Schilling Árpád: az erkölcsi tartás helyét átveszi a bölcsesség látszatát keltő gyáva kussolás

  • narancs.hu
  • 2020. február 24.

Belpol

A külföldre emigrált rendező ismét kemény szavakkal bírálta Demeter Szilárdot, illetve írt a Térey-ösztöndíjról.

„Demeter Szilárd úgy bánik a közvagyonnal, mintha az a sajátja volna. Ez a baj! Összekeveri a szívének kedves ideológiát a kötelező közfeladattal. Amikor ugyanis a közpénz egy hivatalosan kinevezett kormánybiztosa azt mondja a nyilvánosságban, hogy valakit ő maga (privátban) olyan magyar írónak tart, aki ugyan magyar nyelven ír, de nem a magyaroknak, akkor a magánügy és a közérdek összekeveredéséből az jön ki, hogy a polgárok osztályozása állami feladat" – fogalmaz Schilling Árpád.

Álláspontját hosszú Facebook-posztban fejti ki, melyben Demeter Szilárd mellett ismét keményen bírálja a kormányt:

„A jelenlegi magyar kormány nem mintha, hanem ténylegesen azt üzeni a polgárainak, hogy vannak a hazaárulók és vannak az igaz magyarok, vannak a soros-bérenc, fővárosi, liberális álmagyarok és vannak a vidéki, határontúli, ősi stb. igaz magyarok. Ez a náci logika, és a 'nácibeszél' lényege: van, aki igazi magyar, és van, aki nem az, és az utóbbi nem méltó arra, hogy a magyar állam támogassa, avagy megvédje. Aki nem eléggé magyar, az törvényen kívüli: azzal bármit meg lehet tenni, mert egyrészt a legfőbb bűnt követte el (elárulta a hazáját), másrészt nem védi őt többé hazája törvénye.”

Schilling bejegyzése a Térey-ösztöndíj körül kialakult vitára reflektál; néhány nappal ezelőtt kérdést szegezett az ösztöndíjat elfogadó díjazottaknak is: „Kedves Írók, akik átvettétek a Térey ösztöndíjat! Szerintetek is büntetni kellene Nádast és Krasznahorkait? Szerintetek is kifelé a 'buzikkal', ahogy azt Demeter Szilárd sugallja? Ugye nem söpritek le magatokról ezt a problémát, mint korpát a vállról? Ugye érzitek, hogy ez a nácibeszél – akarva-akaratlan, de idővel biztosan – rátok ég? Még nem késő!”

Most így fogalmaz: „Nem ítélem el azokat, akik számára ez az ösztöndíj ahhoz kell, hogy képesek legyenek választott tárgyukra koncentrálni. Legyen idejük alkotni! Térey Jánost ismertem, és egy korszakos zseninek tartom. (Szörnyű, hogy nincs már velünk, és az is, hogy a saját és hasonló sorsú társai egzisztenciájáért folytatott küzdelme/ügyeskedés során feloldhatatlan erkölcsi labirintusba keveredett, amibe végül belepusztult.) Több ösztöndíjast is külön tisztelek és olvasok. Nem gondolom, hogy bárkinek is vissza kellene adnia bármit, tekintettel arra, hogy az állami kultúrtámogatás a polgárnak joga, az államnak meg kötelessége.

(...) Milyen az már, hogy komplett életművek gazdái egy fölülről kinevezett, túlmozgásos suhanc kénye-kedve szerint hunyászkodnak? Hogy az erkölcsi tartás helyét átveszi a bölcsesség látszatát keltő gyáva kussolás? Hogy egy percig is gondolkodni kell azon, hogy az ilyen visszataszító, pöffeszkedő, saját karrierjét építgető, a történelmi emlékezetet semmibe vevő, zavarosban halászó figurát elküldjenek a francba? Hogy azt éri támadás, aki ezt az egészet szóváteszi? Milyen világ ez?

A teljes bejegyzés elolvasható itt:

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."