Parlament: Õszi idény

szerző
Gy. B.
publikálva
1997/37. (09. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Még hat hónapja van a jelenlegi Országgyűlésnek a ciklus végéig - ezzel az örömteli bejelentéssel kezdte beszédének érdemi részét Horn Gyula miniszterelnök, amikor az Országgyűlés őszi ülésszakának első ülésnapján röpke negyvenperces napirend előtti felszólalásra ragadtatta magát.

Még hat hónapja van a jelenlegi Országgyűlésnek a ciklus végéig - ezzel az örömteli bejelentéssel kezdte beszédének érdemi részét Horn Gyula miniszterelnök, amikor az Országgyűlés őszi ülésszakának első ülésnapján röpke negyvenperces napirend előtti felszólalásra ragadtatta magát.

Akár egy gimnáziumi óra: a tanár előadása után lehetőséget ad a diákoknak arra, hogy elmondják a hallottakról a véleményüket, a kíváncsibbak még kérdezhetnek is. Ezután ismét a tanár következik, aki megsimogatja a helyesen beszélő nebulók buksiját és megdorgálja a rosszakat. A mi esetünkben Horn dicsérő szavakkal illette Szekeres Imre szocialista és Szent-Iványi István szabad demokrata frakcióvezető hozzászólását, míg kifejezetten elégedetlennek tűnt Torgyán József és Pokorni Zoltán diákok teljesítménye hallatán.

A miniszterelnöknek a NATO-csatlakozási tárgyalásokkal indított, összefogást sürgető, emelkedett hangvételű beszéde elcsúszott egy banánhéjon: Horn ugyanis közölte, a kormány javasolja a köztársasági elnöknek, hogy 1998-ban legyenek az országgyűlési választások. S ha utána nem is hagyott kétséget afelől, hogy 1998 májusát akart mondani, továbbra is lenyomta a nagy ívűnek tervezett beszédet az a pár perc, amíg Horn beszámolt az idei várható termés részadatairól. Persze

a kalászosokkal kezdte

Mindez alkalmat adott arra, hogy a következő levegővételnél bejelentse: 1998-ban újabb 50 milliárdos hitelkeretet biztosít a kormány a mezőgazdasági kistermelők számára. Ez éppen úgy nem kampányfogás, mint ahogyan az sem, hogy a három holdnál kisebb földet bérbe adóknak jövőre már nem kell megfizetniük ezután a 20 százalékos adót. Nyilván. Ezután egy kis számháború: a GDP arányában számoljuk a nyugdíjat is, külföldi adósság, külker mérleg, fizetési mérleg, infláció, reálbér-, nyugdíjreálérték-növekedés, izgalomba jött rögvest, aki hallotta. Ráadásul közeledett a csúcs.

Horn bejelentette, hogy a kormány erdősítési programot fogadott el. A cél az, hogy három év alatt az ország területének 18 százalékát borító erdő 700 ezer hektárral bővüljön. Ez - állítja az ország első embere - 50 ezer új munkahelyet jelent. Ebből könnyű kiszámolni, hogy az újabb hároméves terv 14 hektár per kopf erdőtelepítéssel kalkulál.

Az ügynökbíráktól kapott tiszta flepni bűvöletében az első ellenzéki hozzászóló, Torgyán József szinte csak arról volt hajlandó beszélni, hogy ha már lemondásra szólították fel Horn Gyulát az átvilágítók, akkor talán legyen szíves ennek eleget tenni. Torgyán hosszú évek ügyvédi praxisával a háta mögött azt is képes volt megindokolni, hogy Horn törvényt sért, amikor a helyén marad. Mindez csak arra volt jó, hogy Szekeres Imre Jászapáti után a Parlamentben is megmoshassa Torgyán fejét, s a derék Imre bele is döngölte a Vezért annak saját hülyeségébe (hogy e képzavarral idézzük meg a parlamenti stílt). Mi tagadás, valóban Szekeresnek van igaza: az ügynöktörvényben nem az áll, hogy le kell mondania az érintettnek, hanem az, hogy ha érintettsége ellenére nem mond le, akkor az ügynökbírák mindent nyilvánosságra hoznak.

A legkínosabb

talán az volt, hogy miért Meciartól hallott először a parlament és az ország a lakosságcsere ötletéről. Erre csak az volt a válasz, hogy Horn és mindenki Vladója megbeszélték: Meciar felejtse el a dolgot, s nem is hozzák nyilvánosságra; Meciar persze kifecsegte az ügyet.

Ismét előkerült az anyaföld ügye. Torgyán szerint a kormány ördögi ravaszsággal fogalmazta meg a kérdéseket, így sem az igen, sem a nem nem jó az országnak. Horn a kormány álláspontját ismertetve felolvasott a Fidesz egyik 1994-es kiadványából, amelyben szerinte a kormányéhoz teljesen hasonló célok vannak, kezdve a szövetkezetek és gazdasági társaságok termőföldhöz juttatásától egészen a külföldiek tulajdonszerzésének átmeneti tilalmáig. A Fidesz viszont arra kért magyarázatot, hogy a kormány miért gondolta meg magát másfél év alatt, hiszen egy EU-anyagra azt írták anno, hogy Magyarország nem kívánja megváltoztatni a termőföld szabályozását.

Az Országgyűlés első őszi ülésnapjával a végeláthatatlannak ígérkező technikai viták lehetősége is megnyílt. A legelső s leglátványosabb, hogy

a Fidesz frakciója

végül is felvette a KDNP-től eltévelyedett kereszténydemokratákat. Ez nem tetszik sem a KDNP-nek, sem az FKgP-nek: még a házszabály módosítását is megcélozták, csak nehogy a várható frigy létrejöjjön. Márpedig vasárnap este ünnepélyes keretek között - Orbán Viktor szülőfalujában, Alcsútdobozon -megtörtént az adoptálás. Ezzel egyébként az a vicces helyzet állt elő, hogy a Fidesz-frakció egyszerre annyi új képviselőt vett fel (tizenegyet), amennyi már elég a belső arányok megváltoztatásához. Például az egyes képviselők felvételéhez és kizárásához az összes frakciótag kétharmadának plusz egy képviselőnek az igen szavazata szükséges. Márpedig a 21 ősfideszes (mint mondjuk Gyuricza Béla) kevesebb, mint kétharmaddal rendelkezik, tehát az újaknak ily módon vétójoguk lett kizárások vagy befogadások esetén.

Hónapokig is eltarthat a vita a bizottsági helyek újraosztásáról. A kereszténydemokrata képviselők elveszítették parlamenti tisztségeiket, az anyagilag és az úgynevezett befolyás szempontjából is meghatározó jelentőségű bizottsági helyeket. A Fidesznél kikötőknek viszont elvileg lehetőségük van arra, hogy a megnövekedett frakciónak járó új pozíciókat megkapják.

A Fidesz egyébként a hagyományokkal élesen szemben álló álláspontra helyezkedett, amikor nem tartott igényt a legnagyobb ellenzéki frakciónak járó parlamenti üléshelyekre, amelyek, szó, ami szó, egyenesen a szabad demokraták mellett vannak. Kijelölték viszont a KDNP által elbukott parlamenti alelnöki szék várományosát Áder János személyében, míg Szájer József eddigi frakcióvezér a kormányzati munkára való felkészülést koordinálja.

A Fidesz-frakció bővülése a

pártok szövetségi politikai

mozgását is beindította. Amint egyértelművé vált, hogy a Fidesz gyakorlatilag elhatárolódott a KDNP-től és egyértelmű választást vár tervezett szövetségesétől, az MDF-től, a KDNP nyomban elővette az MDF tavaszi javaslatát a két egykori természetes szövetséges uniójának lehetőségéről, és tárgyalásokat kezdeményezett. Az MDF persze üdvözölte a meghívást, Lezsákék el is mennek a megbeszélésekre, de állítólag csak azért, mert úgysem fognak megállapodni. Meg talán azért is, mert az MDF mai helyzetében bárhová elmegy, csak hívják őket valahová.

Lesz azért más is. Ha minden igaz, elsőként megkezdik a földtörvény tárgyalását; dönteni kell majd a népszavazási kérdésekről, a Tocsik-bizottság feloszlatásáról, Nyírfa-ügyben is kéne valamit virítani. Ám mindenki tudja: a Házon belül mindenki a jövő májusi választásoknak rendel alá minden országgyűlési megnyilatkozást, mondjanak egyébként erről bármit is a felelős parlamenti tényezők.

Gy. B.

szerző
Gy. B.
publikálva
1997/37. (09. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra