Siker, éhség, lázadás (A tüntetés maga)

  • Para-Kovács Imre
  • 1999. január 14.

Belpol

Amikor egy ilyen volumenű fekáliakavarás beindul, tényfeltáró újságíró legyen a tollán, aki kitalál az útvesztőből. Nem is az ítélethirdetés a cél, csak a megismerhető valóság minél részletesebb bemutatása, mármint annak a részének, amit elénk ömlesztenek az ellenérdekeltek. Az istállótakarítás ehhez képest vidám szabadidős tevékenység, ha értik, mire gondolok.
Amikor egy ilyen volumenű fekáliakavarás beindul, tényfeltáró újságíró legyen a tollán, aki kitalál az útvesztőből. Nem is az ítélethirdetés a cél, csak a megismerhető valóság minél részletesebb bemutatása, mármint annak a részének, amit elénk ömlesztenek az ellenérdekeltek. Az istállótakarítás ehhez képest vidám szabadidős tevékenység, ha értik, mire gondolok.

A Városház téren legalább négyezer ember gyűlt össze január 8-án, pénteken, hogy kifejezze akaratát (lásd keretesünket a petícióval), és amikor a Diósgyőr-szurkolók összegyűlnek, hogy kifejezzék akaratukat, az nem égőcsere az előszobában. Jutott már nekik minden: munkanélküliség, Grósz Károly, Lenin Kohászati Művek, Edda-koncert a Sportcsarnokban, szóval nem ma kezdték az érdekérvényesítést, és ezen a délutánon úgy látszott, hogy utolsó mentsvárukról, a sikeres és szórakoztató focicsapatról nem egykönnyen mondanak le.

Nem volt semmi vadulás, csak az akarat és képzet pontos manifesztációja, mire a kft. vezetősége azonnal bejelentette, hogy ők akkor hétfőn fel is ajánlanák lemondásukat, mert ha egyszer ez a megtévesztett és manipulált tömeg annak ellenére, hogy többször és hangsúlyosan nyilvánosságra hozták kedvencük, Tornyi Barnabás fizetését, még mindig az edzőt akarja, akkor legyen meg az akaratuk, ők köszönik szépen, sértődötten, de távoznak.

Tornyi Barnabás pedig nem buta ember, a tüntetés alatt is - mint mindig - kedvenc éttermében vacsorázott, és várta, hogy ölébe hulljon, aminek ölébe kell.

A tüntetés szervezői nem minden alap nélkül jegyezték meg, hogy ide többen eljöttek, mint némelyik budapesti csapat mérkőzésére, és - ezt már én teszem hozzá - a hangulat is jobb volt, leszámítva talán azt a tényt, hogy nem volt meccs.

Bár nem szokásom jóslásokba bocsátkozni, annyit azért megengedek magamnak, hogy a vezetőség lemondása után, valamint azután, hogy részüket a kft.-ből felajánlják megvételre, Tornyi Barnabás, engedve a szurkolói nyomásnak, újra elvállalja az őszi sikercsapat vezetését, és ebben a döntésében csak megerősíteni tudom, mert bizony ki, ha ő nem.

A tüntetésen felröppentek olyan hírek is, hogy maga Deutsch Tamás is ellátogat Miskolcra, hogy válltáskájában elhozza a hiányzó összeget, és a kormány áldását tolmácsolja a Diósgyőri FC játékosainak és szakvezetésének, de ebből aztán nem lett semmi, csak Fekete Zsuzsa konferálta fel Tóth Gábort (mindketten a Diósgyőri Sportbarátok képviseletében), aki eldörögte a fentebb már említett petíciót, amit aztán Alakszainé dr. Oláh Annamária vett át a polgármesteri hivatal kapujában, nem kis örömmel.

Tornyi Barnabás végül is nem tudott ellenállni a nép akaratának, és megjelent az egybegyűltek előtt, hogy megfürödjön a szeretet és a megbecsülés hullámaiban, majd a fegyelmezett és lelkes tüntetők szépszerével véget vetettek az összejövetelnek, és mentek, amerre láttak. (Dr. Tuza László rendőr ezredes: "A bizalmat jelzi, hogy a rendőrlétszám nem éri el a húszat.")

A látottak és a hírek alapján kénytelen vagyok leszögezni, hogy az év első és legpancserebb puccskísérlete zajlott Diósgyőrben, ami megérdemelt dugájába dőlt, bár lehet, hogy - anyagiak hiányában - magával rántja a csapatot. Reméljük, ez nem lesz.

Para-Kovács Imre

"Erőszak terén jók voltatok, habár amikor a meccs után az állomásra mentetek, ti is támadhattatok volna! Mi többször is megpróbáltuk, de a rendőrség mindig visszavert minket. Talán ha ti is támadtatok volna, összejön a találka!"

Egy Nyíregyháza-szurkoló levele a Piros Lap című diósgyőri újságban

"Az FTC ellen egy gyönyörű 3 szektoros koreográfiát terveztünk, azonban a nagy tömeg, a pillanatnyi csoportok közti ellentét miatt ez nem jól sült el."

Ugyanott, a Diósgyőri REDSKINS éves mérlegéből

A petíció

Tisztelt Önkormányzat!

Az alábbiakban felsoroljuk a diósgyőri szurkolók Önkormányzattal szemben támasztott elvárásait:

1. A Diósgyőri Football Clubnál nemcsak a játékoskeretet, hanem a vezetők indokolatlanul magas létszámát is csökkenteni kell. Úgy ítéljük meg, hogy a jelenlegi vezetés mellett a diósgyőri futball helyzete kilátástalan.

2. Követeljük, hogy állítsanak a DFC Kft. élére egyetlen olyan személyt, aki nem a Diósgyőrből, hanem a Diósgyőrért él! Az ügyvezető legyen hiteles, menedzserszemléletű, elkötelezett a város labdarúgása iránt, és bírja a tulajdonosok feltétel nélküli bizalmát!

3. Követeljük, hogy a vezetés tegyen meg mindent a PNB-ben az őszt dobogós helyen záró sikercsapat együtt tartásáért!

4. Követeljük, hogy a vezetőség szüntesse meg a jegyeladás és az ebből származó bevétel körüli kaotikus állapotot! Vizsgálják meg egy modern beléptetőrendszer felállításának lehetőségét! A Kft. vezetése biztosítsa a helyi szurkolói iroda létrehozását!

5. Követeljük, hogy ne csak a csapat, hanem a vezetőség is tegyen meg mindent a szurkolók maximális kiszolgálása érdekében!

6. Követeljük, hogy a Diósgyőri Stadion működtetésére létrehozott közhasznú társaság sürgősen kezdje meg a sportkomplexum állagmegóvását, majd fejlesztését!

7. A stabil gazdasági háttér megteremtése érdekében követeljük, hogy a DFC a jelenlegi Kft. társasági formát a lehető legrövidebb időn belül részvénytársasággá alakítsa!

8. Követeljük, hogy a polgármester választási ígéretének megfelelően vállalja fel a diósgyőri labdarúgás ügyét!

9.) A DFC Kft. tulajdonosai tegyék lehetővé, hogy a felügyelőbizottság tagja legyen egy, a szurkolók által delegált személy!

10.) Felszólítjuk Rónai Kálmánt és Kövy Zoltánt, hogy azonnali hatállyal mondjanak le tisztségükről! Továbbá nyomatékosan kérjük, hogy a DFC Kft.-ben lévő üzletrészeiket ajánlják fel eladásra!

Miskolc, 1999. január 8.

A diósgyőri szurkolók nevében:

a demonstráció résztvevői

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.