Postabank, társadalombiztosítási (tb) önkormányzat, volt (és jelenlegi) szakszervezeti vezető, politikai kapcsolatok, banki részvények, százmilliós nagyságrendű vagyonvesztés, elmarasztaló számvevőszéki jelentés - minden együtt van egy igazi "nagy ügyhöz". A tb és a Medicor közötti 1994-es részvénycsere mégsem lett az. Még csak rendőrségi ügy sem, egyelőre.Idén májusban a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) társadalombiztosítási alapokat felügyelő politikai államtitkára különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt tett feljelentést ismeretlen tettesek ellen egy 1994-es tranzakció kapcsán. Az ügyben a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) Gazdaságvédelmi Osztálya júliusban bűncselekmény hiánya miatt megszüntette a nyomozást. A határozat ellen a MeH panasszal élt, így a feljelentés jelenleg a Fővárosi Főügyészség előtt van.A feljelentés és elutasítása
Hatalomra kerülése után nem sokkal a Fidesz-kormány megszüntette a tb-önkormányzatokat, s az alapokat kormányzati felügyelet alá vonta. Az 1993 és 1998 közötti időszak gyanúsnak tűnő tb-ügyleteinek a vizsgálatára külön stábot szerveztek a MeH Ellenőrzési és Felügyeleti Főosztályán belül.
A májusi feljelentés - amit Selmeczi Gabriella, a tb-alapokat felügyelő akkori politikai államtitkár megbízásából tett az ellenőrzési főosztály - egy öt évvel ezelőtti részvénycserére vonatkozik. 1994 novemberében az Egészségbiztosítási Önkormányzat (EÖ) a tulajdonában lévő Budapest Bank- (BB) részvényeket a Medicor Holding Rt. részvényeire cserélte. A BB-részvényeket a névérték 42 százalékán számolták, noha a tranzakcióval egy időben az akkor még stabil anyagi helyzetű CoNexus Rt. 54 százalékon tett vételi ajánlatot. A Medicorral kötött üzlet a tb-nek közel 65 millió forintos veszteséget okozott. Pontosabban, a feljelentés szerint többet is: az EÖ vagyonkezelői főosztály ugyanis a részvények értékesítésére több lehetőséget is vázolt; ezek között a Medicor-részvényekre való cserét tartotta a legelőnytelenebb megoldásnak. A MeH a fentiek alapján úgy vélte, fennáll a hűtlen kezelés alapos gyanúja.
A rendőrség szerint viszont nem; a nyomozást megszüntető határozat azokra az önkormányzati döntésekre hivatkozik, amelyek célként jelölik meg: a tb-nek az egészségüggyel kapcsolatban álló cégekben legalább minősített kisebbséghez (25 százalék) kellene jutnia. A BRFK úgy látja, hogy a BB-Medicor-részvénycsere végső soron e stratégia realizációja, ráadásul a szerződés aláírója a közgyűlés határozata alapján járt el. Az indoklás azt is megjegyzi, hogy nem képezheti büntetőeljárás tárgyát annak utólagos eldöntése, miszerint a banki részvényekért a CoNexus esetleg többet fizetett volna.
A MaNcs birtokában lévő dokumentumok alapján kijelenthető: noha a feljelentés meglepően rosszul méri föl a tranzakció kétes pontjait, a rendőrségi indoklás igen gyenge lábakon áll. Egyrészt bizonyíthatóan nem volt semmiféle EÖ-közgyűlési határozat a szerződés aláírásáig - márpedig vagyonügyekben a törvény szerint csakis a tb-önkormányzat közgyűlése dönthetett -, másrészt érthetetlen a BRFK azon kitétele, hogy a többet ígérő CoNexus később úgyis csődbe ment, és vezetői ellen büntetőeljárást kezdeményeztek.
Mentő ötlet
A legfontosabb mozzanatot - ami nélkül nehezen érthető a történet - már 1996 februárjában leírta az Állami Számvevőszék (ÁSZ): a tb "a BB Rt., a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) Rt. és az IBUSZ Rt. összesen 987 669 000 forint névértékű, 619 417 000 Ft könyv szerinti értékeit elcserélték a 662 130 000 forint névértékű részesedésre a Medicor Rt.-ben és négy kft.-ben. A banki részvények cseréjét gazdaságossági számítások nélkül bonyolították le, sőt súlyos pénzügyi helyzetben levő cégbe is invesztáltak, ami közel 132 millió forintos értékvesztéshez vezetett. A részvénycseréhez az EÖ semmiféle piaci felmérést sem végzett, a Medicor-cégek mérlegbeszámolóival sem rendelkezett. A Medicor Kereskedelmi Rt.-t - az 1994. évi közgyűlés tanúsága szerint - az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) tulajdonképpen a felszámolástól mentette meg."
A Medicor Holding Rt. az egészségbiztosító nélkül aligha maradt volna talpon. Ezt nem vitatja Gábor Péter, a holding jelenlegi ügyvezető igazgatója sem, aki az 1994-es tranzakció-sorozat (amelynek csak egy része a Budapest Bank részvényeinek a cseréje) idején a holding elnök-vezérigazgatója volt. Gábor Péter lapunknak elmondta: a holdingnak és érdekeltségeinek mindenképpen többletforrásra volt szükségük a fejlesztések, illetve a forgóeszközök finanszírozásához. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat egyes Medicor-cégekben tőkét emelt: banki részvényeiért az EÖ részesedéshez jutott a társaságokban, míg a Medicor a kapott értékpapírokat továbbértékesítette: a BB-papírokat a Budapest Banknak, az MKB-részvényeket a Külkereskedelmi Banknak adta el, így jutva a tőkeemelést jelentő pénzhez. Gábor Péter elismeri: a Medicor és az EÖ banki részvényeinek az értéke "meglehet, nem volt ekvivalens" (a tb papírjai többet értek, tehát az ügyleten az EÖ bukott), de ennek oka elmondása szerint az, hogy tőkeemelést legalább névértéken kell végrehajtani.
Gábor Péter kifejtette: a forráshiány miatt a Medicor valóban szorgalmazta a tranzakciót, de ez találkozott a tb elképzeléseivel is. Hasonlóan nyilatkozott a MaNcsnak Simsa Péter, az önkormányzat akkori alelnöke is: az EÖ-nek határozott szándéka volt a "gyógyászati cégekben" való tulajdonszerzés. (A Medicor ügyvezető igazgatója úgy emlékezett, hogy szó volt egy olyan intézményről is, amelyik az egészségüggyel kapcsolatos tendereket koordinálta volna, de ebből végül semmi nem lett.)
Kézi vezérlés
Az önkormányzat előbb említett "vagyonszerzési irányáról" a közgyűlés 1994 júniusában, illetve az 1994 szeptemberében felállított Vagyongazdálkodási Ideiglenes Bizottság (VIB) 1994. október 24-én hozott határozatot. A tb banki részvényeinek Medicor-papírokra történő cseréje viszont már év eleje óta zajlott. Az általunk ismert legkorábbi tranzakció 1994 első két hónapjára esett: a Medicor egyik kft.-je, a Medüsz és az EÖ egy befektetési cég közvetítésével bonyolított le részvénycserét (IBUSZ-papírokért Medicor Röntgen Rt.- és Medakku-részvények). Az 1995-ig tartó folyamat révén az egészségbiztosító több Medicor-cégben is részesedést szerzett.
Probléma mégis csak a Budapest Bank-részvények 1994. november 30-i eladásából lett. És nemcsak a feljelentésben is említett előnyösebb decemberi CoNexus-ajánlat miatt. Még csak nem is amiatt, hogy az ügyletet utólag terjesztették be az önkormányzat elnökségének, és hogy a papíron (valamint a törvény szerinti) legmagasabb fórum, a közgyűlés csak 1995 januárjában adta áldását a dologra. (Az utólagos jóváhagyás már megszokottnak számíthatott: az említett január-februári csereszerződés nem is került a közgyűlés elé.) A problémát az okozhatta, hogy a BB-részvények cseréjéről - amennyire az rekonstruálható - az önkormányzat akkori elnöke, Sándor László, valamint Kővári László, a VIB elnöke döntött. Az EÖ nagy hatalmú alelnöke, Simsa Péter is csak napokkal később értesült: legalábbis erre utal az a kézzel írt feljegyzése, amely a CoNexus december 2-i levelén olvasható. A CoNexus ebben megismételte azon ajánlatát, hogy a BB-papírokat 54 százalékon megveszi. Simsa reagálása: "Laci! (Sándor László az ő Lacija - a szerk.) Sajnos le kellett mondanom, mert a Fejes időközben aláírta a szerződést a vagyonbizottság álláspontját megelőzően. Ez kb. 60 millió Ft veszt. az önkormányzatnak. Úgy gondolom, elnökségin meg kellene beszélni!"
A szerződést a Medicorral aláíró Fejes László, az OEP akkori főigazgatója Sándor László utasítására cselekedett - erre azonban közvetlen bizonyíték nincs. Csak közvetett: a MaNcs megbízható forrásai szerint egy 1998-as, írásban tett vallomás részletesen taglalja a kontraktus megkötésének körülményeit. Lapunk úgy tudja, a vallomás szerint 1994 októberében Sándor László szóbeli utasítására készítették elő a BB-papírok cseréjét. Az illetékes főosztály három variációt is kidolgozott egyébként a banki részvények nyereséges értékesítésére - ezt a területért felelős OEP-főigazgató-helyettes is szignálta -, ám az előterjesztés Sándor László döntése értelmében nem kerülhetett az elnökségi tagok elé.
A részvénycserét 1994. november 30-án hajtották végre; az aznapi VIB-ülésen a testület elnöke, Kővári László adott elő egy - a szó szerinti jegyzőkönyv tanúsága szerint - meglehetősen zavaros történetet arról, miért a kevesebbet kínáló Medicorral bonyolította a tb az ügyletet.
Már megint ´
Az írásos vallomás Sándor Lászlónak tulajdonítja azt a széljegyzetet, amely az önkormányzati felügyelőbizottságnak az üggyel kapcsolatos jelentését kommentálja. "Parancsra cselekedtem", olvasható. (Simsa Péter lapunknak nyilatkozva kizártnak tartja, hogy Sándor ilyen megjegyzéseket firkált volna a jelentésre.) A vallomás szerint az önkormányzat elnökét Princz Gábor, a Postabank vezetője utasította az ügylet lebonyolítására; a Medicor ugyanis tartozott a Postabanknak, és a pénzintézet a rossz Medicor-részvények helyett BB-papírokat akart fizetés gyanánt. A Medicor egyes források szerint valóban BB-részvényekkel fizetett a Postabanknak. Ebben az esetben a Postabank rossz kintlevőségeit a tb az ingyenes vagyonjuttatás során kapott vagyonelemekkel váltotta ki; a tranzakció a tb számára vagyonvesztéssel járt. Biztosat erről azonban nem lehet tudni: dokumentum csak arról van, hogy 1994. december 6-án a Postabank brókercége értesíti a Medüsz Kft. ügyvezető igazgatóját, a tranzakciót Medicor-részről koordináló Balázs Györgyöt: a Medicortól átvett 645 millió forint névértékű BB-részvényt "a korábban egyeztetésre került vevők számára értékesítettük". Ez lehetett valamelyik Postabank-cég is, de lehetett - ahogyan azt Gábor Péter mondta lapunknak - a Budapest Bank is. (A Postabanknál megpróbáltunk információt szerezni erről; a pénzintézet sajtóosztályán a banktitokra hivatkoztak, és nemigen kaptunk biztatást. Igazuk is lett, mert végül is jól elfelejtettek visszahívni minket.)
Világosan látni az ügyben csak akkor lehetne, ha valaki hozzáférne a pénzintézet és a Medicor kapcsolatának dokumentumaihoz. Például a BRFK Gazdaságvédelmi Osztálya hozzáférhetett volna, ha nem gondolja úgy, hogy nincs mi után nyomoznia.
Közel állók
Maradnak hát a közvetett bizonyítékok: a dokumentumok alapján bizonyos, hogy Kővári László mindvégig tudott a dologról. Kővári nem csupán az önkormányzat Vagyongazdálkodási Ideiglenes Bizottságának volt az elnöke, hanem ezzel egy időben a Postabank Invest vezetője, a Postabank érdekeltségű Dom Rt.-nek 30 százalékban tulajdonosa is volt. Tény az is, hogy a Medicornak a Postabank hitelezője volt (ami persze önmagában nem bűn), vélhetően nem is akármilyen összegekkel: erre utal a Postabank rossz portfólióját kezelő Reorg-Apport közelmúltbeli felhívása, amelyben a bank százmilliós nagyságrendű Medicor-kintlevőségéről volt szó.
Az is tény, hogy az 1994-es részvénycserékben részt vevő Medicor-cégek többsége előbb-utóbb postabanki érdekeltség lett. Az ügyekben mindvégig kulcsszerepet játszó Medüsz Kft. például 1998. május 29-én (a Fidesz-győzelem másnapján, de még Princz Gábor ideje alatt) három másik céggel a Profit Invest Holding Rt.-be olvadt, amelynek a Postabank volt az egyedüli tulajdonosa, s amelynek Kővári László igazgatósági tagja volt.
S persze Sándor László: kedvezményes postabanki hitelét maga sem tagadta, a pénzintézet felügyelőbizottsági tagjaként (amelyben az egészségbiztosítót képviselte) lapértesülés szerint tekintélyes apanázshoz jutott. 1996 elején pedig Princz mentette meg attól, hogy a CM-klinika törvénytelen finanszírozása miatt bíróság elé kelljen állnia. (Sándor ellen emiatt az ÁSZ büntető feljelentést tett. Az ügyészség mégsem emelt vádat, mert az egészségbiztosítónak okozott kárt egy magáncég - postabanki kölcsön segítségével - kiegyenlítette. Hogy az ügyészség szerint ez miért felmentő körülmény, az más kérdés.)
Szerettünk volna természetesen Sándor László véleményének is helyt adni, ám az MSZOSZ jelenlegi első embere megkeresésünkre lapzártánkig nem reagált.
Bundula István
A részvénycsere idén májusban került elő újra: kétségtelen, hogy a feljelentés ekkor készült el, ám az is tény, hogy Selmeczi Gabrielláék éppen akkor szivárogtattak erről a sajtónak, amikor a lapok a Lockheed-Fidesz-üggyel voltak tele. (Ha még emlékszünk rá, a lobbilevél egyik áldozata éppen a tb-alapokat felügyelő államtitkár asszony lett.) A tb-Medicor-ügyletről szóló eddigi tudósítások a MeH-feljelentés szövegének részletes ismertetésén túl nemigen tájékoztattak az ügylet más mozzanatairól.
