Előbb pénteki tévéinterjújában, aztán a Parlamentben tartott lemondó beszédében is azt hangoztatta Schmitt Pál, hogy 70 évesen is megszerzi a doktori fokozatot. „Képes vagyok egy mostani, nagyon nehéz kritériumoknak megfelelő dolgozatot, egy úgynevezett PhD-dolgozatot írni” – mondta. Ha hihetünk az álláspontját az utóbbi időben gyorsan váltogató exállamfőnek, akkor a környezetvédelem és a sport kapcsolatát kutatja majd. Ez alapján feltételezhető, hogy a tudományos fokozatot alma materében, a Testnevelési Egyetem jogutódjában, a Semmelweis Egyetem Doktori Iskolájában kívánja megszerezni – utóbbit egyébként épp most készül feljelenteni.
A felvételitől kezdve
A jelentkezés után Schmitt Pálnak a Doktori Iskolába (DI) először szóbelin kell felvételit nyernie. Azt nem gondolnánk, hogy Schmittet már itt szétszednék a Testnevelési és Sporttudományi Kar oktatói – akiknek lojalitása a tényfeltáró bizottsági munka alapján megjósolható –, de azért némileg kételkedünk, hogy Schmitt 2012-ben tudományosan bármilyen aktuális tudással, elképzeléssel rendelkezik. Ilyennek húsz évvel ezelőtt sem volt birtokában, ahogyan az a hvg.hu január 11-i cikkéből is kiderült. De tegyük fel, Schmitt Pált kutatói terve és témája alapján a sajnálatos események után is felveszik doktori képzésre.
Ezt követően Schmitt előtt két út áll: vagy a hagyományos, úgynevezett szervezett képzést választja, vagy egyéni felkészülőként próbálkozik a cím megszerzésével.
Diákok közt
Fotó: MTI
Amennyiben a szervezett képzést választja, akkor Schmittnek azzal is számolnia kell, hogy az előírt tanulmányi, kutatási és oktatási krediteket meg kell szerezni. Azaz Schmittnek doktoranduszként például órákat is kellene tartani. A szervezett oktatás keretei közt a PhD-képzése egy részét külföldön is abszolválhatja: nyelvtudása legendás, szóval ezzel sem lenne gond. Ha rendszeresen bejárna, az egy ideig biztos ínyére lenne a sajtónak is, sőt ilyenkor Schmitt sofőrje és két titkára is kimenőt kaphatna. A szervezett képzés 2-3 évig tart, ezután még egy éve lenne Schmittnek a dolgozat megírására.
Mégis úgy gondoljuk, hogy Schmitt inkább az egyéni képzést választja, és kizárólag a dolgozattal lesz elfoglalva. Az egyéni képzés is legfeljebb 36 hónapig tarthat, ilyen „felkészülés esetén a doktorandusznak – a DI vezetőjének javaslatára – az EDT (az Egyetemi Doktori Tanács – a szerk.) személyre szóló munkatervet és képzési tervet hagy jóvá, amelyben meghatározza a doktorandusz kötelezettségeit, az azok teljesítésére rendelkezésre álló képzési időt, valamint a költségtérítés mértékét” – olvasható az egyetemi szabályzatban.
A követelmények
A fokozat megszerzésének valóban „nagyon nehéz kritériumai” vannak. Legalább négy tudományos közleményt kellene publikálni a doktori iskola legfeljebb három éve alatt, amiből legalább kettő nemzetközi, legalább egy első szerzős magyar, és legalább egy olyan első szerzős közlemény, amelyik minősített vagy a szakterületileg illetékes folyóiratban jelenik meg. Képzés nélküli fokozatszerzés esetén ráadásul a publikációs követelmények szigorúbbak (nem négy, hanem hat publikálás kell), a napilapban megjelentetett írás vagy a népszerűsítő cikk ráadásul egyik esetben sem fogadható el.
Mégis megelőlegezzük a magyar helyesírással hadilábon álló, és eleddig semmilyen önálló tudományos munkát nem publikáló Schmittnek, hogy ez is sikerül neki.
Ezután – bármelyik képzésre megy – a tankönyvek és a kézikönyvek alapján szigorlati vizsgát is kell tennie, és ekkor még mindig hátra van a doktori értekezés. Arra nem találtunk adatot az egyetemi szabályzatban, hogy ennek az írásnak milyen hosszúnak kell lenni, ám ha elkészült a zöld sportról szóló mű, akkor előbb munkahelyi vitát tartanak róla, majd formailag és a feltételek teljesítése szempontjából ellenőrzik. Ezután a két bírálóhoz kerül, és végül jöhet a bizottság előtti nyilvános védés.
Ebből az aspektusból az egyetem doktori szabályzatának a definíciója igen vészjóslóan hangzik: doktori értekezés az az írásmű, alkotás vagy munka, amellyel a doktorjelölt bizonyítja, hogy a fokozat követelményeihez mért tudományos feladat önálló megoldására képes. Az értekezés a jelölt szakirodalmi ismereteit, célkitűzéseit, módszereit és új tudományos eredményeit mutatja be. A fokozattal az egyetem elismeri és tanúsítja, hogy az illető alkalmas önálló kutatómunkára, egy adott tudományág/szakág/kutatási terület magas színvonalú, új eredményekkel gazdagító művelésére. (A kiemelések tőlünk származnak – a szerk.)
Szigorú szabályzatról van tehát szó, amely fénymásolatok summa cum laude minősítéséről egyáltalán nem rendelkezik. Azaz feladta magának a leckét Schmitt Pál. A kérdés már csak az: ki írja ezt meg?
