A hét végén néhány napig már-már úgy tűnt, hogy a miniszterelnök és a nagyobbik kormánypárt ismét megnyomta a "Csillag-gombot", ám utóbb kiderült, hibás a párhuzam keresése az akkor a Medgyessy Péter miniszterelnök bukásához vezető kormányátalakítási kísérlettel. A szabaddemokratáknak ezúttal esélyük sem volt megvétózni a személy- és szerepcseréket, mivel - ellentétben a 2004-essel - saját emberüket (mint akkor Csillag Istvánt) nem érintette a változás - igaz, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök sem volt kíváncsi előzetesen a liberálisok véleményére.
A múlt pénteken faktum helyett még csak javaslatként kezelt kormányátalakítást megfütyülni az SZDSZ-nek nemcsak elég ereje, de
komoly szándéka sem
volt: a zajos megnyilatkozásokat mindössze a nem lebecsülhető presztízs- és hatalmi szempontok motiválták. Reálisan nem volt elérhető számukra sem a kancelláriaminiszterből formálisan is a titkosszolgálatokat irányító kabinettaggá lett Szilvásy György kinevezésének, vagy Draskovics Tibor kormánybiztosból tárca nélküli miniszteri rangra emelésének a megakadályozása. A szabaddemokraták ellenben elérték, hogy a kormányzati informatika ne kerülhessen a nemzetbiztonsággal közös irányítás alá, valamint a szerkezetváltás ellenére sikerrel őrizte meg korábbi befolyását Magyar Bálint és Horn Gábor is. A liberális feltételek nyilvánosságra hozatalát követő nyilatkozatok arra utalnak, hogy az SZDSZ hétfői erődemonstrációja már csak a közvélemény előtt lejtett tánc volt: Gyurcsány Ferenc és Kóka János, úgy is, mint a koalíciós pártok elnökei, már előzetesen fixálták az alku mindkét részről elfogadható pontjait - amelyhez utóbbi még hozzácsapta a már rég elintézni akart külgazdasági kormánybiztost is.
A kirúgásokkal nem, hanem csak szerepcserékkel járó kormányátszervezés legfontosabb fejleménye kétségtelenül azon szűk körű kormánykabinet létrehozása, amelyben a miniszterelnök mellett a kormány szakmai kabinetjeinek vezetői vesznek részt. A gazdaságit irányító Veres János pénzügyminiszter, a nemzetbiztonságit vezető Szilvásy György, illetve az őt a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) élén váltó Kiss Péter - aki megtartja majd a társadalompolitikai kabinet irányítását - mellett a két pártelnök is a tagja ennek. Gyurcsány kormányfőként amúgy is ott ül, Kóka pedig bónuszként Horn Gábort viheti magával, igaz, csak tanácskozási joggal. Kevéssé valószínű azonban, hogy éles és esetleg csak formális szavazással eldönthető konfliktusok színhelye lenne az egyébként már - lényegében ugyanezekkel a szereplőkkel - korábban is informális döntéshozó fórumként működő, a mostani szándékok szerint formalizált testület, melynek irányítását - nyilván a saját vezető szerepének megtartásával - a miniszterelnök egyértelműen Kiss Péter kezébe adta. Ez nem túl nagy fantáziával úgy is - sőt, főként úgy - értelmezhető, hogy az egy éve a Gyurcsány és körének (Szilvásy és Draskovics mellett Gál J. Zoltán, illetve Bajnai Gordon eddigi fejlesztési kormánybiztos értendő ezúttal ide) kiadott kormányzásból nagyobb részt kért a szocialista párt - nem véletlenül beszélt a miniszterelnök is a felelősség megosztásáról és e megosztás új viszonyairól. Az
eredményes alkunak
tulajdonítható, hogy Kiss, aki még februárban visszadobta az ismételt felkérést a kancellária élére (noha 2003-2006 között már volt kancelláriaminiszter), ezúttal elvállalta a MeH vezetését, mivel ezzel gyakorlatilag társkormányfővé vált, hivatalosan is miniszterelnök-helyettesi rangban.
A kormánypártok támogatása okán várhatóan zökkenőmentes beiktatása után Kiss Péter a saját hivatalában viszont csak névleg marad főnök, mivel a kancellária irányításában rajta kívül még három miniszter osztozkodik. Részint Szilvásy, akinek a szabaddemokraták ellenállása miatt nem sikerült magával vinnie a kormányzati informatikát. Tárca nélküli miniszterként pedig Draskovics Tibornak jut az a feladat, amit a második Gyurcsány-kormány 2006-os felállásakor az akkori új rendszert kitaláló Szilvásy magára és a kancelláriára osztott, azaz a közigazgatás koordinációja, a kormányzati aprómunka végrehajtása. Az utóbbi hónapokban a főként már csak a titkosszolgálatok felügyeletével törődő Szilvásy általános vélemény szerint miniszterként ebben, a teherbíró csúcshivatalnok szerepben nyújtotta a leggyengébb teljesítményt. Könnyebb dolga az utódjának sem lesz, miután elfogadottsága egyik koalíciós pártban sem erős; kinevezését azonban a miniszterelnök forszírozta, a szocialista vezérkar pedig nem szállt szembe vele.
Szilvásy György titokminisztersége az ellenzék mellett a kisebbik kormánypártban is erős kétségeket ébresztett, de - mint azt több kormánypárti forrásunk is megfogalmazta - a miniszterelnöktől nem volt elvárható, hogy a tavalyi tűzijáték óta még oly sok botránytól övezett bizalmasát eltávolítsa. Szilvásy az előzetesen kiszivárgó hírekkel ellentétben csak a polgári titkosszolgálatokat irányíthatja, a katonai hírszerzés és kémelhárítás szuverenitásának jogosultságát megkérdőjelező beolvasztási szándékok egyelőre elvéreztek az azokat felügyelő honvédelmi tárca, illetve ennek minisztere, Szekeres Imre ellenállásán.
Az átszervezést ellenben akár jogilag is kétségessé teheti két mozzanat: egyrészt a hivatalos bejelentés szerint tárca nélküli miniszterként Szilvásy saját államtitkárt kap a honvédelmi tárcát odahagyó Iváncsik Imre személyében, másrészt és még inkább az, hogy az önkormányzati miniszterré kinevezett Bajnai egy másik minisztériumban (ti. a kancellárián) is irányítási jogkörrel bír: ott marad az öt államtitkára, az ún. fejlesztéspolitikai irányító testület (fit) exminiszter tagjai, akiknek továbbra is ő lesz a főnöke. Az eredetileg az ágazati lobbik kikerülésére, az uniós források elosztásának "horizontális" koordinálására létrehozott, ám sokkal inkább tükörreferatúraként, a tárcák ellensúlyaként működő fit vezetőjének már csak amiatt is rég kijárt volna a miniszteri poszt, mert gyakorlatilag némelyik tárcánál nagyobb apparátus tartozott alá. Ezúttal azonban nem a szervezetét keresztelték át minisztériummá, hanem egy már létező másik élére helyezte őt a miniszterelnök, miközben meghagyta nála a - jórészt Magyar Bálint által dominált - testület irányítását.
Bajnai és Draskovics miniszteri posztra emelésével, illetve Szilvásy új pozíciójával a miniszterelnök láthatóan szakít az alig egy éve létrehozott "három kiskormány" szerkezettel, amelyben a pénzelosztásra szakosodott fit mellett a döntések előkészítését monopolizáló államreform-bizottság (áfb), valamint az elvileg csak a végrehajtásban szerepet játszó és közjogilag is kormányként elismert harmadik vett részt. Jórészt ezek diszkompatibilitása volt az oka annak a kormányzati deficitnek, amelynek a felszámolására a mostani kormányátalakítás tesz kísérletet. Az áfb tanácsadó testületté alakul, a fit további sorsa még nyitott, de a harmadik elem sem erősödött meg; tagjait jórészt a politikai erővonalak szelektálják, amint ez jól látszik abban is, hogy az önkormányzatok központi forrásait öt éve elosztó Lamperth Mónikát mindenfajta vonatkozó tapasztalat nélkül nevezték ki szociális miniszterré.
A kabinet átalakítása, noha attól még a koalíciós - főként a szocialista - körökben is kirúgásokat vártak,
nem lett éles cezúra
a kormányzásban. (A leginkább meneszteni akart kormányzati tényezők már az elmúlt hónapokban elhullottak: Molnár Lajos egészségügyi, Persányi Miklós környezetvédelmi vagy Petrétei József igazságügyi miniszter.) Új szereplő ezúttal csak egy van, a honvédelmi államtitkárrá előlépett Vadai Ágnes. A miniszterelnök megosztotta hatalmát; az MSZP erős emberei közül kettővel (Kiss mellett Lendvai Idikó frakcióvezetővel mindenképpen) kötött szövetséget, és saját embereit sem tette ki a kormányból, sőt megemelte őket. Mindeközben arra is ügyelt, hogy ne szerezzen ellenségeket magának a pártjában. Gyurcsány Ferenc ezzel hozzávetőleg egyévnyi időt nyert arra, hogy stabilizálja az MSZP helyzetét.
