Postabank-konszolidáció: A nagy számok örvénye

  • Várkonyi Iván
  • 1998. december 17.

Belpol

A Postabank elveszítette alaptőkéjét, és jelenlegi tulajdonosai nullára írhatják le a bank részvényeibe fektetett tőkéjüket a december végi közgyűlésen, amikor is az állam újabb tízmilliárdokat költ a pénzintézet megmentésére. Az viszont már vita, mégpedig politikai vita tárgya, hogyan alakulhatott ki ekkora veszteség, és hogy egyáltalán mekkora hiányról lehet beszélni. A kormányzat mindenesetre hajlamos felnagyítani a bankra költött összegeket és a hiány nagyságát, de nem tudni, hogy az ebből származó politikai előnyökön túl van-e rá gazdasági oka.
A Postabank elveszítette alaptőkéjét, és jelenlegi tulajdonosai nullára írhatják le a bank részvényeibe fektetett tőkéjüket a december végi közgyűlésen, amikor is az állam újabb tízmilliárdokat költ a pénzintézet megmentésére. Az viszont már vita, mégpedig politikai vita tárgya, hogyan alakulhatott ki ekkora veszteség, és hogy egyáltalán mekkora hiányról lehet beszélni. A kormányzat mindenesetre hajlamos felnagyítani a bankra költött összegeket és a hiány nagyságát, de nem tudni, hogy az ebből származó politikai előnyökön túl van-e rá gazdasági oka.

A kabinet még szerény is volt, amikor 200 milliárd forintot emlegetett a Postabank konszolidációjának végeredményeként. A jövő év végén ugyanis körülbelül 300 milliárd forint lesz a Postabank számlája, és az évek előrehaladtával - ahogyan a pénzintézetnek adott állampapírok kamatoznak - ez az összeg lineárisan emelkedni fog. Azt azonban csak kevesen tudják pontosan megmondani, hogy ebből mekkora a valóban állami kiadás.

Mi mennyi?

Járai Zsigmond pénzügyminiszter azt mondta, hogy az állam eddig 63 milliárd forintot költött a bankra, ám az összeg akár túlzottnak is tűnhet: ez a Postabank-roham után közvetlenül adott 12 milliárdos garanciavállalásból, az úgynevezett alárendelt kölcsöntőke hétmilliárd forintos - eddig nyilvánosságra nem hozott - emeléséből, az MVM és a Magyar Posta tavalyi (összesen 2,1 milliárd forintos) tőkeemeléséből, a múlt nyári 10,7 milliárd forint értékű ÁPV Rt.-s portfóliócseréből, a Dominancia Rt. eladásából (900 millió), a PK-Bank postabanki privatizációjából (2-3 milliárd) és az idei - a pénzügyminiszter szavai szerint - 28 milliárd forintos tőkeemelésből adódik.

Vita már abból is lehet, hogy ezek az adatok helyesek-e. Minősíthető-e a hivatalosan 24 milliárdos állami tőkeemelés 28 milliárd forintosnak, a Dominancia és a PK-Bank eladása segítségnyújtásnak és az ÁPV Rt.-s portfóliócsere az állam számára csak veszteséget hozó tranzakciónak, illetve - mivel a bank legnagyobb külföldi tulajdonosa, az EA-Generali is viszontgaranciát vállalt - a teljes múlt évi, 12 milliárdos garancia kiadásnak. A válasz nem egyértelmű; a kérdésekre adott válaszok függvénye, hogy 44 vagy 63 milliárd forintos állami segélyakcióról beszélhetünk eddig.

Az is kérdés, hogy az állam december végén valójában mennyivel segíti meg a bankot. A Postabank összesen 152 milliárd forintos alaptőkeemelést kap, és ezen felül az állam 71 milliárd forintos garanciát vállal egy a Postabankból kikerülő portfólióra. Ez összesen 223 milliárd forintos kiadás; ha ehhez hozzáadjuk az eddig elköltött 63 milliárdot, és - mivel a tőke jelentős részét állampapírban kapja a bank - a jövő évi kamatokat, a végeredmény mintegy 300 milliárd lesz.

Csakhogy az állam december végén nem 223 milliárdot költ el a bankra - azt azonban még nem tudni, valójában mennyit. Az már tudható, hogy a 71 milliárdos garanciát nem veszik majd igénybe, és az is látható, hogy a bank új alaptőkéjét, 36 milliárd forintot nem szabad olyan juttatásként feltüntetni, mint ami örökre elveszett. A privatizációkor ez az összeg kamatostul megtérülhet, ha pedig az állam nem adja el a bankot - amire azért van némi esély -, akkor is meglesz a pénz vagyon formájában. Ezért a jelenlegi számok alapján összesen 116 milliárd forintos decemberi állami juttatásról (és összesen minimum 160 milliárdos Postabank-konszolidációról) lehet beszélni.

Ugyanakkor az sem biztos, hogy az állami juttatás alapjául szolgáló veszteség akkora a banknál, mint amit kimutattak, és ezt a pénzügyminiszter, valamint a bank új vezérigazgatója, Auth Henrik is elismeri. A veszteség mértéke ugyanis becslésen alapul. Ez részben minden pénzintézetnél így van, a várható veszteségeket ugyanis le kell írni, azaz a bankoknak céltartalékot kell képezni rájuk. A Postabankkal éppen az a gond, hogy a várható veszteségeket rosszul becsülte meg - illetve eltitkolta - az előző vezetés. Ugyanarra a befektetés- és hitelcsomagra, amire 153 milliárdot becsültek a könyvvizsgálók és az új menedzsment, 9 milliárd forintos veszteséget vártak. A hiányzó 144 milliárd forinton felül ráadásul a banküzem is vesztett - havonta több mint egymilliárd forintos deficitet termelt az idén a Postabank -, ezért 14 milliárdos lett az üzemi veszteség: így alakult ki a 158 milliárdos hiány a banknál. Auth Henrik szerint éppen ez a lényeges szám, hiszen minden más - az állami segítségnyújtásról szóló összeg - ezen alapul. Csakhogy, mivel a hiány összegének nagy része becslés, egyáltalán nem biztos, hogy ekkora lesz a végeredmény: a Postabank-deficit lehet ennél nagyobb és kisebb is, hiszen 500 befektetés, 1300 hitel- és több mint száz ingatlanügylet várható megtérülését kellett megbecsülni.

Vagyonkimentés?

Az SZDSZ és az MSZP szerint a bizonytalanság oka az, hogy a kormány mesterségesen növelte a veszteséget, és ezt állítja Princz Gábor, a Postabank volt elnök-vezérigazgatója is, aki tudni véli: a bank új vezetése ilyen értelmű utasítást kapott. Járai szerint a hiány 158 milliárdnál akár nagyobb is lehet; Auth pedig elmondta: mindenképpen elszámolnak az állammal, mivel beépítettek némi biztonsági tartalékot a konszolidációba, amely azonban lehet, hogy így is alacsonynak bizonyul.

Az mindenesetre jelez valamit a "biztonságos" konszolidáció mikéntjéről, hogy a Postabank teljes portfóliójára valamilyen összegű céltartalékot képzett. Az ÁPV Rt. jelentése szerint a bank eszközoldalának körülbelül az egésze "kockázatokat hordozó tétel", vagyis nincs olyan hitel, amelynek megtérülésére számítani lehet. Ez azt jelenti, hogy a bank csak azoknak adott kölcsönt, akik várhatóan nem tudnak fizetni, ami nehezen hihető. Auth szerint a hitelelbírálási rendszer olyan gyenge volt, hogy a korábban első osztályúnak minősített kölcsönök megtérülésében sem lehettek biztosak. Értesülésünk szerint a Postabankban eredetileg nem számoltak ekkora tartalékkal, csak az utolsó pillanatban született egy olyan körlevél, amelyben a vezetőség arra szólítja fel a területi igazgatókat: az első osztályba sorolt hitelekre és befektetésekre is képezzenek céltartalékot.

Az ellenzéki vád szerint a kormánypárt a megnövelt céltartalékképzésen keresztül ment ki milliárdos vagyonokat. A Postabank ugyanis 170 milliárd forintos névértékű, rendkívül rossz megtérülésűnek nyilvántartott hitel- és befektetési portfóliót ad át az ÁPV Rt. 100 százalékos tulajdonában lévő Reorgnak 71 milliárd forintos áron (a névérték és az ár közötti különbözet a céltartalékképzés, amelytől így megszabadul a bank, a 71 milliárd forint kifizetése pedig az állami garanciavállalással van biztosítva). Az ellenzék úgy véli, a bankban művi úton csökkentették a hitelek és a befektetések értékét, amelyek ezen a kisebb áron kerülnek a Gansperger Gyula irányította vagyonkezelőhöz, illetve annak egyik cégéhez. A Reorgnak más feladata nincs, mint egy kicsit jobb áron - de még a valós érték alatt - eladni ezt a vagyont Fidesz-közeli vállalkozásoknak. Így tulajdonképpen az állam finanszírozza azt, hogy a pénzintézet áron alul adja el a Fidesznek értékes vagyonát.

A feltételezés valóságtartalmát némileg csökkenti az, hogy a veszteség mértékét - főként az átadás előtt álló vagyonelemeknél - két-három könyvvizsgáló állapította meg. A válasz erre természetesen az lehet, amit Princz a nemzetközileg elismert auditorok függetlenségéről mondott: a magyarországi leányvállalatok első emberei a hazai közélet szereplői, és befolyásolhatók.

Ki vezetett félre?

A Postabank leváltott vezetője valószínűleg sokat tudna mesélni erről, hiszen működésének ideje alatt nem nagyon került nyilvánosságra olyan könyvvizsgálói jelentés, amely a bankban robbanni készülő bombákról hiteles képet adott volna. Kizárólag szakmai szemmel nézve, ez a Postabank ügyének legnagyobb problémája - és nem a sajtóportfólió vagy a párttámogatások ügye. A kérdés az, hogy fordulhatott elő, hogy a Postabank tavalyi 13 milliárd forintos veszteségét jóváhagyta a könyvvizsgáló, amikor - Járai szavaival élve - mindenki tudta, hogy ennél nagyobb a veszteség, de azt senki sem, hogy pontosan mekkora.

A könyvvizsgálók (és főként a nemzetközileg elismert Deloitte & Touche) munkájának minősítése szempontjából teljesen érdektelen ugyanis, hogy a bank vesztesége 158 vagy pedig csak 70 milliárd forint, és hogy az állam 300 vagy 160 milliárd forintot költ-e a konszolidációra. A 13 milliárd forintos veszteség jóval kisebb a valósnál, hiszen a bank december végén - a magyar pénzintézeti szektor történetében példátlan módon - visszamenőleg módosítja majd a deficitet, több mint 18 milliárd forinttal növelve azt. Ez csupán egyetlen tétel átvezetése, ami így is 31 milliárdra emeli a múlt évi veszteséget. Ha ezt a deficitet az év elején kimutatják, akkor már márciusban kiderült volna: a Postabank elveszítette teljes vagyonát. Ez pedig teljesen más mederbe terelte volna a bank történetét. Legalább az idei veszteség egy részével csökkenthette volna a konszolidáció összegét, és minden bizonnyal Princz gyorsabb távozásához is elvezetett volna.

A könyvvizsgálat hitelessége azonban nem csak emiatt lényeges. A Postabank kisrészvényesei ugyanis mindenképpen elvesztették volna vagyonukat, a különbség most annyi, hogy van olyan felelős (a könyvvizsgáló), akinek dokumentumaira alapozva állíthatják: ők bíztak a bank jövőjében, ezért nem értékesítették jobb árfolyamon részvényeiket. A Deloitte & Touche most azzal védekezik: megtévesztették, hamis volt Princz azon nyilatkozata, hogy minden szükséges, a bank tevékenységét tükröző dokumentumot a rendelkezésükre bocsátott. Csakhogy a D&T tudott azokról az ügyletekről, amelyek jelentős veszteséget hoztak a banknak, mégis elfogadta a mérleget. (A vita most azon megy, hogy így tett-e vagy sem - több szakértő azt állítja, a kiadott dokumentum a mérleg jóváhagyását jelenti.)

A Postabank tavalyi veszteségének ügye valószínűleg a bíróság elé kerül, hiszen a részvényesek - és köztük a magánbefektetők - 10 ezer forintos tulajdona december 31-től 5 forintot ér. Kérdés azonban, hogy ki minősül kisrészvényesnek. Hidasi Gábor - a Palotás Jánost és néhány más Postabank-tulajdonost képviselő - ügyvéd szerint minden olyan cég is kisrészvényesnek számít, amelyik nem az állam tulajdonában van. Az állam ugyanis többségi tulajdont szerzett a bankban, és mivel ezt az új gazdasági törvény (GT) hatálybalépése után tette, vonatkozik rá a trösztszabály azon paragrafusa, amely szerint - kérésre - piaci áron fel kell vásárolnia a többi tulajdonos részesedését. A Pénzügyminisztérium (PM) szerint ez nem így van, mivel már a GT hatályba lépése előtt 50 százaléknál többet birtokolt. Ha a kisrészvényesek győznek, az élből - a felvásárlási kötelezettség miatt - 10 milliárd forintot jelent az államnak, de ha veszítenek, akkor sem biztos, hogy megmenekül a kormány ezen kiadás elől. A hamis tavalyi mérleg ugyanis annyit jelent: megtévesztették a tulajdonosokat. Ha a könyvvizsgálónak sikerül bebizonyítania, hogy félrevezették, akkor a Postabank mint intézmény perelhető a megtévesztésből származó veszteségért. Az ugyanis mindegy, hogy a bankot akkor más vezette, mint most. A Postabanknak így valószínűleg kártalanítania kell a vagyonukat elveszítő részvényeseket. Ez az összeg - számításba véve, hogy a decembertől semmit sem érő papírok a nyáron 140 százalékos árfolyamon forogtak - 10 milliárd körüli.

Miért lett botrány?

A Postabank ezután perelheti Princz Gábort, és visszakövetelheti tőle a 10 milliárd forintot. A hamis nyilatkozatért elvileg büntetőjogilag is felelősségre lehetne vonni, bár a bizonyítás kétséges kimenetelű lenne. Egy bankvezért nem illik sikkasztással vádolni, kivéve, ha a vád már tételesen bizonyított. Princz valóban felelős, hiszen rosszul - a banki gazdálkodást szabályozó törvényeket néhol tudatosan átlépve - vezette a Postabankot. Ezért azonban nem lehet börtönbüntetésre ítélni. Ilyenkor csak le szokták váltani a bankvezéreket, és nem alkalmazzák őket többé a pénzintézeti szektorban. Az is elképzelhető viszont, hogy Princz nem ússza meg ennyivel. A társadalmi nyomás nagy: a Medián kutatása szerint a megkérdezettek 77 százaléka büntetőjogi felelősségre vonást szeretne (a nagyon is MIÉP-gyanús független polgárok pedig már tüntettek is ezért).

A Postabank népszerű pénzintézet, így érthető, ha sokakat érdekelnek az ügyei. Egy ilyen közérdeklődésre számot tartó téma pedig előbb-utóbb politikai lesz (bár ez még nem magyarázat arra, miért lett ekkora botrány az ügyből). Egy bank tönkremehet, és akkor konszolidálni kell, az e célra fordított 160 milliárd pedig nem nagy összeg ahhoz képest, hogy mai értéken körülbelül ennyit költöttek a Magyar Hitelbank (MHB) rendbetételére. Az MHB is támogatott politikai pártokat (például Simicska Lajos cégeit), voltak sajtóbefektetései, vesztett jó néhány ügyleten, megpróbálta elrejteni a veszteségeket, leváltott vezetőit azonban nem fenyegették börtönnel.

Princz valószínűleg nem ismerte fel, hogy elmúltak azok az idők, amikor mód és lehetőség volt közvetlen politikai befolyás szerzésére. Időközben ugyanis annyit szigorodtak a banki szabályok, úgy fejlődött a felügyelet, hogy már egyre nehezebben lehetett ilyen ügyletekbe keveredni. Auth szerint a Postabank tíz évvel ezelőtti szisztémára épült, hitelezési rendszere teljesen lemaradt a versenytársak mögött - a veszteség kialakulásának oka ez. Igaz, miután nyilvánosságra került, hogy a Postabank nem a roham, hanem a rossz gazdálkodása miatt került tarthatatlan helyzetbe, Princz még egy évig maradhatott a Postabank élén.

A hírek szerint a leváltott elnök-vezérigazgató örömmel fogadta a Fidesz választási győzelméről szóló híreket. A Postabankot ugyanis a Medgyessy Péter vezette PM olyan helyzetbe hozta, hogy elkerülhetetlenné vált az átállás. Az persze kérdés, hogy Horn Gyula leváltotta volna-e Princz Gábort, bár erre - mint a szocialisták mondják - ígéretet tett. A bankvezér valószínűleg azért örült, mert úgy látta, az új kormányfő befolyásolható. Nem kevés pénzébe került ez a Postabanknak, amely nem csupán az MSZP-től, hanem a Fidesztől is bérelt már irodát a székházban. Princz támogatása kivétel nélkül megjelent az összes, a hatalomhoz közel kerülő pártnál: az MSZP-s kapcsolatot a Nádor ´95 ügyletei, a fideszest a Cityposzter Kft.-vel kapcsolatos ügyek, a MDF-est pedig a Lakitelek-hitelek mutatják. Ezek egyenként 1-2 milliárdos veszteséget hoztak a banknak, de mint Princz fogalmazott, egy pénzintézetnek fel kell vállalni a jó ügyek támogatását. Szerinte egyébként is a veszteségesként szerepeltetett ügyek hosszú távon nyereséget hoznak a banknak, ehhez csak türelem kellene.

Ez más gondolkodás, mondta erre Urbán László, a Postabank jelenlegi vezérigazgató-helyettese, aki szerint, ha egyszer a törvény előírja a várható veszteségek elkülönítését, nem lehet éveket várni arra, hátha ezek nyereségesbe fordulnak. Valószínű, hogy Princz azért bukott, mert nem akart másként gondolkodni a bankvilágról. A társadalmi értékek támogatása ugyanis nem egy bankár hitvallása. Igaz, egy állami bank élén az lehet, és ha hiszünk Princznek - aki azért korábban az első magántulajdonú lakossági bank vezetőjeként emlegette önmagát, és nem engedte be az Állami Számvevőszék vizsgálóit -, a Postabank mindig is állami befolyás alatt állt. És nem tudni, melyik szervezet veszi át azt a fontos szerepet, amelyet a Postabank betöltött, nevezetesen az állami, kormányzati, illetve kormánypárti célok költségvetésen kívüli megjelenítését.

A jelenlegi tervekről mindenesetre sokat elárul, hogy a sajtóbefektetéseket - amelyek a Postabank jelenlegi vezetői szerint a legértékesebb és legkönnyebben értékesíthető elemei a portfóliónak - nem eladják, hanem a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) veszi át őket. A százszázalékos állami tulajdonban lévő MFB ugyanis - szól a hivatalos magyarázat - arra alakult, hogy olyan vállalati támogatásokat adjon, amelyeket a Postabankhoz hasonló kereskedelmi bankok a veszteség túlzottan nagy kockázata miatt nem vállalhatnak.

Várkonyi Iván

Figyelmébe ajánljuk

Nem, nem ad 850 forintért egy doboz ruhát a Zara

A netes átverések egyik nagy csoportja, amikor elhitetik veled, hogy jól jársz, és talán úgy tűnik egy ideig, hogy tényleg. Valójában olyan módszerrel vernek át, ami ellen utólag már nem lehet tenni semmit. Mert valójában te döntöttél úgy, hogy hülye leszel. Ilyen a Zara fantasztikus akciója is. Ami nyilván nem a Zara akciója.