"Bevezetett értékekről van szó" (László József, a Magyar Televízió alelnöke)

szerző
Seres László
publikálva
1997/37. (09. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Gőzerővel készülnek a régi és az új tévéadók az októbertől várható médiaversenyre. Míg azonban a két kereskedelmi adó műsorterveiről naponta olvashatunk, alig tudni, hogyan képzeli a kedves nézők megtartását a 30 milliárdos büdzséjű, közpénzünket fogyasztó MTV, amelynek 2-es programját hamarosan műholdról élvezhetjük. Interjúalanyunk (korábban a Magyar Rádió vállalkozási igazgatója és a Kossuth adó főszerkesztője) június óta az MTV műsorstruktúráért felelős alelnöke, és mint az alábbiakból kiderül, mintha leginkább a nézői megszokás hatalmában bízna.

Gőzerővel készülnek a régi és az új tévéadók az októbertől várható médiaversenyre. Míg azonban a két kereskedelmi adó műsorterveiről naponta olvashatunk, alig tudni, hogyan képzeli a kedves nézők megtartását a 30 milliárdos büdzséjű, közpénzünket fogyasztó MTV, amelynek 2-es programját hamarosan műholdról élvezhetjük. Interjúalanyunk (korábban a Magyar Rádió vállalkozási igazgatója és a Kossuth adó főszerkesztője) június óta az MTV műsorstruktúráért felelős alelnöke, és mint az alábbiakból kiderül, mintha leginkább a nézői megszokás hatalmában bízna.

Magyar Narancs: Mi vonzotta annyira az MTV-ben, hogy átjött a rádióból?

László József: Én azt látom, hogy az MTV, főleg az 1-es programja, képes arra, hogy piacvezető maradjon.

MN: Ezt komolyan mondja?

LJ: Halálkomolyan. Azt gondolom, hogy azok a 30-35 éves fiatalok, akik mostanában elkezdtek nálunk dolgozni, mindent meg fognak tenni azért, hogy jó főszerkesztők és szerkesztők legyenek. Most megkapták azt a lehetőséget, amit az elmúlt nyolc-tíz évben nem kaptak meg; elég ambiciózusak ahhoz, hogy felvegyék a versenyt a többiekkel. Persze a tévére is ráfér a generációváltás.

MN: A változás egyik legmarkánsabb jele az MTV új logója. Önnek mit mond az új jel? Szerintem semmilyen vizuális üzenete nincs az MTV-ről.

LJ: Nem kell a dolognak túlzott jelentőséget tulajdonítani. Elkészült a megkülönböztető jel, egy kreatív csapat csinálta, ennyi. Én ennek a részvénytársaságnak az alkalmazottja vagyok, tehát ezt hadd ne kommentáljam.

MN: Volt-e belső vagy külső pályáztatás a logó elkészítésére? Úgy tudom, 28 millió forintot fizetett ki az MTV e célra.

LJ: Az új imázs kialakítására Peták elnök úr adott megbízást Asbóth úr és Czakó úr cégének. Úgy tudom, ők megkerestek nyolc vagy tíz céget, és az ő javaslataikból szintetizálták a végső változatot. Azt nem tudom, hogy az MTV Rt. mennyit fizetett érte.

MN: Eldőlt-e már az MTV vitája az MTM-mel a TV 2 név használatáról?

LJ: Még tart a jogvita, de úgy tudom, az MTM már elkezdte használni a TV 2 nevet. Probléma az is, hogy MTV néven ugyebár van már műholdas program.

MN: Előnnyel vagy hátránnyal indul a közszolgálati MTV a médiaversenyben? Előny lehet az ismertsége, hátránya, hogy sokan unják a műsorait és nyitottak a két új versenytársra.

LJ: Nem tudom, látta-e a legújabb adatokat: a tavalyi számokhoz képest az 1-es csatorna nézettsége megnőtt, a fél nyolcas Híradó például 15-20 százalékkal nézettebb, mint tavaly. A 2-esnél van nézettségcsökkenés, de tény, hogy a megszokás ebben az esetben is nagy úr. Egészen biztos vagyok abban, hogy az MTV 1-es programja piacvezető marad a következő időszakban is.

MN: Ehhez azonban valamit nyújtani is kell majd. Mi változik a műsorszerkezetben?

LJ: Ha megnézzük a már elindult új műsorszerkezetet, azt látjuk, hogy háromnegyed hétkor elkezdődik egy olyan sorozat, amely képes arra, hogy odakösse a nézőket az esti Híradóig, utána pedig elindulnak azok a szórakoztató műsorok vagy filmek, amelyek képesek továbbra is lekötni a nézőket. Arról szól ez a történet, hogy ki nyeri meg a prime time-ot, az este fél hét és tíz óra közti legnézettebb műsoridőt, ahol a legtöbb bevétel képződik.

MN: A hosszabb prime time felértékeli a reklámidőt?

LJ: Hát ha a nézettség olyan lesz, akkor természetesen felértékeli. Az MTV 1-esnek kell megkeresnie azt a pénzt, amivel el tudja tartani a 2-est.

MN: Ez azt jelenti, hogy egyfajta profiltisztítás lesz a két csatornán, még ha nem is jönnek létre a Hankiss-korszak önálló intendatúrái?

LJ: Figyelembe kell venni, hogy a 2-es kevésbé lesz nézett, már azért is, mert műholdas adás lesz, így - az AM Mikrót is beszámítva - jó esetben csak a háztartások 60 százaléka tudja majd fogni. Így egyfajta tudatos műsorstruktúra-alakítással nyilván a 2-esre kerülnek azok a műsorok, amelyek közszolgálati kötelezettségből vannak a Magyar Televíziónál, de rétegműsoroknak számítanak. A közszolgálatiságnak van egy olyan sajátossága, hogy miután az adófizetők finanszírozzák egyfajta adószerűen behajtható pénzből, minél több embernek kell valami jót nyújtani a pénzéért.

MN: Igen, de pont ezt nem látom. Milyen izgalmakat kapok a pénzemért az MTV-től, hogy ne szörföljek át a két konkurens adó amerikai sorozataira, filmjeire?

LJ: Maradjunk a realitásoknál. A Dallas ugye amerikai sorozat? A Denver Clan (a Ewingokhoz hasonló, évtizedekig elhúzódó családi rémálom - S. L.) amerikai sorozat? El tudunk indítani olyan esti sorozatokat, amelyek versenyképesek lesznek a kereskedelmi adókkal. Úgy gondolom, hogy a főidőben a kereskedelmiekkel szemben kereskedelmi eszközökkel kell harcolni.

MN: A Nyilvánosság Klub legutóbbi jelentése pont azt kifogásolja, hogy a kereskedelmi műsorok javára az MTV állítólag fokozatosan elvesztette közszolgálati jellegét. A jelentés azt is írja, hogy "az MTV műsorkínálatát mind a mai napig meglehetős provincializmus jellemzi, hiszen a műsoridő több mint négyötödében hazai gyártású produkciókat láthat a közönség".

LJ: Fontos pontja az elnök úr pályázatának, programjának, és törvényi kötelezettségeink is vannak arra, hogy milyen arányban kell mérsékelni a saját gyártást. Ez tavaly 67 százalék volt, most 58-nál tartunk, jövőre le tudunk menni 50 százalékra. Ugyanakkor kíváncsi leszek arra, mit mond a Nyilvánosság Klub két-három hónap múlva, hogy mennyire provinciális vagy nem provinciális a két kereskedelmi csatorna. Csodákat nem nagyon lehet csinálni.

MN: A provincialitást szerintem nem csak mennyiségileg, de minőségileg is lehet érteni: a mai Magyarország képi megjelenítése a közszolgálati tévében borzalmasan lapos, unalmas, kritikátlan.

LJ: Mihez képest? A Skyhoz képest, a CNN-hez képest?

MN: Például a német közszolgálati tévékhez képest. Az ARD-ben azért nem ilyen a Németország-kép.

LJ: Jól ismerem az ARD, a ZDF meg az ORF műsorát is, úgyhogy vitatkozhatunk arról, milyen a képi megjelenítése az egyes televízióknak. Én azt gondolom, hogy ennek van egy technológiai oldala, tehát a következő években át kell térni az analóg technológiáról a digitálisra, és van egy szemléleti oldala. Aki húsz-harminc évig egyfajta szemléletmódban dolgozott fel eseményeket, azt nehéz rábírni arra, hogy megváltoztassa a szemléletét.

MN: Pont erre a szemléletmódra gondoltam.

LJ: Egy példa. Híradó, főkiadás: az elmúlt három évben meglehetősen sokat fektetett be a Magyar Televízió abba, hogy egyfajta imázsa legyen a Híradónak. Ez a Budapest-háttér a jövőben is megmarad, mert különben hogyan különböztetem meg a Duna TV, az MTM, az RTL híradóitól? Ha azt vesszük, hogy ebben a fél nyolc körüli időszakban mennyibe kerül egy reklámperc ezzel a látvánnyal - úgy 3-4 millió forintba -, akkor ez a látvány egyfajta értékkel bír. Egy ilyet eldobni nagyon rossz marketingmunkára vallana. A főcímekkel is óvatosan kell bánni, hiszen bevezetett értékekről van szó. Nagy világcégek is csak óvatosan nyúlnak a színeikhez.

MN: A hirdetők is visszajelezték ezt az elképzelését?

LJ: Ha a szeptemberi megrendelések alakulását veszem, akkor feltétlenül.

MN: Az induló médiaverseny nem inkább esély az MTV-nek egy átfogó képi és tartalmi változtatásra?

LJ: Az mindig egy látványos dolog volt, hogy jött egy új elnök vagy főszerkesztő, és gyorsan kicserélte a főcímeket. Egyrészt ez nagyon sokba kerül, másrészt ritkán gondolkodnak el azon, hogy ennek milyen értéke van. Versenyhelyzetben pedig különösen kétséges eldobálni ezeket a dolgokat.

MN: Mi van akkor, ha túl sok hirdető megy át a két másik csatornára?

LJ: Biztosan sokan átmennek, hiszen félretettek a büdzséjükből arra, hogy hirdessenek a két új adón is. Nyilván lesz árverseny, lesz nézettségi verseny, de ez rendben van, ezt az üzleti tervbe bekalkulálta a vezetés.

MN: Lesznek-e nagyobb arányban politikai műsorok, véleményütköztető műsorok a tévében?

LJ: Én úgy gondolom, hogy például az Aktuális eléggé ütköztető műsor, amelynek 10 százalék körüli nézettsége meg is közelítette az Objektívét. Sokak szerint egyébként túl sok is a politika, minden túl van beszélve. Én azt gondolom, hogy az információra kell hangsúlyt helyezni, de nem csak a politikai információra. A Híradóban lesz hírrovat, kulturális rovat, belpolitikai, gazdasági rovat. Specializált részlegek jönnek létre, specializált újságírók lesznek.

MN: Lesz-e közös tudósítói hálózat a Magyar Rádióval?

LJ: Én nagyon remélem, hogy lesz. Moszkva lenne az első ilyen állomáshely.

MN: És akkor lehetséges lesz az átdolgozás a két intézmény között?

LJ: A két intézmény között együttműködési megállapodást kell kötni, és ha ez megvan, akkor ezt senki se kérdőjelezheti meg. És ha előre gondolkodom három-négy évet, akkor ez a két, sőt három intézmény voltaképpen egy intézmény: a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió. Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy sokkal kisebb létszámmal, sokkal olcsóbban lehessen műsorokat csinálni.

MN: Hány munkatársat akar megtartani az MTV?

LJ: Olyan 1500-2000 embert.

MN: Mi lesz a parlamenti közvetítésekkel? Az is közszolgálati funkció.

LJ: Az elmúlt hét végén tárgyaltunk a parlament elnökével erről. Azt hiszem, mindenki tisztában van azzal, hogy ez a mostani állapot nem ideális. A Magyar Televízió a szokásjog alapján napi hat-nyolc órát közvetít a Parlamentből, de kérdés, hogy akkor marad-e ideje más közszolgálati funkciókra. A kereskedelmi csatornák viszont biztos nem adnak majd élő közvetítést a Parlamentből.

MN: A tévékuratórium megbízásából Kiss T. Anna júliusban írt egy nagy vihart kavart szakvéleményt az MTV Rt. működéséről. A tanulságos mű végén a szakértő arra a következtetésre jut, hogy a külső produkciós szerződések többsége nem szolgálja az MTV érdekeit, így azokat felül kell vizsgálni.

LJ: Egy sor dolgon nyilván változtatni kell, valóban meg kell nézni, hol olcsóbb előállítani valamit, belső vagy külső gyártású produkcióban. De azt azért elmondanám, hogy a kuratórium elnöksége kiadott egy állásfoglalást, amely szerint Kiss T. Anna független szakértőhöz nem méltó magatartást tanúsított, hiszen a sajtóban előbb jelentek meg részletek ebből a jelentésből, mint hogy a kuratórium megkapta volna.

MN: Milyen konzekvenciái lesznek a szakértő által leírt és konkrétan megnevezett cégbotrányoknak? Hogy valaki műsort ígért, nem gyártott, de felvett érte tízmilliókat? Hogy Hankiss Elemér műsora ötmillió helyett félmillióért is előállítható lenne? Hogy Friderikusz 17-szer drágábban kérdez Szenes Andreánál?

LJ: Az lesz a konzekvenciája, hogy én ilyen szerződéseket nem fogok aláírni. Egyébként sem a Hankiss-, sem a Friderikusz-produkciót nem az aktuális alelnökség vásárolta meg. Másrészt nem tudom megmondani, hogy ha a Magyar Televízió és a 40 százalékos nézettségű Friderikusz-produkció is monopolhelyzetben van, akkor mi a reális piaci ár.

MN: A szakvélemény egyik kulcsmegállapítása, hogy "a magyarországi televíziózásban polgárjogot nyert a szabad rablás". Hogyan számolhatók fel a haverok, ismerősök érdekcsoportjai, klikkjei a Szabadság téren?

LJ: Tavaly október óta tart a szerződések felülvizsgálata, tudomásom szerint több szerződést fel is bontottak. De hangsúlyozom, hogy ezeknek a szerződéseknek a 90 százalékát nem mi kötöttük. Azt gondolom, hogy a verseny sok ilyen típusú gondot képes megoldani. A monopolhelyzet megszűnése önmagában is egyfajta gyógyszer erre. Bár magam is meglepődtem, amikor beléptem ide, hogy a tavaly megkötött kollektív szerződés értelmében az itt foglalkoztatottak hozzátartozói előnyben részesülnek a felvételnél.

MN: Fölöttébb érdekes.

LJ: Ez egy érdekes intézmény, amely a céhes világból maradhatott meg.

MN: Mit lehet ez ellen tenni?

LJ: Ez áll a kollektív szerződésben. A szakszervezetek kiharcolták.

MN: Úgy tudom, a fejlett technológiájú Bojtár utcai gyártást az MTV bérbe adta a konkurens RTL-nek. Jól teszi-e ezt az MTV?

LJ: Valóban, a Magyar Televízió aláírt egy ilyen szerződést az RTL-lel, de azt gondolom, hogy ez egyértelműen pozitív, hiszen bevételt jelent. Ez nem érinti, nem terheli a Szabadság téri infrastruktúrát, és kapacitáskihasználást jelent. Kevesen fogták fel, hogy ha társaságként működünk, akkor bevételt is kell produkálni.

MN: Az MTM megmarad az MTV műsorbeszállítója annak ellenére, hogy most már saját csatornája van?

LJ: Ez is megállapodás kérdése. Amit a médiatörvény nem tilt, azt szabad. Szerintem nem szabad elzárkózni az együttműködés elől; túlságosan kicsi a magyar médiapiac, nem minden produkciót képes egy cég önmaga finanszírozni.

MN: Van-e a tévés vezetésnek valamiféle koncepciója vagy víziója arról, hogyan nézzen ki a XXI. század Magyar Televíziója?

LJ: Biztosan kisebb, hatékonyabb, rugalmasabb lesz, mint az eddigi "királyi" televízió. Biztos, hogy a digitális technológia segítségével több szakműsort állíthat elő. Biztos, hogy alkalmazkodnia kell a nézőkhöz és a megrendelőkhöz, mert másképp nem tud életben maradni. Egyébként pedig azt gondolom: azzal, hogy elindulnak a tévék, elindulnak a kereskedelmi rádiók, a médiatörvény bizonyos értelemben teljesítette a célját. Meg kell nézni, mi az, ami működik, mi az, ami nem. Nincs értelme annak, hogy három kuratórium és három intézmény működjön 90 emberrel 40 milliárdos költségvetéssel; hogy az ORTT úgy működjön, ahogy működik. Ezt fele ennyiért is meg lehetne oldani. A mai technikai lehetőségek mellett a médiatörvény olyan, mintha egy autógyár ma egy 80-as évekbeli modellel jönne ki.

Seres László

szerző
Seres László
publikálva
1997/37. (09. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra