"Odett 11 éves daganatos kislány. 2007 novemberében látása hirtelen meggyengült, és folyamatos rosszullétekre panaszkodott. Kivizsgálása során agydaganatot találtak nála az orvosok. Másnap haladéktalanul megműtötték, a daganatot eltávolították. A műtét következtében sérült a beszéd- és egyensúly központja.(...) Odett családját a Daganatos Gyermekekért Alapítvány támogatásban tudja részesíteni, köszönhetően a beérkező anyagi támogatásoknak és az adó 1 százalék felajánlásoknak."
A történet közel száz másik hasonló mellett a Daganatos Gyermekekért Alapítvány (DGYA) honlapján az Igaz történetek menüpont alatt olvasható. A család szociális helyzetét és Odett egészségi állapotát aprólékos részletességgel bemutató leírás mellett megtekinthetjük Odettet is: kórházi ágyon fekszik kopaszon, szája enyhén nyitva, mellkasából cső lóg ki, láthatóan rosszul van. "A családot az alábbi bankszámlaszámra eljuttatott adománnyal tudja segíteni (itt az alapítvány bankszámlaszáma következik - B. A.). Ez esetben, kérjük, a közlemény rovatba írja be: Odett" - zárul a közlemény. De vagy az emberek nem adakoznak Odett gyógyulásáért, vagy más hiba történt: Odették ugyanis az elmúlt két évben egyetlen forintot sem kaptak az alapítványtól. Bár a magyarázat lehet az is, amit az alapítvány egyik vezetője mondott Odett édesanyjának, amikor az a havi támogatás elmaradása miatt érdeklődött: eszerint a család 2009-ben úgy kapott támogatást fél évig, hogy azt az alapítvány mintegy megelőlegezte - és Odették most tulajdonképpen törlesztenek, azaz a kislány nevére befolyó összegeket más rászoruló családok kapják.
Jön
Lehet, hogy így van - az viszont biztos, hogy nem könnyű kiigazodni az alapítvány valós tevékenységéről, illetve az általa nyújtott támogatásokról szóló különböző közlemények között. Bornemissza Tamás, a DGYA kuratóriumának elnöke érdeklődésünkre 200 támogatott családról beszélt - az alapítvány honlapja viszont már csak "170 különálló, az alapítványunknál regisztrált daganatos beteg, rászoruló gyermekek és családjuk (sic!) anyagi támogatásáról" tudósít - ám hogy mekkora összegekkel, az alapítvány vezetőjétől nem kaptunk információt.
A honlapon szereplő gyerekek családjai közül néhányat sikerült megtalálnunk. Többségük az elmúlt években mindössze néhány tízezer forint támogatást kapott, és csak egy család jutott fél éven keresztül havi ötvenezer forinthoz. Néhány családról kiderült viszont, hogy - akárcsak Odették - úgy szerepelnek az alapítvány Igaz történetek galériájában, hogy az elmúlt egy-két évben egyetlen forint támogatást sem kaptak.
Persze a néhány tízezer forintos támogatás is fontos segítség lehet(ett). Az alapítványnak a két utolsó elszámolt üzleti évben (2009-2010) juttatott közel 400 millió forintnyi "1 százalékos" felajánláshoz képest azonban elsőre kevésnek tűnik az a legfeljebb néhány tízmillió forint, amit a szülőktől kapott információkra alapozott becslésünk szerint a DGYA ebben az időszakban a beteg gyerekek családjának pénzbeli támogatására fordított. (Miközben a DGYA lényegében egyetlen bevételét az egyszázalékos felajánlások képezik. A kampányidőszakban az alapítvány marketingje döntően e beteg gyerekek mutogatására, illetve a rájuk hivatkozásra épül.)
Egy tavaly júliusi levélben az alapítvány vezetője arról értesítette a Magyar Gyermekonkológusok és Gyermekhematológusok Társasága (MGYGYT) vezetőjét, hogy a jövőben sem a társasággal, sem a tagságot alkotó intézményekkel - ami nagyjából a magyar gyermekonkológiai ellátórendszer - semmiféle együttműködésre nem lát lehetőséget. (Forrásaink szerint ennek hátterében az áll, hogy az MGYGYT egyik tagszervezete - miután kiderült, hogy az alapítvány nem hajlandó finanszírozni a társaság tagszervezeteinek mintegy 130 millió forintnyi összesített műszerigényét - lemondta azt a sajtóeseményt, amelynek keretében a DGYA ünnepélyesen átadott volna egy pár millió forint értékű műszert.) Ezek után adódik a kérdés: mire fordítja az alapítvány az elmúlt években neki juttatott sok százmillió forintot?
Megy
A DGYA honlapján az Igaz történetek mellett van egy Beszámolók menüpont is. A látogatót itt nem tételes, precíz elszámolások, hanem színes történetek fogadják az alapítvány jótéteményeiről, leginkább különféle adományok átadásáról, szegény családok megajándékozásáról, Wolf Katinak egy beteg gyermeknél tett látogatásáról és egyéb sajtóeseményekről.
Természetesen a jogszabályi előírásoknak megfelelően a DGYA is közzéteszi minden évben az előző évi tevékenységét bemutató számviteli dokumentumokat. E hivatalos beszámolók azonban egymásnak ellentmondó adatokat tartalmaznak. A dokumentumok egyike a "Közhasznú Beszámoló", amely a mérleget és az eredmény-kimutatást tartalmazza. Eszerint a DGYA 2010-ben (kerekítve) 318 millió forintból gazdálkodott: ebből valamivel több mint 106 millió volt az "összes ráfordítás" - vagyis ennyi pénzt költött működésre és az alapító okiratban megjelölt célokra összesen -, így közel 212 millió forintja megmaradt. Ez a "tárgyévi közhasznú eredmény", ami lényegében a következő évben rendelkezésre álló készpénz. (Az arányok lényegesen romlottak az előző évhez képest: a 2009-es beszámoló szerint a 174 milliós bevételből 86 millió "ráfordítás" mellett 88 millió "eredményt" számoltak el. Vagyis akkor még a rendelkezésre álló források felét elköltötték, míg egy évvel később már csak a harmadát - legalábbis ezen irat szerint.)
Az alapítvány 2010-es tevékenységének pénzügyi vetületét bemutató másik dokumentum ("Közlemény az adózó rendelkezése szerint a kedvezményezett részére átutalt összeg felhasználásáról" - rövidebb nevén: 10KOZ) szerint viszont az egyszázalékos felajánlások nyomán kapott 285 millió forintból 250 milliót elköltöttek: 167 milliót "cél szerinti tevékenységre" és 83 milliót működésre. Ez utóbbi, vagyis a "működésre és cél szerinti tevékenységre felhasznált összeg" (250 millió), illetve a beszámoló "összes ráfordítása" (106 millió) azonos tartalomra vonatkozik, a két összegnek tehát egyeznie kellene - szemben az itt tapasztalt 144 millió forintos eltéréssel. (A 10KOZ alapján a beteg gyerekek támogatására felajánlott összegek bő harmadát, mintegy 80 milliót költött az alapítvány pontosabban nem körvonalazott működési költségekre - úgy, hogy az alapítványnak nincs egyetlen fizetett alkalmazottja sem.) A két elszámolás közti különbség okát, illetve az alapítvány tényleges ráfordításainak mértékét firtató kérdésünkre nem kaptunk érdemi választ a DGYA vezetőjétől, és a 10KOZ szöveges része is csak olyan általánosságokat tartalmaz, mint "Daganatos, leukémiás beteg- és rossz szoc. helyzetben lévő gyermekek támogatása (sic!); Gyermek onkológiai, hematológiai osztályok fejlesztése stb.". Mivel a tényleges ráfordítást az alapítvány által közrebocsátott dokumentumokból nem lehet megállapítani, az intézményi támogatásra fordított kiadások mértékét is becsléssel, jobb híján az alapítvány közleményeiben szereplő adományok értékének meghatározásával próbáltuk felmérni.
Mivel a DGYA tevékenységének a honlapon dokumentáltakon kívül - egy, a Madarász utcai kórháznak juttatott pár százezer forint értékű adományt és néhány család otthonának kitakaríttatását leszámítva - nem találtuk nyomát, és ilyenről sem az országos szövetség, sem a daganatos/leukémiás gyerekeket támogató szakmai és civil szervezetek nem tudtak, alappal feltételezhetjük, hogy az alapítvány ez irányú "cél szerinti ráfordításainak" túlnyomó részét vagy éppen egészét tartalmazzák a honlap Beszámoló oldalának hosszabb-rövidebb tudósításai. Minden egyes, a honlapon dokumentált, de pontosan meg nem határozott értékű adományozásnak utánajárva szakorvosoktól, illetve piaci szereplőktől szerzett információk alapján próbáltuk megbecsülni az adományozott eszközök és anyagok, illetve szolgáltatások értékét. A 2011-es év gazdálkodásának dokumentumai természetesen még nem állnak rendelkezésünkre, tehát a becslés csak arra vonatkozhat, hogy az alapítvány (saját beszámolói alapján) mennyit költött intézményi támogatásra a 2009. január 1. óta a két elszámolt évben neki juttatott 400 millió forintból. Számításaink szerint összességében ez a "ráfordítás" nem haladja meg a százmillió forintot (lásd a Mire futja? c. keretes írásunkat). Persze lehet ez az összeg több is, mint a becslésünk: például, ha a beszerzéseket egy közvetítő cég bonyolította le az ő tetszőleges mértékű profitjával növelt értéken. Ez persze kevesebb mint feltételezés, hiszen nincs információnk a DGYA ilyen irányú ügyleteiről. Szakértők szerint ugyanakkor ez nem ismeretlen gyakorlat, hiszen így a beszerzés tényleges értékét meghaladó többlet legálisan kerülhet ki egy piaci céghez, majd onnét tovább egy - általában offshore hátterű - harmadik szereplőhöz, ahol aztán végleg eltűnik. Egy esetleges pénzügyi vizsgálat pedig általában legfeljebb addig jut el, amíg a revizornak azt kell eldöntenie, hogy az alapítványhoz az X Kft. által benyújtott elszámolásban szereplő speciális reagens milligrammjáért sok-e a 80 eurós beszerzési ár.
Sikeres gyűjtések
A pénzügyi elszámolások körüli zűrzavarra talán némi magyarázat lehet az alapítvány vezetőjének a nyilatkozata, miszerint mindent neki kell csinálnia, mivel a könyvelő szülési szabadságon van, az ő idejét pedig leköti a támogatott családokról gondoskodás ezer feladata. Vitathatatlan, hogy Bornemissza Tamás elfoglalt ember, hiszen a DGYA-ban betöltött tisztsége mellett alapítója egy másik karitatív szervezetnek, a 2010-ben mintegy 75 millió forinttal gazdálkodó Gyermekmentő Támogató Alapítványnak is. A két alapítványt Bornemissza személyén és az elszámolások körüli bizonytalanságokon túl számos más mozzanat is összeköti. A DGYA-t alapító Gombár Györgyi kuratóriumi tag a Gyermekmentőnél - azzal a Radó Krisztinával, aki szintén kuratóriumi tag a DGYA-ban. És megtaláljuk mindhármukat az új projektben, a Bornemissza által 2009-ben gründolt Országos Állatmentő Alapítványban is: Gombár Györgyi és Radó Krisztina ebben a szervezetben is tagja a háromfős "kezelő szerv"-nek. A bevált recept szerint az állatmentő alapítvány sem pályázott a szigorúbb megkötésekkel járó kiemelten közhasznú minősítésre, inkább kivárta azt a három évet, aminek letelte után idén nekiláthat az egy százalékok gyűjtésének. Hogy mire számíthatnak 2012-től az állatvédők, azt talán sejteti, hogy Bornemisszáék két régebbi alapítványa 2010 végéig összesen mintegy 845 millió forintot gyűjtött össze - zömmel az egy százalékokból.
Ezek után talán nem meglepő, hogy a gyermek- és állatmentés egyazon székhelyről, a Párkány utca 33. III. emelet 8. alól történik, mint ahogyan az sem, miért hasonlít olyan kísértetiesen egymásra a három alapítvány honlapja. Igaz, az állatmentő galériájában elveszett, illetve gazdát kereső kutyák néznek vissza a látogatóra, és nem megtört tekintetű, kopasz gyerekek.
Kérdés persze, hogyan lehet a semmiből néhány év alatt százmilliós nagyságrendű adományokkal gazdálkodó szervezeteket létrehozni úgy, hogy a brand felépítése mögött nincs komolyabb beruházás, és a releváns szakmai/támogató tevékenység is minimális a "konkurenciához", azaz a hasonló profilú civil szervezetekéhez képest?
A válasz a Gombár-Radó-Bornemissza-trióhoz köthető alapítványoknál viszonylag egyszerű: agresszív médiakampányt kell folytatni az szja-bevallás időszakában úgy, hogy használni kell már bevezetett brandeket. A legjobb, ha a létrehozott új szervezet neve a megtévesztésig hasonlít valamelyik régóta működő, köztiszteletben álló szervezet nevéhez. A Daganatos Gyermekekért Alapítvány esetében ez a szervezet a 13 éve működő, az érintettek körében feltétlen respektusú Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvány (EDGYA) lett. A trió másik projektjét, a gyermekmentő alapítványt a neves személyiségek által is támogatott Nemzetközi Gyermekmentő Alapítvány, illetve a szintén széles körben elismert Szent Márton Gyermekmentő Alapítvány húzta magával. (A nevek megtévesztő hasonlósága persze kellemetlen helyzeteket is teremt: a Bornemissza-féle gyermekmentő alapítvány Facebook-oldalán például többen is megköszönték a szakszerű és gyors mentést, dicsérték a korszerű mentőautókat és a személyzet emberségét, mire az alapítvány persze magyarázkodni kényszerült.) Lehet, hogy a nevek egybeesése puszta véletlen, de az biztos, hogy ennek az egybeesésnek a Bornemisszáékhoz köthető alapítványok élvezik a hasznát. És hogy e névhasználat nem feltétlenül jogszerű, azt erősen valószínűsíti a Fővárosi Bíróság első fokon hozott ítélete is, amely megállapítja, hogy a DGYA megsértette a felperes EDGYA névviseléshez fűződő jogát, és eltiltotta a Daganatos Gyermekekért Alapítvány megnevezés, illetve hét erre utaló doménnév használatától.
Ez utóbbi önmagában is súlyos veszteség a DGYA-nak, hiszen eddig minden más szervezetnél kreatívabban használta a nagy tételben történő doménvásárlás nyújtotta előnyöket: jó néhány, a témához kötődő keresőszóra a DGYA és a GYTA benne van az első három találatban. Nemrég viszont néhány százezer forint ráfordítással kétszer is bekerültek az egyik legnézettebb kereskedelmi híradóba, a Facebookon pedig az alapítványok biztatására jó ötvenezren érezték úgy, hogy tesznek valamit a beteg gyerekekért, ha nyomnak egy lájkot. Nyilvánvaló, hogy a kampányidőszakon kívül a honlap és a Facebook a két alapítvány önmarketingjének a legfőbb terepe: nem egy olyan családdal találkoztunk, akiknek egyértelművé tették, vagy legalábbis sugalmazták: a nekik folyósított támogatás feltétele, hogy a beteg gyerek történetét és fényképét fölhasználják az alapítvány céljainak népszerűsítésére - azaz fölkerülnek a honlapokon található galériákra.
Ahol egészen sajátos módon zajlik az adatkezelés: hiszen a gyerekek fotójának, életkorának, sok esetben lakhelyének közzététele adatkezelésnek minősül még akkor is, ha a honlap nem tünteti föl a családi neveket. A egészségi állapotra vonatkozó - részletesen bemutatott - adatokat pedig csak egészen szigorú feltételekkel lehetne használni. A galériák történetei viszont nem finnyáskodnak mindenféle adatvédelmi, személyiséghez fűződő jogokkal: az egyik beteg gyerek fényképe mellett a család nyomorúságos helyzetének ecsetelése után például azt olvassuk, hogy az apa, megtudván, hogy gyermekénél kiújult a már leküzdöttnek hitt tumor, feladta, és öngyilkos lett. A történet végén persze ott az adakozásra való felszólítás. Az alapítványoknak nincs adatnyilvántartási azonosítójuk (ennek kötelezően szerepelnie kellene a honlapon); és nyilván ezért nem is találtuk meg egyiket sem az Adatvédelmi Nyilvántartásban. Így persze lényegesen egyszerűbb akár a szenzitív adatok kezelése is, hiszen az adatvédelmi biztos (2012. január 1. óta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság) feltehetőleg akadékoskodott volna az adatkezelés célhoz kötöttségével meg időbeli korlátaival. Ebben az esetben nem nézhetne immár harmadik éve bánatos szemmel a honlapra látogatókra Elemér, akinek családja még 2009-ben kapott az alapítványtól összesen 110 ezer forintot. Az pedig talán túl is nyúlik az adatvédelmi hivatalnok hatáskörén, hogy a galériákban ott van négy, immár halott gyerek portréja és története is.
Kontroll híján
"Csodát lehetne tenni annak a pénznek a feléből, amivel a DGYA és a GYTA gazdálkodik - mondja egy hasonló profilú alapítvány munkatársa. - Nem minden család számára kritikus időszak anyagi szempontból a betegség: összesen talán kétezer gyerek családja szorul kisebb-nagyobb mértékű szociális támogatásra, rájuk juthatna bőven ebből a pénzből." Kérdés persze, miért nem működnek azok a mechanizmusok, amelyek ki tudnák szűrni a rendszerből a visszaélőket. A kézenfekvő az lenne, ha a helyzetet pontosan ismerő, a területen dolgozó hivatásosok: orvosok, ápolók, szociális munkások tennének lépéseket velük szemben - ám úgy tűnik, az amúgy is végletekig túlterhelt egészségügyi személyzet inkább csendben teszi a dolgát, és nem akar konfliktust.
Kézenfekvőnek tűnne az is, hogy az alapítványok ellenőrzésére jogosult ügyészi szervezetek lépjenek fel a támogatással visszaélő alapítványok ellen. Csakhogy - a Fővárosi Főügyészség szóvivője szerint - az ügyészség alapvetően törvényességi felügyeletet gyakorol, ez pedig nem terjed ki a gazdasági tevékenység vizsgálatára, noha konkrét bűncselekmény gyanúja esetén természetesen kezdeményezhet nyomozást. Név nélkül nyilatkozó ügyészségi forrásunk szerint ugyanakkor nem véletlen, hogy erre az elmúlt években - a fővárosban legalábbis - egyszer sem került sor: az ügyészségek ez irányú tevékenysége a sajátos teljesítményértékelési rendszer, illetve a büntetőügyészek túlterheltsége miatt lényegében a nem működő alapítványok törlésére korlátozódik.
Konkrét bűncselekmény gyanúja esetén az illetékes rendőrkapitányságok nyomozhatnak, ámbár a BRFK tájékoztatása szerint nincs ilyesfajta adatbázis. "Úgy emlékszem, mostanában nem volt ilyen ügyünk" - mondta érdeklődésünkre a BRFK egyik illetékese.
A NAV Ellenőrzési Főosztályától pedig azt a tájékoztatást kaptuk, hogy 2011-ben az ötmillió forintot meghaladó támogatásban részesített közhasznú szervezeteket kivétel nélkül ellenőrizte az adóhatóság, és az 1 százalék felhasználásával kapcsolatban egyébként is az az általános tapasztalat, hogy "számottevő szabálytalanság megállapítására nem került sor" - más kérdés, hogy mennyire valóságos kontroll a 17 ezer szervezetre jutó 630 adóhatósági ellenőrzés.
A hatóságok felől nézve tehát nincs probléma a közhasznú alapítványok körül, a rendszer kiválóan működik - holott a területen dolgozók kapásból fel tudnak sorolni néhány tisztességtelen szervezetet. Az viszont nyilvánvaló, hogy ha a tényleges tevékenységet folytató civilek el akarják érni, hogy ne tűnjön el különböző utakon például a beteg gyerekeknek szánt állampolgári támogatás, akkor nincs más lehetőségük, mint összefogni: egy közös "minőségbiztosítási" protokoll - mondja az egyik szervezet munkatársa -, amely garantálja például a források felhasználásának átláthatóságát, talán ellensúlyozná a civilekkel szembeni növekvő bizalmatlanságot.
| Mire futja? A DGYA honlapján számos olyan eseményről olvashatunk beszámolót, amelynek lényegében nincs az alapítvány bevételeivel összemérhető költsége: egy-egy ajándék laptop, élménypark meglátogatása, néhány karácsonyi ajándék stb. Szerepel itt még az edelényi árvízkárosultak megsegítése, de erről az akcióról az edelényi önkormányzatnál nem tudnak. Olvashatunk egy üdülőberuházásról is, ám a "mérleg" szerint az alapítvány tárgyieszköz-állománya mindössze 14 millió forinttal bővült a vizsgált két évben - ennél biztosan kevesebb az ingatlan értéke, mivel gépkocsit is vásároltak. Komolyabb tétel még a Pándy Kálmán Kórháznak juttatott négymillió forintos műszeradomány, és kétmillió forint értékben kapott műszereket Miskolcon a megyei kórház Gyermek Egészségügyi Központja. A Debreceni Klinika Genetikai Központjának nyújtott támogatás egy korszerű mikroszkóp megvásárlásához összegszerűen ötmillió forint volt. A honlapon szereplő tudományos kutatás a Heim Pál-kórházban életkor és nem szerinti bontásban tumormarker-referenciaértékek meghatározására irányul - ebben a projektben az alapítvány az anyagokat és eszközöket finanszírozza: ezek értéke az idei évre is átnyúló projektben szakértői információkon alapuló becslésünk szerint összesen nem több 35 millió forintnál. 2011 tavaszán adtak át ugyancsak az alapítvány támogatásaként a Heim Pál-kórházban valóban korszerű, hasznos diagnosztikai eszközöket: a rendszer listaára piaci információik szerint mintegy 160 ezer euró, azaz kb. 50 millió forint. Bár mindenhol a legmagasabb piaci árakkal számoltunk, az intézményeknek nyújtott támogatás még így is innen van a százmillión. |
(A cikk megírását a Göbölyös József "Soma" Alapítvány és a Független Médiaközpont támogatta.)
