A Fidesz-KDNP-kormány hivatalba lépése pillanatában világossá tette, hogy elégedetlen a Magyar Nemzeti Bank (MNB) jelenlegi vezetésével, és elmozdítása érdekében innovatív technikák alkalmazásától sem ódzkodik. A kormányzati ellenszenvet csak részben magyarázhatja, hogy a totális hatalomátvételt esetleg meghiúsíthatja akár egyetlen független intézmény megmaradása is. A praktikus ok az, hogy a gazdaság matolcsyánus felpörgetéséhez alacsonyabb jegybanki alapkamatokat látnának szívesen, illetve a költségvetési problémákat is a létező legegyszerűbben, a kiadások elinflálásával oldanák meg. Az viszont nem szempont, hogy a "felpörgetéssel" nyert haszonhoz képest végül mennyibe is kerülne az országnak a magasabb infláció, vagy hogy a tartósan gyengébb forint milyen helyzetbe hozná a devizahiteleseket. Az elmúlt időszak is egyértelművé tette, hogy az Orbán-kormány egyáltalán nem gondolkodik távlatokban.
Tekintettel arra, hogy az Európai Unió tagjaként a jegybanki vezetés hatalmi aktussal történő elmozdítása nem jöhet szóba, a kormány megpróbálta "önkéntes" lemondásra bírni Simor András elnököt. A harci kürtöt tavaly áprilisban, rögtön a választások második fordulóját követően fújta meg Orbán Viktor egy nemzetközi sajtótájékoztatón, amikor kijelentette: az MNB mostantól nem lehet "off-shore lovagok szálláshelye" - utalva arra a tényre, hogy Simor korábban egy ciprusi cégben tartotta a befektetéseit. Néhány héttel később a kormányfő azt is megjegyezte, hogy nem személyes kérdésről van szó, egyszerűen mindenkinek idehaza kell adóznia. Simor jelezte, hogy nem mond le, mert a jegybanki függetlenségnek az is része, hogy az elnök kitölti hatéves mandátumát (a jelenlegi ciklus 2013-ig tart). A következő lépésben úgy módosították a jegybanktörvényt, hogy abban az elnöki fizetést havi bruttó nyolcmillióról bruttó kétmillióra szállították le, mondván, hogy az emberek többsége nagyon kevés pénzből él, míg mások
tűrhetetlenül sokat
keresnek. Szíjjártó Péter kormányfői szóvivő korábban azt füllentette, hogy a változtatás minden jogszabálynak megfelel, és az Európai Unióval is egyeztetnek. Ehhez képest az Európai Központi Bank (EKB) megállapította - hasonló ügyekben kifejtett, tehát régóta ismert álláspontját megerősítve -, hogy a kinevezéskor érvényes feltételeken nem lehet változtatni (legfeljebb a következő elnök hivatalba lépése előtt), mert a jegybanki függetlenségnek a vezetők személyi függetlensége is része. Miután a kormányt ez az állásfoglalás nem hatotta meg, az ügy az Európai Bizottsághoz került, amely tárgyalásos úton próbálja jobb belátásra bírni Orbánékat - ha nem sikerül, marad az Európai Bíróság.
A jegybanki döntések folyamatos kritikája mellett a kormány tavaly novemberben kezdeményezte a jegybanktörvény újabb módosítását. Addig a Monetáris Tanács négy külsős tagjából kettőt a jegybank elnöke, kettőt a miniszterelnök jelölt (a tanács másik három tagja az elnök és a két alelnök). A módosítás után viszont mind a négyet formálisan a parlament gazdasági bizottsága jelöli, amit a parlament fogad el; lényegében persze az lesz tag, akit Orbán Viktor akar. A szélsőséges eseteket leszámítva ebben nagy a tagállamok mozgástere, ezért az EKB nem vétózta meg a törvénymódosítást, bár a célját a jegybanki elnök befolyásolásában látta. Az indoklás szerint a változtatás célja persze az, hogy "a különböző szempontok átfogó mérlegelése, ennek révén a döntések megalapozottsága tovább javuljon".
A négy külsős tag mandátuma március elején járt le, ezért igen nagy várakozás előzte meg, vajon kik javítják a jövőben "a döntések megalapozottságát". A pesszimista forgatókönyv azzal számolt, hogy Orbánék bevett pártkatonák delegálásával próbálják meg az elnökből, illetve Király Júlia és Karvalits Ferenc alelnökből álló triót kisebbségbe szorítani (az index.hu információi szerint olyan, feddhetetlen előéletű és elfogulatlan szellemóriások neve is felmerült jelöltként, mint Boros Imre vagy Bogár László) - ez végül nem következett be. Igaz, Jean-Claude Trichet, az EKB elnöke március 3-án egy sajtótájékoztatón kijelentette, hogy nagyon elégedetlen a kinevezési eljárás módosításával, és nem zárná ki, hogy az Európai Bizottság esetleg mégis jogi lépéseket tesz. Néhány nappal később a gazdasági bizottság két jelöltet nevezett meg, amire a szakmai közvélemény fellélegzett, és a külföldi elemzők is úgy látták, lehetett volna sokkal roszszabb is.
Bártfai-Mager Andrea akkor dolgozott az MNB-ben - a pénzügyi stabilitással foglalkozott -, amikor Járai Zsigmond volt az elnök. Előtte a Postabank, utána a Gazdasági Versenyhivatal volt a munkahelye. Gerhardt Ferenc állami és privát kereskedelmi bankoknál, biztosítóknál dolgozott, szintén a Járai-érában volt a jegybankban, ahol a banküzemi szakterületért, az informatikai rendszerért, a beszerzésekért felelt. Március 21-ére meglett a másik két jelölt is. Cinkotai János elismert szakember, évtizedek óta az inflációt kutatja, az összes jegybankelnöknek volt tanácsadója - igaz, az árstatisztika messze nem egyenlő a monetáris politikával. Kocziszky György a Miskolci Egyetem dékánja, gépészmérnök-közgazdász; ide vágó szakmai múltjából azt lehet kiemelni, hogy ő jelölte Járai Zsigmondot az egyetem díszdoktorának, illetve azt, hogy 1994-ben a KDNP listás képviselőjelöltje volt. Bár az új tagok monetáris politikáról vallott nézetei
nem ismertek,
jelölésük inkább a kormány béküléseként értelmezhető. Jellemző a kialakult helyzetre, hogy az már szinte fel sem merült: esetleg néhány jobb jelöltet is lehetett volna találni.
Az is tény, hogy a kamatdöntő tanácsi ülések menete jórészt determinált. A jegybanki stáb előkészítő munkáján van a legnagyobb hangsúly, az abban szereplő döntési alternatívákról kell a tagoknak szavazniuk (persze bárkinek lehet ezektől eltérő javaslata is), azaz szakmai arcvesztés nélkül nehéz nagyon rosszul, mondjuk nettó pártpolitikai szempontok alapján dönteni. Persze előfordulhat, hogy az új tagok a későbbiekben leszavazzák a "belsős" triót, aminek eredménye a piaci várakozásokba még belefér ugyan, de összességében a korábbinál néhány tizedponttal alacsonyabb kamatpályában (és valamivel magasabb inflációban) realizálódhat. Ez persze csak rosszindulatú spekuláció, főleg, hogy a Monetáris Tanács most hétfőn már az új összetételében ülésezett (illetve egyelőre Kocziszky György nélkül, mivel ő csak áprilistól vesz részt a munkában), és egyhangúlag döntött a hatszázalékos jegybanki alapkamat szinten tartásáról.
Ha a kormány netán be is látta, hogy a monetáris politikába való közvetlen beavatkozásnak milyen veszélyei vannak, az még nem jelenti a Simorék elleni harc feladását. A jegybank felügyelőbizottsága - melynek nemrég kinevezett elnöke Járai Zsigmond - a tervezettnél hónapokkal előbb, rohammunkában készítette el legutóbbi jelentését, és mit ad isten, igen aggasztó dolgokat talált. A felügyelőbizottság indokolatlanul magas fizetésekről és kommunikációs költségekről számolt be, amire a jegybanki vezetés közölte: a személyi költségeket 2007 óta harmadával lefaragták, kommunikációs szolgáltatásokra pedig feleannyit fordítanak, mint Járai jegybanki elnökösködése idején. A mószerolás mégis "eredménnyel" járt: Járaiék akciójával romlott a független intézmény hitelessége, ami önmagában milliárdokban mérhető. Persze beszédes Járai azon kijelentése, miszerint egy esetben felmerült a színlelt szerződés gyanúja is - miközben még az általa szignózott hivatalos jelentés is csak annyit ír, hogy az ügyben az fb "jelenleg nem tud állást foglalni".
De hát nem könnyű
manapság Járai Zsigmondnak lenni: a jegybankelnöki fizetést ugyanis éppen az ő idejében emelték fel a havi nyolcmilliós, ma már elviselhetetlenül magasnak tartott szintre, illetve a 2002-ben létrehozott, a mostanság éppen általa vezetett felügyelőbizottságot korábban ő tartotta feleslegesnek, a függetlenségbe való beavatkozás eszközének, pénzkidobásnak.
A bérpolitikában is rejlenek még lehetőségek. Első körben a felügyelőbizottsági elnök javadalmazását emelték meg 300 ezer forintról havi 1,2 millióra, hiszen köztudomásúlag "mindenkinek joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel a végzett munkájának". Mivel a jegybank alelnökeinek fizetése az elnökétől függ, Karvalits Ferencnek szeptember óta bruttó 1,6 millió, míg Király Júliának 1,4 millió jár. Mivel a jegybanktörvény értelmében a Monetáris Tanács tagjainak díjazása is az elnökétől függ, az új rendszerben ez bruttó 700 ezer forintra jön ki. Rogán Antal, a parlament gazdasági bizottságának fideszes elnöke már jelezte is, hogy rövidesen orvosolják a problémát. Előre megjósolhatóak Szíjjártó Péter majdani gondolatai: akinek ez megalázó, netán nem elégíti ki, hogy a haza érdekében dolgozhat, az nyugodtan mondjon le.
