Az 1993-ban készült, nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény tizenhárom kisebbségi csoportot sorol fel (bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, ukrán). Ha egy csoportosulás kisebbségként kívánja bejegyeztetni magát, népi kezdeményezést kell benyújtania az Országgyûléshez, és e célból két hónap alatt ezer aláírást kell összegyûj-tenie. A magát hunnak valló cso-port kétszer ennyit is összegyûjtött. A szükséges törvénymódosítást a parlamentben jelen lévõ képviselõk kétharmados többségének kell megszavaznia. Ehhez elõbb azonban az kell, hogy a Ház emberi jogi bizottsága bizonyítottnak találja a kisebbség évszázados fennállását, illetve hogy annak tagjai nyelvi, történelmi, kulturális identitásuk révén kinyilvánítsák összetartozásukat.
Hun legendárium
Ezt pedig nem lesz nehéz bizonyítani a hunok szószólója és a népi kezdeményezés elindítója, Novák Imre Josua meggyõzõdése szerint. Novák a hun egyház fõpapjaként és a lelkészképzõ szabadegyetem rektoraként többek között bõséges ismeretekkel rendelkezik a hunok és a magyarok történelme, a világ teremtése, az univerzumban áramló energiák rendszere tárgykörében. A fõpap hatezer évre vezeti vissza a hunok történelmét és kultúráját: mint elmondta, a hun idõszámítás Krisztus elõtt 4040. március 1-jén kezdõdik, erre az idõpontra tehetõ ugyanis a hun törzsszövetség megalakulása. Mint kifejtette, a hun törzsek ebben az idõben meg-határozó szerepet töltöttek be az eurázsiai térségben, olyannyira, hogy maga Jézus - kinek "eredeti neve" Josua volt - a párthus nevû hun törzs leszármazottja volt anyai ágon. Mindezt természetesen nem Novák Imre Josua fedezte fel, a sumer-szkíta rokonság hívõi régóta állítják, hogy Mária nem lehetett zsidó (a Megváltó nevelõapjával, Józseffel ellentétben, akinek a leszármazására vonatkozó adatok "bizonytalanok"). E fenti gondolatmenetnek a Bibliában foglaltak sem mondanak ellent; aminek az az oka, hogy a Kr. u. hatodik század környékén az akkori német-római császár közbenjárására több könyvet "kivettek" a Szentírásból, méghozzá éppen azokat, amelyek például Jézus életrajzát, tanításait és a lélekvándorlás eszméjét tartalmazták. Tulajdonképpen ez a körülmény jelentette az õskereszténység végét is, mint ahogy maguk a hunok is kezdettõl fogva õskeresztényeknek tekinthetõk. "A kereszt tízezer éve szimbólum, Jézus pedig mindig is élt, csak kétezer évvel ezelõtt öltött testet. A megváltást az értheti meg, aki megérti a kereszt õsi szimbólumának értelmét" - tudtuk meg a hun fõpaptól.
A hunok tehát õsi leszármazásuknál fogva elõkelõ helyet érdemelnének a köztudatban és a közéletben is, ám sajnos "valakik" ezer éve, az államalapítás óta elnyomják õket. Novák Imre Josua szerint Mátyás király könyvtárát is a hun történelmet tartalmazó kötetek miatt kellett megsemmisíteni; nem véletlen, hogy "a nagy mesterek könyvtárai az elmúlt ezer évben mind leégtek". Kevéssé ismert az a hun érzelmûek által képviselt elgondolás, miszerint Mátyás a kor manicheista keresztény egyházának pátriárkája volt; és a király intézte el, hogy Bakócz Tamás érsek, miután nem választották pápának, megkapja a második egyházi méltóság, a bizánci pátriárka székét.
A finnugor elmélet megjelenése a 19. század közepén végsõ csapást mért hunjainkra. A hun szentegyház e tekintetben is az alternatív eredetelméletek legszebb hagyományait követi: 1873-ban az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter, Trefort Ágoston elnökletével szavazták meg az Akadémia nyelvészeti intézetének tagjai - jobb meggyõzõdésük ellenére -, hogy a finnugor elméletet teszik hivatalossá. Kérdésünkre, hogy mégis kiknek állhatott érdekében bõ évezreden át a hun hagyományok és kultúra, valamint a magyarság "igazi" történelmének elsumákolása, rendre ugyanazt a kitérõ választ kapjuk: "Én lelkész vagyok, a szeretet és a bölcsesség erejével látom a világot, és minden népnek csak a pozitívumait nézem."
Kisebbségben
Mint látható, a finnugor eredetelmélet csupán politikai eszköz, ám évei meg vannak számlálva. A 20. századi kutatások ugyanis világossá tették (ez véletlenül az akadémiai állásponttal is passzol - lásd keretes írásunkat), hogy a magyarok nyelvét és etnikai leszármazását más forrásokban kell keresnünk. Novák szerint a genetika fejlõdése révén hamarosan feketén-fehéren bebizonyosodik, kik is a magyarok valójában - addig azonban a magukat hunnak vallók kénytelenek a kisebbségi létet választani. Ezenkívül, jóllehet szinte minden magyar ereiben csörgedezik hun vér, a hun identitás vállalásához nem árt megismerkedni a hagyományok szerves részét alkotó tudomány alapvetéseivel. "Ha csak borzongató miszticizmust keresel, rossz helyen jársz, mert itt az idõ fizikájáról, biológiájáról, kémiájáról, és a hipertéri ûrhajózás alapjairól lesz szó, amely tudást egy teljesen egységes keretbe ágyazva találhatod a Föld minden világvallásával, amely nem valami rosszul értelmezett tolerancia miatt van így, hanem azért, mert a világ egység" - írja például a Huniversitas szabadegyetem honlapja.
A hunok közössége (noha nem ez az elsõ és egyetlen hun csoportosulás) már vagy tíz éve létezik, de most látta elérkezettnek az idõt arra, hogy hivatalos elismertetését kérvényezze. Ehhez kép-viselõjük szerint az európai uniós csatlakozás adott lendületet: az uniós tagság meglátásuk szerint garanciát jelenthet arra, hogy érvényesüljenek a magyarországi kisebbségek jogai. Bár Novák Imre Josua töretlenül bízik a magyar Országgyûlésben, egy esetleges kedvezõtlen parlamenti határozat esetén akár Brüsszelig is hajlandó elmenni. Érdeklõdésünkre megerõsítette, hogy a jövõben élni kívánnak a bejegyzett kisebbségek jogaival, úgymint önkormányzati képviselõjelöltek indítása, a hun nyelv és rovásírás használata a hivatalos választási iratokon és a nemzetközi nyelvi kutatásokra kiírt állami támogatások igénybevétele.
Mindez azonban nem lenne elegendõ egy kamuból indított népi kezdeményezéshez. Igaz, a kisebbségi szervezetek és önkormányzatok évi költségvetésben kiutalt állami támogatása nem olyan nagy, hogy az 1993-as törvény hatálybalépése óta megérte volna akár egy csoportnak is ezer aláírást összegyûjteni. Már csak a könyvtárnyi irodalmat tekintve is valószínûtlen, hogy a magát hun kisebbségként aposztrofáló csoport kezdeményezésének pusztán hatalmi törekvés, esetleg a humorérzékük lenne az indítéka. A már bejegyzett kisebbségek az elsõ napokban felháborodtak, késõbb apátiába estek. Az illetékes országgyûlési bizottság vélhetõen az etnikum - törvénybe is foglalt - definíciójának eseti értelmezésével fog dönteni.
Eörsi Sarolta
Az akadémikus álláspont
A hunok valóban uralták Ázsia területének északi részét a Krisztus elõtti második században. A nagyszámú hunkutató kínai történész (közülük sokan rokonítják a hunokat a magyarokkal) 3500 évvel ezelõtti forrásokra is hivatkozik. A hun törzseknek nagyon sokféle neve és fajtája volt, a kínai dinasztiákat ostromló legnagyobb törzs például Hsziung-nu néven szerepel a történetírásokban; a hagyomány szerint a kínai nagy fal is a hun támadások ellen épült. A legnagyobb keleti hun törzsek csak a Krisztus utáni negyedik században menekültek nyugatra. A nyugati hunok fénykorát köztudottan Attila király idejére teszik a források, aki bátyja megölésével több törzset egyesített, és számos hódítást vitt véghez. 453-ban bekövetkezett halála után utódja, Ellák elesett a germánok elleni csatában, majd a hun törzsek Kis-Ázsiába visszahúzódva hamar beolvadtak a helyi törzsekbe.
A bizánci (konstantinápolyi) pátriárka a keleti keresztény egyház egyik vezetõ tisztsége. Mint ismeretes, az 1054-es nagy egyházszakadás óta a keleti és a nyugati keresztény egyház - noha 1965-ben visszavonták a kölcsönös kiközösítést - független egymástól.
