Simplicity: Matolcsyék alapítványai sorra bukják jogerősen a pereket

  • Böszörményi Jenő
  • 2016. március 24.

Belpol

A jegybank kecskeméti alapítványa másodfokon is elvesztette a lapunk által indított közadatpert. Matolcsyék manővere a közpénzek láthatatlanná tételére elhasalni látszik a bíróságokon.

„A fellebbezés alaptalan” – mondta ki tegnapi jogerős verdiktjében a Kecskeméti Törvényszék. A másodfokú ítélet arra kötelezi a Magyar Nemzeti Bank által több mint 30 milliárd forintos vagyonnal kistafírozott Pallas Athéné Domus Mentis Alapítványt (PADMA), hogy a Narancs közérdekűadat-igénylésben megfogalmazott kérdéseit 15 napon belül megválaszolja.

false

 

Fotó: MTI

Tudomásunk szerint ez immár a harmadik olyan per, amelyben a bíróság az alaptörvény és a hatályos jogszabályok rendelkezéseit értelmezve jogerősen arra a következtetésre jut, hogy a jegybank által alapított egyik vagy másik Pallas Athéné alapítvány tevékenységével, működésével és gazdálkodásával kapcsolatos adatok közérdekű adatok.

„A bizonyítás sikertelen”

Közérdekű adat kiadása iránti megkeresésünkben az alapítvány pályázatairól, megítélt támogatásairól, testületeinek üléseiről, a rendelkezésére bocsátott több tízmilliárdos vagyon kezelőjéről és díjazásáról, illetve az alapítványok rejtélyes tanácsadó testületeiről érdeklődtünk. A per folyamán – melyben képviseletünket a Transparency International Magyarország közreműködésével a Karsai Dániel Ügyvédi Iroda látta el – az alperes alapítvány tagadta, hogy közpénzből gazdálkodna vagy hogy közfeladatot látna el, s hogy következésképp a tevékenységével kapcsolatos adatok közérdekű adatok lennének. Magyarán tagadta, hogy tevékenységének és gazdálkodásának a nyilvánosság számára átláthatónak kellene lennie. A bíróságon előadott érvelésében már ekkor felbukkant a jegybanktörvény módosításának indoklásában is szereplő, azóta híres-hírhedtté vált fordulat, miszerint az MNB vagyonának mint közvagyonnak az alapítványokba helyezése révén e vagyon „elveszítette nemzeti vagyon jellegét”.

A másodfokú bíróság azonban nem volt vevő a közpénzeket láthatatlanná tevő hókuszpókuszra: a „bizonyítás az alperes részéről sikertelen”, összegzett tömören a Kecskeméti Törvényszék, amely szerint egyértelmű, hogy a közvagyon nem veszíti el közvagyon jellegét, akkor sem, ha az MNB alapítványokba helyezi ki a pénzét. A háromtagú bírói tanács – Koós Gabriella elnök, Bulla László előadó bíró és Kárpátiné Erdődi Andrea törvényszéki bíró – által jegyzett ítélet szerint „megállapítható, hogy [a Pallas Athéné Domus Mentis Alapítvány] közfeladatot lát el, a működéséhez szükséges vagyont a nemzeti vagyon terhére az alapító MNB bocsátotta rendelkezésére, ezért az alperes kezelésében lévő és tevékenységére vonatkozó vagy közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett információk a közérdekű adatok körébe tartoznak” [kiemelés – B.J.].

Kíváncsian várjuk tehát az adatokat, s ebbe, reméljük, nem fog belekavarni az Alkotmánybíróság sem, amely a köztársasági elnök alkotmányossági vétója nyomán épp a napokban vizsgálja a jegybanktörvény „titkosítási záradékát”.

Az ítélet szövege a Transparency honlapján teljes terjedelmében elérhető.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.