet bevonni a magyar gazdaság fejlesztésébe. Most például nagyobbat estek volna az árak, ha nagy multik nem kezdték volna fölvásárolni a magyar részvényeket. Egyértelműen látszik, hogy kedden a kisbefektetők adtak el, és szerdán, amikor már emelkedtek az árak, a nagyok vásároltak.

MN: Korábban azt a véleményét hangoztatta, hogy a tőzsdén az nyer, aki a "nehéz pillanatokban" is nyugodt tud maradni. Ezt ma is tartja?

JZS: A tőzsdei befektetés hosszú távra szól, nem egyik napról a másikra. Az ember olyan vállalat részvényét veszi meg, amelyről úgy gondolja, hogy jók a növekedési esélyei. A tőzsde igazából erre való. Itthon már hozzászokott mindenki, hogy rögtön kibocsátás után fölmennek az árak. Ezért mindenki vesz kibocsátáskor - ezért vannak ezek az őrült sorok -, majd egy-két héttel utána megfelelő nyereséggel el lehet adni a papírt. Ez is egy jó játék. Nem mondom, hogy ezt nem kell csinálni, de hát nem ez a lényege a tőzsdének, hanem hogy hosszú távú tőkét biztosítson a vállalatok fejlődéséhez.

MN: A tankönyvek szerint a tőzsde a gazdaság mutatója. A válság azonban ezt a tézist némileg cáfolta, hiszen ha az árfolyamesések tovább tartottak volna, még az egyébként jónak minősített gazdaságok is veszélybe kerülhettek volna. Akkor most a farok csóválta a kutyát?

JZS: Ez így van, és ezért veszélyes ez az egész világot átfogó kereskedési rendszer. A válság pszichológiai reakció volt. Annak is pszichológiai oka volt, hogy ilyen gyorsan visszaálltak az árak. Két év alatt dollárban számolva is 300 százalékot nőttek az árak a Budapesti Értéktőzsdén, nyilvánvaló, hogy ennyit azért nem nőtt a vállalatok értéke. Igaz, hogy alul volt értékelve a magyar piac 1994/95-ben, vagyis a cégek valósnak becsült értékénél alacsonyabbak voltak az árak. Most meg túl lett értékelve ´97 végére. Most valahogy helyrerendeződött a dolog, de nem jó, hogy a nemzetközi tőkeáramlás ekkora hullámzásokat tud okozni Magyarországon. Ez ellen védekezünk mindenféle mechanizmusokkal, amelyek a pánik elkerülésére vannak beépítve. Ha például 20 százalékot emelkedik vagy süllyed egy részvény ára egy nap, akkor leállítjuk a kereskedést: ez arra alkalmas, hogy a brókerek elgondolkodjanak rajta, van-e értelme ennyivel alacsonyabb áron is eladni. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez a módszer nagyon bevált. Ha múlt kedden nem állítjuk le a kereskedést, akkor valószínű, hogy még többet esett volna az index. Pedig ugyanazon papírok árfolyamai estek, amelyeket szerdán újra elkezdtek vásárolni. Amerikában 1987-ben, a fekete hétfő után vezették be ezeket a korlátozásokat, mert ha egyszer elkezdődik egy pánik, akkor az önmagát erősíti. Akkor tiltották be a komputeres tranzakciókat is, hiszen már nem is a brókerek, hanem a számítógépek kezdtek el eladni, és másodpercenként ezernyi üzletet csináltak. A brókerek alig tudták kihúzni a gépeket a konnektorból.

MN: A múlt héten borzalmas nagy volt az áringadozás: kedden 16 százalékos zuhanás, szerdán 12 százalékos emelkedés.

JZS: Tényleg félelmetes liftezés volt, nem tudom, ezután hogy lesz. Nyilvánvalóan elszakadt az árak mozgása a gazdasági háttértől. Ilyenkor mindenki csupán egy hétre előre spekulál, és a szerint dönt egyébként hosszú távú befektetésekről, hogy mi történik egy adott óra alatt. Ezek általában rövid távú várakozások.

MN: Azt mondták, hogy Magyarország azért tudta a többi kelet-európai országnál jobban átvészelni a válságot, mert gazdasága eléggé stabil.

JZS: Én is úgy gondolom, hogy a bankrendszerünk szabályozottabb, és erősebb a tőzsde. A pénz stabil, ez az elsődleges kérdés, főleg most, hogy Csehországban a koronával ilyen sok probléma van. Nem tudom azt sem, mi lesz a zlotyval. Remélem, semmi, mert Amerikában nem is látszik, hogy a térségben ezek különböző országok. Ha egyes kelet-európai valuták gyengék, akkor tényleg azt mondhatják, hogy gond van a térségben. De nálunk a pénzügyi rendszer sokkal szabályozottabb, erősebb a gazdaságban betöltött szerepe, mint más kelet-európai országban. Ezért kellene meggyőzni a külföldi befektetőket arról, hogy ne vegyenek minket egy kalap alá más kelet-európai országokkal.

MN: Hogyan járul hozzá a pénzügyi stabilitáshoz az, hogy külföldi kézben vannak a magyar bankok?

JZS: Teljes mértékben. Ha nem lennének privatizálva a bankok, és nem lennének külföldiek tulajdonában, ugyanolyan gyenge lenne a bankrendszer, mint más kelet-európai országokban. Egy állami tulajdonban lévő bank nem működik jól Kelet-Európában. Az állam a saját érdekeit érvényesíti a bankban, ráadásul a pénzintézeti szféra ebben a régióban túlpolitizált. A politika pedig nagyon gyorsan ingadozik, ehhez nem tud egy bank igazodni.

MN: A szakértők szerint a magyar tőzsde akkor működhetne igazán jól, ha még több vállalat részvénye forogna a parketten. Azonban éppen az ön bankja volt az, amely rendkívül gyorsan megszabadult a tőzsdére kényszerítő kisrészvényesektől.

JZS: Nem tudom, hogy az ABN- Amro privatizáció utáni részvényvásárlási akciója nélkül vonatkozna-e a bankra az értékpapírtörvényben előírt tőzsdekényszer. Az azonban biztos, hogy egyetlen multinacionális vállalat sem szereti, ha egy kisebb leánycégében más is tulajdonos.

MN: Nincs sok olyan vállalat Magyarországon, amelynek nincs a tőzsdét elkerülni akaró, többségben lévő külföldi tulajdonosa, de amely vonzó lehetőséget jelentene a hazai kisbefektetőknek is.

JZS: A magyar kormány a privatizáció során túlzottan is a nagy cégeknek adta el a vállalatokat. Meg lehetett volna vizsgálni a tőzsdeprivatizáció lehetőségét is: legalább meg kellett volna nézni azt, hogy egyáltalán bevezethető-e a börzére az adott vállalat részvénye. Elismerem, ahol fejleszteni, beruházni kell, ott nem jó megoldás a tőzsde. Ahol azonban nincs ilyen azonnali tőkeigény, és a menedzsment irányította arculatváltással piacorientálttá lehet tenni a vállalatot, ott működik.

MN: A távközlés tipikusan nagy beruházásokat igénylő terület. Mégis az elmúlt hónapok legnagyobb tőzsdei slágere a Matáv-kibocsátás.

JZS: A Matáv már kialakult, jól működő cégstruktúrával és egy - a privatizáció első körében jelentős részesedést szerzett - szakmai befektetővel kezdett a kibocsátásba. Ha még két évig jól fognak menni a részvények, akkor a távközlési társaság tőkét tud emelni, vagyis a beruházásaihoz szükséges pénzt könnyedén elő tudja teremteni.

MN: Melyik az a jelentősebb nagyvállalat, amely mostanában a tőzsdére érett lehet?

JZS: Az év második felében sok vállalat kerül be a tőzsdére...

MN: ...a tőzsdekényszer miatt...

JZS: Nem hiszem, hogy a törvény előírásai ilyen fontosak lennének. Ha egy cég nem akar a tőzsdére menni, akkor hiába kényszerítjük be: papírjai csak ettől nem fognak forogni, a társaság nem fog nyilvános részvénykibocsátással tőkét emelni. A tőzsdekényszer ezekben az esetekben annyit jelenthet, hogy a sok kistulajdonossal rendelkező cégnek legalább átláthatóbb lesz a gazdálkodása. Tényleges tőzsdére vitelnek azt tekintem, ha egy cég fejlesztési tervének megvalósításához szerez a börzén tőkét. A tőzsde legfontosabb funkciója nem is a tulajdonosváltás, a privatizáció elősegítése, hanem az, hogy amikor tőkét akar emelni, akkor tudjon. Tipikus példa erre a Pick, amely tőzsdei bevezetése után két évvel tőkét emelt, hogy megvegye a Herzet. Most, két év elteltével ismét felvásárlásra készül, és tőkét emel. A tőzsde normális működésének azt tartanám, ha egy vállalat a terjeszkedéséhez, növekedéséhez szerezne rajta keresztül tőkét. Olyan nagyvállalat azonban, amely az ehhez szükséges követelményeknek megfelelne, már nem sok van Magyarországon. Azt hiszem, tömegével jönnek majd a kisebb és közepes, 100 milliós alaptőkéjű magánvállalatok. Előbb-utóbb meg fogják érteni a jelenlegi magántulajdonosok, hogy ha komolyan tőkét akarnak emelni, és komolyan terjeszkedni akarnak, ahhoz tőzsdére kell vinniük a vállalatukat.

MN: Ha a magyar vállalatok tőzsdére áramlására nem lehet számítani, remélhetjük-e azt, hogy a külföldi cégek növelik a börzén szereplő társaságok számát?

JZS: Túl sok külföldi nem fog Magyarországra jönni. A magyar piac kicsiny, egy nemzetközi óriás nem igazán tud az itteni forrásokból jelentősen tőkét emelni. Néhányan biztosan megjelennek a magyar piacon, így jelzik majd elkötelezettségüket azok, akik Magyarországon tevékenykednek, vagy itteni vállalatban van nagyobb részesedésük. Ráadásul a tőzsdék globalizációja, a tőkemozgások liberalizációja miatt nem sok értelme van annak, hogy öt-tíz börzére vezessenek be egy vállalatot. Jövőre akármelyik budapesti brókernél nemzetközi nagyvállalatok részvényeit is meg lehet vásárolni. Akkor is tudnak magyar befektetők IBM-részvényeket venni, ha a számítógépes világóriás papírjait csak New Yorkban jegyzik.

MN: Ha egy magyar befektető IBM-részvényt is vásárolhat, biztos, hogy Zalakerámiát fog venni?

JZS: Nem gondolom, hogy olyan nagy mértékben külföldre vándorol a magyar tőke, ha módja lesz a multik részvényeit megvásárolni. Az emberek jobban ismerik saját országuk vállalatait, és szívesebben fektetik ebbe a pénzüket: inkább bíznak a helyi cégekben. Mindenkit arra biztatok, hogy vegyen más ország vállalatainak részvényeiből is. De a nagyon biztonságos papíron nem lehet nyerni. Nagyot szakítani akkor lehet, ha az ember egy induló vállalkozásba fekteti a pénzét, amelynek azután gyorsan nő az értéke. Ilyen volt a Microsoft a hetvenes évek végén. Azt azonban nehéz eldönteni, hogy melyik kezdő külföldi vállalatból lesz tíz év alatt multinacionális nemzetközi cég. Egyébként nem jellemző egyik országban sem, hogy a lakosai más tőzsdékre járnának.

MN: A magyar tőzsde tehát a hazai vállalatok piaca lesz. Tudnak-e azonban a hazai tőkén kívül még több külföldit vonzani?

JZS: Azt hiszem, hogy a magyar tőzsde eléggé nemzetközi: a forgalom jelentős részét a külföldi befektetők tranzakciói adják. A magyar piacra érdemes is bejönni.

MN: Akkor azonban a magyar piac nem lesz védett a nemzetközi válságok ellen.

JZS: Nem gondolom, hogy el lehetne zárkózni a világ elől.

Várkonyi Iván

Figyelmébe ajánljuk

Nem, nem ad 850 forintért egy doboz ruhát a Zara

A netes átverések egyik nagy csoportja, amikor elhitetik veled, hogy jól jársz, és talán úgy tűnik egy ideig, hogy tényleg. Valójában olyan módszerrel vernek át, ami ellen utólag már nem lehet tenni semmit. Mert valójában te döntöttél úgy, hogy hülye leszel. Ilyen a Zara fantasztikus akciója is. Ami nyilván nem a Zara akciója.