Költségvetés 2000: Lét és időt

szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
1999/44. (11. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Polgártársaink többsége nyilván megriadna, ha a vaskos költségvetési tervezetet kellene a kezébe vennie. Pedig a pánik káros, mivel e jogforrásból könnyen kihámozható, hogy kormányunk mi(ke)t és ki(ke)t tart támogatásra érdemesnek az elkövetkező sorsfordító években. A következő esztendőre szóló büdzséterv átnyálazása után egyvalami már biztos: egyhamar nem várható, hogy magyar asztronauták magyar űrhajón jussanak el a végtelen magyar űr mélyére.

Polgártársaink többsége nyilván megriadna, ha a vaskos költségvetési tervezetet kellene a kezébe vennie. Pedig a pánik káros, mivel e jogforrásból könnyen kihámozható, hogy kormányunk mi(ke)t és ki(ke)t tart támogatásra érdemesnek az elkövetkező sorsfordító években. A következő esztendőre szóló büdzséterv átnyálazása után egyvalami már biztos: egyhamar nem várható, hogy magyar asztronauták magyar űrhajón jussanak el a végtelen magyar űr mélyére.

Amikor az éppen aktuális büdzsétervek napvilágot látnak, rögvest kezdődik a patália, elvégre korlátozottan bővülő források mellett nem lehet minden kiadási előirányzatot egyenletesen növelni. Ilyenkor kormányzatunk választ a lehetőségek közül. Preferenciái néha megütközést váltanak ki az érintettekből.

Az például már a büdzsé beterjesztése előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az ombudsmanoknak nem az idei költségvetés lesz a kedvencük. És viszont.

Fékek, egyensúlyok, bíróságok

A nekik otthont adó Országgyűlési Biztos Hivatala a jövő évben 575,8 millió forintból gazdálkodhat, szemben az idei évre szánt 557,5 millió forinttal - azaz a kiadás reálértékben is csökken jövőre, ami arra ösztönözte Gönczöl Katalint, az állampolgári jogok biztosát, hogy ne írja alá a rájuk vonatkozó költségvetési fejezetet. Az ombudsmanok gyanakvását erősítheti, hogy a jelenlegi országgyűlési többség már tavaly is jócskán beléjük faragott: az 1999. évre ugyanis még 568,6 millió forintos előirányzatot tartalmazott a büdzsé eredeti terve, ám ezt sikerült vagy 11 millióval csökkenteni. (1998-ban mellesleg 518,1 millióból gazdálkodhattak az országgyűlési biztosok, azaz költségvetésük reálértékben már az idén sem érte el a tavalyi szintet.) Az ombudsmani hivatal helyzetét az is nehezíti, hogy az illetményalap itt is emelkedni fog 8,25 százalékkal: csökkenteni kell tehát a létszámot és a dologi kiadásokat, ami viszont Gönczöl szerint már veszélyeztetné a korábbi színvonalú működést is.

Az igazságszolgáltatás hatékonyabbá tételére vonatkozó kormányzati ígéretek hitelét némiképpen csökkenti az a tény, hogy a bíróságok rovatába az idei 27 milliárd 942,5 millió helyett csupán 30 milliárd 476,5 millió forint kerül, ami ugyan a szinten tartáshoz elég, ám - lévén e szint rendkívül alacsony - ezzel még nem kerülünk közelebb az olajozottabb igazságszolgáltatáshoz. Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke nem is írta alá a költségvetési tervezet rájuk vonatkozó fejezetét, ők ugyanis létszámot is szerettek volna fejleszteni (országosan vagy 689 fővel), egyéb kiadásaik is bővültek volna, ráadásul a 3,6 milliárdos beruházási keretet sem találták elégségesnek - ennek legalább a dupláját szeretnék kiharcolni.

És ők még jól is jártak, tekintve, hogy az ügyészségek csupán 11 millárd 526,2 milliót bírnának kapni az idei 11 milliárd 28,4 milliós illetmény után, igaz, az ügyészek (gondoljunk talán a legfőbb ügyészre) mostanában mintha valahogy büntiben lennének, s eleddig publikus módon nem is nyilvánítottak véleményt e költségvetési huszárcsínyről.

Az Alkotmánybíróság ehhez képest kifejezetten jól járt: 655,2 millió helyett 2000-ben már 787,5 millió forintos éves apanázsból gazdálkodhat, ami kifejezetten derekas növekmény - már ha a kollégákhoz viszonyítjuk. A Köztársasági Elnöki Hivatal gondosan kapja az inflációval (sőt még annál is egy kicsivel többel) megnövelt idei összeget (246,4 millió forintról 268,2 millióra nő az éves kiadási keretük), az Állami Számvevőszék viszont mehet a sarokba: az idei 2 milliárd 290,5 millió forint helyett 2 milliárd 290 milliót kapnának (igen, 500 ezret még le is vágtak az idei nominális keretösszegből), ami nyilván adódhat abból is, hogy a jelenlegi kormányzati ciklus előrehaladtával - hála a magas színvonalú szakmai munkának - lassan csökkennek a tüzetes vizsgálatot igénylő események.

Ír a zsebre

Ha viszont valami (és valaki) megérdemli a kiemelt támogatást, az a Stumpf überminiszter vezette Miniszterelnöki Hivatal, amely csupán igazgatási feladataira az idei potom 2 milliárd 355 millió forint helyett 2 milliárd 906 milliót fordíthatna - a Horn-kormány utolsó országromboló évének költségvetése még csupán 1 milliárd 153 milliót irányzott elő. A költségvetési pénzek kreatív elköltésének egy további példáját nyújtja a Miniszterelnökség Központi Üdülési és Oktatási Főigazgatósága (némileg bizarr) című alfejezetben található 1 milliárd 400 millió forintos kiadási előirányzat - némileg megnyugodhatunk azonban, mivel e költségvetési hely tüzetesebb tanulmányozása nyomán kiderülhet, hogy az előbbi összegből 600 millió forintot saját forrásból fog előteremteni a rejtélyes főigazgatóság.

A költségvetés megalkotóival amúgy sem érdemes vitatkozni: nyilván ők tudják a legjobban, miért is szükséges kiadnunk "Országkép-építés és kommunikációs feladatok" címén vagy 4 milliárd 684 millió magyar egységet (a korábbi nemzetidegen rezsim ilyen célra egyáltalán nem különített el pénzt, sőt ilyen tétel még az idei költségvetésben sem szerepelt - bizonyítván, hogy ezt még amannak a kiszolgálói írták).

A büdzsé készítőinek realizmusát jelzi, hogy némiképp növelik azt az összeget, amit az alkalmasint működésképtelenné váló helyi önkormányzatok normatív támogatására fordíthatnak az arra hivatottak (9 milliárd 200 millióról 11 milliárd 33 millió forintra nő ez az összeg). A vidékkel való fokozottabb törődés és a Csonka-Magyarország sajátos, ámde megkerülhetetlen meteorológiai és vízrajzi realitásaival való számvetés megmutatkozik az árvíz-megelőzési összegek dinamikus növekedésében: az idei árvizek annyi haszonnal tán jártak, hogy az erre illetékeseket rádöbbentették a kellemetlen tényre: a Felső- és Közép-Tisza, valamint a Bodrogköz még mindig Magyarországhoz tartozik.

Mint ahogy a magyarországi nemzetiségiek is, csak hát ilyenek ezek a kegyetlen pénzügyi realitások: mit volt mit tenni, az országos kisebbségi önkormányzatok támogatását kénytelenek voltak reálértékben egy kicsit lefaragni, így is többet kapnak, mint az idei 496,5 millió forint, úgyhogy még örülhetnek is a maguk 526 milliójának, különösen merthogy minden nemzetiség, kicsiny és nagy egyaránt, azonos (szerény) mértékben emelt támogatáshoz juthat önkormányzatának fenntartásához. Valamivel jobban járt a Külügyminisztérium kebelében működő Határon Túli Magyarok Hivatala, ők az idei 323,3 millió forintjuk helyett jövőre már 355,2 milliót költhetnének, ami szép növekmény, különösen ha figyelembe vesszük, hogy 1998-ban még csak 283,8 millió jutott nekik, azaz a növekedés két év alatt több mint 25 százalékos: az ő büdzséjük legalább őrzi reálértékét.

A költségvetés preferáltjai is gyorsan megmutatják magukat, amint belemerülünk a büdzsé szövegébe: a hon védelméért felelős, immár NATO-kompatibilis hadfiak, valamint (némileg kisebb mértékben) a vidékfejlesztés és az agrárpénzszórás mesterei például tágíthatják az erszényüket; de radikálisan nő jövőre az APEH költségvetése is, az idei 39 milliárd 887,5 millióról 2000-ben 55 milliárd 800,0 millió forintra.

Ezzel szemben a Vám- és Pénzügyőrség költségvetése jövőre nominálisan is csökken: a fináncok idén a maguk 32 milliárd 448,5 milliójával még pariban voltak az APEH-hel, ám jövőre már csak 30 milliárd 620,9 millió forint jut nekik, ami két dolgot jelenthet: a) esetben feladataikat egyre jelentősebb mértékben vállalja át a csaknem szuperhatalommá növesztett APEH (meg az ő adónyomozói), míg b) esetben népünk tömegesen undorodik meg a cukorcefrétől, a hamis zárjegyektől és a csempészett gázolajjal beütött biodízeltől, s ezek után a Szervezet lassan elhal, akárcsak Lenin szerint az állam.

Jó tanulók, jó sportolók

A kormányzat jövőre is nagy gondot kíván fordítani a tudományos kutatási feladatokra - különös tekintettel a közelmúlt történetének feltárására: az idén az NKÖM kebelében létrehozott Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (Schmidt Mária!) programjaira 175 milliót, működésére 25 milliót szán a 2000-es büdzsé, ami szép növekmény az idei 117 millióhoz képest, de egyben érthető is, elvégre közben már létre is jött a közalapítvány által fenntartott XX. Század Intézet (Schmidt Mária!). Csak tájékoztatásul közöljük, hogy az ´56-os Intézet és Közalapítvány jövőre a büdzsé tervezete szerint nulla forint támogatásban részesül, amit a tervezet készítői is fontosnak tartottak kiemelni, mivel azért beleírták őket a költségvetésbe - persze azért is, mivel idén még kaptak kemény hatmilliót (tavaly ennyire faragták le a költségvetésüket a szorgos kormánypárti honatyák).

Egyébiránt a tudósok húzhatják tovább a nadrágszíjat, elvégre az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok, azaz a népszerű OTKA az idei 2 milliárd 988,3 millió helyett 3 milliárd 167,6 millió forintot juttathat az arra érdemesült pályázóknak, s ez igazán nem egy gavalléros növekmény.

Ám ahol költeni kell, ott költeni kell: millenniumi beruházásokra az idei 1 milliárd 550 millió forint csaknem háromszorosa, azaz 4 milliárd 149 millió jutna, s ráadásképpen a királyi városok rekonstrukcióira is futja: 700 millió helyett 790 millió. A kriptomonarchisták mellett Koltay Gábor, Vikidál Gyula, Varga Miklós, Nagy Feró, Franco Nero és a csöves nemzedék többi idolja is dörzsölheti a kezét: millenniumi filmprodukciók támogatására már az idén 700 millió jutott, ám 2000-ben ez az összeg meghaladhatja az egymilliárdot, amiből már jópofa Koppány korabeli fantasy-akciómozit lehet összehozni.

A kormányzati körökben láthatóan növekszik a realizmus iránti érzékenység, legalábbis erre mutat, hogy a sporttámogatási előirányzatok között a futballfejlesztési program az idei 476 helyett már csak 405 millió forintban részesül majd, ami esetleg előrevetítheti, hogy vezetőink leveszik kezüket a magyar fociról. A pénzt ugyanis jobb helyre is lehet tenni: egyrészt reprezentálhatunk belőle (Sydney 2000: 788 millió forint), meg a tömegsportra is költhetünk, amire már jövőre is kétszer annyi juthat, mint az idén.

Az ifjúsággal való fokozott törődésre utalhat, hogy a kábítószer-fogyasztás megelőzéséhez kötődő előirányzatok is brutális növekedésnek indultak: a tavalyi, már magában is gigantikus 49 millió forintról jövőre 60 millióra nő ez az összeg. (A Youth for Europe Program keretében az idei költségvetés plusz 139 millió forintot is tartalmazott, ez azonban a jövő évi tervezetből már hiányzik, vagy legalábbis azonosítatlan helyre távozott.) Ám sebaj, a sikeresen kriminalizált fogyasztók nyilván jól érzik majd magukat az előzetesben lévők igényes vendégül látását szolgáló új, Venyige utcai fegyintézetben, melynek felépítésére 1,2 milliárd forintot szán kormányzatunk.

Ehhez képest már megint megmutatkozott a könyökvédős fiskális-financiális kicsinyesség: a Magyar Ûrkutatási Iroda az idei 83,7 millió forint helyett csak 84,1 milliót kapna az idén, ami előrevetíti, hogy egyhamar, saját erőből nem fogjuk tudni elhagyni e sírunkká vált sártekét.

Barotányi Zoltán

szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
1999/44. (11. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra