A roma származású munkavállalók hátrányos munkaerő-piaci helyzetét a megfelelő képzettség, a kapcsolatok hiánya és a regionális gazdasági különbségek mellett a megkülönböztető bánásmód, a romákkal szembeni előítéletek is okozzák - állítja a munkaügyi szervezet kiadványa, amely a munkahelyi diszkriminációt vizsgálta világszerte.
Bár nyíltan nem vállalja
egyetlen cég sem, hogy idegenkedne a romák alkalmazásától, több felmérés eredményei is bizonyítják ezt. Köztük a TÁRKI nemrég nyilvánosságra hozott anyaga is, melyben a roma származású, illetve a túlsúlyos munkavállalókkal szembeni diszkriminációt vizsgálták három nagy bevásárlóközpont több mint ötven ruhaüzletében. "A roma kinézet minden tekintetben hátrányt jelent. Az ő esetükben sokkal magasabb azok aránya, akiknek nem köszöntek előre, illetve akiket látványosan végigmértek akkor, amikor az állásra jelentkeztek, mint a túlsúlyosak és legfőképpen a kontrollcsoport tagjainak esetében. A roma munkavállalóknak a munkaadók 8 százaléka mutatkozott be, míg a kontrollcsoport tagjai esetében 25 százalék ez az arány. Közel ugyanez az arány mondható el a kézfogás esetében is: minden negyedik kontrollszemély esetében a munkaadó kezet fogott az állásra jelentkező személylyel, addig ugyanezt minden tizedik roma mondhatta el a történtekről." (Forrás: www.tarki.hu)
"Általános és erős a romaellenes diszkrimináció" - állapította meg az a munkaadók számára készült kézikönyv, amelyet az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), az Ernst&Young, a Holcim Hungária és a Szerencsejáték Zrt. közösen adott ki. Az anyag megállapította: egyes cégek a roma munkavállalók képzetlenségére, nem megfelelő munkaerkölcsére és az ügyfelek, valamint a saját dolgozóik előítéletességére hivatkozva nem alkalmaznak szívesen vagy egyáltalán roma munkaerőt. A kiadvány célja az volt, hogy piaci érvekkel vegye rá az üzleti szektor szereplőit a széleskörűen elterjedt sztereotípiák elvetésére, illetve a roma származású munkavállalók - akár vezetői pozícióban való - alkalmazására, és arra, hogy a roma lakosságot is fogyasztóként kezeljék, azaz jelenjenek meg ők is célcsoportként a hirdetésekben.
Az ILO külön tréninget is indított a munkahelyi diszkrimináció csökkentésére: a kétszer egynapos "sokszínűség-menedzsment" képzésen a hátrányos helyzetű csoportok integrálására tanítják a jelentkező cégeket. Eddig összesen két cég vett részt a programban: a Magyar Telekom és a Magyar Posta Rt. "Nem túl lelkesek a cégek, nem is gondoltam volna, hogy ennyire nehéz ügy ez. Ha érdekli is őket, nagyon lassan döntenek. A részt vevő cégek főleg hr-eseket küldtek, bár jobb lett volna, ha több különböző osztályról is vannak ott vezetők. Egy nagy nemzetközi cég is tervezte, hogy részt vesz, mert alkalmazott roma munkavállalókat egy gyárban, és csoportközi konfliktusokról panaszkodott, de ebből végül nem lett semmi" - mondta lapunknak Rigó Ildikó, a program szervezője.
Noha már közel három év eltelt az első esélyegyenlőségi per ítéletének kihirdetése óta (2004 októberében a Pest Megyei Bíróság ötszázezer forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg egy roma férfinak egy vagyonvédelmi kft.-vel szemben), s az elmúlt években létrejött az Egyenlő Bánásmód Hatóság, a Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálat, továbbá vannak különböző civil jogvédő szervezetek is, és a lehetőségekkel egyre többen élnek (lásd keretes anyagunkat), nemigen látszik, hogy csökkenne a megkülönböztetés: a szolgáltatóiparban, az államigazgatásban, a bankokban, "láthatóan" foglalkoztatott roma munkatársak száma a roma népesség arányához képest elenyésző.
A téma ráadásul tabu
a legtöbb cégnél, munkaközvetítőnél: ha egyáltalán hajlandók erről nyilatkozni, akkor előszeretettel hivatkoznak az adatvédelmi törvényre, s büszkén hangoztatják, hogy nekik bizony fogalmuk sincs arról, hány roma származású munkavállalót alkalmaznak, közvetítenek ki, mert ők a származással kapcsolatos információt nem tartják számon.
A Független Újságíróközpont (CIJ) roma újságíró-gyakornoki programjának egyik hallgatója, Ági három gyerek mellett szociális munkásnak tanul az egyetemen. Eredeti végzettsége üzletvezető, sokáig egy festékboltot üzemeltettek a férjével. Válása után éveken át próbált munkát találni, legalább 10-15 helyre behívták állásinterjúra, de volt olyan, hogy a délelőtt tízre megbeszélt időpontra odaérve az irodában vissza sem köszöntek neki, amikor megállt az ajtóban: "Egy darabig csak álltam ott, s amikor már kezdett a csönd kínos lenni, azt mondták, köszönik, de közben betöltötték az állást." Végül kapcsolatain keresztül sikerült munkát szereznie: "Volt, hogy egy barátom felhívott egy ismerős céget, beajánlott, és a telefonban azt is hozzátette, hogy 'de cigány ám a barátnőm'. Ennél a cégnél speciel ez nem volt baj." Most a főiskola könyvkiadójánál dolgozik, de még itt is előfordul, hogy ha hallgatótársai bejönnek az irodába, rögtön a kolléganőjéhez fordulnak a kérdésükkel, "mert nem is gondolják, hogy én is tudok segíteni nekik".
Báthory Róbert roma származású egyetemi hallgató az édesapja elhelyezkedési nehézségeiről beszélt: "Nem roma származású az apám, bár úgy néz ki, s több mint tíz éve nem volt bejelentett állása (börtönőri végzettséggel). Előfordult, hogy utólag tudta meg: a külseje miatt nem vették fel valahová, pedig ismerős ajánlotta egy nagy céghez."
Garanciát egy kelendő diploma megszerzése sem feltétlenül jelent. "Húsz-huszonöt jogász végzettségű romát ismerek én magam is, igaz, nem sokuknak van munkája - mondja a magát második generációs roma értelmiséginek valló, történelemtanár végzettségű Balogh Beáta. - A Soros-program segítségével több ezer roma fiatal szerzett felsőfokú végzettséget, bár nem a menő szakmákban. Miután nincs kapcsolati tőkéjük, nem találnak állást."
Másik kedvenc kifogásuk
a cégeknek, hogy a képzettség hiánya miatt nincsenek roma származású közép- és felső szintű vezetők sem, s hogy az államigazgatás sem büszkélkedhet kiemelkedő eredményekkel. A Rádió C volt főszerkesztője, a pr-szakemberként végzett Zsiga Alfonz nem fogadja el ezt az érvet: "Annyira közhelyes és nevetséges ez a kijelentés, a régi beidegződések működnek a cégvezetőkben, én magam is helyből legalább száz olyan képzett roma fiatalt tudok mutatni, aki bármilyen pozícióban megállná a helyét. Ez csak egy kellemes és jól használható kifogás. Ugyanez van a média területén is. Azért kevés a roma újságíró, mert nem akarják őket maguk körül látni az emberek."
A szakemberek egyetértenek abban, hogy az államilag támogatott foglalkoztatás helyett a roma fiatalok megfelelő képzése és mentorálása a kulcs a jobb munkaerő-piaci pozícióhoz. "Az lenne a megoldás, ha nagyszámú jól képzett, versenyképes tudással bíró diplomás roma fiatal kerülne ki a munkaerőpiacra. Ha ez teljesül, akkor onnantól remélhetőleg magától is megy a dolog. Ráadásul vannak olyan - főként multi - cégek, amelyek a faji igazságosságot értéknek tekintik, az állami intézményektől pedig e szempont érvényesítését a tulajdonos megkövetelheti. De alapfeltétel, hogy a preferenciális bánásmódban részesülők szakmailag jók legyenek" - mondta a Narancsnak Kertesi Gábor, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének főmunkatársa. Zsigó Jenő, a Roma Parlament elnöke szerint a nagy nyilvánosság előtt bejelentett ad hoc projektek, tervezetek sem ellensúlyozzák azt, hogy tavaly például 25 ezer továbbtanuló roma fiatal esett el az ösztöndíjtól. "A kormányzat lényegében megszabadul a cigányoktól azzal, hogy a többi hátrányos helyzetűvel egy kategóriába sorolja őket, pedig a faji megkülönböztetés olyan súlyos minősítő különbség, amelyet nem szabad nem létezőnek tekinteni. Ez a magatartás tudománytalan és kisebbségellenes" - tette hozzá.
Nem csak az üzleti szféra okolható a munkaerő-piaci diszkriminációért - állítja több szakember. "A cégek előítéletessége a társadalom előítéletességét tükrözi, és egy-egy vállalat egyedül nem nagyon tud javítani a helyzeten, bár vannak jó példák" - mondta Braun Róbert, a felelős vállalati működés (Corporate Social Responsibility - CSR) területén működő stratégiai tanácsadó cég vezetője. Ha valamelyik ügyfelük, illetve annak érintettjei ezt a kérdést fontosnak tartják, akkor kitérnek erre is, hogy fontos társadalmi ügyekről információt szerezzenek, és ehhez stratégiát, folyamatot, cselekvési tervet készítsenek. Szerinte "a romák foglalkoztatása általában jelenleg nem tartozik az érintettek által képviselt legfontosabb társadalmi problémák közé, ugyanakkor fontos volna, hogy civil szervezetek a válla-lati magatartásban ezt is számon kérjék".
"Mi egyedül nem merünk lépni, mondja a cégek egy része" - ismertette a vállalati álláspontot Tardos Katalin, az ILO külső szakértője, a budapesti Nemzetközi Üzleti Főiskola (IBS) tanára. A társadalom és az üzleti szféra egymás előítéleteit erősíti, bár több kezdeményezés is van az üzleti szférában a roma fiatalok munkaerő-piaci integrálására.
A hátrányos helyzetű csoportok a megkülönböztetést nemcsak a felvételi eljárásnál, hanem az alkalmazás feltételeinél is tapasztalják. "Az általuk elérhető munkajövedelmek, munkakörülmények és jogi biztonság lényegesen rosszabb az átlagnál. Kiszolgáltatottságuk miatt nagy a valószínűsége, hogy a hátrányos csoporthoz tartozó munkavállaló rosszul fizetett munkát végez bejelentés nélkül, 'feketén', színlelt szerződéssel, kölcsönzött munkavállalóként, de a legjobb esetben is csak határozott idejű munkaszerződéssel" - írja az ILO-tanulmány, amely azért pozitív példát is említ: a 2007-es uniós kampányt ("Egyenlő esélyek mindenki számára" európai év) és a hátrányos helyzetűeket foglalkoztató cégek számára elérhető állami támogatásokat.
Beindulóban
Hatmillió forintig terjedő pénzbírság és nyilvánosságra hozatal lehet a büntetése az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény ellen vétő cégeknek. A jogorvoslati fórumként működő Egyenlő Bánásmód Hatóság ügyiratforgalma 2006-ban az előző évihez képest megduplázódott. A diszkriminációs ügyek, panaszok száma a 2005-ben érkezett 491-hez képest 592-re emelkedett. Míg 2005-ben az érdemi határozatok száma 144 volt, 2006-ban már 212. Az egyenlő bánásmód megsértése miatt 2005-ben hozott 9 elmarasztaló határozattal szemben 2006-ban 27 született. Az egyezséggel lezárult ügyek száma 2005-ben hat, míg 2006-ban 13 volt; ebből 12 esetben roma származású volt a sérelmet szenvedett személy. A hatóság tíz esetben szabott ki bírságot, melynek legkisebb összege 300 ezer, legmagasabb pedig 1,3 millió forint volt. A hatóság tíz esetben hozta nyilvánosságra elmarasztaló határozatát.
