Szavaztak olvasóink: nem akarnak politikus köztársasági elnököt

  • narancs.hu
  • 2024. február 26.

Belpol

Ha lapunk olvasói választanák a köztársasági elnököt, hamarabb kerülne pozícióba egy sakknagymester, mint egy politikus. Ez azért mindenféleképp megnyugtató; ezek szerint olvasóink számára az ész, a kitartás és a kedvesség messze többet ér, mint a pozíció.

Amikor megindult a kormányzati casting, hogy ki is lenne a legmegfelelőbb jelölt, az ellenzéki pártok és a Mi Hazánk is előállt a maguk ötleteivel. Ezt egészítettük ki a saját jelölteinkkel, ami azért volt könnyű, mert a partvonalon kívülről mi bármilyen nevet bedobhattunk.

Mindezek alapján a listára felkerült Iványi Gábor (őszintén, melyik szimpátialistára nem kerülne fel?), Chikán Attila egykori miniszter a rendszerváltók generációjából, Karsai Dániel, aki az alkotmányjogászokat képviselte, Polgár Judit, aki okos is és nő is, emellett az ellenzék, a Mi Hazánk és a kormánypártok háza tájáról érkező nevek, így Hack Péter, Kaltenbach Jenő, mint jogtudósok, Freund Tamás, Maróth Miklós, Merkely Béla és Vízy E. Szilveszter mint tudódok, Csath Magdolna közgazdász, illetve a kormánypártok kiskertjéből Trócsányi László, Stumpf István mint ex- és Szalay-Bobrovniczky Kristóf, illetve Navracsics Tibor mint aktív politikusok.

Nem meglepő, hogy az olvasók nem kértek a két miniszterből, ők kapták a legkevesebb szavatot, 2 százaléknyit. Nem kapott sokkal többet a volt politikusok csapata sem. De ez nem meglepő. Az alsóházat képviseli Csath Magdolna is. Nem kapott sok szavazatot a tudóskör, de Karsai Dániel sem.

Chikán Attila lett a negyedik 12 százalékkal, Polgár Judit pedig a harmadik 17 százalékkal. Hack Péter és Kaltenbach Jenő kettőse, azaz a jogtudós kör lett a második 22,6 százalékkal,

az olvasóink által megválaszott államfő pedig Iványi Gábor 24 százalékkal.

Ezek szerint a Narancs.hu olvasói azt szeretnék, hogy a köztársasági elnök önzetlen legyen, de azért az se árt, ha ért is valamihez.

 

Az Országgyűlés egyébként a tavaszi ülésszak mai első ülésnapján választja meg a lemondott Novák Katalin utódját, Sulyok Tamást, a Fidesz jelöltjét, az Alkotmánybíróság elnökét.

(Címlapképünkön: a köztársasági elnök rezidenciája, a Sándor-palota homlokzata a déli erkéllyel a Budai Várnegyedben, a Szent György téren. Fotó: MTVA/Bizományosi: Róka László)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.