Magyar Narancs: Pontosan ki és mit szólt be a parlamentben, ami miatt bemutatott?
Szanyi Tibor: A felszólalásom alatt végig tombolt az egész Fidesz, de inkább a Jobbik-frakció. Én ezt csak úgy szoktam mondani, hogy ment a kakofón zsicikózás, ami hát nagyjából annyit tesz, hogy zsidóztak, cigányoztak, kommunistáztak. És akkor emellett még bőszen alkoholistáznak is. Amikor négy percig beszélsz, és százával üvöltenek feléd ilyen hívószavakat, akkor azért nem lehet kihagyni egy összefoglaló választ. Több megjegyzésem is volna. Egyrészt, mégis milyen fegyelmi eljárás az, amiben az érintettet se szóban, se írásban nem kérdezik meg? Másfelől a házelnök csak pótlólag döntött a büntetésről, ami a házszabály szerint tudtommal ugyanúgy nem jogos, mint az, hogy nem verbális véleménynyilvánítás miatt marasztalnak el. (Kövér László a maximális 131 ezer forintra büntette meg a Fidesz-Jobbiknak a középső ujjával bemutató Szanyi Tibort - a szerk.) Mivel a jogorvoslati lehetőség ki van iktatva a jogszabályokból, kénytelen leszek valamilyen európai közösségi fórumhoz járulni abban az esetben, ha tényleg lesz retorzió.
MN: Néhány hete, amikor a Fidesz gyulai frakcióülése alkalmával a békemenet levándorolt Gyulára, beszólt a résztvevőknek, hogy nem beszélnek magyarul. Ez rosszul vette ki magát, miután Mesterházy Attila pártelnök néhány nappal korábban tért vissza erdélyi bocsánatkérő zarándokútjáról. Elterjedt, hogy a vezetőségben többen szeretnék Brüsszelbe katapultálni Szanyit, mert csak baj van vele. Igaz ez?
SZT: Dehogyis! Én a saját párttársaimat is arra szoktam inteni, hogy mindig higgadtabban vizsgáljuk meg, mi történik. Azzal nem tudok mit csinálni, hogy adott nap épp mit hazudik rólam a Magyar Nemzet meg a többi szervilis. A párttársaimtól ugyanakkor elvárom, hogy előbb kérdezzék meg tőlem, valóban csecsemőket eszem-e, ne higgyék el csuklóból a Magyar Nemzetnek. És ha látják, hogy nem eszem csecsemőket, akkor mondják el ők is, hogy a Szanyi nem olyan, aki csecsemőket eszik.
MN: Mesterházy nem orrolt meg?
SZT: Olyannyira nem, hogy egy vagy két napra rá volt a harkányi frakcióülésünk, és - anélkül, hogy egyébként mi erről beszéltünk volna előtte - magától hozta fel az ügyet, és védett meg azzal, hogy tűpontosan fogalmaztam. Az egy másik kérdés, hogy a kommunikációs térben ez miként csapódott le. Ha te elég erősen meg vagy róla győződve, hogy több kisbusznyi - mint utólag kiderült - a nagyváradi munkaerőpiacról összetoborzott román meg moldáv csávót is hoznak oda, akkor azt te sem nevezed magyar békemenetnek. Az emberek egy részének fogalma sem volt, hol van! Nyilván volt egy félelem a szervezők részéről, hogy nem lesznek elegen, és talán nem volt idő figyelni, kiket hoznak és mennyiért. Ott osztogatták nekik a pénzeket. Ha viszont arra rendezkednénk be, hogy mit és hogyan fog félremagyarázni a Magyar Nemzet meg a többi, akkor kussolhatnánk álló nap. Érdekes, hogy se a Lehel piacon, se az utcán sehol senki nem értette úgy, hogy én erdélyi magyarokat románoznék, csak a jobbos sajtó erőltette ezt így.
MN: Victor Ponta román miniszterelnök itt volt, és beszélt a párt kongresszusán. Akadt emiatt bármiféle zúgolódás a párton belül?
SZT: Egyáltalán nem. Sőt, a párt nagyobb része egyetért abban, hogy elképesztő az a hazugságáradat, ami Pontát és az ő érkezését övezte. Ezt annak ellenére mondom, hogy én egyébként nem vagyok egy feltétlen Ponta-rajongó. Tavaly ősszel a Nolblogon írtam is erről egy publicisztikát Viktor és Victor címen, amiben arra a konklúzióra jutottam, hogy Orbán és Ponta valóban hasonlítanak annyiban, hogy mindketten szeretik bejátszani a teljes pályát. Csak hát ordító különbség van közöttük: Ponta ugyanis Orbánnal ellentétben nem húzza át és újra a pálya oldalvonalait, és nem gázol át a játékszabályokon úgy, ahogy épp neki tetszik. Az a vád pedig, hogy ő magyarellenes lenne, egyszerűen közröhej. Első intézkedései között felszámolta a marosvásárhelyi egyetem magyar szakát - írja a Magyar Nemzet a társaival együtt. Nagyon nem igaz. Az Ungureanu-kormány hozott a román oktatási törvénnyel ellentétes kormányrendeletet, amiben kötelezte a marosvásárhelyi egyetemet, hogy román, francia, német és magyar szakot hozzon létre, miközben a törvény ezekben a kérdésekben kizárólagos autonómiát ad az intézményeknek. Ponta nem tett mást, mint az egyetemek kérésére és az RMDSZ maximális támogatása mellett visszavont egy törvénysértő kormányrendeletet. Na, erre hazudozzák itthon Pontáról, hogy ő magyarfaló gazember. Vannak persze problémák, így például figyelni kell, hogy a közigazgatási reform ne sértse az ottani magyar szervezetek érdekérvényesítési lehetőségeit. Ezért is kell tárgyalni Pontával - mi tárgyaltunk is vele, és ő nagyon is nyitott a mi szempontjainkra.
Fotó: Németh Dániel
MN: Jó egy év telt el azóta, hogy önnel szemben újraválasztották Mesterházy Attilát, akinek sikerült megerősítenie pártvezetői pozícióját. Csakhogy ezzel párhuzamosan az MSZP nem lett erősebb, és ez okkal szül elégedetlenséget a párton belül is.
SZT: Nem igazán tudom, hogy pontosan ki és mivel elégedetlen a párton belül, de nekik azt ajánlom, tegyék fel maguknak a kérdést: mi az, amit olyan irtózatosan meg szerettek volna valósítani, de a párt megakadályozta őket benne? Nem állítom, hogy csettintésre mennének a dolgaink, azt se, hogy minden ötlet jó, és akadálymentesen összehozható, de azt igen, hogy mindenkinek szabad tere van ebben a pártban a saját kezdeményezéseiért meg-küzdeni. Amint lezajlott a tisztújítás, egy szakértői gárda segítségével az összes nyertes és nem nyertes pályázatból mintegy "picking the cherries" alapon csináltunk egy "best of" programot.
MN: Tudna mondani akár csak egy-két olyan ötletet, ami így került bele a pártprogramba?
SZT: Mindaz, ami most benne van. Egyébként megfogott, mert ugyan kibogarászható, hogy kinek melyik ötletét emeltük be, de hirtelen nem tudnék egyet sem kiemelni. Nem állítom persze, hogy minden ide beemelt ötletet rögtön megvalósítottunk - köztük az enyéimet sem -, mert ez nem lenne igaz, de dolgozunk ezen.
MN: Megvalósultak vagy sem, esetleg egy párat tudna mondani a "best of" közé emelt saját ötletei közül?
SZT: Nekem például régi elképzelésem, hogy a sajtóügyeket a Népszava környezetébe kellene szervezni - ha úgy tetszik, irányítani. Amikor ezzel előhozakodtam, akkor még úgy volt, hogy a Népszabadságban nagyobb tulajdonrészt vállalunk majd, és ennek az esetleges integrálásával, valamint a párt online megjelenésének összerendezésével én egy Népszava-centrikus MSZP-sajtóvilágot képzeltem el. Ebből egyelőre nem lett semmi, jórészt persze anyagi okok miatt. Szintén be lett emelve - mintegy a multi-level marketing megoldásokra emlékeztető módon - egy olyan párttagsági igazolvány ötlete, ami lehetővé tenné, hogy a tagság egyben egyfajta vásárlói csoportot is alkosson. Csoportos villanyszámla-fizetés vagy más közmű, illetve szolgáltatás igénybevételének lehetőségére gondolok. Működnek egyébként már hasonló csoportos megoldások a pártban, így például legalább három vagy négy telefonflottánk van, de ilyen átfogó, a tagsággal akár automatikusan járó kedvezmények eddig nem voltak elérhetők. Itt ludas vagyok, mert időarányosan valójában nem állunk olyan jól ezzel az üggyel, mint szeretném, de előbb-utóbb be fog indulni ez is. Amit viszont tényleg nem tudtunk megcsinálni eddig, az a gyereknyaraltatás beindítása. Én ebben komoly közösségépítő perspektívát látok. A szocialista és szociáldemokrata pártok számára Európa-szerte nagy hagyománya van az ifjúsági vagy akár általános iskolai táboroztatások megszervezésének, támogatásának. De ha erre nincs is kapacitás, akkor legalább a párttagjaink gyerekeit, családjait nyaraltassuk meg! Megyegetnek ezek a dolgok, csak lassacskán.
MN: Egy vezető ellenzéki párt esetében mégis elvárható, hogy vezetőinek legyen szilárd elképzelése arról, merre kívánják kormányozni a párt hajóját. A bizonytalanok ilyen hatalmas aránya pedig - kétharmados hatalom ide vagy oda - mindenképpen súlyos politikai kudarc az MSZP-re nézve.
SZT: Fütyülök a közvélemény-kutatásokra. Épp a napokban láttam a Medián legfrissebb, politikusok népszerűségéről készített felmérését. Láttam a listán olyan szocialista politikusokat, akik ugyan az elmúlt hetekben keményen dolgoztak a párton belül, de az égvilágon semmi olyat nem csináltak a nyilvánosság előtt, ami miatt hirtelen nagyon szimpatikussá válhattak volna a választók szemében. A világért se akarnám megbántani Kiss Pétert, de magyarázza meg nekem valaki, mitől nőtt 8 százalékponttal a népszerűsége egy hónap alatt? Gyurcsány Ferencnek, Semjén Zsoltnak vagy Martonyi Jánosnak mitől nőtt 4 százalékponttal a népszerűsége? Hát én is itt élek! Meg tudja ezt valaki magyarázni?
MN: Akkor elégedett az MSZP jelenlegi politikájával és helyzetével?
SZT: Nem, de akkor se lennék az, ha a közvélemény-kutatási adatok szerint történetesen utcahosszal vezetnénk. Azt tudom, hogy az MSZP már csak az ellenzéki összefogás szükségességéből adódóan is, mintegy taktikai okokból egyelőre egy csomó mindent lebegtet. Erre a választó is úgy reagál, hogy akkor addig ő is lebegteti a szavazatát. De abban a pillanatban, amikor ősz közepén megvalósul az ellenzéki összefogás, s amikor az összes lebegtetett kérdésre megszületik a válasz, akkor a közvélemény-kutatásokban szavazóként fog megjelenni azok jelentős része is, akik ma még a bizonytalanok táborát gyarapítják. Egyébként azért ősszel, mert összefogni akkor érdemes, amikor már nincs idő összeveszni.
MN: Miben lenne ma más az MSZP, ha tavaly Szanyi Tibor nyeri az elnökválasztást?
SZT: Én a politika tartalmát tekintve még inkább balra fordulnék, és többet foglalkoznék a fiatalokkal, a nőkkel és a szegényekkel. Még akkor is vállalni kell ezt a típusú baloldaliságot, ha egyébként vannak könnyebben és hatékonyabban megszólítható csoportok, mint mondjuk a nagyvárosi jól képzett liberális értelmiségi réteg. A baloldali karakter kibontásában ezért én messzebb mennék.
MN: Nem gondolja, hogy tartalmilag kiüresedett az MSZP politikája? Itt van például a rezsicsökkentés, amit - szerdai közleménye szerint - az MSZP "támogat, sőt nagyobb, igazságosabb és fenntarthatóbb csökkentést javasol". Ezek után az alapvető élelmiszerek árának 22 százalékos csökkentését is javasolják.
SZT: Kiforrott álláspontunk van: természetesen hülye az, aki nem gondolja, hogy ha valamiért kevesebbet kell fizetni, az ne lenne jó. Eddig egyetértünk. A lehetőségekhez képest viszont nagyon kevés az, amit a Fidesz nyújt. Tavaly ősszel számtalan fideszes önkormányzat feltolta 20-30 százalékkal a csatornázási díjakat - most meg nagy dérrel-durral bejelenteni, hogy ebből elengednek 10-et, az nem valami gáláns lépés. A másik: 2010-hez képest az elektromos áram európai tőzsdei ára 30 százalékot esett. Magyarul a világpiaci ár egyharmadával zuhant, nálunk meg az MVM még emelte is az árat. Engedett az állam bármiből is? Nem. A lehetőségekhez mérten ez kevés, és mélyen igazságtalan is, mert így Csányi Sándor viszont tizedével olcsóbban keringteti a medencét, összességében nagyságrendekkel nagyobb kedvezményt élvezve, mint a legszegényebbek. Hangsúlyozom, ha a piac menne le-fel, ugyanez az igazságtalanság akkor is megjelenne, de itt a művi beavatkozás teremti ezt meg.
MN: Egy tavalyi index.hu-interjúban azt mondta, hogy a "lábak döntik el majd a 2014-es választásokat". Vannak viszont olyan hangok az MSZP-ben, amelyek szerint a helyi közösségeket összetartó, a legelkötelezettebb tagokat magában foglaló, nagyjából háromezres aktivistamag sínylette meg leginkább az elmúlt éveket. Velük egyre nehezebb elhitetni, hogy az MSZP még váltópárt, hogy a jövő évi választás megnyerhető, s ezért érdemes is belerakni időt és energiát a pártmunkába.
SZT: Én úgy látom, hogy az aktivistahálózatunkkal nincsenek igazán nagy problémák. Gond nélkül össze tudtunk rántani tízezer embert a kongresszusra. Pedig meg kellett szervezni, az embereket ide kellett utaztatni, és az emberek jöttek - ki fáradságosan, ki lelkesedve, ki örömmel. Ahol 2010 előtt is hagyományosan erősek voltunk, ott most is jól tartjuk magunkat, igaz, ahol jellemzően gyengébben szoktunk teljesíteni, ott még kevés az érdemi változás. Azt semmiképp nem érzékelem, hogy az aktivistáink el lennének kedvetlenedve. Nem tagadom, sokan vannak, akik egyébként mondjuk a kongresszuson lelkesek, aztán a büfében lekonyuló szájjal kérdezik, hogy jó-jó, de Tibikém, hogy fogunk nyerni? Tehát kétkedés van, de az nem azonos a hitehagyottsággal. Nem a lelkesedésben láttam problémát, hanem abban, hogy a tagok, szimpatizánsok jelentős része meg van félemlítve. Aki ismerten MSZP-tag volt, és 2010-ben volt még állása, annak már gyakorlatilag nincs; megeszem a kalapom, ha az MSZP tagságának pár százaléknál nagyobb hányadának lenne ma állása. Mind kirúgták, mind. De még családilag is. Nagyon sok MSZP-tag vállalja az utcai aktivitást, de a sajtómegjelenést már nem - mert tudatva van vele, hogy különben a sógorát, a fiát, a testvérét ki fogják rúgni a munkahelyéről, mert vagy önkormányzati a meló, vagy valamilyen módon az államtól vagy az állami oligarcháktól függ, vagy egyszerűen csak "fideszes a főnök" -, és nem mer feltűnősködni. Munkatársaim körében, a családomon, baráti körömön belül is legalább egy tucat olyan ismerősöm van, akik ugyan nekem nem teszik szóvá, de én pontosan tudom, hogy miattam rakták ki az állásából, vagy vették el a megrendeléseket tőle.
MN: Ismét önt idézem: "Határozottan ellenezni fogom, hogy a következő választásokon a szocialista párt elnöke miniszterelnök-jelölt legyen." Ezt tartja ma is?
SZT: Nemcsak ezt tartom, hanem azt is, hogy a három kulcspozíciót - frakcióvezető, pártelnök, miniszterelnök-jelölt - ideális esetben három különböző személy tölti be.
MN: Ugyanitt azt is mondta, hogy az MSZP-nek egy "Medgyessy-reinkarnációra van szüksége". Akkor ezek szerint ismét egy párton kívüli, akár pártsemleges elnökjelölt vezethetné sikerre az MSZP-t?
SZT: Medgyessynek nem az volt a primer tulajdonsága, hogy párton kívüli jelölt volt, hanem az, hogy az ő karaktere több, egymástól nagyban eltérő társadalmi réteget tudott szimpátiával megszólítani. Volt, aki az elegáns urat, volt, aki a szociálisan érzékeny nagytőkést, volt, aki a "megtért" baloldalt látta benne megjelenni - tehát sok dolog volt, ami az ő személye révén egy több oldalról elfogadható karaktert jelenített meg a nyilvánosság előtt, egyébként függetlenül attól, hogy ezek a percepciók, képzetek valósak voltak-e, vagy sem. De annyiban is tartja magát ez az állításom, hogy Gyurcsány Ferenccel és Bajnai Gordonnal ellentétben ő nem egy látszólagos baloldali alapállásból mozdult el a liberális gazdaságpolitika felé, hanem épp fordítva. ' mert baloldali lenni egy többnyire liberális gazdaságfilozófiai alapállásból indulva. Ezzel együtt megszavaztam a későbbi neoliberális intézkedések jó részét is, de csak mert elfogadtam a krízishelyzetekben, hogy bár az antibiotikum rossz, mégis muszáj bevenni. Ha már kapitalizmus van. Ezzel együtt én nem szeretnék ilyen politikát hosszú távon támogatni.
MN: Nehéz elképzelni, hogy a legnagyobb ellenzéki párt tagsága elfogadna egy kisebb párt által adott közös balközép miniszterelnök-jelöltet. Még az is kérdés, hogy elfogadna-e egyáltalán a párton kívülről bárkit.
SZT: Elő tud állni olyan helyzet, hogy a két legesélyesebb jelölt közül a végén egyik sem lesz hajlandó elrántani a kormányt - miközben faktum, hogy egymás nélkül kevesebb az esély a győzelemre. De semmiképp sem úgy áll majd elő a döntési helyzet, hogy kimatekozzuk előre a személyt, aztán szépen hozzápasszítunk egy programot. Nem. Most az egyszer lesz egy virtigli baloldali programunk, és kvázi kiírjuk pályázatra, hogy ki az, aki ezt - legalább nagyobbik felében - hajlandó végrehajtani. Ma még ugyanannyi esélyt látok arra, hogy Bajnai, Mesterházy vagy egy harmadik, konszenzusos jelölt száll szembe Orbán Viktorral. De azért finomabban fogalmaznék. Bajnai Gordonra sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy kifejezetten baloldali vagy akár balközép politikus lenne. Én az LMP-t, a DK-t és az Együtt 2014-et nem sorolom a baloldalra, és ezek a pártok nem is vállalták eddig nyíltan és egyértelműen, hogy ők baloldali pártok volnának. Függetlenül attól, hogy lehet velük szövetség, a liberálisok nem részei a baloldalnak. Ezért egyet mondhatok: a baloldal miniszterelnök-jelöltjét igen nagy valószínűséggel Mesterházy Attilának fogják hívni. Ez külön dolog attól, hogy egy többkomponensű ellenzéki összefogás végül kit jelöl majd erre a posztra - de a baloldal ebből a szempontból készen áll. Mesterházy Attilának mint egy ekkora párt elnökének sok mindent kell egyszerre képviselnie, és ő tiszteletben tartja, hogy én tőle még inkább balra állok. Márpedig én maradok a baloldalon, és balról támogatom őt: tartom a vörös zászlót, mint egy Che Guevara vagy egy Marosán György. ' meg intézze az egyezkedést.
