Bayer Zsolt nem antiszemita – adta hírül múlt hét pénteken a Magyar Hírlap. A megállapítást arra vonatkozóan tette a lap, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jóváhagyta kedvenc publicistájának azt a mondatát, amelyet tavaly januárban írt le Daniel Cohn-Benditről, Schiff Andrásról és Nick Cohenről szólva, hogy „Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben…”. (Nick Cohen, a The Guardian tudósítója néhány nappal korábban bírálta a médiatörvényt és az Orbán-féle kormányzást. Daniel Cohn-Bendit az Európai Parlamentben intézett éles kirohanást Orbán Viktorhoz ugyanebben a témában, Schiff András pedig a Washington Postban olvasói levélben emelt szót a magyarországi antiszemitizmus és rasszizmus ellen, és ő sem hagyta szó nélkül a médiatörvényt.)
Fotó: Németh Dániel
A személyiségi jogi pert Bayer indította Bolgár György, a Klubrádió munkatársa és Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke ellen, miután a rádió Megbeszéljük című műsorában az idézett mondatot tartalmazó írásról, valamint az antiszemita beszédről váltottak szót. A beszélgetésben egyébként (amelynek leirata megtalálható a Galamuson) nem állították, hogy Bayer antiszemita volna, megállapításait minősítették.
Bayer Ugyanaz a bűz című publicisztikája a következőképp kezdődik: Magyarországból „bűz árad” – írja valami Cohen névre hallgató bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben…
Ezután a cikkíró hosszasan fejtegette a Tanácsköztársaság rémtetteit, gyalázta vezetőit, Schiff szellemi-lelki rokonának titulálva Kun Bélát, majd visszatért a vörös kalapácsos Népszavára.
Rosta Márton, Bolgár György ügyvédje azt mondta a narancs.hu-nak, hogy az Ítélőtábla azzal az indoklással változtatta meg az első fokon eljáró bíróság – Bayer Zsolt igényét elutasító – ítéletét, hogy Feldmájer és Bolgár a rádióbeszélgetésben azt a hamis látszatot keltették, mintha a három személyt zsidóságuk miatt emelte volna ki Bayer, holott a médiatörvény kritizálása volt az a szempont, amely alapján egy lapra kerültek. („Az alperesek egy politikai vitát »továbbfejlesztve« vallási alapra helyeztek” – emlékszik vissza Rosta a szóbeli indoklásra, és így idézte a narancs.hu-nak Feldmájer Péter is.) Rosta Márton, illetve Feldmájer Péter ügyvédje hiába érveltek azzal, hogy itt három, vallását, illetve származását tekintve egyértelműen beazonosítható emberről van szó, miképp az orgoványi erdőben meggyilkoltak nagy része is zsidóságának köszönhette vesztét. A bíróság elfogadta Élő Gábornak, Bayer Zsolt ügyvédjének azt az érvelését is, hogy itt egy metaforáról van szó, amely nem is erre a három emberre, hanem a cikk további részében emlegetett kommunista vezetőkre vonatkozik. A bíróság azt is kimondta, hogy „bár Bayer Zsoltnak közszereplőként többet kell eltűrnie, Feldmájerék kijelentései ezt a határt messze túllépték”.
A Fővárosi Ítélőtábla a jogsértést kimondta, de annak következményeit az elsőfokú bíróságnak kell megállapítania (vagyis hogy miként kell elégtételt szolgáltatniuk a feleknek Bayer számára, illetve hogy vagyoni kártérítésre kötelezhetők-e, és ha igen, mekkorára). Ez az eljárásrend azokban az esetekben, amikor az első fok ezekre nézvést korábban nem állapított meg semmit, hiszen nem látta megállapíthatónak a jogsértés tényét.
Bayer cikkének megjelenése után egyébként az abban megnevezett személyek nem pereltek, igaz, nem is magyar állampolgárok. (Kérdés persze az is, hogy a hatályos jogszabályok és ítélkezési gyakorlat alapján, amelyek a gyűlöletkeltést nagyon nehezen bizonyíthatóan értelmezik, sikeres lehetne-e egy ilyen per.) A Bolgár-műsorban Feldmájer épp arról beszélt, hogy a Mazsihisz azért nem fordult bírósághoz a cikk megjelenése után, mert csoportot nem véd a hazai jog, csoport méltóságát nem ismeri, csupán az egyénét.
A cikk megjelenése után a Zöld Baloldal, valamint egy magánszemély a Médiahatósághoz fordult, de a válasz csak annyi volt, hogy a hatóság az akkor még frissen életbe lépett médiatörvény értelmében majd csak a július elseje után született médiatartalmakkal foglalkozhat konkrétan.
Most tehát a helyzet az, hogy Bayer nyugodtan kívánhatja emberek halálát, teheti ezt olyan emberekkel, akiknek származása/vallása ismert, de az már nem fér a szólásszabadság keretei közé, hogy erre valaki azt mondja, hogy itt „antiszemita, zsidóellenes uszítás történik”.
Az alperesek felülvizsgálati kérelmet adnak be, tehát elvileg a Kúria még visszájára fordíthatja az ítéletet. Ha ez nem történik meg, marad Strasbourg.
A tavaly januári A szerk.-et Bayer publicisztikájáról itt olvashatja.
| Bayernek áll a zászló Noha a Médiahatóságnak most már lenne jogosítványa hasonló esetekben fellépni, ismét illetékesség hiányára hivatkozva védte meg, ismét Bayer Zsoltot. Ezúttal Ulrike Lunaceket, az osztrák Zöldek politikusát nevezte Bayer az Echo TV-ben „agyament, ótvar, hazug idiótának” a januári Békemenetről az Európai Parlamentben tett kijelentései miatt. Lunacek a Médiahatósághoz fordult, mondván, hogy politikusként sem köteles emberi méltóságában megalázó kijelentéseket elfogadni, ám a hatóság szerint nem áll fenn „az emberi méltóság intézményes védelmének” szükséglete. A hatóság szerint „a médiaszabályozás a médiát figyelemmel kísérő közönség érdekében lép fel, biztosítva számára az emberi méltóságot tiszteletben tartó médiatartalmakat”. Nem áll módjában viszont személyhez fűződő jogokban eljárni. A politikus fellebbezett, mondván, hogy a Médiahatóság nem indokolt érdemben, majd mikor egy-két hete ezt is elutasította a hatóság, a Fővárosi Törvényszékhez fordult. A politikus az Echo TV-től nyilvános bocsánatkérést kért. Bayer Zsolt a „csúnya jelzőkért” megkövette Lunaceket, fenntartotta viszont azt a véleményét és állítását, hogy „megengedhetetlen és aljas hazugság” volt a Békemenet résztvevőit bármilyen módon kapcsolatba hozni az antiszemitizmussal. |
