Rádióhallgatók Sátoraljaújhelyről: Hétköznapi liberalizmus

  • 1997. szeptember 11.

Belpol

Hiba lenne abból a feltevésből kiindulni, hogy aki egy élő rádióműsorba betelefonál, az nem normális. Ugyanekkora tévedés lenne, ha azt gondolnánk, hogy a hallgatói vélemények a teljes lakosság véleményét tükrözik egy adott eseményről. A Narancs által vizsgált műsorok a sátoraljaújhelyi önkormányzat döntését vitatták (lásd Jogértelmezési zavarok, MaNcs, 1997. szeptember 4.). A hallgatók álláspontját két rádió is sugározta: a Kossuth (MW 540) és a csak Budapest körzetében fogható Tilos (FM 98.0).
Hiba lenne abból a feltevésből kiindulni, hogy aki egy élő rádióműsorba betelefonál, az nem normális. Ugyanekkora tévedés lenne, ha azt gondolnánk, hogy a hallgatói vélemények a teljes lakosság véleményét tükrözik egy adott eseményről. A Narancs által vizsgált műsorok a sátoraljaújhelyi önkormányzat döntését vitatták (lásd Jogértelmezési zavarok, MaNcs, 1997. szeptember 4.). A hallgatók álláspontját két rádió is sugározta: a Kossuth (MW 540) és a csak Budapest körzetében fogható Tilos (FM 98.0).

"Ez faszság!", jelentette ki a Tilos műsorvezetője, amikor egy hallgató úgy vélte, hogy a lopás romaspecifikus. A Szerintem közszolgálati moderátora csak annak a véleményének adhatott hangot, hogy az a mondat: "az ombudsman inkább menjen busmannak" értelmetlen, és célszerű lenne befejezni a beszélgetést. Persze e két idézet a végleteké, csakhogy: a Tilos hallgatói liberalizmusukat és a kisebbségekkel kapcsolatos toleranciájukat hangoztatva kirekesztők, a Kossuth rádióba telefonálók körében ilyen elvek elfogadására nincs késztetés. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy a hallgatókat a legkevésbé sem befolyásolja az, hogy egy ügynek ismerik-e a konkrét részleteit. A Tilos a múlt csütörtökön Diana hercegnő tragédiájával indította műsorát, a romaügyek megvitatását egy Lenin álnevű hallgató hozta szóba. Az egykori pedagógus betelefonáló a tiszavasvári roma gyerekek külön ballagását elítélő kultuszminiszter kijelentése kapcsán vetette fel, hogy "a kisebbség védelmének helye van a médiában, de hiba, ha meghurcolják azokat, akik a kisebbség helyzetén akarnak javítani". Lenin vélhetően nem hallott arról, hogy a szerinte "egészségügyi problémaként és nem rasszizmusként" kezelt tiszavasvári ügy roma szereplői az iskola büféjét és tornatermét sem használhatták - igaz, a Tilos munkatársa figyelmeztette arra, több mint furcsa, hogy a roma gyerekek úgy lettek mindannyian tetvesek - okot szolgáltatva az elkülönített ballagásra -, hogy nem roma iskolatársaik közül egyik sem lett az. Az események felületes ismeretéből adódhat az is, hogy mindkét rádió betelefonálói a sátoraljaújhelyi polgármestert vették védelmükbe, hiszen "a betelepülők elleni döntést a helyi romák kezdeményezték". "Cigányok üldözik a cigányokat!", állította a Szerintem egyik névtelen hallgatója. Igaza volt, csak nem úgy, ahogy gondolta. Mert - és ez egyik műsorban sem hangzott el -, a roma önkormányzat vezetőjének rokonát a ricsei betelepülők megverték. A nem mellékes körülmény szóba hozása a Kossuthon az idő rövidsége, a Tilosban a műsorvezetők feledékenysége miatt maradt el. A közösségi rádió vitájába másodikként beszálló hallgató megjegyzi, hogy őt egyszer a Tilosban már lerasszistázták, pedig nem volt és nem is akar az lenni, de "a túlzott védelem, a túlzott érzékenység kihozza (őt) a béketűrésből, (...) nem kellene annyit belemagyarázni olyan dolgokba, amik nincsenek is. Legyetek óvatosak a kisebbségek védelmében!", figyelmezteti a liberális elveket hangoztató Tilos-hallgató a műsorvezetőket. Bár nyilván nem beszéltek össze a két adó hallgatói, vélhetően nem is hallották a másik rádióműsort, jellemző álláspont, hogy "aki védi a romákat, az költözzön közéjük".

A Szerintembe bekapcsolódók sosem felejtik el annak hangoztatását, hogy itt "a magyarság önvédelméről van szó", "az ombudsman a bűnözőket védi, és ezzel további gaztettekre biztatja a romákat", egyébként meg Kaltenbach Jenő azonnal kérjen bocsánatot a vele szemben ülő polgármestertől. A kisebbségi jogőr ugyan minden alkalommal elmondja, hogy ő csak a döntés alkotmányosságát kérdőjelezte meg, és hogy a származás büntetőjogilag senkinek sem ad felmentést, Laczkó polgármester azonban nyeregben érzi magát: szemébe mondja Kaltenbachnak, ő a felelős a konfliktusért. A polgármestert nem zavarja, hogy az ombudsmannál van az ügy összes dokumentuma; az egyikből például az derül ki, hogy a sátoraljaújhelyi rendőrség azért nem indított eljárást a ricseiek bűncselekményei miatt, mert nem jelentette fel a romákat senki. A helyi rendőrök talán megfeledkeztek arról, hogy a bűnüldözés hivatali kötelességük.

A Tilosban a hallgatókkal szemben a műsorvezetők védik az ombudsmant. Ott is elhangzanak azok a mondatok, hogy "az én gyerekemtől is elveszik a romák az uzsonnát", hogy "a büntetőjog alkalmatlan arra, hogy bennünket, magyarokat megvédjen", hogy "a mikrofon mögött ülők vegyenek a nyakukba egy cigánygyereket, és neveljék". Szóval van minden, majd´ úgy, mint a közszolgálatiban.

A két műsorba hatan-hatan telefonáltak be. A Kossuthban kirívó az a hölgy volt, akit sértett a "túlmagyarkodás". Szerinte az önkormányzat döntése az első lépés a fasizmus felé vezető úton, legközelebb mások majd a csúnya polgármesterek ellen hoznak hasonló döntéseket. Laczkó könnyen veszi az akadályt: "Környezetem szerint nem vagyok csúnya!". A Tilos hasonló szellemű hallgatója az a lány volt, aki arra figyelmeztetett, hogy Tiszavasváriban a romákat külön, úgynevezett C osztályba járatják s különítik el.

A Szerintem utolsó percében a műsorvezető egy-egy mondatot kért a vendégektől. Laczkó szerint a problémák ellen tenni kell, ezzel Kaltenbach is egyetértett, hozzátéve azt a félmondatot, hogy csak törvényes eszközökkel. A Tilos Rádió műsorvezetői egymás közt vitatkoztak arról a kaján hallgatói megjegyzésről, hogy "a mindennapok megölik az ideákat". Egyikük sem értett egyet ezzel a mondattal, a hátralévő tizenkét percre már nem kapcsoltak be senkit, és elmondták: nem tudnak semmi megnyugtatót mondani. Megegyeztek abban, hogy nagyobb toleranciára van szükség az intolerancia ellen.

Pálinkás Szüts Róbert

Szerintem, Kossuth rádió, 1997. augusztus 29. Műsoridő: 50 perc. Stúdióvendég: Laczkó Károly, Sátoraljaújhely polgármestere és Kaltenbach Jenő, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa. A műsor a - korábban meghatározott témában megszólaló - hallgatók véleményére épült. A hallgatók a műsor témájának ismertetése után két telefonszámon jelentkezhetnek vitára, a műsor munkatársai visszahívják őket, csak azután kerül mondandójuk az éterbe. Az adást Szörényi Péter szerkesztette és Bocskay Zsolt vezette.

Szemrebbenés nélkül, Tilos Rádió, 1997. szeptember 4. Nyolc órától tíz óráig a telefonálók választottak vagy vetettek fel megvitatandó kérdéseket. A Tilos Rádió egy telefonvonallal rendelkezik, a betelefonáló abban a pillanatban adásba kerül, ahogy a műsorvezetők felemelik a kagylót. A szeptember 4-i műsort Kovácsy Tibor, Orosz Csilla és Weyer Balázs vezették.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."