Spöttle lett a Pesti TV vezető szerkesztője

  • narancs.hu
  • 2021. április 29.

Belpol

Kreatív tudása és nemzetközi kapcsolatai miatt esett rá a választás.

George Spöttle lett a Pesti TV új vezető szerkesztője – közölte a Média1.  A portálnak nyilatkozó Huth Gergely, a tavaly indult tévécsatorna programigazgatója azt mondta, Spöttle kinevezésétől azt remélik, hogy az ígéretesen alakuló nézettség tovább növekszik. Kreatív tudása és nemzetközi kapcsolatai miatt választották őt erre a posztra.

A Pesti TV és a Pesti Srácok internetes portál szerkesztősége integráltan működik, 80 fővel. Huth továbbra is főszerkesztőként irányítja a PestiSrácokat, programigazgatóként a Pesti TV-t. A hírigazgató Szarvas Szilveszter.

Georg Spöttle rendszeresen szerepel a közszolgálati médiában, jellemzően migrációval kapcsolatban nyilatkozik, szakértőként hivatkoznak rá. 

A Médiaklikk szerint Németországban született, húsz évig szolgált a Bundeswehrnél, illetve a Német Szövetségi Nyomozó Hivatalnál, nyugalmazott hadnagy, terrorizmus-szakértő. „Hosszú időt töltött háborús övezetekben, és közvetlen tapasztalatai vannak azokról a konfliktusokról, amelyek ma itt Európában a legfőbb vitatémákat adják, és amelyek a migrációt jócskán táplálják. Hobbija a sport, a spinning, az aerobic, ezenkívül ejtőernyőzik és könnyűbúvárkodik. Mentőbúvárként egy barátja búváriskolájában segédkezik, de edzéseket tart spinningoktatóként is” – olvasható a miniportréban.

A 444.hu is írt róla, és a Narancs.hu is, más-más ügy kapcsán.

 

Korábban a Pesti TV-nek nyilatkozva mondta azt, hogy tagja és aktivistája a Fidesznek.

2019-ben az önkormányzati választásokon fideszes egyéni képviselőjelöltként indult Szentesen – ahová felesége révén kötődik –, de vereséget szenvedett az ellenzéki jelölttől. 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.