Paul Lendvai: „Orbán illiberális rendszerének az az alapja, hogy a lekötelezettjeivel veszi magát körül”

  • narancs.hu
  • 2019. augusztus 17.

Belpol

A magyar származású újságíró szerint a miniszterelnök lebontotta a demokratikus intézményeket, aláásta a jogállamiságot, felszámolta a fékeket és ellensúlyokat, továbbbá gúzsba kötötte a független médiát.

A szeptemberi-októberi számában a Foreign Affairs öt autokratát mutat be: Hszi Csin-ping kínai elnököt, Recep Tayyip Erdogan török elnököt, Vlagyimir Putyin orosz elnököt, Rodrigo Duterte fülöp-szigeteki elnököt, valamint Orbán Viktor magyar miniszterelnököt – írta meg a hvg.hu

A tematikus lapszámot így vezeti fel a folyóirat szerkesztője, Gideon Rose: „Minden kornak megvolt a maga saját vezetői típusa. Az 1920-as években ilyenek voltak a kezdő demokraták, a 30-as és a 40-es években jöttek a diktátorok, az 50-es és a 60-as évek a nacionalista antikolonistáké volt. A 70-es évek a gerontokratákat láttuk, majd a 80-as és a 90-es években újfent a zöldfülű demokratákat láttuk hatalmon. Most visszatérünk a diktátorokhoz.”

 

Orbán Viktorról Paul Lendvai, magyar származú, Bécsben élő újságíró írt. Cikkét – amely az átváltozó – Orbán evolúciója és Magyarország kimúlása címet kapta – Nagy Imre újratemetésével kezdi. Úgy gondolja, hogy az akkori Orbán előtt fényes jövő állt, de azóta eltelt harminc év, és megdöbbentő fordulatnak lehetünk szemtanúi. „A magyar demokrácia legígéretesebb védelmezőjéből a halálának fő szerzője lett” – fogalmaz.

Állítása szerint, Orbán lebontotta a demokratikus intézményeket, aláásta a jogállamiságot, felszámolta a fékeket és ellensúlyokat, továbbbá gúzsba kötötte a független médiát.

Úgy látja, a magyar miniszterelnök rendszere nem az elnyomáson alapszik, hanem azon, hogy a hatalmi pozíciókat szétosztja, amivel egy olyan személyekből álló kört alaktít ki maga körül, aminek tagjai a lekötelezettjei: ez a miniszterelnök által nevezett illiberális demokrácia.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.