A Népszabadsághoz és a Népszavához eljuttatott csomagok ránézésre igen pocsék munkák; a dolog formai részét nézve a laikus számára is egyértelmű összefénymásolás mellett a primitív megfogalmazás és a helyesírási hibák a legfeltűnőbbek. (Meg egy esetben a primitív zsidózás: az egyik lap kapcsán a feljegyzés készítői megemlítik, hogy a főszerkesztő "etnikai hovatartozása" rányomja bélyegét az újság szellemiségére. "riási.) A megfogalmazás színvonaltalansága erősen emlékeztet azon, elsősorban Fidesz közeli cégeket felvonultató lista bevezető részére, amely az ún. "megfigyelési ügy" eredeti dokumentumaként futott addig, amíg az illetékesek rá nem leltek B. kormányőrre meg a Pokornit figyelő magánnyomozóra (mint ismeretes, az ún. "megfigyelési ügyben" ekkor koncepcióváltást eszközöltek az arra hivatottak, de ez most mellékszál).
Üzenet a semmiből
Június utolsó hetében landoltak a két napilapnál azok a papírok, amelyeket készítőik nemzetbiztonsági iratokként próbáltak eladni. Van rajtuk fejléc és pecsét (a Nemzetbiztonsági Hivatalé - NBH), iktatószám és egy jelenleg is aktív NBH-ezredes aláírása, ám ezek - mint arról szó volt - utólag kerültek a papírokra. A szerkesztőségekbe eljuttatott két iratcsomag nem teljesen azonos (az egyik öt, a másik hat oldal), de tartalmukban megegyeznek.
Az egyes csomagok két részből állnak: a hosszabbik szemmel tartandó szerkesztőségeket és újságírókat sorol föl, hosszabb-rövidebb (vagy éppen semmilyen) megjegyzést fűzve az egyes tételekhez. A rövidebbik rész azt taglalja, hogy a Magyar Fejlesztési Bank és a Postabank konszolidációját várhatóan ellenzéki és kormánypárti oldalon is bírálni fogják.
Az iratokat a napilapok vezetői, mihamarabbi vizsgálatot kérvén az "álmegfigyelési" ügyben, legott továbbították a Nemzetbiztonsági Hivatalnak. Az NBH főigazgatója a Budapesti Katonai Ügyészségnél feljelentést tett ismeretlen tettes ellen "hatóság félrevezetése, hamis vád és más bűncselekmények" miatt, amit aztán a katonai ügyészség illetékesség okán július 8-án áttett a Fővárosi Főügyészség Nyomozó Hivatalához.
Röviden ennyi. És többet nem is lehetett megtudni; napilapos kollégák mesélték, hogy a két lap néhány vezetőjén kívül nemigen látta más munkatárs a papírokat. Amikor pedig más újságok elkérték az anyagot, a Népszabadságtól és a Népszavától olyan válaszokat kaptak, hogy már elküldtük a Kövér Lacinak, és másolatot nem csináltunk, meg hogy most nem találjuk.
Csak tiszta forrásból
A példás titoktartás deklarált oka az, hogy az iratok információi személyiségi jogokat sértenek, meg aztán úgyis hamisítvány az egész, ráadásul annak is gagyi.
Ez mind igaz. Ám valamiről nagyon hallgat mindenki: félanalfabétizmus ide vagy oda, a papírok néhány állítása megfelel a valóságnak. Szó van például az egyik lap egyik vezető munkatársának titkosszolgálati múltjáról; említik továbbá egy másik - nem az előbbi orgánumhoz tartozó - újságíró alvilági kapcsolatait. Előbbi - fogalmazzunk így - köztudott, legalábbis az újságírószakmában (mi tagadás, a szaktárs előélete és munkássága komoly érv az újságírók átvilágítása mellett).
Az alvilági személyekkel kapcsolatot tartó kolléga esete gázosabb; mindenekelőtt azért, mert a róla közölt (ismereteink szerint nagyon is megalapozott) információk megszerzése feltételez valamiféle titkosszolgálati hátteret. Ez viszont azt valószínűsíti, hogy noha maga az összeállítás ebben a formájában kétségkívül hamisítvány, elkészítői operatív úton szerzett információk birtokába jutottak (juthattak) - hogy hogyan, illetve hogy a készítők nem voltak-e eleve, khm, ezen információk birtokában, ez itt a nagy kérdés.
Hasonló a helyzet - már ami a megszerezhető információkat illeti - az iratokban szereplő egyik céggel. A társaság, számos jel utal erre, kapcsolatba hozható az eredeti megfigyelési üggyel; azzal, amelyik Orbán miniszterelnök tavaly augusztus 25-i bejelentése után látszott körvonalazódni, s amelynek dokumentumait - ugyancsak ismeretlenek ("svéd diplomaták") - eljuttatták a médiához. Fideszes politikusok akkoriban elismerték: többek között e papírok ismeretében mondta a miniszterelnök, amit mondott. (Erről ma már nemigen beszélnek kormányoldalon, de ez ismét csak mellékszál.) Az a dosszié szintén két részből állt: egyrészt egy csapnivaló színvonalú "módszertani felvezetésből", valamint egy rakás táblázatból, amelyek - túlnyomórészt fideszes - politikusok és családtagjaik gazdasági érdekeltségeit térképezték föl. És amelyek, nem mellesleg, fedték a valóságot.
A táblázatokkal az újságíró- (vagyis a mostani) listában szereplő cég éppenséggel összefüggésbe hozható: a magyarországi vállalkozásokról széles adatbázisa van (ez bizonyos), van a kapcsolt vállalkozásokat felmutatni képes szoftvere (ez is bizonyos), a fideszes vállalkozások feltérképezésének valószínűsíthető időpontjában két szocialista politikus is tagja volt a cég vezető testületeinek (ez tény). Ez fideszes szemmel nézve nagyon szép. A helyzet az, hogy túl szép is ahhoz, hogy - "jogi értelemben" - is igaz legyen. Éppen arra nincs tudniillik cáfolhatatlan bizonyíték, hogy valóban az illető cég készítette a nevezetes "Céginformációt". Az illető cég vonzáskörébe tartozó személy ugyan mind az MSZP-nél, mind a Fidesznél házalt a táblázatokkal (persze video-, fénykép- vagy hangfelvétel erről tudomásunk szerint nem forog közkézen; vagyis bizonyíték erre sincs).
(Újabb mellékszál: ha kiderülne, hogy eme szoci közeli vállalkozás gyártotta a céglistát, az minden bizonnyal ciki lenne az MSZP-nek; ám Orbán Viktor tavalyi kijelentését, miszerint az adatgyűjtés - legalábbis ez - törvénytelen volt, és közpénzeken folyt, még ez sem bizonyítaná.)
Van tehát egy kényes információkat is tartalmazó hamisítvány. Nem tudni viszont, kik és miért akartak (dez)informálni: lehet ez az egész egy elfuserált nemzetbiztonsági akció terméke is (megvezetni, esetleg megfélemlíteni a sajtót, mondjuk), és lehet egy, a szakszolgálatokat lejáratni akaró stratégia része is. Mindkettő mellett a valós információk közlése szól; és mindkét változatnak ellentmond a rendkívül gyermeteg formai kivitelezés.
Ami biztos: ez az egész sokkal nyugtalanítóbb, mint azt az eset sajtóvisszhangja sejteti. Valakik már megint rendőrségi meg titkosszolgálati információkkal játszadoznak.
Valahol valakik már megint káoszban utaznak.
Fekete Péter
