"Ha a város nem választ pillanatokon belül egy olyan art directort, művészeti igazgatót, akivel együtt tud dolgozni, akkor elfelejtheti az egészet. Már így is rengeteg idő veszett kárba" - fogalmazott a minap Bert van Meggelen, a 2001-es rotterdami év intendánsa a Zsolnay Kulturális Negyedről tartott workshopon (lásd keretes interjúnkat).
Pécs csak szöszöl
Miközben Pécs döntésképtelenül hányódik, a két partnerváros, Essen és Isztambul gőzerővel és teli bukszával készül az alig három év múlva esedékes fellépésre. Toller László júniusi balesetét követően a gazda nélkül maradt városvezetés kapkodni kezdett. Hiszen "az egész rendszer arra épült, hogy van Toller, aki egy személyben dönt, hiába vannak tulajdonosok és felelősök. Ez most megszűnt" - fogalmazott egy informátorunk. A Toller utáni exlex állapotot Pécsett többen "üdvözült helyzetként" jellemezték, a városvezetés ugyanis jobb híján engedett a civil szereplőknek. Reményeket keltett, hogy nyár végére kiírták a pályázatot a művészeti és az építészeti igazgató állására, és meghirdettek egy civil ötletpályázatot a közterek és parkok megújítására. Az EKF-ért kormányzati szinten felelős Oktatási és Kulturális Minisztérium is belehúzott: az év eleje óta döcögő város-kormány együttműködést Csák Ferenc kormányzati koordinátor kinevezése tette helyre. A beruházások előkészítéséhez szükséges, április óta ígért egymilliárd forintról szeptemberben végre nyélbe ütötték a szerződést.
Mindezen döntésekre a cím tavaly őszi megszerzése óta hiába vártak a pályázatot kidolgozó civil szereplők. Hiszen az előző városvezetés érdektelensége csak az eredményhirdetésig tartott, ezután nem késlekedett a projekt kisajátítása a városházi apparátus és néhány városi cég javára. A beruházások megcsúsztak, a programokért felelős Menedzsment Központ légüres térbe került, a tanácsadói szereppel bíró Építészeti és Városarculati Tanács (ÉVarc) szélmalomharcot vívott az értelmes városépítészeti döntésekért - mindez júniusban végül Takáts József, a program szellemi vezetőjének a főtanácsadói posztról való lemondásához vezetett (lásd: Csúszó leértékelés, Magyar Narancs, 2006. június 22.). Nem csoda, hogy a status quo fenntartásában érdekelt városvezetést piszkálta az EKF szellemisége, hiszen a kulturális főváros program egyik célja, hogy a kormányzati és civil szereplők partnerekként működjenek együtt a városok kulturális fejlesztésében. A pécsi program a közterek felélesztésén, új városközponti hangsúlyok teremtésén, regionális kulturális együttműködéseken keresztül nemcsak azzal az ígérettel kecsegtetett, hogy jobb lesz az élet Pécsett, hanem hogy kibillenti az országot a kulturális egyközpontúságból.
Személyzeti osztály
Júniusban az optimizmusra okot adó folyamatok közben aktivizálódtak a polgármester-aspiránsok is. Az utódlási harc már Toller kórházi ágyánál elkezdődött, és sokak számára meglepetéssel zárult július közepén. Tasnádi Péternek, a Baranya Megyei Közgyűlés alelnökének a neve ugyanis egészen Szili Katalin rendteremtő látogatásáig nem merült fel polgármesterjelöltként. Addig két tábor küzdött: a Toller szellemi utódjának tekintett Juhász István pécsi MSZP-elnök és a korábban félreállított alpolgármester, Gonda Tibor egyaránt esélyesnek tűnt. A pécsi illetőségű házelnök asszony fellépése után mindketten visszaléptek - és győztes harmadikként becsúszott Tasnádi, akinek helyi legitimációja és pártbeli pozíciója elődjének nyomába sem ér. Még mielőtt csekély kétszázvalahány szavazatnyi előnnyel megnyerte volna a polgármester-választást, a művészeti igazgatói állásra eredményt hirdettek - volna.
A széles nemzetközi művészeti-kulturális programszervezési tapasztalatot elváró kiírásra mindössze három érvényes pályázat érkezett. A mezőnyben Kőrösi Orsolya (a Rockenbauer Zoltán vezette kultusztárcánál helyettes államtitkár), Rubovszky Rita (a Hungarofest igazgatónője, szintén a Fidesz-kormány idején) és Máté Péter, a Budapesti 'szi Fesztivál korábbi igazgatója, a Pécsi Országos Színházi Találkozó egyik állandó szervezője indult. Mivel Pécsett három új kulturális intézmény is létrejön, a jelöltek nem úszhatták meg a szembenézést azzal, hogy az új intézmények hogyan viszonyulnak a meglévőkhöz, és miképp lesznek fenntarthatóak 2010 után. Kunszt Márta ügyvezető polgármester júniusi köztévébeli megnyilvánulása is érzékeltette, hogy ez mekkora konfliktusokat gerjeszt. Kifejtette, hogy Pécsett az EKF örve alatt a kiválóan működő hagyományos kulturális intézményrendszer szétrobbantására készülnek, és a városnak különben sincs pénze új intézmények finanszírozására - tehát jobb, ha marad minden a régiben.
Noha egyik pályázat sem volt minden igényt kielégítő, a szakmai zsűri és a kulturális bizottság is eredményesnek ítélte a versenyt, és Kőrösi Orsolyát rangsorolta első helyre. A döntés szentesítésére a helyhatósági választások előtt három nappal rendkívüli közgyűlést hívtak össze, amire a pályá-zókat is lerángatták Pestről. Ám MDF-es felszólalásra, az SZDSZ ellenszavazatai mellett mégis törölték a napirendről az előterjesztést. Az eset azért volt meglepő, mert a szocialisták nem ezen a csütörtök reggelen döbbentek rá, hogy a politikai elvárásoknak egyik jelölt sem felel meg. Azt is tudniuk kellett, hogy a művészeti vezetővel már az új közgyűlés dolgozik majd együtt. A döntés megfúrásában közreműködött a Magyar Nemzet aznapra időzített cikke is, amely Hiller-Szili párharcként állította be a kérdést, eszerint Kőrösit Hiller, Rubovszkyt Szili támogatja. A dolog tényeket illető része egy helyesbítéssel tisztázódott, míg a cikk mögötti politikai szándékot csak találgatni lehet.
Érzékelvén, hogy az egyik legfontosabb szakmai kérdés leplezetlen politikai játszmává vált, október közepén hét civil értelmiségi - köztük Takáts József - nyilatkozat kibocsátásával jelezte: egy éve, a cím elnyerése óta tapodtat sem mozdult előre a projekt. "Nem sikerült kialakítani a Pécs 2010-program felelős szakmai irányítását, elválasztani politikusi és szakmai vezetését" - hangsúlyozták. A pécsi városvezetés idegeit a pályaszélről azzal borzolták, hogy Sólyom Lászlót javasolták a projekt fővédnökének. Mire Tasnádi riposztozott: Szili Katalin, Gyurcsány Ferenc és a 160 ezer pécsi polgár legalább annyira magáénak érzi a projektet, mint a köztársasági elnök. A házelnököt a polgármester ezt követően a kulturális főváros nagykövetévé nevezte ki - a címet egyébként hagyományosan a kosarasok szokták kapni, akik mezükön viselik a kulturális főváros logóját.
Becsúszik az igazgató
A projekt bénult irányítási szerkezetének átalakítására eddig csupán ad hoc ötletek kaptak szárnyra. Ideális esetben egy nonprofit szervezet koordinálja az infrastrukturális programokat és a kulturális programtervezést, míg Pécsett ezek még tavaly két külön szervezeti egységhez kerültek - holott a kulturális városfejlesztés éppen e kettő összehangolásától az, ami (Essenben is ezzel próbálkoznak). Júniusban ez a rendszer négy, jórészt városi tulajdonú cég képviselőjének belépésével kapott gellert (ők a tisztázatlan kompetenciájú "stratégiai felelősök"). A struktu-rális káoszt tovább fokozhatja, ha Tasnádi - ahogyan Takátsék nyilatkozatát követően bejelentette - intendánst nevez ki, aki "vezérigazgatóként" személyes felelősséget vállal a projektért. Egy ideig a mecseki szénbányavagyon-hasznosító társaság (korábban meg a bánya) vezérigazgatója, Göndöcs István neve forgott közszájon. A Menedzsment Központ vezetője, Tarrósy István mindennek ellenére lankadatlanul kitart a pályázat szellemisége mellett: "Lépjünk túl azon, hogy ki kinek hol tesz keresztbe! A siker érdekében minden szereplőnek késznek kell arra lennie, hogy egy új együttműködési kultúra szellemében összegyúrjuk a különböző érdekeket."
Noha többen úgy érzékelik, hogy van esély az együttműködésre, annak kicsi a valószínűsége, hogy érvényesítik a művészeti igazgatói pályázat eredményét. A polgármester előre bejelentette, hogy az október 31-én lejárt építészeti igazgatói pályázatéhoz sem ragaszkodik (a városnak ugyanis van főépítésze - érvelt, noha valójában január 1-je óta a műszaki osztály vezetője bonyolítja le a vonatkozó ügyeket). Nem is csoda, hogy a mérgezett klímában mindössze egyetlen jelentkező akadt a posztra.
Az önkényes és jogilag nehezen védhető intézkedéssel a művészeti igazgatói poszt szabad prédává vált, s olvasóink fantáziájára bízzuk, hogy továbbgondolják a lapzártánkig felmerült formátumok listáját. Szili Katalin négy névvel is előhozakodott. Esélyes Vass Lajos (jelenleg az operaház miniszteri biztosa), de legalább ennyire Kishegyi Viktória (a Stuttgarti Magyar Intézetet vezette a kilencvenes évek végén, Szili mellett tanácsadó). Fut még Csúri Károly irodalomtörténész (Szeged) és Gáspárik Attila (színész, a Romániai Országos Audiovizuális Tanács alelnöke). Az NKA elnöke pedig Zimányi Zsófiát (már csak fél évig a Tavaszi Fesztivál igazgatónője) látná szívesen a poszton. A politikai hátszéllel indulók listáját az idő fogja rövidre szabni: 24-éig állítólag kinevezik a művészeti igazgatót.
Gazdálkodj okosan
Ahogyan az együttműködési hálózat újfent a szocialisták személyzeti kérdésévé vált, úgy silányult a kulturális városfejlesztési elképzelés, ami a keleti városrészt futtatná fel, pusztán gazdasági problémává. "Az EKF-alapelvekkel szembeni értetlenség és az időhiány miatt kényszerlépések sorozata fogja irányítani a beruházásokat" - fogalmazott Horváth András építész. Merza Péter, a Fejlesztési Kft. igazgatója viszont nem lát okot az aggodalomra, meglátása szerint minden az ütemterv szerint halad: a Zenei és Konferencia-központ pályázati kiírása mellett már csak a Tudásközpont és a Nagy Kiállítótér kiírásának "finomhangolása" van hátra, mindhármat meghirdetik még novemberben. Az új intézmények programját a minap az egyetem kavarta meg, melynek vezetése Magyar Bálint fejlesztéspolitikai igazgató (MEH) erélyes ösztönzésére észbe kapott, és néhány nap leforgása alatt kidolgozta egyetemfejlesztési tervét: így egyszer csak három projekt örve alatt is EKF-pénzből kíméli a kormányzati forrásokat. Úgy tűnik, a beruházások a júniusi helyzethez hasonlóan képlékeny, abszurd elemeket sem nélkülöző állapotban vannak.
A Zenei és Konferencia-központ számtalan variáció után nemrégiben ismét az első helyszínen, a Balokány ligettel szomszédos teniszpályán landolt. Mivel a terület régen a külvárosi temető volt, ennek régészeti feltárása miatt egy évvel is csúszhat a kivitelezés - vagy új helyszínt kell keresni. A Tudásközpont, amit anno regionális könyvtár néven anyakönyveztek, úgy tűnik, végleg a leghozzáférhetetlenebb helyen, a PEAC-pályán ér földet. Bár a dolgok legfrissebb állása szerint a város megvásárolja az egyetemtől az ingatlant, a könyvtár nagy részébe a jogi és a közgazdaság-tudományi kar költözik be.
A Zsolnay Kulturális Negyed a maga 10,9 milliárdos értékével mind közül a legnagyobb projekt. Szeptemberben eldőlt, hogy a termelés a gyár keleti csücskében húzza meg magát (ez a menedzsment szempontjából a legolcsóbb, ám városépítészetileg szerencsétlen megoldás), a kulturális negyed pedig a terület fennmaradó háromnegyed részén valósul meg. A régóta veszteséges Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. átmeneti konszolidációjára mindenképpen jó alkalom az EKF: a kulturális negyednek szánt területért a cég ugyanis egymilliárd forintot kap (ebből lebonyolítja a költözést), a műemlék épületek rekonstrukciójához szükséges kerámiák legyártása pedig 800 millió forint bevételt ígér. Bár 2010-ig ez biztosan fenntartja a városi tulajdonban levő céget, ennél messzebb - például az egymilliárdos jelzáloghitel visszafizetéséig, amivel tavaly az ÁPV Rt.-től átvette a város az ingatlant - nem lát senki. A gyár által hátrahagyott terület programját pedig itt is az egyetem újsütetű aktivitása írja át. A kulturális negyed koncepciója szerint az elszigetelt gyárterületet bevonták volna a város kulturális életébe - inkubátorházzal, szállodával, ipartörténeti múzeummal, Kortárs Művészeti Központtal és néhány művészeti tanszékkel -, de most egyre inkább a művészeti kar új campusaként körvonalazódik e terület.
A Nagy Kiállítótérbe legutóbb Weiler Árpád, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal regionális vezetője szólt bele. Hiába ismert az EKF-pályázati anyag immár másfél éve, a hivatal most jelentette be, hogy az épület bővítése gyakorlatilag lehetetlen: az egykori vármegyeháza területe alatti kőzet kitermelése veszélyezteti a városfal és a környező műemlék épületek épségét, és a program egyébként is túlzottan nagy terhelést jelentene a városrésznek. Ennek ellenére a polgármester meggyőződése, hogy megegyezésre jutnak a hivatallal. Alternatívaként felmerült a kiállítótér átpöckölése egy püspökségi ingatlanra - ami a belvároson átívelő múzeumutca ideáját fúrná meg. A közterek rehabilitációja terén sem kevésbé ellentmondásos folyamatok indultak, ebbe a közgyűlés a városi vagyonkezelő (PVV Zrt.) bólogatása mellett avatkozott bele, melynek vezérigazgatója éppen a projekt stratégiai felelőse. A legnagyobb uránvárosi helyszínt 15 évre kedvezményesen bérbe adták egy cégnek, amely kalandparkot alakít ki rajta.
Nagykabát
"Amit kormányzati szinten meg lehet tenni, azt megtettük" - jelentette ki Hiller István nemrégiben Essenben. Az uniós pályázatok előkészítésére szolgáló szerződést az egymilliárd forintos alapról még szeptemberben megkötötték a várossal (Pécs ehhez az összeg tizedét teszi hozzá). Mivel a beruházásokat egyetlen nagyprojektként nyújtják be Brüsszelnek 2007 őszén, addigra mindegyiknek egyformán előkészítettnek kellene lennie (a nyári ütemterv szerint ehhez legkésőbb októberben ki kellett volna írni a három zöldmezős beruházás tervpályázatát). A 35 milliárd forintra rúgó teljes fejlesztési büdzsé 85 százaléka a Dél-dunántúli Regionális Operatív Programba betervezett EU-forrás, ami legkorábban 2008 elején hívható le. A működési kiadások (programok, kommunikáció) 9,5 milliárd forintra rúgnak, amiből a kormány 40 százalékos részfinanszírozást vállalt, erről a kormányzati koordinátor szerint novemberben írják alá a szerződést (további egyharmada a várostól, a fennmaradó része szponzori pénzekből jön be). Az EKF programjához az unió ezenfelül egymillió euróval járul hozzá, ami egy nagyrendezvényre fordítható.
"Még most is ígéretes"
Bert van Meggelen tanár, városépítészeti szakember
Magyar Narancs: Mi a véleménye a pécsi pályázatról?
Bert van Meggelen: A pályázati anyagot, a kulcsfejlesztéseket és a mögöttük rejlő ambíciót kitűnőnek tartom. Két kulturális fővárosi projekt van, ami elé várakozással nézek. Az egyik Pécs, a másik Essen. Pécs képes volt arra, hogy ne csak egy kulturális fővárosi fesztivált találjon ki, hanem a legkülönbözőbb szintekre beemelje a kultúrát, ami előreviszi a várost. Annyi remek fesztivál van már a városban, csak egy kis ösztönzést kell nekik adni, és aztán a többi programra fordítani az energiát. Nagyon fontos lenne, hogy a határokon átívelő regionalizmus, amit a pályázat megfogalmazott, kibontakozhasson Magyarországon.
MN: Milyen esélyeket lát ma a projektre?
BvM: Kívülállóként az az érzésem, hogy még bármi lehet. Választások voltak, látom a politikai feszültséget a város, a régió és Budapest között. A kormányzat kormányzati ügyként kezeli. Úgy tűnik, az emberek kelletlenül hoznak döntéseket. Benne voltam az art directori pályázat zsűrijében, elmondtam, mi a preferenciám. És akkor valami nagyon furcsa dolog történt. Volt egy rangsorolás, el is hívták az indulókat - és nem hoztak döntést. Nagyon különösnek találtam.
MN: Mit tanácsol ebben a helyzetben?
BvM: Összeültetném egy nyilvános beszélgetésre a nemzetközi tanácsadó testületet, aminek korábbi kulturális fővárosi intendánsok a tagjai. Persze nincsenek illúzióim. Azt gondolom, át kellene törni a korábbi városvezetéstől örökölt, kissé zavaros rendszert, amiben mindenkinek mondania kell valamit. Essenben is vannak viták, ott Peter Sellarst mondják esélyes art directornak. Kiváló művész, de a Ruhr-vidéken legalább négy nagy színház van, ezek úgy érzik, beleköpnek a levesükbe. De van határozott elképzelésük. Itt viszontÉ nem tudom, miért választanak ki valakit, egy másikat pedig miért utasítanak el.
MN: Hogyan lehetne ráncba szedni ezt az áttekinthetetlen szervezeti struktúrát?
BvM: Mindenképpen szükség van egy kompetens művészeti igazgatóra, aki megtestesíti a pályázatot, és képes szívből együtt dolgozni azzal a társasággal, amely előkészítette a terepet. Nem olyasvalakire, aki fesztiválokat szervez, mert azt sokan tudnak. Ez egy közösségi termék, nem lehet elintézni politikai döntéssel. Ennyi új fejlesztéshez kellene egy főépítész. A művészeti igazgató és az építész dolgozzon egymással szoros kapcsolatban. Ennyi kellene, de még ez év végéig. Ha ez nem teljesül, akkor azok, akik most még hisznek abban, hogy sikeres lesz, elveszítik a kedvüket, és akkor elfelejthetjük az egészet.
MN: Melyik korábbi kulturális fővároshoz hasonlítható Pécs?
BvM: Azt kívánnám Pécsnek, amit Graz létrehozott. Hasonló méretű egyetemi város, jó hangulatú, jó ötletekkel teli. Graznak hasonló volt a helyzete Bécshez képest, és azt mondta magáról, hogy egy kulturális város, nem egy vidéki porfészek. Végül alig maradt meg belőle valami, és ez az ő nagy gondjuk. De remélem, hogy Pécsnek hasonló sikere lesz. Jó a pályázat, szükség van rá, a város is akarja.
