Passzív, szigorú és keveset beszélő államfő lesz - ígérte megválasztását követően. Szigorúságot mutat, ez kétségtelen, ám politikai aktivizmusával, sajátos kezdeményezéseivel az alkotmányos határokig tolta ki az elnöki mozgásteret.
"Sokan hiszik, sőt várják, hogy most egy csapásra valamilyen új elnöki stílus érvényesül majd. Nem kívánok azonban mindenben kész programmal színre lépni. Hasonló magatartást szeretnék követni, mint egykoron az Alkotmánybíróságon. Ott is mindig az alkalom szülte azokat a válaszokat, amelyek aztán több esetben szimbolikus jelentőségűvé váltak, s hatásuk kisugárzott az egész közéletre" - fogalmazta meg elnöki krédóját a hivatalba lépését követően egy interjúban Sólyom László. Ám a Sándor-palotába beköltöző államfőnek első perctől igen határozott - lényegében lesújtó - véleménye volt a hazai közélet állapotáról, s személyében egy ambiciózus, ideologikus gondolkodásmódú értelmiségi került a köztársaság élére.
Elvi alapvetés
Két és fél éves tevékenysége alatt rengeteg fejfájást okozott a politika szereplőinek, a pártok vezetőinek, de sokszor az elemzők sem tudták hova tenni megnyilatkozásait. Cselekedeteit a legkülönfélébb módon értelmezték - volt olyan lap, amely 2005-ben rejtélyes "kínai doboznak" nevezte. Míg a baloldalon sokan a Fidesz emberének, esetenként nacionalistának tartják, a jobboldalon eszméi miatt sokszor szélsőséges liberálisnak látják és láttatják. Mások szerint a pártellenes indulatok megtestesítője vagy a parlamentarizmus "tanító bácsija", és állítólagos hiúságát, rátartiságát kifogásolják.
Beskatulyázását eklektikus világnézete nehezíti a leginkább: alapjogi kérdésekben liberális, moralitásról alkotott felfogása konzervatív, környezetvédelmi ügyekben a globalizációkritika talaján áll. Pedig fölfogása alig változott az elmúlt évtizedekben, reakciói korábbi, ugyancsak sokszor vitatott alkotmánybírói tevékenysége, nyilatkozatai ismeretében egyáltalán nem tűnnek kiszámíthatatlannak. (Alkotmánybírói működésének ellentmondásos mozzanatairól lásd: Az alkotó ember, Magyar Narancs, 2005. június 2.) A közjóról alkotott nézetei a klasszikus 19. századi liberalizmus ideáit tükrözik: a teljes demokratikus berendezkedésre úgy tekint, mint amely az emberi méltóság és szabadság védelme révén erkölcsi követelményeket intézményesít és tesz jogivá. Az Alkotmánybíróság (AB) elnökeként legfőbb teendőjének ezen alapjogok (élethez való jog, önrendelkezés joga, adatvédelem, a gyülekezés és a szólás szabadsága) alaptörvényből való kiolvasztását tartotta - ha nem ment másképp, hát felülemelkedett a hiányos normaszövegen, és a "láthatatlan alkotmányra" hivatkozott. Tordai Csaba alkotmányjogász pár évvel ezelőtt egy tanulmányában azt is kimutatta, hogy a katolikus Sólyom erkölcsi meggyőződésére jelentős hatással voltak a II. vatikáni zsinat tanításai: részben ezzel magyarázható, hogy az általa vezetett taláros testület rendkívül visszafogottan nyilatkozott az abortusz, a homoszexuális kapcsolatok egyenjogúsága ügyében, az eutanáziával kapcsolatos beadványt pedig évekig tologatta.
Elnöki beiktatása után szinte minden interjújában elmondta: szeretné helyreállítani az erkölcs, a haza, a hűség fogalmának becsületét, majd többször bírálta a pártokat, amiért monopolizálják, kisajátítják a közéletet. Sólyom ugyanakkor néhány éve még megengedőbb volt, lapunknak például így nyilatkozott: "A demokrácia ma a pártok uralmát jelenti (É), a párturalom azért elviselhető, mert négyévente szabad választások vannak, szabadon versenyeznek egymással" (lásd: Miért kellene mindenáron konszenzus?, Magyar Narancs, 2003. december 18.). Messze állt tőle a korporativizmus is, kifejezetten ellene volt annak, hogy politikán kívüli tényezők (kamarák, szakszervezetek) beleszóljanak a döntéshozatalba - ez is szerepet játszott abban, hogy tavaly az AB elé küldte az Országos Érdekegyeztető Tanácsról szóló törvényt. Jó néhány elnöki gesztusa, amelyekkel az ún. civil szférát szándékozik megemelni, viszont éppen a már említett, a társadalomban jelen levő politika- és pártellenes indulatoknak nyújt hivatkozási alapot. Tanácsadói szerint az utóbbi években Sólyom László kiábrándult a pártokból. "Persze van annyira önkritikus, hogy tudja, értelmiségiként soha nem lesz képes helytállni a politikai iszapbirkózásban" - mondta az államfőt jól ismerő forrásunk.
Felszállás
Kritikusai elsősorban állandó moralizálását, az erkölcsre való hivatkozását kifogásolják, hozzátéve, hogy Sólyom mintha elfelejtené, milyen zavaros viszonyok között is jutott elnöki pozíciójához.
Nem sokkal az AB éléről történt távozása után bekapcsolódott az ökopolitikai kérdésekkel foglalkozó Védegylet munkájába, a megválasztásáig tagja volt a szervezet vezetőségének. A szűkebb munkatársi körben már 2004 elején fölmerült, hogy Mádl Ferenc mandátumának lejártakor a tekintélyes alkotmányjogászt kellene államfőnek felkérni. A kampányt szervező SFP (Sólyom For President) munkacsoport 2005. február 23-án jelentette be: kezdeményezésükre 110 jobb és baloldali közéleti személyiség levélben fordul az országgyűlési képviselőkhöz, kérve, hogy Sólyom Lászlót válasszák meg a köztársaság következő elnökének. Jelszavuk - "Lehet más a politika" - azt sugallta, hogy jelöltjük képes lesz felülemelkedni a pártpolitikai csatározásokon, megválasztásával egy új elnöki stílus érvényesül.
A szervezőknek meg kellett egyezniük a pártok valamelyikével, hiszen az alkotmány szerint az országgyűlési jelöléshez legalább ötven képviselő írásbeli ajánlása szükséges. "Kezdetben tartottunk tőle, hogy Gyurcsány fogja bedobni Sólyom nevét, lenyúlja a kezdeményezésünket, de Szili Katalin nyomulása ennek elejét vette" - mondta az SFP szervezésében részt vett forrásunk. Bár az SZDSZ idejében jelezte, hogy Szilit nem támogatja, az MSZP kongresszusa április 15-én mégis a házelnököt állította csatasorba. A Fidesz Mádlt próbálta rávenni az újrázásra, ennek érdekében utcai szimpátiaszavazást indítottak - igaz, az államfőt erről elfelejtették értesíteni. A "felmérésen" a hivatalban lévő elnök végzett az első helyen, utána Sólyom kapta a legtöbb szavazatot. Mivel Mádl hárította a felkérést, május 27-én Orbán Viktor bejelentette, hogy az AB volt elnökét jelölik az államfői posztra. Sólyom az említett formális okok miatt elfogadta a Fidesz felkérését, de ragaszkodott hozzá, hogy továbbra is a civilek jelöltjének tekintsék.
2005. június elején, az elnökválasztás három parlamenti fordulója alatt egyik botrány érte a másikat. Az első alkalommal a fideszesek nem szavaztak, hogy a szocialisták ne tudják bemérni Sólyom támogatottságát. Az MDF-frakcióból időközben kilépett képviselők (a "vakondokok") viszont Szilire voksoltak, hogy elhitessék a házelnökkel: az ellenzéki padsorokban lesz elegendő támogatója - miközben a Fidesz nyilvánosan is az MDF Dávid Ibolya-párti képviselőit vádolta az átszavazással. A trükköző Horváth Balázs egy tévéinterjúban arról beszélt, hogy a szocialisták megpróbálták megvásárolni őket, a kormánypártiak viszont azzal vádolták a harmadik forduló után a fideszeseket, hogy a párt prominens politikusai több képviselő szavazatát ellenőrizték - megcsúfolva a szavazás titkosságát. Noha Sólyom azt nyilatkozta, hogy ha szabálytalanságra derül fény, akkor visszalép, később elfogadta az eredményt. Arra hivatkozott, hogy a koalíciós többségű házbizottság kivizsgálta az esetet, és nem talált semmilyen szabálytalanságot. "Nem volt beavatva a részletekbe, semmit nem tudott a Fidesz taktikázásáról, ezért nincs rossz érzése a megválasztásával kapcsolatban" - mondta a Narancsnak az egyik tanácsadója. Szili bukását a szocialisták viszonylag hamar lenyelték, ám másfél évvel később, amikor az elnök az őszödi beszéde miatt elítélte és bocsánatkérésre szólította fel a kormányfőt, ismét felemlegették a választási hercehurcát.
Veszekedős viszonyok
Míg Mádlnak 2000-ben valóságos koronázási ünnepséget szervezett az Orbán-kormány, Sólyom 2005. augusztus 5-i beiktatása 25 perc alatt lezajlott. Bár a Fidesz segítségével jutott a Sándor-palotába, tanácsadói, munkatársai szerint egy pillanatig nem gondolta, hogy Orbán Viktor lekötelezettje lenne. Többen megjegyezték azonban, hogy a baráti-családi környezete inkább jobbos (ahogy egyik tanácsadója fogalmazott: "amolyan konzervatív budai polgárok"), ami természetesen befolyásolja a percepcióit. Mások ellenben felesége "káderszármazását" hangsúlyozzák: Sólyom apósa, Nagy József hosszú évekig az MSZMP első titkára volt Baranyában.
Környezete szerint elnöksége eddigi két és fél éve alatt távolságtartó volt a Fidesszel szemben. Ennek legfőbb oka, hogy a közállapotok romlásáért aggódó államfő nem nézi jó szemmel a legnagyobb ellenzéki párt populizmusát. Sokan a Fidesznek szánt figyelmeztetésként tartják számon a 2006-os újévi beszédét is, amikor "a reális, hosszú távú programok" hiányát tette szóvá. Mesélik, hogy a tavalyi választások előtt egy vidéki útja alkalmával összefutott a kampányoló Orbánnal, akit kioktatott a maga atyáskodó stílusában. A pártelnök állítólag durván hárította a Fidesz politikáját bíráló megjegyzéseket. "Orbánt hebrencsnek tartja" - mondta lapunknak egy, az elnökhöz közel álló, baloldali szimpátiával egyáltalán nem vádolható forrásunk. A pártról sincs jó véleménye, az InfoRádiónak 2006 decemberében adott interjújában úgy fogalmazott: "A jobboldal nem találta meg az igazi kapcsolódási pontot a modern Európához, a modern jobboldalhoz." Úgy tudjuk, a fideszesek élcsapata sem rajong az elnökért: már jóval a 2005-ös választás előtt felvetődött Sólyom mint potenciális jelölt, ám "kockázatosnak" ítélték, így elálltak az ötlettől. Később Orbánék csak azért sorakoztak fel mellette, mert tudták, hogy a személye nem annyira riasztó az SZDSZ-nek, s úgy vélték, az országgyűlési választások előtt 10 hónappal Sólyom támogatásával bomlasztani lehet a koalíciót. Vannak persze a jobboldalon is olyanok, akik olykor mást gondolnak Sólyom és a Fidesz viszonyáról: emlékezzünk Dávid Ibolya tavaly tavaszi megjegyzésére, miszerint az államfőnek talán nem Orbán Viktort kellett volna először értesítenie a választások időpontjáról.
Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után nemcsak a szocialistákkal romlott meg Sólyom viszonya (erre később visszatérünk); az elnök több alkalommal élesen bírálta az ellenzéket is. Október elején tartott beszédében figyelmeztette őket: ne éljenek vissza a jogi fogalmakkal, ne nevezzék az önkormányzati választásokat a kormányról szóló népszavazásnak. A Fidesz utcai politizálását kifogásolva Sólyom többször hangsúlyozta: a megoldás kulcsa a parlamentben van. Amikor a legnagyobb ellenzéki párt bejelentette, hogy távol marad a kormányfő sorsát eldöntő bizalmi szavazástól ("hazug, ócska trükknek" minősítették a szavazást), az államfő levélben fordult a frakcióvezetőkhöz, hogy visszaterelje őket a Házba. Igaz, később hiába szólította fel a jobboldalt, hogy ne devalválják a kivonulás intézményét, az ellenzék tett az elnöki intésre. 2007. február 2-án, a Fidesz kordonbontása után Sólyom közleményt adott ki, amelyben leszögezte: "A jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel szolgálni."
Tanácsadói szerint a jobboldali párt a legnagyobb pofont a Baló György által készített július 14-i televíziós interjúban kapta: "Vitatkoznom kell az ellenzékkel arról, hogy az alkotmány valóban alkalmas-e arra, hogy ennek a rendszernek az alkotmányos alapját képezze" - dohogott az AB egykori elnöke. A kifakadás előzménye: Orbán Viktor több nyilatkozatában az alkotmányos intézményrendszert hibáztatta a kialakult válságért, illetve felvetette az államfő és a parlament viszonyának újragondolását. Tette ezt pár héttel az után, hogy Sólyom a Magyar Nemzetben kiállt az alkotmány sérthetetlensége mellett. "Ennél nagyobb szúrást nem lehetett ejteni azon az emberen, aki az 1989 után kialakult rendszert a saját gyerekének tartja" - véleményezte az esetet az elnök egyik embere. Úgy tudjuk, az államfőt az is zavarja, hogy a Fidesz gyakran kétségbe vonja a rendszerváltás befejezettségét. Rendszerváltó értelmiségiként ugyanis az ő szemében az 1989-90-es fordulat a 20. századi magyar történelem egyik legjelentősebb eseménye.
Bár a szocialisták és a liberálisok rendszeresen kérik, hogy lépjen fel a szélsőjobb ellen, sőt szólítsa fel a Fideszt, hogy határolódjon el a radikálisaitól, Sólyom többnyire ellenáll a nyomásnak. Már a hivatalba lépése után jelezte, hogy igen kényes az autonómiájára: "Engem hiába szólít fel egy párt vagy a sajtó, hogy foglaljak állást, az ilyesmit el fogom engedni a fülem mellett" - mondta 2005-ben a HVG-nek. Hosszú hallgatás után idén a szeptember 10-i szezonnyitó parlamenti felszólalásában kikelt az Árpád-sávos zászló ellen, mondván, hogy a nyilas jelképekkel való hasonlóság félelmeket gerjeszt a holokauszt túlélőiben. "Ez nem zsidóprobléma, nem cigányprobléma, nem homoszexuális-probléma, hanem Magyarország problémája" - fakadt ki az ülésen a beszéddel elégedetlen Lendvai Ildikó szocialista frakcióvezető.
A parlamenti csörtét a miniszterelnök és az államfő hivatala között egy hosszú nyilatkozatháború előzte meg, ugyanis Sólyom csak egyetlen alkalommal, a Magyar Gárda megalakulásakor foglalt - az MSZP szerint alig hallhatóan - állást. Az említett parlamenti beszédben kifejtette: a Gárda ügyét eltúlozzák, szerinte a szélsőjobb marginális jelenség Magyarországon, sokkal aggasztóbbnak tartja a fasizmussal való riogatást. "Sólyom szerint az alapjogok körülbástyázása, megóvása a legjobb védelem a szélsőségekkel szemben, ezért utasítja vissza a gyülekezési jog vagy a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására vonatkozó kormánypárti felvetéseket" - mondta a Narancsnak az elnök egyik tanácsadója. "E szabadságjogok érvényesülése érdekében még olyan állításokat, véleményeket és cselekményeket is el kell tűrni, amelyek sokakat sértenek vagy felháborítanak" - írta az államfő Lendvai Ildikónak küldött levelében idén januárban. Erre az érvrendszerre hivatkozva küldte az AB elé november 13-án a polgári törvénykönyv gyűlöletbeszédet érintő módosítását - amiért a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége lemondta a hagyományos decemberi ünnepi ebédet az elnökkel. Bár jogfelfogása nem, a Gárdáról alkotott véleménye az utóbbi hetekben megváltozott. A nemzeti és etnikai ombudsmanhoz írt december 11-i levelében Sólyom László a szervezet tatárszentgyörgyi felvonulását olyan "fordulópontnak" nevezte, melyre "indokolt reagálni". Az államfő immár elismerte, hogy az antiszemita és romagyűlölő Gárda reális fenyegetést jelent, veszélyezteti a cigányság beilleszkedését.
Elhidegülés
"Bár nyilatkozataiban kiegyensúlyozott, gesztusaiban inkább velünk ellenséges" - magyarázta egy kormányzati forrásunk, miért elégedetlenek Sólyom politikájával. Pedig a kezdeti időszakban kifejezetten korrekt volt a viszony. Az MSZP is nyitott volt az együttműködésre: 2006 elején zokszó nélkül választották alkotmánybíróvá Paczolay Pétert, az elnök jelöltjét, a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) vezetőjét (lásd: Sólyom szárnyán, Magyar Narancs, 2006. február 9.). Az első politikai vétói (a pártingatlanokról szóló törvényt, majd esélyegyenlőségi tárgyú törvények módosítását küldte vissza a parlamentnek) is sikeresek voltak, az Országgyűlés mindkét ügyet levette napirendjéről.
Bár éles ütközések 2005-ben még nem voltak, ez az időszak sem volt feszültségmentes: beiktatása után az elnök részletes tájékoztatást kért Gyurcsánytól az államháztartás helyzetéről. Az augusztusban bizalmas anyagként átadott 36 oldalas csomag viszont csak olyan adatokat tartalmazott, amelyek akkoriban nyilvánosak voltak - ezt Sólyom később szóvá is tette. Ennek ellenére a választások után az államfő még drukkolt a második Gyurcsány-kabinetnek. Az új Országgyűlés megalakulásakor kijelentette: minden hatáskörével elősegíti, hogy a szükséges intézkedésekre mihamarabb sor kerülhessen. A miniszteri okiratok átadásakor a Gyurcsány által szorgalmazott politikai kormányzás hasznáról értekezett: "A hatékonyság jegyében egy olyan kormánynak lesznek a tagjai, ahol a közvetlen politikai irányítás az egész felső igazgatási szintet áthatja. Ez alkotmányos. Az Országgyűlésnek joga van ilyen rendszert bevezetni, én a vonatkozó törvényeket ki is hirdetem." Információink szerint jó véleménnyel volt a miniszterelnök által bejelentett kilencpontos közjogi csomagról, és július közepén "hozomra" aláírta a megszorító pakkot is. Igaz, az utóbbihoz rövid közleményt fűzött, amelyben olyan intézkedéseket követelt, melyek "biztosítják Magyarország fenntartható fejlődését", s értelmet adnak a lakossági áldozathozatalnak. "Sólyom rendszeresen meghallgatja a nagyobb cégek, a Nemzeti Bank vezetőit, tudott a költségvetési nehézségekről" - mondta lapunknak az egyik tanácsadója. Úgy tudjuk, a Sándor-palotában többször megfordult Bokros Lajos közgazdász és Csányi Sándor, az OTP vezérigazgatója is. Ráadásul a csomag gyors átengedése a jogtudós Sólyom számára presztízsveszteséggel járt, ugyanis néhány elemét az AB utólag alkotmányellenesnek találta. Az őszödi hanganyag nyilvánosságra kerülése után Sólyom le is szögezte: "A beszéd tartalmi szempontból nem jelent újdonságot."
Bár az elnök ekkor "morális válságot" kiáltott, és nyilvános bocsánatkérésre szólította fel Gyurcsányt, a megszólalás tartalmaz egy olyan mondatot, amely arra utal, hogy Sólyom az első napokban még nem volt ellenséges a miniszterelnökkel: "Ha polgárjogot nyer, hogy a jó cél bármilyen módszert szentesít (É), akkor a demokrácia hitelvesztése fenyeget" (kiemelés tőlem - M. L. F.). Az önkormányzati választások estéjén már azt mondta: Gyurcsány "nem ismeri el, hogy megengedhetetlen eszközöket használt annak érdekében, hogy a hatalmat megtartsa. (É) Az Országgyűlés dönt a miniszterelnök személyéről. Az Országgyűlés helyreállíthatja a szükséges társadalmi bizalmat." A koalíciós politikusok többsége ezt úgy értékelte, hogy az államfő a miniszterelnök leváltására ösztökéli őket, a Fidesz malmára hajtja a vizet. Répássy Róbert az elnöki nyilatkozat után sűrű köszönetnyilvánítások közepette biztosította az államfőt, hogy "megértették" útmutatását, Orbán pedig 72 órás ultimátumot adott a kormánypártoknak. Másnap a Magyar Hírlapban Kis János - az SZDSZ első elnöke, Sólyom korábbi szerzőtársa - bontotta ki a lakonikus elnöki kinyilatkoztatást: a miniszterelnök kérjen bizalmi szavazást maga ellen a parlamentben.
A kormányfő bizalmi szavazást igen, bocsánatot viszont nem úgy kért, ahogy az elnök azt elvárta, ezért Sólyom egyre ingerültebb nyilatkozatokat tett, többször cinizmussal vádolta a miniszterelnököt. "Csalódott Gyurcsányban, a parlamenti felszólalástól várta a valódi megbánást, ez azonban továbbra is elmaradt" - véleményezte a tavalyi fordulatot egy, az elnökhöz közel álló forrásunk. Bár később elismerte, hogy jogilag a parlament a bizalmi vokssal lezárta az őszödi ügyet, haragja, sértődöttsége megmaradt. Kérdőre vonta a kormányt és a rendőrséget, hogy miért nem vizsgálják ki az őszi zavargások során elkövetett karhatalmi visszaéléseket. A Gönczöl-bizottságot - mely szerint az államfő beszédei ősszel olajat öntöttek a tűzre - a KEH a központi államigazgatási szervekről szóló törvényre hivatkozva a kormány szervének nevezte, és követelte, hogy a miniszterelnök tegye egyértelművé a jelentéssel kapcsolatos véleményét. A Balóval folytatott beszélgetésben már rombolásnak nevezte a reformokat, az index.hu-nak 2007. december 4-én adott interjújában pedig azt mondta: "Ehhez bizalmi tőke kellene. Az őszödi beszéd után eléggé logikus, hogy a megbeszélések (ti. a miniszterelnökkel) nem folytatódtak." (Mindennapossá vált ütközéseikről lásd Adok-kapok című keretes írásunkat.)
Vállalások
"A 'Lehet más a politika' szlogen azt jelenti, hogy az elnök a napi teendői mellett olyan ügyeket vállal fel, melyekkel a pártok jelenleg nem foglalkoznak" - magyarázta az elnöki krédót Kumin Ferenc, a KEH főosztályvezetője. Így karolta fel az országhatárokon kívül élő magyarok ügyét: a 2006. március 15-i ünnepi beszédében fogalmazta meg egy új nemzetpolitika kidolgozásának igényét, majd májusban konferenciasorozatot indított Határon túli magyarság a 21. században címmel. Láthatóan igyekszik túllépni a puszta szimbolikus gesztusokon: több olyan témát vetett fel, amelyek a kisebbségben élők napi problémáit érintik (mit várnak az anyaországtól a segélyezés helyett, mellett; a szórványmagyarság nehézségei; társadalmi tagozódás; gazdasági erőforrások). Csakhogy amikor a konkrét tettekre került sor, kiderült: Sólyom nem ismeri a határon túli erőviszonyokat. Besétált az autonómiaviták csapdáiba, összekülönbözött a közismerten agresszív román elnökkel (részletesen lásd: Halkan belépett, Magyar Narancs, 2007. február 22.), a Benes-dekrétumok ügyében pedig a szlovák kormánnyal ütközött - nem csoda, hogy a diplomatikus megoldásokat kedvelő külügyben mára kifejezetten tartanak Sólyom külföldi utazásaitól.
A határon túli magyarok mellett a hazai roma kisebbség ügyét is a szívén viseli. Áprilisban fogadást tartott a Sándor-palotában a Roma Kultúra Napján, ragaszkodott hozzá, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi ombudsman posztjára cigány származású jogvédő kerüljön (lásd: Jelölések című keretes írásunkat), zempléni körútján pedig a csereháti romák problémáira hívta fel a figyelmet.
Eddigi legnagyobb sikereit a zöld ügyekben érte el. Még 2005 szeptemberében részt vetta NATO-lokátor építése elleni tiltakozásul rendezett Zengő-túrán - igaz, kicsit furcsán vette ki magát, hogy a hadsereg főparancsnoka egy honvédségi beruházás ellen tiltakozik. Nem sokkal a demonstráció után a Honvédelmi Minisztérium már arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy más helyszín után nézett. A kiválasztott Tubes miatt a pécsi polgárok lázadoztak, ám az ő érdekeik védelmét Sólyom már nem vállalta fel: egy interjúban azt mondta, ha a lokálpatrióták ennyire ellenzik, miért nem mentek el elegen a helyi népszavazásra. Nemzetközi visszhangja van az általa gründolt Zöld Elnökök Hálózatának, s felemelte szavát az őrségi Nemzeti Park autonómiájának megszüntetése ellen, továbbá eredményesen küzdött a Rába védelmében is. Az elkövetkező hónapokban Tokaj-Hegyalja ügyében kell a sarkára állnia, ugyanis a világörökség részét képező vidéket északról a szlovákiai Tőketerebesre, délről pedig egy Szerencsre tervezett erőmű fenyegeti.
Adok-kapok
"Kölcsönös félreértések piramisa épült az elmúlt évben" - értékelte Sólyom és Gyurcsány viszonyának megromlását egy politikai elemző. A szocialisták felrótták az elnöknek, hogy 2006. október 23-án nem vett részt a központi emlékmű avatásán, sőt március 15-én is "megfutamodott": a főváros helyett Kolozsváron ünnepelt. Sólyom környezetében azt állítják: tavaly a zavargások miatt aggódó köztársasági őrezred beszélte le - a többi közjogi méltósághoz hasonlóan - az elnököt az emlékműavatásról, de ha Gyurcsány idejében szól, hogy mégis kimegy, az államfő is vele tartott volna. Március idusán az elnök a zászlófelvonáson kívül az ünnepségek nagyobbik részén már jelen volt - így szól a KEH hivatalos álláspontja. Ám a döntését vélhetően az is befolyásolta, hogy nem akart - az akkor még álló - kordonok között ünnepelni.
A két politikus közti feszültséget a 2006-os és 2007-es kitüntetésviták is szították. Tavaly ugyanis a miniszterelnök Fekete Jánost, a Magyar Nemzeti Bank nyugalmazott alelnökét, Marjai József volt kormányfőhelyettest és Mosonyi Emilt, a bősi vízlépcső egyik tervezőjét is kitüntetésre javasolta, amivel az államfő nem értett egyet. Bár a kitüntetéseket még átadta, azonnal alkotmányértelmezést kért az AB-tól az elnöki jogosítványairól. (Fekete és az elnök kézfogása elmaradt. Sólyom interpretációja: azért nem nyújtotta a jobbját, mert attól tartott, hogy a megbántódott Fekete elutasítja a gesztust.) 2007. július 3-án megszületett az AB döntése, amire támaszkodva Sólyom visszautasította a 75 éves Horn Gyula kitüntetésére vonatkozó miniszterelnöki előterjesztést. "Tavasszal már hallani lehetett, hogy mire készül Gyurcsány, de Sólyom nem jelezte időben, hogy baja van Hornnal, később viszont a nyilvánosságon keresztül üzent" - elégedetlenkedett egy prominens szocialista politikus. "Előbb mondta be a rádió, mintsem hogy a kezembe került volna a levél" - állította Sólyom, hozzátéve, hogy már 2006 decemberében, a salgótarjáni sortűz áldozataira emlékezve kifejtette: nem lehet Kádár és Nagy Imre örökségét egyszerre vállalni, márpedig Horn nyilatkozataiban a múlt rendszer mellett tette le a voksát.
Jelölések
Míg Paczolayt sikerrel ajánlotta a pártok figyelmébe, a legfőbb ügyésszel és az ombudsmanokkal már nem volt ilyen szerencséje. Az államfő egyetlen alkalommal sem egyeztetett a frakciókkal, sőt Horányi Miklóst, legfőbbügyész-jelöltjét még a választások előtt mutatta be, amikor még nem lehetett tudni, milyen többségű parlament szavaz majd a kinevezésről. Többször jelezte: nem szeretné, ha a feltöltendő független pozíciók pártalkuk martalékai lennének, és a tisztségekbe színtelen-szagtalan emberek kerülnének. 2006. július 3-án a kormánypárti többség, arra hivatkozva, hogy a Fideszhez húzó Polt Péter volt legfőbb ügyész embere, leszavazta Horányit (ősszel viszont támogatta Kovács Tamást). Az állampolgári jogok biztosának szánt Majtényi Lászlót tavasszal már a Fidesz fúrta meg, igaz, a szocialisták is morgolódtak a liberálisnak tartott jogász jelölése miatt. A kisebbségi szervezetek által támogatott, roma származású Kállai Ernőt már túl nagy blama lett volna megtorpedózni, Szabó Máté egyetemi tanár jelölésén viszont annyira meglepődtek a frakciók, hogy őszre halasztották a szavazást. A Sólyom - illetve a Védegylet - kezdeményezésére kialakított jövő nemzedékek biztosa tisztség még betöltetlen, ám az elnök jelöltjének, Nagy Boldizsárnak a szocialisták máig nem bocsátották meg a Bős-Nagymaros-per elvesztését. Péterfalvi Attila sem újrázhat az adatvédelmi hivatal élén, a szocialisták elnöksége elfogultnak tartja. Juhász Ferenc, az MSZP elnökhelyettese pár napja azt nyilatkozta az egyik napilapnak: "Nagyon vigyázni kell arra, nehogy a pártok helyett a köztársasági elnök klientúraépítése lépjen a rendszerbe." (Az ombudsmanválasztásra lapzártánk után kerül sor.)
