"Újból megtaláltuk a legkisebb közös többszöröst: az SZDSZ nem megy vissza a koalícióba, de az adótörvények vitájában keresi a megegyezést a szocialistákkal. Minden egyéb a jövő zenéje" - elemezte a szeptember 27-i országos tanács (ot) ülése után kiadott politikai manifesztumot a liberális párt egyik ügyvivője.
Az ötpontos nyilatkozatban nyomát sem látni annak a keménykedő retorikának, amivel az SZDSZ vezetése ment neki az MSZP-nek az augusztus végi rácalmási ügyvivői testületi (üt) tanácskozás után (részletesen lásd: Bomlóban a rácalmási egység? Magyar Narancs, 2008. szeptember 11.). Úgy tűnik, Fodor Gábor mára belátta: a szakértői kormány követelése irreális, hiszen a szűkebb stábja által kidolgozott stratégiát sem a frakció többsége, sem a középvezetői réteg nem támogatja.
Pedig pár hete
még arra lehetett számítani, hogy az SZDSZ a végsőkig elmegy, akár kormányfőt is buktathat - főleg, hogy a szocialisták elnökségében volt erre fogadókészség. A párt honlapjára szeptember 9-én felkerült iromány még élesen bírálta a miniszterelnök Megegyezés című dolgozatát, mely a liberálisok szerint "önellentmondásoktól" hemzseg, és csak "a középosztály kiváltságait védi". Másnap Horn Gábor, a volt koordinációs államtitkár azzal szerelte le a stratégiát kritizáló értelmiségieket, hogy ha nem tetszik, szavazzanak az MSZP-re, egyébként sem kell félni az előre hozott választásoktól, legfeljebb "hét-nyolc hónappal előbb jön a Fidesz".
A szeptember 11-12-i velencei frakcióülésen aztán elszabadultak az indulatok. Fodornak nincs többsége a képviselőcsoportban, többen (Bőhm András, Lakos Imre, Geberle Erzsébet, Világosi Gábor, Kuncze Gábor, Eörsi Mátyás) a sajtóban is bírálták a vezetőség politikáját, mások szerint pedig bebizonyosodott, hogy Fodor Gábor vezetői képességeivel komoly gondok vannak. Az SZDSZ első embereként rosszul teljesítő Kókáról ráadásul kiderült, hogy "ellenzékben" már ügyesen manőverezik: átlátta és a saját javára fordította a párton belüli finom törésvonalakat. Képes volt a maga oldalára állítani a Fodorral rossz viszonyban lévőket, az "öreg bölényeket" (a Pető-Magyar-Kuncze-triumvirátust), az adóreformot követelő liberális közgazdászokat, a miniszterelnökkel szimpatizáló szociálliberális értelmiséget, az igazgatótanácsi, felügyelőbizottsági tagságukat féltő középkádereket, illetve a közgyűlési többségüket védő polgármestereket. Mindezt úgy, hogy ő maga kivonult a kommunikációs térből: az MSZP-vel való egyeztetésen meg sem szólalt, a fideszes találkozóra pedig el sem ment. Jól tudta, vannak elegen a pártban, akik helyette is készek nyíltan bírálni a riválisát. A velencei frakcióülés után végül Kóka és Fodor közösen állt ki tájékoztatni a sajtót. Itt a szakértői kormány ügye már csak újságírói kérdésre került elő: Fodor hátrébb sorolta a követelését, szerinte előbb cselekvésre kell késztetni a kisebbségi kabinetet.
Az igazi hideg zuhany a frakciótanácskozást követő napokban jött. Bauer Tamás után (lásd: "Párját ritkító felelőtlenség", Magyar Narancs, 2008. szeptember 11.) Kis János, Fodor másik tekintélyes egykori támogatója is megrótta az elnököt. A Népszabadságban közölt írásában arra figyelmeztette a párt vezetőségét, hogy nincs más lehetőség, ki kell egyezni a szocialistákkal. Ráadásul a szeptember 15-i héten több fővárosi polgármester is fellázadt. Weinek Leonárd, Zugló első embere korrekciót követelt, Csécsei Béla, Józsefváros vezetője "katasztrófaturizmusnak" nevezte Fodor politikáját, Gegesy Ferenc pedig kilépett a pártból és lemondott a mandátumáról. Ferencváros polgármestere mindkét irányzatot felelőssé tette az előállt helyzetért, a kiúttalanságért - de mert kókistának tartják, lemondásával a frakcióban Fodor malmára hajtotta a vizet.
Közben a párton kívüli politikai széljárás is megváltozott. Gyurcsány Ferenc a rendkívüli kongresszus belengetésével felsorakoztatta maga mögött a szocialista képviselőket és az elnökséget, majd az előre hozott voksolásról szóló parlamenti szavazással színvallásra késztette az SZDSZ-t: és a kieséstől tartó liberálisok együtt szavaztak az MSZP-vel. Ugyanakkor kiderült, hogy Orbán Viktor sem akar egyezkedni a szabad demokratákkal. A szeptember 18-i találkozó utáni epés megjegyzéseivel (a tanácskozáson olyan volt a hangulat, "mintha a Bibó-kollégium pincéjében ültek volna"), egyszerűen "szívatta" Fodorékat, majd bejelentette, sem a kiadáscsökkentést, sem a szakértői kormány ötletét nem támogatja, inkább az előre hozott választások híve. Ráadásul a megfigyelési ügy és az Almássy-botrány kirobbanása után (részletesen lásd: Mindenki figyel, Magyar Narancs, 2008. szeptember 18.) az SZDSZ a médiamegjelenés és -tematizálás előnyét is elveszítette.
Ekkor a liberálisok elnöksége rászánta magát a korrekcióra. A köztévében a Fodorhoz húzó Gusztos Péter ezt úgy fogalmazta meg: "Az SZDSZ vezetősége előreszaladt egy picikét, és túlment azon a ponton, amiben még egyetértés van a liberális párton belül." A frakcióvezető-helyettes szerint taktikai hiba volt erőltetni a szakértői kormány ötletét. A szűkebb elnöki stábhoz tartozó Gulyás József pedig a Klubrádiónak azt nyilatkozta, hogy az SZDSZ-nek nem célja a kormánybuktatás.
Forrásaink szerint a korrekció egyrészt a realitásokkal való szembenézés eredménye, másrészt taktikai visszavonulás: a felek a hetekben záruló tisztújításra és a szeptember 27-i ot-ülésre koncentráltak. Bár Pest megyében és a fővárosban Fodor látványos győzelmeket aratott, a tisztújítás
kiegyenlített eredményt
hozott: az elnök csak enyhe többséget szerzett az ot-ban. Az országos tanács sokkal kisebb súlyú intézmény, mint az üt vagy a frakció, de azért jelentős legitimációs ereje van: áldását adja a stratégiára, dönt a választási listákról. Többen úgy vélik, ha Fodor meggyőző többségre tett volna szert, akkor ez kényszerítő erővel hathatott volna a renitenskedő országgyűlési frakcióra.
Kóka a parlament alkotmányügyi bizottságának alelnökét, Hankó Faragó Miklóst indította a tanács elnöki posztjáért, kihívója pedig - miután a fodorista Gulyás nem újrázott - az SZDSZ európai parlamenti képviselője, Szent-Iványi István lett. Információink szerint az elnöki stáb olyan integráló személyiséget keresett - s indított végül -, aki képes átnyúlni a pártot szabdaló törésvonalakon, és ezzel ki tudja fogni Kóka vitorlájából a szelet. Ám Szent-Iványi (aki rossz nyelvek szerint azért tért vissza a hazai közéletbe, hogy ismét biztosítsa a helyét az SZDSZ jövő évi EP-listája élén) pár nap alatt nem tudott csodát tenni: igen szoros eredményt produkálva csupán egy szavazattal győzte le Hankó Faragót, ráadásul az ot elnökségében fölénybe kerültek a kókisták. Egyébként a szombati ülés után a lapunk által megkeresett megyei vezetők úgy nyilatkoztak: belefáradtak a folytonos háborúskodásba, ráadásul sok helyütt azzal fenyegetik őket, hogy kikerülnek az önkormányzati cégekből, a fejlesztési tanácsokból. "Egy értelmetlen partizánháború zajlik, és attól tartok, a felek ezzel a politizálást akarják megspórolni" - mondta a Narancsnak egy vidéki politikus.
Nehéz megállapítani, mit hoz a jövő. Az elnök támogatói szerint ők vannak többségben a frakcióban, ám ellenfeleik másképp kalkulálnak. Nehezen lehet besorolni például Molnár Lajost, aki Kuncze jó barátja, ám nagyon rossz emlékeket őriz a miniszterelnökről. Hasonlóan bonyolult feladvány Bőhm is, akit fodoristának tartanak, de nemrég levélben kérte, hogy vizsgálják felül az üt rácalmási döntését. Eörsi Mátyás - aki az ügyvivői testület eddigi határozatait megszavazta - az Európa Tanács elnöki posztjára aspirálva rá van utalva a kormányzat segítségére. Márpedig az év végén néhány szavazaton áll vagy bukik a büdzsé - és vele a kabinet sorsa. Forrásaink úgy vélik, Fodor csak úgy tudja maga mellé állítani a képviselőcsoportot, ha decemberben, amikor lejár Kóka frakcióvezetői megbízatása, egy középre húzó politikust támogat a tisztújításon; információink szerint Gusztos Péter lesz ez a személy.
A különféle nyilatkozatok azt jelzik, hogy Fodor valóban hajlik a kompromisszumokra. Erre utal, hogy az SZDSZ a Kóka-féle gazdasági kabinet stratégiájával megy tovább: tervezetet nyújtanak be a költségvetés kiadási plafonjáról, módosító javaslatokkal készülnek az adótörvények és a büdzsé vitájára. Egy befolyásos ügyvivő lapunknak azt mondta, hogy még az MSZP számára kényes szociális területhez sem nyúlnak hozzá, inkább a bürokrácia vadhajtásait vagdosnák le, és a költségvetési hiányt csökkentenék, hogy fedezetet teremtsenek egy közel 350 milliárdos adócsökkentéshez. Abban bíznak, hogy erről már ki tudnak egyezni az MSZP-vel. Ebben az esetben a költségvetést is átengednék.
