Parragh László kamarai elnök portréja

Csempekirályból hűbéres

Belpol

A fürdőszobai vállalkozásába jókora hitelállománnyal belebukó, majd az iparkamarai elnökség révén újraéledő Parragh László fontos szereplője a közéletnek. Bármikor odaáll Orbán Viktor mellé, legyen szó tanácsadói szerepről, a szakszervezetek elfojtásáról, a felsőoktatás megregulázásáról. Saját ötletekben nem bővelkedik, de mindig tudja, kihez miért kell fordulni.

Az Alpokalján, a horvát ajkú Und községben született 1962-ben. Az Országos Horvát Önkormányzatban úgy emlékeznek rá, hogy "jó ember". Egy korábbi parlamenti képviselő is hasonlóan beszélt róla a Narancsnak, mondván, Parragh bármeddig kész elmenni valakiért, ha az megkéri, hogy segítsen neki. Otthon szívélyes házigazda, süt-főz, facsarja a citromlevet, kinyitja a borosüveget, kedélyesen diskurál. Az aszpikos disznósajtjára ma is büszke Und község híres szülöttei között tartja számon, igaz, díszpolgárrá még nem választották Habsburg Ottó és Dumovits István esperes mellé.

 


Fotó: Máthé Zoltán / MTI

Középiskolai tanulmányait a soproni Széchenyi István Gimnáziumban végezte, 1980-ban ballagott angol-német tagozatos osztálytársaival, köztük Szájer Józseffel. A felsőoktatási képzésbe elsőre nem került be, két évvel az érettségi után vették fel a Pécsi Tanárképző Főiskola történelem-orosz szakára, de csak az első évet abszolválta. 1983-ban még részképzősként a Szovjetunióban, Odesszában tanulta az oroszt, hazatérve beiratkozott az állam- és jogtudományi karra. Kollégista volt, az évekkel később végzett évfolyamok tagjai a "seftes" jelzővel idézték fel alakját; ügyesen üzletelgetett a 80-as évek zavaros viszonyai között. 1988-as végzése után is eljárt az egyetemi bálokra, ahol "irigykedve figyeltük, amikor márkás öltönyben kiszállt a menő autójából. Egyből eszméltünk: tényleg megéri ezt a pályát választani, ha néhány év alatt idáig lehet jutni" - emlékezett a Narancsnak egykori egyetemi társa. Parraghot többen is úgy jellemezték, mint aki szívesen jelenik meg rendezvényeken, kedvvel nyilatkozik, élvezi magát megmutatni.

 

Derűs idők

1986-87-ben az NSZK-ban a bayreuthi nyári egyetem hallgatója, egy évvel későbbi diplomaosztója után vállalkozást alapít. A Parragh Rt. 1989-ben megnyitja első üzletét Budapesten, exkluzív fürdőszoba-berendezéseket értékesít. Utóbbi miatt vállalkozó kollégái a "csempés" állandó jelzővel illették, fénykorában a sajtó csempekirályként emlegette.

Parragh a kezdetekre a Figyelő c. hetilapnak nem úgy emlékezett, mint tudatos üzleti építkezésre: állítása szerint 1989-ben véletlenül csöppent az üzleti életbe, frissen végzett jogászként a háztartási és szórakoztatóelektronikai cikkeket forgalmazó osztrák Vadas GmbH-nak írt szerződéseket. Munkáját az 1989-re bebukott társaság osztrák tulajdonosai végül a Belváros-Elektro-Vadas Kft.-ben lévő üzletrészükkel honorálták, amelyben az állami tulajdonú Gelka-utód Belvárosi Elektromos Gép- és Készülékjavító Vállalatnak is volt érdekeltsége. Parragh 1991-ben az állam 40 százalékos üzletrészét is megvette az Állami Vagyonügynökségtől (ÁVÜ). A Belváros-Parragh Kereskedelmi Kft. néven futó cég négy értékes belvárosi Gelka-ingatlannal gazdagodott. A Bajcsy-Zsilinszky út 5. szám lett a Parragh-birodalom központja. A 16 millió forintos akvizícióhoz Parragh e-hitelt is igénybe vett. Tíz évvel később, amikor a szűkülő kereslet miatt a Parragh Rt. befejezte a szanitertermékek kereskedését, bebizonyosodott: a Gelka-vagyon vállalkozása fennmaradását jelenti, mivel 2010-től lényegében az ingatlanhasznosításra korlátozódik ténykedése.

A fürdőszobai luxustermékek, burkolóanyagok árusítása tíz éven át, 1991-től 2001-ig tartotta csúcson a Parragh Kereskedelmi Rt.-t, bár egyik forrásunk szerint - aki maga is belevágott a csempeforgalmazásba - a társaság túlértékelt volt, és soha nem tudta kifutni magát. "Amikor egymilliárdos forgalommal büszkélkedett, akkor is jóval nagyobbnak tűnt a potenciálja, mint amekkora kereslet megjelenhetett" - mondta a Narancsnak a neve elhallgatását kérő üzletember. Stratégiáját Parragh arra építette, hogy ha magas színvonalú fürdőszoba-berendezést kínál, a konkurenciát a partvonalon kívül tarthatja. A kezdet kecsegtető volt, egymás után nyitotta üzleteit szerte az országban, minimális befektetéssel, a partneri kapcsolatokra alapozva. 1993-ban saját tulajdonú országos hálózatot kezdett építeni. "Nem kevés önbizalommal nagyot szeltünk a piaci tortából" - emlékezett vissza a Figyelőnek. "Parragh cége már átlépte a kritikus pontot, így az átlátható működésből eredő hátrányokat ellensúlyozza a nagy méretből adódó hatékonyság és piaci részesedés" - így értékelte a céget a gazdasági lap 2001 februárjában, amikor a Parragh Rt. hitelállománya meghaladta az 1 milliárd forintot, míg árbevétele az 1999-es 1,4 milliárd forintról 2000 végére 850 millió forintra csökkent.

A Figyelőnek arról is beszélt a tulajdonos, hogy egy vak ló bátorságával vágott bele bizonyos dolgokba. A siker titkát abban látta, hogy mivel az országban kevés embernek van egyfajta belső látása, ezért ők teljes fürdőszobákat kínálnak boltjaikban: a vevők látják, hogyan néz ki egy teljes vizesblokk, így könnyebben döntenek. A kiskereskedelem mellett a cégnek ekkoriban 300 viszonteladói partnere volt, ami a forgalom 30-35 százalékát tette ki. 2001-ben övé volt a legnagyobb szaniteres cég a piacon. A kihívásokat kedvelő Parraghot büszkeséggel töltötte el, hogy Delphino néven saját márkát gyártat Olaszországban - sárga alapon fekete delfin lett cége jelképe. A külhoni gyártást azzal indokolta, hogy idehaza nem talált megfelelő minőségű iparost. Megjegyzendő, hogy a mostanság a hazai kkv-szektorért küzdő üzletember korábban sem Magyarországról, hanem Spanyolországból szerezte be a csempéit. Az üzleti siker érdekében az adóoptimalizálással is élt: az 1993-ban startolt hálózatépítés évében az USA-beli Delaware államban megalakul a Parragh által képviselt International Tiles (IT) Connections Corporation, amely 2002-ben 34 százalékos részesedést szerzett a Parragh Rt.-ben.

A delfin elmerül

A piac hosszú távon azonban nem igazolta a várakozásait: a 2000-es évek elejétől hanyatlásnak indult a csempeüzlet. A közben Parragh Kereskedelmi Holdinggá alakult zrt. 2008-ban mindössze 3 millió forint nettó bevételt ér el, adózott eredménye mínusz 6 millió forint lett. A lejtmenetet a Parragh-birodalom ígéretes leányvállalata, az ipari porszívókat, háztartási tisztítóeszközöket (a Corába és az Auchanba szállították), valamint vegyszereket forgalmazó Parragh Takarítástechnikai Kft. sem tudta mérsékelni. 2006-ban megkezdődött a zrt. felszámolása, a cégből 2009-re 700 ezer forintnyi érték - árukészlet és egy Suzuki Caddy típusú személygépkocsi - maradt.

Utólagos értékelések szerint a közelgő alagutat már az a 2002-es hitelfelvétele is jelezte, amivel akkor életben tartotta a cégét, és amihez nem akármilyen feltételekkel jutott az akkor már a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnökeként is dolgozó Parragh. Mint a HVG annak idején megírta, az akkor 160 millió forint jegyzett tőkéjű Parragh Rt. 2001. áprilisban - a kormányváltás előtt - 80 millió forintnyi tartós forgóeszközhitelhez jutott a döntően nagy állami beruházásokat finanszírozó, kizárólagos állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Rt.-től. A hitelt négyéves futamidőre, a mindenkori bankközi kamatlábat 2,5 százalékkal meghaladó, hozzávetőleg 11-12 százalékos kamatra kapta. Az MFB annak ellenére beszállt a Parragh Rt. finanszírozásába, hogy kiemelt hitelezési szempontja az eredményesen gazdálkodó, piacképes terméket előállító, szolgáltatást nyújtó kkv-k támogatása volt. Bár az MFB hitelezési feltételrendszere a Parragh Rt.-re nehezen illett rá, megkapta a pénzt - holott 2000-es mérlegében nem mutatkozott az MFB által elvárt eredményesség, a milliárdot meghaladó adósság ellenben igen. A társaság közgyűlése 2001-ben a veszteséges kiskereskedelmi tevékenység felszámolásáról határozott. Döntött kilenc üzletből hét eladásáról, franchise-rendszerű továbbműködtetéséről, székhelyét Pécsre tette át, a Bajcsy-Zsilinszky úti épületet eladta. Az ingatlanportfólió kiemelt darabjától nem tudott volna megválni az MFB segítő keze nélkül, a bank ugyanis lemondott a 80 milliós hitel fedezetéül szolgáló, 150-180 millió forintra becsült épületre terhelt jelzálogjogáról. A törlésbe "az MFB nehezen egyezett bele, ugyanakkor megértette, hogy e lépés nélkül a sikeres átalakítás nem végezhető el" - magyarázta az ok-okozati összefüggést Parragh a HVG-nek. (Az ingatlan 165 millió forintért került a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.-hez, amelynek ugyancsak volt jelzálogjoga az ingatlanra, 60 millió forint értékben.) Az MFB érdekeltségét Parragh - állítása szerint - 100 millió forint értékű árukészlettel váltotta ki, a fedezetek közé bekerült az életbiztosítása is. De mivel ez sem volt elég, a többségi állami tulajdonban lévő Hitelgarancia Rt. a hitel összegének 60 százalékáig vállalt garanciát.

2010 októberében véget értek az álmok: a milliárdokat megmozgató részvénytársaság félmillió forintos törzstőkéjű korlátolt felelősségű társasággá olvadt. A kiürült holding hagyatékát őrző Parragh Kft. nettó árbevétele 2011-ben nulla forint lett, adózott eredményéről nem közölt adatot. Gazdasági tevékenységet a Parragh-Szele Gyöngyi és Parragh második felesége által képviselt, delaware-i ITC tulajdonolta TC Ingatlanhasznosító és Fejlesztő Kft. végez, 2011-ben 20 milliós adózott eredményt ért el.

Parragh üzletemberként az 1990-es évek végén ért a csúcsra, és akkortájt kezdett a kamarai karrierépítésbe. 1997-ben a Zalakerámia Zrt. igazgatóságába választották (2003-ig töltötte be e tisztet). 1994-2000 között a Magyar Burkolóanyag és Épületszerelvény Kereskedők Országos Szövetségének elnöke, de ez csekély ahhoz a hatalomhoz képest, amit 1994-től már a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnökeként ért el - jelenleg is elnökségi tagja a szervezetnek. Azóta sem került ki a gazdasági élet kulcsfigurái közül, de nem üzletemberként kivívott tekintélye, hanem kamarai elnökként és az azzal párosuló tisztséghalmozása, befolyása, kapcsolatai révén.

2000-ben az MGYOSZ jelöltjeként a Magyarországi Kereskedelmi és Iparkamara elnökévé választották. Parragh előrelépéséhez hozzájárult, hogy az MGYOSZ 1998-ban egyesült a gazdasági kamara utódszervezetével, a Magyar Munkaadói Szövetséggel. 2003-ig halmozta az új tisztségeket, például GYSEV Rt.: alelnök, igazgatótanácsi (it) tag, EXIM Bank Rt.: it-tag, MEHIB Rt.: it-tag, ITD Hungary Kht.: felügyelőbizottsági tag és így tovább.

Valamit valamiért

Egy parlamenti bizottságban korábban vele dolgozó képviselő szerint Parragh akkor már jó ideje inkább politikus, mint üzletember volt. 1999-ben nem is tért ki Orbán Viktor invitálása elől, a kormányfő gazdasági tanácsadója lett. Forrásaink szerint kamarai elnöki kampányában a miniszterelnöki megbízatásra különös hangsúlyt helyezett. "Látszott rajta, hogy biztos a dolgában" - mondta egyik kamarai informátorunk. 2000-ben a kamarai elnökségért a szocialistaközelinek elkönyvelt Tolnay Lajost (Mal Zrt.) kellett kiütni a nyeregből, és ebben Parragh segítségére volt Dunai Péter főtitkár - jelenleg is az -, aki összekülönbözött a választás előtt az őt felfüggesztő Tolnay elnökkel. Parragh nagy fölénnyel győzött, a helyettese Vereczkey Zoltán, a Volánbusz Zrt. szintén a Fidesz-kormánnyal szimpatizáló vezérigazgatója lett. Bár Parragh hirdeti, hogy mindkét politikai oldallal jó kapcsolatokat ápol - barátai közt tudja Medgyessy Péter volt miniszterelnököt (vele családostul nyaralt is korábban), aki Kovács Árpád volt ÁSZ-elnök és Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke társaságában vett részt Parragh második házasságkötésén - elkötelezettsége egyértelmű. 2002-ben az Országházban írt alá Orbánnal együttműködési megállapodást a 2003-as befizetett kamarai tagdíj összegével megegyező, maximum 120 millió forintos költségvetési támogatásról. A KAVOSZ-t (erről lejjebb részletesen lesz szó) a 2002-es indulásakor 340 millió forinttal támogatta az állam. 2008-ban és 2010-ben is a Fidesszel kötött megállapodást, és az utóbbiból több elem is a második Orbán-kormány programjába került. Szatmáry Kristófot, a Fidesz országgyűlési képviselőjét Parragh támogatásával a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökévé választották; Szatmáry jelenleg gazdaságszabályozásért felelős államtitkárként és érdek-képviseleti vezetőként egyszerre birkózik meg a kihívásokkal. Parragh tehát választási fogadalmát megtartotta, és nem maradt adósa a Fidesz sem: a 2010-es győzelem után Parraghot a Mol igazgatótanácsába ültette.

Az 1994-ben német mintára újjáalakult iparkamara jó néhány jogosítványát az első Orbán-kormány elvette (például a vállalkozói és a taxisengedélyek kiadását), és a Fidesz választási ígéretét beváltva eltörölte a kötelező kamarai tagdíjat. Ennek egyik következményeként a tagság 40 ezerrel csökkent, és a szervezet bevételei is alaposan megcsappantak. A 2000-ben elnökké választott Parragh később a vállalkozások kötelező ötezer forintos regisztrációs díja mellett érvelt, amit a második Orbán-kormány 2012-ben be is vezettetett. A Parragh által levezényelt változások után az iparkamara központi és budapesti szervezete dúskál a bevételekben. A BKIK a Krisztina körúton ötemeletes székházat vásárolt, amire felhúztak egy szintet, autóflottája lett, vezetői külföldi utakra jártak, és természetesen tiszteletdíjért dolgoztak. A 2000-es évek vége felé a BKIK 220 főt foglalkoztatott, miközben a vidéki kamarák éppen csak vagy sehogy sem tudták eltartatni magukat.

Az MKIK a szervezet vezetőinek - köztük Parragh László - javadalmazását, a működésre fordított kiadásokat firtató kérdéseink egyikére sem válaszolt. Ugyanakkor a 2010-es működésről szóló beszámoló utal a nagyságrendekre. Eszerint az MKIK mérlegének főösszege 3,873 milliárd forint (ez megegyezik a 18 ezer fős Csongrád idei mérlegfőösszegével), a bevétel 3,291 milliárd forint, a ráfordítás 3,2 milliárd forint volt, a bevételek 28 millió forinttal haladták meg a tervezettet.

Parraghot a múlt ősszel a Parlamentben tartott küldöttgyűlésen harmadszorra választották újra. Nem mindenki emlékszik azonban pozitívan az általa alakított kamarai életre. "Volt olyan küldöttgyűlés, amikor 7-8 napirendi pontot két óra alatt levezényelt, hozzászólás, ellenjavaslat nélkül. A büfét szállító keceli céget sikerült zavarba hozni, a tízórai kávészünetet követően, nem sokkal 11 után kérték szervírozni az ebédet" - emlékezett a Parragh vezette kamara munkáját jellemző jelenetre az egyik volt tag.

Parragh nagy dobása a kis- és közepes vállalkozások hitelezését lehetővé tevő Széchenyi-kártya bevezetése volt. A kártya siker lett, nem kevés pénzhez juttatva az MKIK-t (a bevételi forrásokra vonatkozó kérdéseinkre sem kaptunk választ az MKIK-tól). A program nem Parragh fejéből pattant ki, az első Orbán-kormány végnapjai után, 2002 nyarán indult Demján Sándor kezdeményezésére. Az MKIK a Demjánhoz tartozó Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége partnere lett, a nemes célra közös társaságot alapítottak. Parragh a kártyaforgalmazó KAVOSZ Pénzügyi Szolgáltatásokat Közvetítő Zrt.-ből sem maradt ki: 2003-ig elnök, majd felügyelőbizottsági elnök lett. A KAVOSZ fő tevékenységeként a Széchenyi-kártya program szakmai irányítását, működését, előminősítését végzi, ügyfeleket közvetít a bankoknak. 2010-től működik a mikrovállalatoknak hitelt és pénzkölcsönt nyújtó KAVOSZ Vállalkozásfejlesztési Zrt. 2011-től a KAVOSZ az Agrár Széchenyi-kártyával, 2012 májusától a Széchenyi-támogatást megelőlegező és önerő-kiegészítő hitelekkel is foglalkozik. A vállalkozók segítése (a hitelezés felső határa 25 millió forint, MKIK- és VOSZ-tagoknak nem kell fizetniük az igénylésért, másoknak 17 ezer forint, egyéb érdek-képviseleti szervezet tagjának 8500 forint) szépen hoz a konyhára: 2011-ben a 29 főt foglalkoztató részvénytársaság értékesített nettó árbevétele 1,6 milliárd forint, adózott eredménye 173 millió forint volt. Minden egyes kártya után - 2012. október végéig 150 ezren igényelték - pénz áll a házhoz, ami állami támogatással is kiegészül.

Ideális karakter

Parragh tehát a Széchenyi-kártya bevezetésével is követett valakit, csatlakozott egy ötlethez. "' olyan, több nyelvet beszélő, adaptív gondolkodású, eszes gazdaságpolitikus, akinek nincs saját gazdaságpolitikája" - foglalta össze benyomásait egyik közeli ismerőse. Egy másik informátorunk szerint Parraghnak a felsőoktatás átalakításáról vallott nézete sem feltétlenül a sajátja, sokkal inkább Demján Sándoré; utóbbi már a Gyurcsány-kormány idején szóvá tette a képzési anomáliákat. Egyik forrásunk tudni véli, hogy Demján környezetéből nem is engedik kritizálni Parraghot. "Parragh szerepét az éleződő Orbán-Demján-konfliktus teszi érdekessé. Demján elégedetlen, azt hitte, mindent megkap az Orbán-kormánytól, de a monolitikus hatalmat épített kormányfő láthatóan még a látszatát is kerüli annak, hogy bármilyen gazdasági szereplő befolyással lehet rá, sőt valójában Demján gyengítésén fáradozik" - jegyezte meg forrásunk. Az idézett üzletember felhívta a figyelmünket arra, hogy míg Demján új PPP-korszak elindításában reménykedett, az Állami Számvevőszék cégének Müpa-beruházását cincálta szét; nem valósult meg az általa favorizált ferihegyi gyorsvasút. Úgy tűnik, a takarékszövetkezetekkel létrehozandó hitelintézet favorizáltja se a Demján-féle Gránit Bank lesz - és így tovább. "Amikor Demján azt üzeni, hogy Orbán jó vezető, csak a kormánya működik rosszul, ez nyílt beszólás a miniszterelnöknek, amolyan feudális retorika, amikor a királyt nem merik nyíltan bírálni. Demján már elkezdte a 180 fokos fordulatot, nem nagyon maradt vesztenivalója, de mivel nagy testű hajó, nem mozdulhat gyorsan" - magyarázta forrásunk. Szerinte Parraghra éppen azért van szüksége a kormánynak, hogy amikor már a jobboldali közgazdászok, nagyvállalkozók is szembefordulnak Orbánnal, legyen, aki az oldalán marad a szabadságharcában. Az Országos Érdekegyeztető Tanács megszüntetésekor, a szakszervezetek háttérbe szorításakor Parragh kiállt a kormány elképzeléseiért, üdvözölve a "hatékonyabb" Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács felállítását. Egyik forrásunk ezt gunyorosan úgy jellemzi, hogy Parragh ügyesen találja ki, mit akar Orbán. A felsőoktatás ügyében is előbb leült tárgyalni Orbánnal, majd megvilágosodott. Ha a kamara valóban meghatározó szerepet kap a felsőoktatás átalakításában - márpedig az MKIK a január végén megalakult felsőoktatási kerekasztal állandó meghívottja lett -, azzal egy újabb területen szerez befolyást. Múlt januárban nagy feltűnést keltett, amikor Parragh borúsan nyilatkozott a kormány végig nem vitt gazdaságpolitikájáról, decemberben pedig a recesszív kilátásokról. "Helyre is tették a Fideszben. Majdnem a kamarai elnökségébe került. Ezért kompenzál a felsőoktatási témákban tett erőteljes nyilatkozataival, tudja, hogy rövid a póráz. Ha netán elveti a sulykot a felette állók rovására, nagyon jóvá akarja tenni, ám hajlamos túlzásokba esni. Ezt látom most is rajta" - mondta lapunknak a Parraghot közelről ismerő politikus forrásunk. Parraghgal kapcsolatos véleményét a Narancsnak a neve elhallgatását kérő nagyvállalkozó úgy összegezte: Orbán számára a gazdasági súlyát vállalkozásai bukása miatt teljesen elveszített érdek-képviseleti vezetőként ideális alany arra a szerepre, hogy az ő céljait képviselje: Parragh számára innen ugyanis nincs már hová kapaszkodni.

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.