Petíció útján követeli TGM, Závada Pál, Spiró, Parti Nagy, Heller Ágnes, Enyedi Ildikó és még sokan mások a „disznóégető” Pócs János lemondatását

  • narancs.hu
  • 2017. december 11.

Belpol

Nem egy rossz vicc volt, hanem leplezetlen antiszemita uszítás.

„Pócs János, a Fidesz országgyűlési képviselője a Facebook-oldalára feltett egy fényképet, amelyen egy feketére égett disznó látható, oldalára – gondos előkészítést követően – rásütve az alábbi felírat: »Ő VOLT A SOROS!!!« Pócs a fénykép alá azt írta: »Ott már egy disznóval kevesebb van. Jó étvágyat!«

Ez a kép és az aláírt kommentár leplezetlen antiszemita uszítás, amely a történelem legsötétebb korszakát idézi. Azt a korszakot, amely azzal kezdődött, hogy embereket fosztottak meg emberi jogaiktól, emberi méltóságuktól, majd emberi mivoltuktól: dehumanizálva őket – szóban, írásban és a legkülönfélébb ábrázolásokon – állatoknak, disznóknak, rágcsálóknak, férgeknek, parazita lényeknek nevezve és mutatva mindannyiukat. Ez az út vezetett oda, hogy a végén marhavagonokba zsúfolva szállítsák el őket haláltáborokba, ahol közel hatmillió ártatlan európai polgárt gyilkoltak meg. Pócs János »tréfája« ezt a korszakot idézi, s tette mindennél beszédesebben bizonyítja, hogy hová vezet, miféle aljas indulatokat korbácsol fel és milyen embertelen megnyilvánulásoknak enged szabad folyást a kormánypártok által évek óta szított gyűlölködés.

Minden jóérzésű magyar ember nevében követeljük, hogy a Fidesz azonnali hatállyal kezdeményezze Pócs János országgyűlési képviselő mandátumáról való lemondását. Meggyőződésünk szerint nemcsak a parlamentben, hanem a magyar közéletben sem lehet helye annak, aki nyíltan uszít más közösségek ellen, aki az emberi történelem legsötétebb katasztrófájához vezető események felidézésével vagy arra való utalással tréfát űz emberek szenvedéséből, illetve aki embertelen cinizmusával félelmet kelt a ma élő nemzedékekben.

Ha Pócs János mindezek után a Fidesz tagja maradhat, akkor ez nem tekinthető másnak, mint hogy a kormánypártok elfogadhatónak tartják Pócs János cselekedetét és üzenetét, és továbbra is közösséget vállalnak vele. Azaz nyilvánvalóvá teszik, amit eddig a legerőteljesebben igyekeztek cáfolni: hogy a Soros György ellen indított gyűlöletkampány egyik célja az antiszemitizmus szítása.

A petíciót eddig aláírta:

Ágoston Hugó közíró (Bukarest–Marosvásárhely)

Angyalosi Gergely irodalomtörténész

B. Gáspár Judit pszichoanalitikus

Babiczky Tibor költő

Bali János zeneművész

Balla Zsófia költő, író

Báthori Csaba író

Beke László művészettörténész

Benedek Barna képzőművész

Berkovits György író

Bikácsy Gergely kritikus

Birkás Ákos képzőművész

Bodnár Zoltán jogász

Borgos Anna pszichológus

Bozóki András politológus

Böröcz András szobrász

Dánél Mónika egyetemi adjunktus

Dénes Gábor filmrendező

Dérczy Péter kritikus

Dés András zenész

Dés László zeneszerző, előadóművész

Donáth László lelkész

Enyedi Ildikó filmrendező

Farkas Péter közgazdász

Ferencz Győző költő, irodalomtörténész

Fodor Zsuzsa fordító

Forgách András író

Forgács Péter médiaművész

Földényi F. László egyetemi tanár

Gábor György vallásfilozófus

Gerlóczy Sári képzőművész

Göczey Zsuzsa zenei szerkesztő

Gömöri György irodalomtörténész (London)

Grecsó Krisztián író

Groó Diana filmrendező

Gyáni Gábor történész, akadémikus

Györe Balázs író

Haász István képzőművész

Haász Katalin képzőművész

Hajdu István műkritikus

Halmos Kati zenepedagógus

Hanák András ügyvéd

Harcsa Veronika előadóművész, énekes

Hay János író

Heller Ágnes filozófus

Herczog Mária szociológus

Horváth Ágnes egyetemi oktató

Iványi Gábor lelkész

J. Győri László újságíró, fordító

Karafiáth Orsolya költő, író

Karsai György egyetemi tanár,

Karsai László történész

Kenedi János történész

Keresztury Tibor író

Kertész János fizikus,

Kertész Melinda újságíró (Kolozsvár)

KissPál Szabolcs képzőművész

Klaniczay Gábor történész

Klimó Károly képzőművész

Komoróczy Géza történész

Konrád György író

Kornis Mihály író

Kovács András Ferenc költő

Kovács M. Mária történész

Kozák Gyula szociológus

Kőbányai János író

Kukorelly Endre író, költő

Lakner Judit író

Lángh Júlia újságíró

Lányi András filozófus

Lázár Júlia tanár, költő, műfordító

Ludassy Mária filozófiatörténész

Lukáts Andor színész, rendező

Majsai Tamás református teológus

Majtényi László alkotmányjogász

Mártonffy Marcell irodalomtörténész, teológus

Maurer Dóra képzőművész

Mengyán András képzőművész

Mesterházi Márton dramaturg

Mesterházi Mónika költő

Mészáros Tünde műfordító

Mihálycsa Erika műfordító, egyetemi oktató (Kolozsvár)

Murányi Gábor újságíró

N. Mészáros Júlia művészettörténész

Németh Gábor író

Németi József minőségbiztosító

Paetzke, Hans-Henning író, műfordító

Parti Nagy Lajos író

Perecz László filozófus

Radnóti Sándor esztéta

Rényi András művészettörténész, egyetemi tanár

Ripp Zoltán történész

Rugási Gyula filozófus

Sándor Iván író

Sasvári Edit művészettörténész

Schiff András zongoraművész

Schwartz Róbert a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke

Selyem Zsuzsa író, egyetemi docens (Kolozsvár)

Spiró György író

Sugár János képzőművész

Sükösd Miklós szociológus

Szentjóby Tamás képzőművész, költő

Szeredás András dramaturg

Szilágyi Sándor fotóművészeti író

Szőcs Levente újságíró (Bukarest)

Tamás Gáspár Miklós filozófus

Tillmann József filozófus

Tolnai Ottó költő

Törzsök Erika szociológus

Vágvölgy B. András filmrendező

Vajda Mihály filozófus,

Váradi András vegyész

Vásárhelyi Mária szociológus

Vető János költő, képzőművész

Vörös Imre alkotmányjogász,

Weiner Sennyey Tibor költő, író

Wessely Anna művészettörténész

Závada Pál író

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.