Rádióhallgatók Sátoraljaújhelyről: Hétköznapi liberalizmus

  • 1997. szeptember 11.

Belpol

Hiba lenne abból a feltevésből kiindulni, hogy aki egy élő rádióműsorba betelefonál, az nem normális. Ugyanekkora tévedés lenne, ha azt gondolnánk, hogy a hallgatói vélemények a teljes lakosság véleményét tükrözik egy adott eseményről. A Narancs által vizsgált műsorok a sátoraljaújhelyi önkormányzat döntését vitatták (lásd Jogértelmezési zavarok, MaNcs, 1997. szeptember 4.). A hallgatók álláspontját két rádió is sugározta: a Kossuth (MW 540) és a csak Budapest körzetében fogható Tilos (FM 98.0).
Hiba lenne abból a feltevésből kiindulni, hogy aki egy élő rádióműsorba betelefonál, az nem normális. Ugyanekkora tévedés lenne, ha azt gondolnánk, hogy a hallgatói vélemények a teljes lakosság véleményét tükrözik egy adott eseményről. A Narancs által vizsgált műsorok a sátoraljaújhelyi önkormányzat döntését vitatták (lásd Jogértelmezési zavarok, MaNcs, 1997. szeptember 4.). A hallgatók álláspontját két rádió is sugározta: a Kossuth (MW 540) és a csak Budapest körzetében fogható Tilos (FM 98.0).

"Ez faszság!", jelentette ki a Tilos műsorvezetője, amikor egy hallgató úgy vélte, hogy a lopás romaspecifikus. A Szerintem közszolgálati moderátora csak annak a véleményének adhatott hangot, hogy az a mondat: "az ombudsman inkább menjen busmannak" értelmetlen, és célszerű lenne befejezni a beszélgetést. Persze e két idézet a végleteké, csakhogy: a Tilos hallgatói liberalizmusukat és a kisebbségekkel kapcsolatos toleranciájukat hangoztatva kirekesztők, a Kossuth rádióba telefonálók körében ilyen elvek elfogadására nincs késztetés. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy a hallgatókat a legkevésbé sem befolyásolja az, hogy egy ügynek ismerik-e a konkrét részleteit. A Tilos a múlt csütörtökön Diana hercegnő tragédiájával indította műsorát, a romaügyek megvitatását egy Lenin álnevű hallgató hozta szóba. Az egykori pedagógus betelefonáló a tiszavasvári roma gyerekek külön ballagását elítélő kultuszminiszter kijelentése kapcsán vetette fel, hogy "a kisebbség védelmének helye van a médiában, de hiba, ha meghurcolják azokat, akik a kisebbség helyzetén akarnak javítani". Lenin vélhetően nem hallott arról, hogy a szerinte "egészségügyi problémaként és nem rasszizmusként" kezelt tiszavasvári ügy roma szereplői az iskola büféjét és tornatermét sem használhatták - igaz, a Tilos munkatársa figyelmeztette arra, több mint furcsa, hogy a roma gyerekek úgy lettek mindannyian tetvesek - okot szolgáltatva az elkülönített ballagásra -, hogy nem roma iskolatársaik közül egyik sem lett az. Az események felületes ismeretéből adódhat az is, hogy mindkét rádió betelefonálói a sátoraljaújhelyi polgármestert vették védelmükbe, hiszen "a betelepülők elleni döntést a helyi romák kezdeményezték". "Cigányok üldözik a cigányokat!", állította a Szerintem egyik névtelen hallgatója. Igaza volt, csak nem úgy, ahogy gondolta. Mert - és ez egyik műsorban sem hangzott el -, a roma önkormányzat vezetőjének rokonát a ricsei betelepülők megverték. A nem mellékes körülmény szóba hozása a Kossuthon az idő rövidsége, a Tilosban a műsorvezetők feledékenysége miatt maradt el. A közösségi rádió vitájába másodikként beszálló hallgató megjegyzi, hogy őt egyszer a Tilosban már lerasszistázták, pedig nem volt és nem is akar az lenni, de "a túlzott védelem, a túlzott érzékenység kihozza (őt) a béketűrésből, (...) nem kellene annyit belemagyarázni olyan dolgokba, amik nincsenek is. Legyetek óvatosak a kisebbségek védelmében!", figyelmezteti a liberális elveket hangoztató Tilos-hallgató a műsorvezetőket. Bár nyilván nem beszéltek össze a két adó hallgatói, vélhetően nem is hallották a másik rádióműsort, jellemző álláspont, hogy "aki védi a romákat, az költözzön közéjük".

A Szerintembe bekapcsolódók sosem felejtik el annak hangoztatását, hogy itt "a magyarság önvédelméről van szó", "az ombudsman a bűnözőket védi, és ezzel további gaztettekre biztatja a romákat", egyébként meg Kaltenbach Jenő azonnal kérjen bocsánatot a vele szemben ülő polgármestertől. A kisebbségi jogőr ugyan minden alkalommal elmondja, hogy ő csak a döntés alkotmányosságát kérdőjelezte meg, és hogy a származás büntetőjogilag senkinek sem ad felmentést, Laczkó polgármester azonban nyeregben érzi magát: szemébe mondja Kaltenbachnak, ő a felelős a konfliktusért. A polgármestert nem zavarja, hogy az ombudsmannál van az ügy összes dokumentuma; az egyikből például az derül ki, hogy a sátoraljaújhelyi rendőrség azért nem indított eljárást a ricseiek bűncselekményei miatt, mert nem jelentette fel a romákat senki. A helyi rendőrök talán megfeledkeztek arról, hogy a bűnüldözés hivatali kötelességük.

A Tilosban a hallgatókkal szemben a műsorvezetők védik az ombudsmant. Ott is elhangzanak azok a mondatok, hogy "az én gyerekemtől is elveszik a romák az uzsonnát", hogy "a büntetőjog alkalmatlan arra, hogy bennünket, magyarokat megvédjen", hogy "a mikrofon mögött ülők vegyenek a nyakukba egy cigánygyereket, és neveljék". Szóval van minden, majd´ úgy, mint a közszolgálatiban.

A két műsorba hatan-hatan telefonáltak be. A Kossuthban kirívó az a hölgy volt, akit sértett a "túlmagyarkodás". Szerinte az önkormányzat döntése az első lépés a fasizmus felé vezető úton, legközelebb mások majd a csúnya polgármesterek ellen hoznak hasonló döntéseket. Laczkó könnyen veszi az akadályt: "Környezetem szerint nem vagyok csúnya!". A Tilos hasonló szellemű hallgatója az a lány volt, aki arra figyelmeztetett, hogy Tiszavasváriban a romákat külön, úgynevezett C osztályba járatják s különítik el.

A Szerintem utolsó percében a műsorvezető egy-egy mondatot kért a vendégektől. Laczkó szerint a problémák ellen tenni kell, ezzel Kaltenbach is egyetértett, hozzátéve azt a félmondatot, hogy csak törvényes eszközökkel. A Tilos Rádió műsorvezetői egymás közt vitatkoztak arról a kaján hallgatói megjegyzésről, hogy "a mindennapok megölik az ideákat". Egyikük sem értett egyet ezzel a mondattal, a hátralévő tizenkét percre már nem kapcsoltak be senkit, és elmondták: nem tudnak semmi megnyugtatót mondani. Megegyeztek abban, hogy nagyobb toleranciára van szükség az intolerancia ellen.

Pálinkás Szüts Róbert

Szerintem, Kossuth rádió, 1997. augusztus 29. Műsoridő: 50 perc. Stúdióvendég: Laczkó Károly, Sátoraljaújhely polgármestere és Kaltenbach Jenő, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa. A műsor a - korábban meghatározott témában megszólaló - hallgatók véleményére épült. A hallgatók a műsor témájának ismertetése után két telefonszámon jelentkezhetnek vitára, a műsor munkatársai visszahívják őket, csak azután kerül mondandójuk az éterbe. Az adást Szörényi Péter szerkesztette és Bocskay Zsolt vezette.

Szemrebbenés nélkül, Tilos Rádió, 1997. szeptember 4. Nyolc órától tíz óráig a telefonálók választottak vagy vetettek fel megvitatandó kérdéseket. A Tilos Rádió egy telefonvonallal rendelkezik, a betelefonáló abban a pillanatban adásba kerül, ahogy a műsorvezetők felemelik a kagylót. A szeptember 4-i műsort Kovácsy Tibor, Orosz Csilla és Weyer Balázs vezették.

Figyelmébe ajánljuk