Lepp Lászlót, a Kontakt-Busz (KOB) Kft. ügyvezető-tulajdonosát (2006-2010) tavaly nyáron az Országgyűlés a Volánbusz reorganizációs programját és 2003-2010-es működését vizsgáló eseti bizottsága is meghallgatta. Lepp 2006-ban lépett ki a Volánbusz Zrt.-től, ahol 1972-től dolgozott; szerelőként kezdte, kelenföldi üzemigazgatóként folytatta, vállalkozási igazgatóként szerelt le. Még abban az évben megalapította lányával a Kontakt-Busz Kft.-t, amely 2007 májusában elnyerte a Volánbusz Zsámbék és térségére kiírt alvállalkozói tenderét: öt évre szóló, 3,87 milliárd forintos megbízása évi 2 millió 800 ezer kilométer menetrendszerű járat üzemeltetésére vonatkozott. Sebestyén Enikő, a Volánbusz Zrt. egykori ügyviteli igazgatója a bizottság előtt azt mondta: 2003-ban a tulajdonos állam kérésére dolgozták ki a programot abból a célból, hogy a működés hatékonyságát, a szolgáltatás színvonalát növeljék. A reorganizációs intézkedések révén az árbevételt növelni, a ráfordítást csökkenteni tudták. A kiszervezésnek a Volánbusz vezérigazgatói székébe a BKV menedzsmentjéből 2002-ben érkezett Pekli Ferenc látott hozzá, aki 2010 őszig maradt a társaság élén.
Ész nélkül
A KOB megbízását vizsgáló 2011-es jelentés számos ponton törvénybe ütközőnek találta az alvállalkozó kiválasztását és a szerződés teljesítését. Már az ellentétes volt a közbeszerzési gyakorlattal, hogy a Volánbusz nem vizsgálta a jelentkezők referenciáját. Az előző évben alakult KOB-nak persze aligha lett volna esélye túljutni e rostán: szolgáltatások megrendelésekor általában hároméves gyakorlatot várnak el a pályázóktól. A műszaki alkalmasságot a kiíró mindössze egyetlen szakember meglétéhez kötötte.
A tenderre jelentkező három cégből az első kör - a Pannonbusz kizárása - után kettő maradt talpon: a Kontakt-Busz és a NAD Nové Zámky (erről lásd keretes írásunkat). A Lepp-vállalkozás egy kilométer megtételéért 300 forintot kért, a szlovák társaság 340 forintot. A bírálati szempontok másik eleme a forgalomba adandó buszok átlagéletkora volt. A NAD-nál ez 60 hónap, a Kontakt-Busznál mindössze 1 hónap volt, Lepp ugyanis újonnan vásárolt kínai buszokra építette a flottáját. Az országgyűlési bizottság előtt úgy nyilatkozott, hogy a kínai buszok világszínvonalú gyártók részegységeiből készültek, az áruk csak 70 százaléka volt a más gyártmányú, hasonló műszaki színvonalú buszokénak. (Ezeket a King Long buszokat később a szakmában "limlom" buszokként is emlegették a felmerült műszaki, szakmai problémák miatt.)
2007. június 29-én a Volánbusz a KOB ajánlatát hirdette győztesnek, jóllehet az eljárás során nem tisztázódott, hogy az ajánlattevők az elvárt szolgáltatást milyen konstrukcióban, saját tulajdonnal vagy bérelt eszközzel teljesítik. A vizsgálat szerint "ez a körülmény alapvetően befolyásolja az ajánlatok összehasonlíthatóságát, különös tekintettel az ajánlatkérő által választott értékelési módszertanra".
A júliusi szerződéskötés után a KOB terheit a Volánbusz anyagiakban is kifejezhetően csökkentette. 2008 februárjában négyoldalú megállapodás köttetett: a Volánbusz engedményezési eljárásban a CIB Lízing Zrt.-nél átvállalta a buszok lízingdíjával kapcsolatos tartozást. A konstrukcióban a Kontakt-Busz volt az engedményező, partnereként a semmiből előlépő T&J Busz Kft.-t tüntette fel, míg a buszok szállítója a Neobusz Magyarország Kft. volt. A 2006 végén alapított T&J-be 2007. augusztusban ugyanaz a luxemburgi offshore cég, a Taibo Beteiligungen AG szállt be, amely 2007 májusában a Kontakt-Busz tulajdonosa lett, 2006-ban pedig megalapította a Neobuszt. Az egy tőről fakadó KOB, T&J és Neobusz így kvázi a Volánbusz kontójára üzletelt egymással. Az sem érdektelen körülmény, hogy a kizárt Pannonbusz Kft.-nek ugyanaz a Kelemen János és Hámor Tamás volt a tulajdonosa 2003-2011 között, akik a T&J-nek is 2007-2009 között.
Jolán és a Volán
Fotó: Németh Dániel
Garancia nélkül
A T&J az előbb taglalt közbeszerzési eljárásban nem vett részt, egy másikban viszont igen: erre hivatkozva emelte partnerévé a KOB. A közbeszerzési átvilágítás ezt az eljárást törvénysértőnek találta, mivel szerződést kötni csak a tárgyalások szerinti tartalommal lehetett volna. "Az is kérdéses, mely körülmények indokolták, hogy a két különböző közbeszerzési eljárásban nyertes személyek ugyanazon szállítóval és ugyanazon termékre szerződtek, egyazon megállapodásban. Ez a tőkepiaci törvény szabályaiba ütköző, tiltott versenyjogi magatartások tanúsítását is felveti" - nyomatékosítja a szakértő. Egyúttal arra is felhívja a figyelmet, hogy az engedményezési és tartozásátvállalási szerződés feltételei a tiltott állami támogatásban való részesülést is megvalósíthatják. Ráadásul a tartozás átvállalása nem biztosít garanciát az állami megrendelő részére, a Kontakt-Busz valamenynyi kötelezettségéért a Volánbusz tartozik helytállni: így például, ha a KOB csődbe megy, a Volánbusz fizet tovább a buszokért.
Eredetileg a szerződésben volt egy ún. jóteljesítési garancia kitétel, ezt azonban a tárgyalások során törölték: ezzel gyakorlatilag levették a teljesítésért való felelősséget a vállalkozó válláról. A vizsgálat fölveti: az állami vagyonról, az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló jogszabályok értelmében egyáltalán volt-e lehetősége a Volánbusznak arra, hogy a vállalkozási szerződést ilyen feltételek mellett megkösse. Ha nem, a szerződést ez okból érvénytelennek kellett volna minősíteni.
Önök kérték
Bár a személyszállítást 2008. januárban kellett volna kezdeni, 2008. március 31-én június 30-ára tolták a startot. Indokát a módosító okiratban nem tüntették fel - rója fel az újabb jogsértést a vizsgálat. Viszont a KOB számára kedvező szerződésmódosítások ekkor indultak be: 2008. július 8-án visszamenőleges hatállyal a 300 forint/alapkilométer vállalási díjat levitték ugyan 200 forint/alapkilométerre (plusz 90 forint üzemanyagdíj), ám 2010. február 26-án 331 forintra növelték. A gépek használatáról 2008. decemberben újabb szerződést kötöttek. 2009. februárban a Volánbusz a soros szerződésmódosításban elismerte a lízingdíj árfolyamkockázatából eredő többletköltségeket, azaz átvállalta a KOB-tól a svájci frank erősödése miatti díjnövekedést. E szerződésmódosítás körülményeit a vizsgálat nem tudta feltárni, mivel a rendelkezésre álló dokumentumok erre nem adtak lehetőséget. Annyi viszont bizonyos - mutat rá a szakértő -, hogy egy adott szolgáltatás kockázatai a vállalkozót, és nem a megrendelőt szokták terhelni. Április 20-án a Volánbusz újabb gesztust gyakorolt, az alapkilométer-díjat 223 forintra engedte emelni, június 9-én pedig a KOB-ot illető bevételarányos díjat 40-ről 60 százalékra. A Volánbusz "versenyt torzító módon átvállalta a vállalkozó üzleti kockázatát, mely körülményekről az alap-közbeszerzési eljárást megindító és közzétett hirdetmény egyáltalán nem tartalmazott rendelkezéseket, így a megrendelő a piaci szereplőknek egyenlő esélyt sem biztosított az eljárás során, hogy hasonlóan kedvező feltételek mellett ajánlatot tudjanak tenni" - vonja le a következtetést a közbeszerzési átvilágítás.
Június 15-én a sorrendben hetedik szerződésmódosítás során a vállalkozó jogosulttá vált előleg kérésére is a várható havidíj 50 százalékáig. A tizedik módosításban, 2010. március végén a Volánbusz elismerte az infláció feletti üzemanyagár-növekedésből adódó fajlagos többletköltségeket. A tizedik szerződésmódosítás részeként immár üzemanyag-kompenzációt is kezdett fizetni a vállalkozónak.
Laukó Mária korábbi stratégiai igazgató a parlamenti vizsgálóbizottság előtt úgy látta, szakmailag jó munkát végeztek, a reorganizációs program elemei most is hatékonyan működnek, például az alvállalkozók bevonása a járatok üzemeltetésébe. A KOB 2009-ben gyorsított eljárás keretében a Buda környéki Volán-járatokat vehette át 1,7 milliárdos megbízás keretében. A Volánbusz javát szolgáló első lépésre 2010 decemberében került sor, amikor az új vezetés felmondta a lízingdíj-kompenzációt. 2010 novemberében Lepp Lászlót ismét a Volán Egyesülés műszaki-fejlesztési igazgatójának választották.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. a Volánbusz gazdálkodása miatt 2012. februárban feljelentést tett a Nemzeti Nyomozó Irodánál. A Narancs megkeresésére a rendőrség azt közölte, hogy az ügyben a BRFK Gazdaságvédelmi Főosztálya indított nyomozást 2012. március 9-én, hűtlen kezelés bűntett gyanúja miatt, ismeretlen tettes ellen. A nyomozás jelenleg is folyamatban van, gyanúsítotti kihallgatásra még nem került sor.
A KOB mindezektől, valamint a Gazdasági Versenyhivatal 2010. áprilisi, kartellgyanú miatt elrendelt KOB-os és T&J-s razziájától, a kormány- és tulajdonosváltástól függetlenül nem esett ki a Volánbusz kegyeiből. Tavaly egyedüli pályázóként ismét elnyerte a zsámbéki régió vonalait a Volánbusz 2,2 milliárd forintos tenderén. A T&J szintén egyedüli ajánlattevőként lett a gödöllői régió volánbuszos alvállalkozója, megbízásának értéke 1,4 milliárd forint.
L. Simon kormányközelbenA lízingbe indoklás nélkül bevont T&J egyik gazdája ma a Príma Busz Kft. - tavaly nyár óta a Kontakt-Busz társtulajdonosa is -, amelynek egyik tulajdonosa 2000-2012 között a Kiter Ipari és Szolgáltató Kft. volt. A Kitert 1995-ben L. Simon László kulturális államtitkár másodmagával alapította (lásd: A Tank kitérői, Magyar Narancs, 2012. június 28.); érdekeltségét 2002-ig tartotta meg, de 2004-ig kézbesítési megbízottja volt a cégben üzletrészt szerző, Nevadában bejegyzett Economic Research of Central Europe Ltd.-nek. Akkor aztán két évre L. Simon másik cége, a Ráció Kiadói és Idegenforgalmi Kft. vásárolta be magát. A Kiter a Széles Gábor érdekeltségében lévő Videoton Holding Zrt.-vel 1998-ban alapította és 2006-ig fele részben birtokolta a VT Transman Személyszállítási Kft.-t. A VT kezdetben a székesfehérvári ipari park munkásjáratait üzemeltette, ma már a BKV 23, az Alba Volán négy járatát is, továbbá ellátja a budaörsi menetrendszerű személyszállítást. L. Simon 1998-2004 között a VT felügyelőbizottsági tagja volt. A Kiter a VT-n kívül két regionális, Kassa és Érsekújvár környékét ellátó szlovák busztársaságot is megszerzett: az egyik a Volánbusz-tenderen elbukott NAD Nové Zámky volt. (A Kiter 2009-ben az angol Arriva-csoporthoz került, amelyet a német állami vasúttársaság, a Deutsche Bahn vásárolt fel.) A Volánbusz tavalyi tenderputtonyának harmadik nyertese, a Príma Busz érdekeltségében lévő Color Tours Kft. egyedüli pályázóként jutott a jászsági vonalak 3 milliárd forintos üzemeltetéséhez. |
