Szabadon engedték a vadászati világkiállítás tokhalait

  • Narancs.hu/MTI
  • 2021. október 14.

Belpol

Budapestnél kerültek a Dunába. Ide természetes úton aligha jutnának föl a tengerről, a Vaskapu zsilipje miatt.

Haltelepítéssel ért véget az Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás: Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Kovács Zoltán, a rendezvény megvalósításáért felelős kormánybiztos a Népfürdő utcai Duna-parton belegázolt a folyóba, úgy engedték el a rendezvényen bemutatott őshonos halakat, többek között vizát és vágótokot, és ezekkel együtt mintegy ezer tokhalat.

A vizát a húsznapos kiállítás egymillió literes akváriumában mutatták be.

Vad?szati vil?gki?ll?t?s - Visszatelep?tett?k ?l?hely?

 
A viza, Kovács Zoltán és Semjén Zsolt.
Fotó: Szigetváry Zsolt
 

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a telepítés után azt mondta, olyan fajok visszatelepítéséről van szó, amelyek korábban kipusztultak vízszennyezés és egyéb okokból, most pedig újra nő az állományuk.

Hozzátette, a tokhalak visszatelepítése szép példája a természetvédelemnek, az ökológiai egyensúlynak, azokat a halakat, amelyek nem kerültek vissza a Dunába, a Tisza-tavi Ökocentrumba viszik.

Kovács Zoltán kormánybiztos kiemelte, a nagyobb tokhalakat jeladóval szerelték fel, hogy követni lehessen útjukat, a kisebbeket pedig jellel látták el.

A tokfélék családjába tartozó viza és vágótok a kecsegével együtt őshonosnak számít a Duna vízrendszerében – a budapesti Vizafogó városrész neve is erről tanúskodik.  Miután 1964 és 1972 között megépítették az Al-Dunán, Szerbia és Románia határán a Vaskapu I. Vízerőművet a hajózsilippel, és elárasztották vízzel a Jókai Az arany ember című regényét ihlető Ada Kaleh-szigetet, három faluval együtt, lehetetlenné vált a tokfélék, így a viza vándorlása is a folyón felfelé a Fekete-tengertől. A viza ma már súlyosan veszélyeztetett fajnak számít, a tokfélék közül egyedül a kecsege fordul elő a Dunán és sebesebb mellékfolyóin, de már ez a faj is védettnek számít.

A Hír tévé tudósítása szerint a visszatelepítésen elhangzott, hogy a kiállítás – amely csak a Hungexpón lévő központi helyszínen 600 ezer látogatót fogadott – tovább él a halakban”.

 Írásunk a kiállításról:

 

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.