Pukli összevissza beszél, talán megijedt valamitől

  • Gera Márton
  • 2016. október 29.

Belpol

Azt mondta, hogy cikkünkben „nem egészen az jött le, ami a szerdai rendezvényen elhangzott”. Azt azonban elfelejtette megemlíteni, hogy megjelenés előtt látta a cikket, sőt módosításokat is eszközölt benne.

„A legutóbbi eseményt például a Magyar Narancs jelentette meg, egyedüli sajtóorgánumként volt jelen azon a bizonyos beszélgetésen, amely az Alumniban történt. És hát az a helyzet, hogy nem egészen az jött le, ami ott elhangzott” – ezzel a mondattal kezdte a beszélgetést Pukli István tegnap a Szabad szemmel című ATV-s műsorban.

Pukli István tegnap este nem csupán az ATV műsorában volt vendég, hanem a Hír Tv-ben is, ahol szintén nagyon hasonlókat mondott a Magyarország élőben című műsorban: „Ahány sajtóorgánum, annyiféleképpen értelmezik azt, ami elhangzott szerdán, kezdve a Magyar Naranccsal, amelynek az újságírója jelen volt – és egyébként a Teleki Blanka Gimnázium volt diákjáról van szó – kicsit másképpen értelmezte az elhangzottakat.”

De Pukli az ATV-ben és a Hír Tv-ben is szinte pontosan ugyanazt mondja el, ami cikkünkben benne van, s amelyben nem írtuk azt, hogy pártot alapít („…szeretne egy konzervatív szemléletű pártot, amelyet nem a pénz és a hatalom hajt; egy ilyenben szívesen tevékenykedne”). De nem is ez a lényeg, mert ezen nyilatkozatokkal egyetlen, ám annál nagyobb gond van:

Pukli István megjelenés előtt látta ezt a cikket.

Facebookon írt nekem a rendezvény után néhány órával, még a leadás előtt, és megkérdezte, „van-e esélye arra, hogy a megjelenése előtt elolvashassa a megjelenő anyagot”. Nem interjúról volt szó, tehát egyáltalán nem lett volna szükséges, mégis elküldtem neki, ő pedig negyvenöt percig olvasgatta, módosítgatta. Mert Pukli István nem csupán látta a cikket, hanem módosításokat is kért, számszerűen tízet, mutatja még most is a szövegszerkesztő. Az összeset elfogadtam, ő pedig úgy négyszer is megköszönte. A Teleki Blanka Gimnázium jelenlegi igazgatójának akkor nem volt a szöveggel más problémája, nem állította, hogy valami nem úgy hangzott el, ahogy az le lett írva. Így mentem lefeküdni szerda éjjel.

Úgy tűnik, Pukli Istvánnak másnap, a megjelenés után sem volt problémája a cikkel: 11.39-kor még az Egész népemet fogom címet viselő blogjának a Facebook-oldalán is megosztotta, aztán személyes oldalára is kitette, mindenféle kommentár nélkül.

Hogy Pukli István akkor most miért mond olyanokat, hogy „nem egészen az jött le, ami ott elhangzott”, azt nehéz megmondani.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.