Interjú

Pikó András: "Nem tudom semmivel sem bezsarolni a pártokat"

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2019. július 25.

Belpol

Ki tudja, mióta hallgattuk őt a Klubrádión, főleg reggelente. Egy ideje azonban már nincs ott a hangja, belefogott a kampányba, mert a „nyóckerben” lenne polgármester. Az ismert újságíró függetlenként venné be a Fidesz egyik fővárosi bástyáját. A politikához vezető útjáról és elképzeléseiről a Mátyás téren beszélgettünk.

Magyar Narancs: A ’80-as évek végén a szegedi egyetemen már sztrájkot szervezett, ebből a tettrekészségből pedig logikusabban következett volna a politikusi pálya, mint az újságírói.

Pikó András: Ráadásul ’90-ben már politikaközelben is voltam! Friss diplomásként jöttem ki a szegedi történelem szakról, az első választáson én voltam az SZDSZ Csongrád megyei kampányfőnöke. Természetesen semmit nem tudtunk arról, hogyan kell az ilyet csinálni, de fiatal voltam és agilis, hát megpróbáltam. Nem túl nagy sikerrel, mert bár országosan jól szerepelt a párt, megyei szinten épp Csongrádban lett a leggyengébb, pedig Tamás Gáspár Miklós volt a megyei listavezetőnk.

MN: Miért nem maradt a pártnál? Egy kudarc a politikában, az semmi.

PA: Túl kicsi volt a politikához kapcsolódó konfliktustűrő képességem, vagy túl nagy volt a morális elvárásom. Nehezen viseltem az eszetlenkedést, ami az akkori MDF és SZDSZ között folyt. Arra is határozottan emlékszem, mikor éreztem azt, hogy nem ezt kell csinálnom. Volt egy aktivistáknak tartott eligazítás, ahol John Stuart Mill és az angol liberálisok alapján próbáltam elmagyarázni az akkori „radi szadi” main­st­reamnek, hogy miért nem liberális megoldás művezetőtől fölfelé mindenkit fellógatni a lámpavasra. Ez volt akkor ott a közhangulat.

false

 

Fotó: Németh Dániel

 

Ezek az emberek – akiket főleg az antikommunista attitűd vonzott be – aztán a MIÉP-ben és a kisgazdáknál kötöttek ki. Éreztem, hogy nem ez az én utam. ’90 nyarán még összehoztunk egy megállapodást a helyi Fidesszel arról, hogy ki legyen a szegedi polgármesterjelölt, majd kiszálltam. Elmentem újságírónak azzal, hogy eltettem magamba ezt a politikai dolgot. „Egyszer talán” – gondoltam. Megkérdezték egyszer, nem akarok-e politizálni. Mondtam, majd 50 fölött, amikor itt egy beállt, unalmas demokrácia lesz, addig viszont szerintem érdekesebb a sajtó.

MN: Ehhez képest, ami most van, az sem nem unalmas, de már nem is nagyon demokrácia.

PA: Ahogy romlott a politika, úgy láttam, hogy mindez mit tesz a hivatásommal, és nőtt bennem a diszkomfort érzés. A mélypontra 2013 végén kerültem, akkor közel voltam ahhoz, hogy abbahagyom a rádiózást. Azért nem szálltam ki, mert elkezdtem a Heti Betevőt és más civil aktivitást. Ez volt a válaszom, mert már nem volt elég, hogy csak pofázok meg kérdezek. És ezzel már léptem egyet a politika felé. A civil munkában iszonyatosan sok tapasztalat és gyakorlati tudás jött össze. Megérett a helyzet, hogy nekifussak egy választásnak.

MN: Mi volt a fordulópont? Amikor először eszébe jutott, hogy „akár polgármester is lehetek”.

PA: Tavaly ősztől lógott a levegőben, hogy ha az a józsefvárosi civil csoport – amely ott volt a tavaly nyári Győri Péter-kampány mögött – „közéletet csinál”, abban benne lesz, hogy elindulok. Képviselőként vagy polgármesterként. Az ambícióm megvolt ehhez, és januártól jöttek az első telefonok.

MN: Honnan kapta az elsőt?

PA: Sok civil barátom biztatott, de az MSZP-től jött az első telefon. Az első beszélgetés kudarcos volt, nagyon mást gondoltunk az együttműködésről.

MN: Mit akartak? Pikó András pártlogóval, vörös háttérrel, szegfűvel integet egy óriásplakátról?

PA: Ha nem is ezt, de valami garanciát, ami becsatornáz a pártvilágba. Ami bizonyos szempontból érthető. Egy civil mindig kockázat, nincs benne a struktúrában, ki tudja, mit csinál holnap.

MN: Korábban érezte azt, hogy a civil szférában van egy adag fóbia a politikusoktól?

PA: Ez tagadhatatlan.

MN: És ez sok mindent megakadályoz.

PA: De fordulópontot érzek ebben. Ez valóban inkább fóbia volt a 2010-es évek elején, de nem véletlenül volt így. Természetes, hogy a pártpolitikában erős a hatalmi elem, ott érthetően sokat kell gondolkodni azon, hogy a saját hálózatukat helyzetbe hozzák és benne is tartsák a helyzetben. A civileknél ez nem így működik, nem pozíció-, inkább problémacentrikus, megoldáskereső felfogás az övék. Újabban mégis az a felismerés lett erős az én civil környezetemben, hogy rendszerszintű változások a politikán keresztül érhetők el.

Pikó András

Pikó András

Fotó: Németh Dániel

 

Tenni kell, és ezt csak közösen lehet. Amibe belefogtunk Józsefvárosban, az tulajdonképpen egy nagyon érdekes kísérlet. Arról szól, hogy a kétfajta logikát, a hatalmit és a civilt össze lehet-e úgy párosítani, hogy azok ne kioltsák egymást, hanem épp a jót hozzák ki egymásból. A fordulópont azzal van összefüggésben, ahogyan a Fidesz bekeményített. Egy idő után hiábavalónak érzed, hogy az utcán ételt osztasz embereknek, mert csak karcolod a felszínt, ahelyett, hogy a probléma lényegét kezelnéd. Az érdemi változáshoz ott kell lenni a politikában.

MN: Tud betanult szöveget elmondani?

PA: Igen, ha én írom.

MN: Vannak szónoki képességei?

PA: Határozottan!

MN: Ezek jó hírek, főleg mert Győri Péter, amikor megírta nyilvánosan, mik voltak a tavalyi időközi zakó okai, mások mellett a saját, politikusi hiányosságait jelölte meg.

PA: És ezt még tudtuk is róla.

MN: A 2018. áprilisi választáson a Fidesz a kerületben 40 százalék körül teljesített. Pár hónappal később, miután Kocsis Máté polgármester az Országgyűlést választotta, és emiatt időközi polgármester-választást tartottak, már fölényes kétharmados sikert aratott a fideszes Sára Botond Győri Péter ellen.

PA: Annak a kampánynak sok strukturális hibája volt. Lényegében az utolsó előtti napon dőlt el, hogy Péter lesz a jelölt. Ebből fakadóan minden el volt késve. Két hete már kampányban voltunk, de azon vitatkoztunk, hogy mi a fő üzenet. Én a kampány kommunikációját segítettem…

MN: Ingyen?

PA: Persze, a Klubrádiótól is engedélyt kértem rá. A kampány megkésettsége miatt arra sem volt energia, hogy a két stábot összedolgozzuk. Volt egy civil bázis, amit mi hoztunk, ez 100–150 embert is jelentett alkalmanként. Se pénz, se kampánytechnikai tudás, se nyomdai kapacitás nem volt mögöttünk, csak gondolatok voltak. A másik oldalon főleg az MSZP állt, amelynek egy másfajta logikában kellett a szervezettséget és a pénzt biztosítani. Frusztrált minket, mert nem voltunk velük pariban, őket pedig az, hogy itt van ez a csomó „hőzöngő” civil, és nem tudnak velük rendesen dolgozni. De Péter és a civil csapat rosszul döntötte el azt is, hogy kell-e negatív kampányt vinni.

MN: Nem vittek. Kellett volna?

PA: Meg kell mutatni a választóknak, mi zajlik a kerületben. 2018 áprilisában volt egy érzékelhető ellenzéki többség Józsefvárosban, de ezt nem lehetett megszólítani olyan szakpolitikai döntésekkel, amilyenekkel mi operáltunk. A civilek von Haus aus a középosztály alá lőnek az üzeneteikkel. Lakhatási válság a szegények oldaláról, szociális válság, de a hajléktalanság szempontjából. Kiderült az elemzésekből, hogy sok fiatal középosztálybeli költözött a kerületbe, akik pedig politikai értelemben az ellenzéket erősítik. Nem a saját szavazóinkhoz beszéltünk, emellett Péter személye alkalmas volt, hogy a Fidesz beállítsa egy régi SZDSZ-esnek, aki tűcsereprogramot akar.

MN: Ez felerészben már önre is igaz, a „régi SZDSZ-es”. Tűcsereprogram is lesz?

PA: Van Budapesten tűcsereprogram, három is, kettőt egyházi szervezet visz, érdemes elgondolkodni, őket vajon miért hagyják békén. De helyes, hogy békén hagyják őket, szerintem az is jó, ha ők csinálnak tűcsereprogramot. Viszont kikérjük az adatokat, hogyan alakultak az elmúlt időszakban a hepatitis C-fertőzés számai. Szeretném tudni, hogy ez ügyben mi a helyzet, miközben látom, mely tereink vannak tele tűvel.

MN: Tényleg „roma maffiafőnökkel” kell itt megállapodni, ha egy párt szavazatot akar venni? Erre is utalt Győri Péter, amikor kipakolt a tavalyi kampányról.

PA: Büszke vagyok, hogy úgy ismerem a kerületet, mint a tenyeremet. Azt is tudom, milyen árfolyamok szoktak lenni.

MN: Avasson be!

PA: Ötezer forint, úgy tudom. Az idézett megjegyzés egyébként sokakat sért itt, ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy láttam arra utaló jeleket a Magdolna-negyedben, hogy vásárolnak szavazatot. Volt olyan aktivistánk, akinek oda is szóltak: „van pénzünk”. A Fidesznek vannak ilyen vállalkozói, mégis vannak kételyeim. Nem is abban, hogy van ilyen jelenség, inkább az elterjedtségében, miután ez az a negyed, ahol a legkevesebben szavaznak. Ezzel együtt azzal riogatnak, hogy a Fidesznek már a választás előtt van 1500 szavazata.

MN: Potom 4–5 millió forint volt a tavalyi időközin a kampányköltség. Most mennyi lesz?

PA: Nagyjából 20 millió.

MN: Az sem túl sok.

PA: Ennyink van, ebből fogunk dolgozni. A kampánynyitó filmünk után több tucat aktivista jelentkezett a csapatba, ez jó hír. Lesz mikrogyűjtés, még egyszer nem szeretnénk abba a helyzetbe kerülni, ahol a civilek kiszolgáltatottak a baráti pártoknak.

MN: De így vagy úgy, valamifajta kiszolgáltatottsága lesz. Függetlenként úgy akarja rábírni őket közös mozgásra, hogy nincs felettük hatalma.

PA: És nem is lesz.

MN: De ez nem eleve lehetetlen? Ott van Zugló, látjuk, hasonló felállásban mi történt Karácsony Gergellyel. Az MSZP és a Fidesz szépen megállapodott egymással, ő meg foghatta a fejét.

PA: Abban állapodtunk meg, hogy nem kell beülnöm egyetlen frakcióba sem, másrészt magam irányítom a polgármesteri program megírását, és magam felügyelem a kampányomat. A majdani működést csak a nyilvánossággal tudom befolyásolni. Nem tudom semmivel sem bezsarolni a pártokat. Előállhat „zuglói” helyzet, bár ahogy a támogató kerületi pártszervezetek hozzáállását látom, ennek kevés a realitása. Amíg van esélye, hogy egy vitában tisztességes megoldást találjunk, addig nem állok fel az asztaltól. Ha a helyzet túlmegy ezen, mint az a ferencvárosi parkolási biznisznél történt, abban nem leszek partner.

MN: És akkor mit csinál?

PA: Máshonnan jövök, mint Gergő. Ő pártpolitikus, neki sok mindenre kell figyelni, amire nekem nem. Viszont arra meg nekem kell tekintettel lennem, hogy az, amiért a civilek támogattak, ne sérüljön. Nem vagyok rákattanva a dologra, bármikor ki is tudok szállni, ha a kerület érdeke sérül.

MN: Fel tud hívni erős embere­ket? Ha gondja van a pártokkal.

PA: Igen, beszéltem velük. Többekkel, több pártból. Azt kérték, csak a legszükségesebb esetben emeljem fel a telefont. Én is szeretném elkerülni ezeket a hívásokat.

MN: Alkudozni azonban muszáj lesz. Az is politika, nem tudja kikerülni.

PA: Elfogadtattam, hogy minden nagy szakpolitikai területre felállítunk egy-egy külső tanács­adó testületet, ezek teljes iratnyilvánosságot élveznek majd. Az, hogy a pártoknak vannak jó szakembereik, és őket helyzetbe lehet hozni – ez ellen nincs kifogásom! Meg kell teremteni azt a feltételrendszert, amelyben a mutyi, a rossz típusú kompromisszum miatti kockázatot annyira megnöveljük, hogy belekezdeni se legyen érdemes. Ezt pedig a nyilvánossággal lehet. Ez a garanciája annak, hogy másképp kezdjenek el működni a dolgok.

false

 

Fotó: Németh Dániel

 

Tudja, a kerületben iszonyatos nagy bajok vannak, rengeteg mindent kell csinálni. Itt a lakásgazdálkodás, ebben a kerületben van a lakásállományon belül arányaiban a legtöbb bérlakás. Az önkormányzat nem fordít energiát a lakásállomány karbantartására. De még azt sem nagyon tudja, kik laknak benne, nem véletlenül virágzik a tovább-béreltetés. Ebből aztán társadalmilag kezelhetetlen szituációk alakulnak ki olyan házakban, ahol minden lakás önkormányzati.

És ilyen helyzetben mondja az önkormányzat: tessék, meg lehet vásárolni a romhalmazt! Na, ez teljes csőd. Hozzáférhető és jó minőségű bérlakások kellenek. Először képbe kell kerülni, milyen ez a lakásállomány műszakilag, illetve a jogviszony szempontjából. Aztán el kell kezdeni rendet tenni. És rögtön szembejön, hogy egy csomó embert ki kell lakoltatni, hiszen nem akarsz törvényesíteni illegális szituációkat.

MN: Pikó András polgármesterként kilakoltatással kezdi a munkát – ez ütős cikkcím lesz.

PA: A valós helyzet megismerésével fogom kezdeni, a kerület mostani adataiban nem bízom. Utcára gyerekes családokat biztosan nem fogunk rakni akkor sem, ha felelősek a helyzetért. Ha valakit jogcím híján el kell küldeni, akkor őt át kell tenni egy olyan krízislakásba, ahol méltányos ideig lakhat, amíg meg nem oldja a helyzetet.

Az így felszabaduló laká­sokat pedig szép lassan el kell kezdeni felújítani. Szakítani kell azzal, hogy a bérlakás-politika egyben szegénypolitika is. A lakhatási probléma a VIII. kerületben nemcsak a szegények problémája, hanem a középosztálybeli családoké is. Miközben ezer üresen álló lakásunk van, tudnék magának olyan házat mutatni, amelyet kívülről rendbe hoztak uniós forrásból, belül viszont a lakások fele be van falazva. Kilakoltatták az embereket, majd befalazták, nehogy beköltözzenek. Mégis, mi ez?! Ezeket a lakásokat lakhatóvá kell tenni olyan emberek számára, akiknek szüksége van rá.

MN: Mondja már ki: lesz itt 5 ezer új bérlakás, ha Pikó lesz a polgármester!

PA: Ilyet én nem fogok mondani.

MN: Nem látja a főpolgármesteri előválasztást? Minden napra jut egy bombasztikus ígéret.

PA: Az én kampányom nem ilyen. Cserébe viszont kockázatvállalóbb lesz, és nem lesz sunnyogás. Ezt tudják a támogatók is. Nem fogunk belefulladni a civil ortodoxiába: előbb megnyerjük a választást, utána kell majd a jó dolgokat csinálni. A pártoknak pedig azt mondtam: én nem úgy működöm, hogy benyomom a bullshitgenerátort. Ez egy földközeli kampány lesz, problémaközpontú, őszinte, de amely képes egy másfajta városvezetés vízióját megmutatni. És a Fidesszel szemben negatív lesz a kampány.

MN: Szóval az csak a kezdet, hogy világgá kürtöli, hogy a kerület vezetői nem Józsefvárosban laknak? A kampányfilmben ezt tette.

PA: Igen, ez csak a kóstoló.

MN: Mi jön még? Meddig lehet elmenni?

PA: Nem lesz hazudozásra alapozott karaktergyilkosság. De minden rossz gyakorlatra rá fogunk mutatni. A magánkézben lévő társasházak például pályázhatnak felújítási alapokra – ez volt a tavalyi kampányuk nagy dobása. Ígértek fűt-fát, de most, amikor beszélgetünk emberekkel, kiderül, hogy ezzel kapcsolatban erős a csalódás. A felújítási pénzek jó része külső homlokzatfelújításra ment el, miközben a házak belülről rohadnak szét. Senki sem akar és nem tud vakolatban aludni.

MN: Önnel az élen ellenzéki kerület lenne Józsefvárosból. A pályázatok elbírálásánál ez minden, csak nem előny Fidesz-uralom idején.

PA: Meggyőződésem, hogy az ellenzéki irányítású kerületek többet költenek a lakosaikra, mint a kormánypártiak. Józsefvárosban most nincs egészségügyi szűrőprogram, nincs bérlakás-felújítás, nincsen önkormányzati lakásépítés, nem úgy, mint a szocialista vezetésű XIII. kerületben. Tudja, mi a különbség? Az, hogy az egyik benne van a Fidesz korrupciós hálójában, a másik pedig nincs. Ezerféle módon csorog ki a pénz a Fidesz hatalmának fenntartására, ezt kell megfizetnie annak, aki kormánypárti kerületben lakik.

Nálunk a Lokál (Habony Árpád propagandalapja – a szerk.) csak 30 millió forint, de egy Tiborczhoz köthető cég irányítja a közbeszerzéseket. A sápot amúgy „leadónak” hívják. A rendszer alapja, hogy ezt a leadót megfizesse a kerület. Nem tudom, hova tűnik a pénz, ami Angyalföldön bérlakásfejlesztésre megy. A kerület gazdálkodása ma teljesen átláthatatlan.

MN: Lesz boszorkányüldözés? Lámpással keresi majd a milliókat, amelyek az ún. „leadóba” mentek el?

PA: Muszáj megnézni. Egy önkormányzat azért önkormányzat, hogy a lakosság érdekeit szolgálja. Hogy ha egy új vezetés megpróbálja ezt a rendszert átvilágítani, azzal a saját demokratikus elveinek és felhatalmazásának tesz eleget. Én minden VIII. kerületinek leszek a polgármestere, a polgárok biztosak lehetnek benne, hogy ezentúl minden forrást rájuk költünk, és egy fillér sem megy többé a Fidesz hatalmi gépezetének olajozására. És elmagyarázzuk, mit veszítettek el az elmúlt években. Ezt nem tudom másképp megtenni, csak ha belenézek a számokba.

MN: És? Kóstolgatják már?

PA: Hajaj! Amióta kijött a kampányfilmem, Kocsis Máté többször is nyilatkozott rólam. Elértem az ingerküszöbüket, és ez jó hír.

MN: Nulla vezetői tapasztalat. Nulla önkormányzati tapasztalat – nyilván ezt is megkapja majd.

PA: Itt élek 15 éve, civil aktivistaként rálátok a kerület szociológiai valóságára. Rengeteg tudásom van, ami hiányzik a politikából. Lehet, hogy városüzemeltetési tapasztalatom nincs, de vezetői tapasztalatom jócskán akad az elmúlt évtizedekből, ami polgármesternek alkalmassá tehet. Nem a stúdióból érkezek, hanem a C8-ból, egy olyan közösségből, amelynek a tagjai évek óta résztvevői a helyi közéletnek. Alkalmas vagyok irányt szabni annak, hogy a kerület hogyan fejlődjön. Senki sem úgy születik, hogy városvezető lesz. Ebbe bele kell tanulni, és én hosszú évek óta készülök erre.

MN: Hány ember főnöke lesz?

PA: A jegyző lesz a főnök.

MN: Formailag. Önnek viszont főnökként kell viselkedni.

PA: Igaz. De még ez a szám sem nyilvános, most kértünk erről adatot. A vagyongazdálkodás és városüzemeltetés értelmetlen összevonásával holdingot hoztak létre egy több mint 50 fős vízfejjel. Ennek a működési modellnek – a NER-ről beszélek – ez is lényege. Átláthatatlan, viszont helyet biztosít csókosoknak.

MN: Szóval kirúgások is lesznek.

PA: Nyilván kell egy átvilágítás, ami megmutatja, hol vannak felesleges kapacitások. Politikai ismerősre vagy rokonra nem akarok közpénzt áldozni. Senkit nem küldök el, akinek jó és hasznos a munkája.

MN: Nehéz a kötéltánc?

PA: Mire gondol?

MN: Már nemcsak civil, de még nem politikus, viszont párt sincs maga mögött. Mindkét oldalnak meg kell felelnie, azaz ezer mindenre kell tekintettel lennie.

PA: Ez így van, és erre rettenetesen érzékeny vagyok. A kötéltáncra pedig az a legjobb megoldás, ha egyértelművé teszed a helyzetedet. Ezért döntöttem úgy, hogy kilépek a Klubrádiótól, nem kell a biztonsági háló alám, de kell az ebből a helyzetből fakadó izgalmi állapot. Ettől jobban harapok. Onnan kezdve, hogy jelölt lettem, politikus vagyok, olyan, akinek erős erkölcsi értékrendje van. De politikus vagyok, nincs fóbiám a politikától.

A politikát tisztességesen, jól kell csinálni. Ebben segítenek a civil életemből hozott minták, amelyeket már politikusként akarok alkalmazni. Szeretném kipróbálni, milyen, amikor egy testületben nincs korrupció. Ahol nem pénzért adogatják el a lakáskiutalásokat, ahol értelmes vitákat lehet folytatni arról, jó dolog-e ennyi autónak parkolási lehetőséget adni, vagy esetleg több zöldterület kellene. Egyszerű vágyaim vannak. Normális politikát kell csinálni és normális ügyintézést. Ezt politikusként lehet, de civil értékrenddel.

(Az interjú a Magyar Narancs 2019. június 27-i számában jelent meg, most újraközöljük teljes terjedelmében online is.)

Neked ajánljuk