Schilling Árpád: az erkölcsi tartás helyét átveszi a bölcsesség látszatát keltő gyáva kussolás

  • narancs.hu
  • 2020. február 24.

Belpol

A külföldre emigrált rendező ismét kemény szavakkal bírálta Demeter Szilárdot, illetve írt a Térey-ösztöndíjról.

„Demeter Szilárd úgy bánik a közvagyonnal, mintha az a sajátja volna. Ez a baj! Összekeveri a szívének kedves ideológiát a kötelező közfeladattal. Amikor ugyanis a közpénz egy hivatalosan kinevezett kormánybiztosa azt mondja a nyilvánosságban, hogy valakit ő maga (privátban) olyan magyar írónak tart, aki ugyan magyar nyelven ír, de nem a magyaroknak, akkor a magánügy és a közérdek összekeveredéséből az jön ki, hogy a polgárok osztályozása állami feladat" – fogalmaz Schilling Árpád.

Álláspontját hosszú Facebook-posztban fejti ki, melyben Demeter Szilárd mellett ismét keményen bírálja a kormányt:

„A jelenlegi magyar kormány nem mintha, hanem ténylegesen azt üzeni a polgárainak, hogy vannak a hazaárulók és vannak az igaz magyarok, vannak a soros-bérenc, fővárosi, liberális álmagyarok és vannak a vidéki, határontúli, ősi stb. igaz magyarok. Ez a náci logika, és a 'nácibeszél' lényege: van, aki igazi magyar, és van, aki nem az, és az utóbbi nem méltó arra, hogy a magyar állam támogassa, avagy megvédje. Aki nem eléggé magyar, az törvényen kívüli: azzal bármit meg lehet tenni, mert egyrészt a legfőbb bűnt követte el (elárulta a hazáját), másrészt nem védi őt többé hazája törvénye.”

Schilling bejegyzése a Térey-ösztöndíj körül kialakult vitára reflektál; néhány nappal ezelőtt kérdést szegezett az ösztöndíjat elfogadó díjazottaknak is: „Kedves Írók, akik átvettétek a Térey ösztöndíjat! Szerintetek is büntetni kellene Nádast és Krasznahorkait? Szerintetek is kifelé a 'buzikkal', ahogy azt Demeter Szilárd sugallja? Ugye nem söpritek le magatokról ezt a problémát, mint korpát a vállról? Ugye érzitek, hogy ez a nácibeszél – akarva-akaratlan, de idővel biztosan – rátok ég? Még nem késő!”

Most így fogalmaz: „Nem ítélem el azokat, akik számára ez az ösztöndíj ahhoz kell, hogy képesek legyenek választott tárgyukra koncentrálni. Legyen idejük alkotni! Térey Jánost ismertem, és egy korszakos zseninek tartom. (Szörnyű, hogy nincs már velünk, és az is, hogy a saját és hasonló sorsú társai egzisztenciájáért folytatott küzdelme/ügyeskedés során feloldhatatlan erkölcsi labirintusba keveredett, amibe végül belepusztult.) Több ösztöndíjast is külön tisztelek és olvasok. Nem gondolom, hogy bárkinek is vissza kellene adnia bármit, tekintettel arra, hogy az állami kultúrtámogatás a polgárnak joga, az államnak meg kötelessége.

(...) Milyen az már, hogy komplett életművek gazdái egy fölülről kinevezett, túlmozgásos suhanc kénye-kedve szerint hunyászkodnak? Hogy az erkölcsi tartás helyét átveszi a bölcsesség látszatát keltő gyáva kussolás? Hogy egy percig is gondolkodni kell azon, hogy az ilyen visszataszító, pöffeszkedő, saját karrierjét építgető, a történelmi emlékezetet semmibe vevő, zavarosban halászó figurát elküldjenek a francba? Hogy azt éri támadás, aki ezt az egészet szóváteszi? Milyen világ ez?

A teljes bejegyzés elolvasható itt:

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.