Pártok székházügyei: A szabad költözködés joga

  • Varga Gergely
  • 1999. július 8.

Belpol

Az elmúlt kilenc évben egyedül a kisgazdák tudtak megmaradni ülőgumóikon. Az összes többi párt háza táján nagy volt a jövés-menés: székházból ki, majd ugyanabban a percben, immár csak bérlőként (ugyanabba) a székházba be. A következő hónapokban állítólag még nagyobb lesz a forgalom: végleg elköltöznek a szabaddemokraták, az MDF pedig csak a Postabank nevében eljáró Reorg-Apport Rt. jóvoltából maradhat a Bem téren. A Fidesz - MPP részletre visszavásárolhatja Lendvay utcai bázisát, a MIÉP meg talán egyszer majd megkapja a neki járó helyet. Az MSZP, amely kilenc évvel ezelőtt majdnem háromszor annyi vidéki pártközpontot kapott, mint a többiek összesen, egyelőre marad.
Az elmúlt kilenc évben egyedül a kisgazdák tudtak megmaradni ülőgumóikon. Az összes többi párt háza táján nagy volt a jövés-menés: székházból ki, majd ugyanabban a percben, immár csak bérlőként (ugyanabba) a székházba be. A következő hónapokban állítólag még nagyobb lesz a forgalom: végleg elköltöznek a szabaddemokraták, az MDF pedig csak a Postabank nevében eljáró Reorg-Apport Rt. jóvoltából maradhat a Bem téren. A Fidesz - MPP részletre visszavásárolhatja Lendvay utcai bázisát, a MIÉP meg talán egyszer majd megkapja a neki járó helyet. Az MSZP, amely kilenc évvel ezelőtt majdnem háromszor annyi vidéki pártközpontot kapott, mint a többiek összesen, egyelőre marad.

Az államtól kapott székházak tekintetében vidéken kétszáztizenhárom a nyolcvannyolchoz az arány az MSZP javára. A koalíciós többség - amely most törvénytelennek tartja az ügyletet - Rubovszky György valamikori MDF-es, ma Fidesz - MPP-s honatya vezetésével felállította a "pártok és az általuk alapított egyszemélyes kft.-k ingatlanhasználatát vizsgáló parlamenti albizottság"-ot. Rubovszky szerint "eddig nem folyt olyan vizsgálat, melynek alapján az Országgyűlés átfogó képet kapott volna erről a témáról" (Világgazdaság, 1999. május 19.). Pedig hasonlóan jó nevű bizottság már az előző ciklusban is létezett: ők hallgatták meg Tocsik Mártát, miután egy interjúban azt állította: információi vannak a Fidesz-MDF 1992-es székházügyletéről - persze nem voltak. A jelenlegi koalíció szívesen megfeledkezne az előd albizottság akkori koalíciós többsége által elfogadott jelentésről is, amelyben megállapították: törvénytelen volt a néhány évvel később egybenőtt két párt, a Fidesz és az MDF székházbiznisze, úgyhogy fizessenek csak be pár milliárdot a kincstárnak. Ha fizettek volna, a Fidesz maradhatna továbbra is albérlő a Lendvay utcában, a közpénz tovább csengene bérleti díj formájában a Kereskedelmi és Hitelbank kasszájába, az MDF pedig költözhetne ki Kőbányára, mondjuk egy szuterénbe. De nem ez történt. Egy számvevőszéki vizsgálat ugyanis kiderítette, a párttörvény összességében nem sérült, bár a két párt valóban a megengedettnél nagyobb tulajdont szerzett. Fix, hogy most is valami hasonló fog történni, az albizottság jelent (gonosz szocik, jóval több van nekik, mint nekünk, de a polgárok akaratából most lepelhullás történt, a Szadesz pedig elhúzhat a Gizella úton is túlra), az ÁSZ meg vizsgálgat, azt´

minden marad a régiben,

mert kölcsönösen előrángatják majd "a törvénysértés nem történt" elnevezésű csodafegyvert.

Székházügyi albizottságot amúgy is mindig valami más botrány ellensúlyozására szoktak felállítani. Két éve a Tocsik-ügyet akarták takargatni az akkori kormánypártok, most meg már a franc sem tudja követni, hogy mit. (Csak a rend kedvéért: anno azt is sérelmezte a Fidesz és az MDF vezette ellenzék, hogy egy ötéves ügyet húztak elő az asztalfiából a liberálbolsik, most meg a szocik vetik a szemére a koalíciónak, hogy egy majd´ tíz évvel ezelőtt - konszenzussal - elfogadott dolgot hánytorgat fel.)

A Fidesz-MDF-székházügy - valószínűleg - nem nagyon lesz majd vizsgálat tárgya, elemezgették azt évekig a mostani ellenzékiek, ha meg mégis, csak azért, hogy kiderüljön: fasza gyerekek vezérelték hét éve a háromezres kormányhatározattal titkosított akciót: Simicska Lajos és Győri Tibor a Fidesz részéről, Kollár Attila pedig az MDF-től (pár év múlva mindannyian a Mahirnál landoltak). Székházügyükkel nem is az volt a baj, hogy a kiválasztottak plusz épülethez jutottak - ez törvény szerint is járt nekik -, hanem az, hogy még azon melegében túladtak rajta. Ráadásul nem is akárki volt a vevő: a többségi állami tulajdonban lévő Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. Vagyis az ügylet úgy nézett ki: az ÁVÜ átvette a Mogürttől a Tiszti Kaszinó egykori épületét, majd rögtön tovább is adta a Kincstári Vagyonkezelő Szervezetnek, az meg jól kiutalta az MDF-nek és a Fidesznek, akik rögvest eladták a Külkereskedelmi Banknak, csekélyke másfél milliárdért. Így került az épület

állami tulajdonból állami tulajdonba,

miközben a fent említett összeg átvándorolhatott két párt bankszámlájára (ahonnan a Fidesz azonnal le is emelt 149 milliót, hogy feltőkésítse a tulajdonában lévő Fico Kft.-t, melyet aztán néhány évvel később megvásárolt a Fidesztől a Simicska-Győri duó által irányított Mahir Rt.).

A székházak egy 1991-es törvény alapján kerültek párttulajdonba; a jogszabály kimondta, hogy nemcsak a parlamenti pártoknak jár ingyen székház, de a választásokon legalább egy százalékot elért szervezeteknek is. Igaz, nekik csak 400-800 négyzetméter, de az tutira. A parlamentieknek ennél jóval több, a választási eredményekhez igazítva.

Az SZDSZ egy vállalkozás révén vált meg székházától: beleapportálta egy gazdasági társaságba (amelynek jogutódja megvásárolta azt a Gizella úti ingatlant, ahová szeptemberben költözik a párt), és tőlük bérelte 1997-től egészen mostanáig. A Mérleg utcai központot amúgy is jelzálogok sora terhelte az 1994-es választási kampány után, mivel a párt egy csomó kezességet vállalt az ingatlan terhére egy rakás tulajdonában lévő, vagy "hozzá közel álló" cég hiteleire. A kiköltözés valójában a tavalyi, katasztrofálisnak mondott vereség után vált sürgetővé, amikor kiderült, hogy a pártnak az elkövetkező években nem lesz szüksége 2500 négyzetméteres székházra, amit ráadásul nem is tud fenntartani. Szeptemberben tehát a szabaddemokraták albérletből albérletbe költöznek: ekkor lép életbe az a megegyezés, mely szerint a Mérleg utcai ingatlan tulajdonosa, a City-Ház Rt. a ház eladásával visszafizetheti a CIB Banknak tartozását, az SZDSZ pedig beköltözhet a City-Ház által felújított épületbe. Információink szerint a tagság nem nagyon örül a Parlamenttől távol eső Gizella úti épületnek, és ezt - kevés sikerrel - kifejezésre is juttatták egy Mérleg utcai lakógyűlésen.

Az MDF-nek nincs ilyen szerencséje. Pechükre rossz cégbe (Fodema Kft.) apportálták saját, Bem téri székházukat, amelyet egy 300 milliós vissza nem fizetett hitel fejében benyelt a Postabank. Azóta a Fodema Kft. egyik közvetett tulajdonosa (Medicor-Makro Vagyonkezelő Kft.) átkerült a postabankos veszteségeket kezelő Reorg-Apport Rt.-hez. A Demokrata Fórum év végéig élhet visszavásárlási jogával, a jelen pillanatban azonban úgy néz ki, előbb-utóbb elkezdhetik a székház ingóságainak bedobozolását. A választási bukta miatt ugyanis az MDF fő pénzforrása - az állam - tavaly mintegy felére csökkentette a párt támogatását. Legalább nem kell messzire hurcolkodniuk: valószínűleg egy Fő utcai ex-Piért épület fogadja majd be őket bérlőként.

A konzervatív

testvérpárt, a Fidesz

ennél sokkal jobb helyzetben van. ´k a ´94-es sikertelen kampány-túlköltekezés miatt voltak kénytelenek megválni négy ingatlanuktól, bár a Lendvay utcában bérlőként továbbra is maradhattak. 1996-ban egy olyan megállapodást kötöttek a tulajdonos Kereskedelmi és Hitelbank Rt.-vel, hogy 1999. február 28-áig vételi joguk van székházukra (opciós díj majdnem 340 millió forint). Idén a Fidesz közel négyszeresét kapja két évvel ezelőtti költségvetési támogatásának, simán visszavásárolhatja tehát a székházat, ráadásul részletre, úgy, hogy a kialkudott határidő már lejárt. Igaz, nem sokat késtek. Pártigazgatójuk még április elején bejelentette: folynak a tárgyalások, meglesz a pénz, úgyhogy maradnak.

Nem úgy parlamenten kívüli latens támogatójuk (kuratóriumi helyek elosztásakor saját maguk szerint kormánypártiak) és egyben bírálójuk (lásd főpolgármester-választás: nem bírják elviselni az általuk kirúgott Latorcai János ábrázatját), a KDNP. Amikor tavaly pihekönnyűnek bizonyultak a választásokon, bizonyossá vált, hogy elúszik a Nagy Jenő utcai székház is. Ennek értékesítésével először - sikertelenül - tavaly július végén próbálkoztak, aztán nemrég 450 millióért mégiscsak találtak rá vevőt. Tény, a székház eddig is kongott az ürességtől, a párttagság úgyis elfér Giczy György garázsában, ha újra dönteni akarnának, hogy kit zárjanak ki maradék 19 tagjukból.

A MIÉP meg fut a pénze után. Jelenleg a Rökk Szilárd utcában székelnek egy kétszoba-összkomfortos földszinti irodácskában. Kitörni vágynak, már kinézték maguknak a Blaha Lujza téri sajtóház valamelyik emeletét, bár egyelőre nem kapták meg. Rubovszky György, a székházalbizottság elnöke a Magyar Hírlapban úgy vélte: "nehéz lenne négyévente új tulajdoni helyzetet kialakítani, mert véges az állami ingatlankeret." Hiába tehát a kormány külső támogatása, a párt szívhat tovább. Pedig képviselőik többször is adtak be önálló indítványt, először Fenyvessy Zoltán ("pártlistán az 1990-es és az azt követő országgyűlési választásokon mandátumhoz jutott és székházjuttatásban még nem részesített pártok részére választási eredményeikkel arányos mértékű ingatlantulajdont biztosítson [az állam]"), majd Balczó Zoltán ugyanezt, csak a határidőt módosította 1998. december 31-éről 1999. június 30-ára. Úgy néz ki, ősszel újabb indítványt adhatnak be, heveny számítások szerint ismét év végi dátummal. Aztán majd meglátjuk, mennyire akarja a Fidesz, hogy a MIÉP kinője jelenlegi székházát, elköltözhessen a Blahára, és végre testközelből láthasson egy éppen aktuális szilveszteri Padödő-koncertet.

Varga Gergely

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.